11 nagyszerű ok arra, hogy még véletlenül se menjek el a gyülekezetedbe, miután megnéztem a honlapodat…
Naszóval, akkor írjunk egy anti-postot: milyen honlap kell, ha távol akarjuk tartani az „idegeneket” a gyülekezetünktől? (Nem akartam túl hosszú listát, ezek csak amolyan kedvcsinálók…)
1. Nehogy elmondd, mi fog történni a gyülekezetben vasárnap!!! Hogy miről fog szólni az igehirdetés, lesz-e valami különleges, valami egyszeri esemény, valami, ami megragadja a figyelmem, amiért érdemes lesz elmenni… Bőven elég valamiféle általános programajánló, hogy istentisztelet vasárnap 10-től – de semmi konkrét, semmi érdekes, motiváló, inspiráló…
2. Mutass egy képet az épületedről. Elvégre az a legfontosabb, az épület – hisz AZ az egyház!!! Ha van olyan kép, ami belülről is ábrázolja a templomépületet vagy imaházat, akkor mindenképpen üres legyen a terem, úgy jobban látszanak a berendezési tárgyak, nem zavarja a képet a sok ember…
3. Legyen rengeteg virág, galamb, tűz, kereszt – és természetesen minél több szín a honlapon! Minél több keresztény szimbólum, annál jobb!!! Lehetőleg animált gif-ek (izgő-mozgó kis grafikák), az a legtutibb!
4. Egy szuper intro a honlap előtt…!!! Lehetőleg minél kisebb betűkkel kiírva, hogy „Intro átugrása” vagy ilyesmi… Minél tovább tartson azt az információt megszereznem, amire valójában kíváncsi vagyok – persze így több időt töltök a honlapodon! Ez is valami… És hogy a keresők nem látnak szinte semmit az intró miatt a nyitólapból (mert azt értelmezik annak) – sebaj, úgyse az a fontos, hogy a keresők ránk találjanak!
5. Rengeteg fénykép! Az mindig jó! Nem baj, ha amatőr képek, ha totál rosszak a beállítások, nincs kompozíció, kicsi a felbontás, sőt, még az is elmegy, ha el van méretezve a kép, és az arányok sem stimmelnek…! Ezek nem lényegesek, elvégre nem ezek a fontosak, hanem a lelki dolgok!!! És így legalább mindenki szolgálhat, ha mással nem is, legalább pár fényképpel…
6. Sorolj fel minden egyes szolgálatot, ami csak a gyülekezetedben valaha is elindult. Lehetőleg a vezetők nevével, fényképével, hosszú és részletes, és természetesen gazdagon illusztrált leírásokkal, hogy biztosan a gép előtt tölthessem a következő fél napot! Mert úgyis mindent átolvasok.
7. Bosszantó részletek… hogyan majd találok oda kocsival vagy tömegközlekedéssel (nagy vagyok, majd megnézem a guglimapson), parkolás (vasárnap úgyse kell fizetni), mi lesz a gyerekeimmel (legfeljebb végigülik mellettem a kétórás istentiszteletet), meddig fog tartani (viszek hidegélelmet a biztonság kedvéért) stb. stb.
8. Feltétlenül legyen egy kép a nyitólapon a pásztorról és a feleségéről! (Öltöny, nyakkendő!!) Elvégre miattuk megyek oda! És természetesen szeretném azt is tudni, hol és mikor diplomázott, hány éve lelkészkedik és az is döntő szempont, hogy hívják a gyerekeiket. Ezen múlik, hogy elmegyek-e a gyülekezetbe vasárnap, vagy sem…
9. Rengeteg link! Az fontos. Ebből is látszik, mennyire kompatibilisek vagyunk, mekkora kapcsolatrendszerünk van, mennyire benne élünk az online világban! Minél több a link, annál jobb a honlap! Vagy nem?!
10. Igevers. Természetesen a János 3,16. Ez elmaradhatatlan alapeleme minden valamirevaló gyülekezeti honlapnak!!
11. Legyen a honlapon egy rakás irreleváns, oda nem illő információ! Például naptár, tele névnapokkal. Google hirdetések, az se baj, ha esetleg cipőáruház hirdet, vagy bármi más… Esetleg az ingyen honlapszolgáltatónk reklámsávja… Ebből is látszik, mennyire sokszínűek vagyunk!
Huhh, na jó, elég ebből!!!
Az a szörnyű az egészben, hogy rákattintottam az x felekezet.lap.hu oldalra, és elkezdtem egymás után megnézni a gyülekezetek honlapjait. És mindegyik gyülekezet után írtam egy pontot ebbe a listába…
Nem, ez a post nem arról szól, hogy gagyizzuk le a gyülekezetek honlapjait! Senki ne értse félre!! Hanem arról, hogy van egy kommunikációs csatornánk, amit arra kellene használnunk, hogy a Krisztust nem ismerő, gyülekezetbe nem járó embereket valahogy rávegyük arra, hogy adjanak nekünk egy esélyt bebizonyítani, hogy 21. századi, valóságos, igényes, hozzáértő, érdekes, motiváló, dinamikus hívő emberek vagyunk, az istentiszteleteink, a gyülekezeti életünk is inspiráló, sokszínű, aktuális, hiteles, felpezsdítő, és ha valaki eljön hozzánk, akkor nem kell attól félnie, hogy valami elavult, életidegen, korszerűtlen, unalmas kereszténység vár rá.
Megmondom, mi a legnagyobb baj ezekkel a gyülekezeti honlapokkal. Az, hogy nem hozzák el a szörfölőket a gyülekezetbe! Hogy még ha meg is nézi valaki az ilyen honlapokat, nem villanyozódik fel, nem borzong bele a kíváncsiságba, hogy te jó ég, én mindenképpen ott akarok lenni a következő hétvégén, el akarok menni, meg akarom ismerni őket, ezt meg akarom nézni magamnak – mert ez nagyon király!!!
Ez az az érzés, ami ma megmozgatja az embereket. Ha már honlapot csinálunk, ha már felvállaljuk, hogy mutatunk egy képet magunkról – akkor ne legyünk dilettánsak! Hozzuk ki ebből a lehetőségből a lehető legtöbbet! Ha már szolgálunk – hiszen egy gyülekezeti honlap is szolgálat, és egyre fontosabb szolgálati és missziós terület!!! – akkor csináljuk rendesen! Legyünk hozzáértők, tanuljunk, fejlődjünk, képezzük magunkat, dolgozzunk meg érte, legyünk profik!!! A Sátán iszonyú jól promótálja magát! Isten népe pedig… hát inkább ezt hagyjuk!
Vajon amikor Jézus azt mondta, hogy „legyetek okosak, mint a galambok, ravaszak, mint a rókák”, vagy amikor a hamis mammonnal is lehet barátokat szerezni, és ez dícséretes a szemében – akkor nem gondolhatott akár ilyesmire is (kétezer év távlatában persze)?!
Lesz ennek folytatása. Nem véletlenül, persze. Nagyon komoly szemléletváltásra van szükség ahhoz a magyar kereszténységben ahhoz, hogy legyen értelme nekünk az interneten egyáltalán jelen lennünk. Mert amíg ezt csak ilyen színvonalon tudjuk tenni, „ekkora” hatékonysággal – addig elhibázunk és kihasználatlanul egy nagyszerű lehetőséget, és ezt is átengedjük a gonoszság ezernyi megnyilvánulásának. Ez pedig – úgy érzem – több mint hiba – ez talán már bűn!
Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá – megtisztelsz a véleményeddel!
Holnap újra vesszük ezt a 11 pontot – némileg más hangnemben.
a baj az, hogy a weboldalak létrehozása eleve úgy kezdődik, hogy létrehoz a gyülekezet egy ‘bizottságot’ a gyülekezeti honlap létrehozására. a bizottságban helyet kap 5 elöljáró, és 2 olyan ember, aki valóvan ért is a webszerkesztéshez. a 2 szaki előáll az ötletekkel, tervekkel, majd a bizottság leszavazza őket, bár közben töredelmesen bevallják, hogy ők ehhez nem értenek. ennek ellenére még azt is megmodják, hogy hol legyen a belépés gomb, milyen színek legyenek, stb… jah, és kijelentik, hogy képek nem lehetnek a gyülekezet tagjairól, mert lehet, h valaki nem szeretné ha látnák, hogy oda jár…
maximálisan egyetértek a fent leírtakkal. egy bökkenő azért van: profi munkához (mert egy jó honlap létrehozása és folyamatos magas színvonalú működtetése az) profi munkásember kell. márpedig mit jelent az, hogy professzionális? többek között azt, hogy főállású. márpedig pl. én a munkahelyemen napi 9-10 órában sokkal profibb vagyok, mint késő esténként otthon, amikor a gyülis honlapot pofozgatom amúgy már hulla fáradtan, miután a 3 gyerkőcöt Kedves Nejemmel ágyba dugtuk. persze sok kicsi sokra megy, próbálunk „csapattá” bővülni, csak az meg ugye kommunikációs és szervezési overhead, miegymás. de fel a fejjel, lassan de biztosan haladunk előre. a jelenlegi honlap már most sokkal jobb mint az előző volt :)
Péter, nagyon fontos, amit leírsz. Köszönöm a hozzászólásod. Két dolgot tennék hozzá a felvetett gondolatodhoz. Az első, hogy nagy baj, hogy keresztény főállású munkást „csak” lelkészként tudunk elképzelni. Egy sokkal kisebb volumenű világi szervezetnek főállású emberei lennének ilyen pozíciókra is… persze nincs rá pénz. Ez már már kérdés, de ugyanilyen fontos. Miért nincs Isten munkájára pénz? Miért kell a munka után, minden után, az utolsó erőnkből Istent szolgálni – mintha a Bibliában másutt lennének a hangsúlyok. Valami nem stimmel így az egyházban. Elég baj az, hogy nincsenek főállású webfejlesztők, lelkigondozók, zenészek, szociális munkások a helyi gyülekezetekben. De ez már nem is csak forráshiány, sokkal inkább szemléletbeli probléma. Méghozzá nagyon súlyos, és a gyülekezeti honlap csak a jéghegy csúcsa ebből a szempontból.
A másik dolog, hogy talán nem is kell minden gyülekezetbe főállású webes fejlesztőcsapat – ha nem tudják megcsinálni, adják ki hozzáértő szakembereknek. Gyülekezetek szó szerint milliókat költenek például épületfenntartásra, ha ennek a tört részéből megbíznának egy profi csapatot – ahogy ezt megteszik, ha például építkezni kell. Csak valahogy mindig a holt anyagba folyik el az energia is, a pénz is, és nem a misszióba, emberekbe. Több gyülekezet költségvetését láttam már, hogy tudjam ezt. Az életben fizetni kell az értékes dolgokért, de a keresztények elvárják, hogy csak azért, mert keresztény, legyen minden ingyen. „Szolgálatból”. Csak sajnos az a néhány, aki ezt komolyan veszi, mert ég a szíve Istenért, előbb-utóbb kiég ebben. Pedig ennek nem így kellene lennie, nagyon nem! Számomra EZ az evangéliummal való visszaélés, és sajnos ez nagyon általános az egyházban. Persze nem direkt, jószáőndékúan, de egy torz és hamis „teológiával” vagy tradícióból. :–((
És még valami: a rossz honlapba is (ha most itt maradunk, és szakmai szemmel nézzük a dolgokat) valaki belefektet időt, energiát, munkát – csak rosszul, hozzá nem értő módon. Hiányzik a képzettség, a szakmaiság, egy rakás olyan szempont, ami igenis nagyon lényeges. X óra munkával lehet jót is, rosszat is alkotni. Csak az a baj, hogy mivel gyülekezetről van szó, elég, ha hívő valaki. Az egyház elfelejtett alapvető készségeket megtanulni és elsajátítani, és elbújunk Isten és a kegyességünk mögé ahelyett, hogy keményen megdolgoznánk azon, ami a mi részünk a projektben. Én abban hiszek, és azt tapasztalom, hogy Isten félkészen adja az áldásait, mi is kellünk hozzá, és a mi részünket nem fogja helyettünk megcsinálni. Azt tőlünk várja. Nem elég hívőnek lenni – az üdvösséghez igen,. de például jó gyülekezeti honlapkészítéshez, jó rendezvényszervezéshez, ütős prospektusok kitalálásához nem. Ahogyan a dicsőítőktől elvárjuk, hogy tudjanak zenélni, így kellene ennek lennie más, kevésbé szentnek tűnő területen is, ami talán épp olyan fontos, mint amaz.
Egyszóval a problémafelvetés valós, én is ezt hallom szinte minden héten azoktól,a kikkel kapcsolatba kerülünk a munkánk során. A változtatáshoz szemléletváltás kell. Ne akarjon mindent a lelkész csinálni (ebben Vitéz Krisztiánnak igaza van, ez is típushiba.) Ha csinálunk valamit, akkor csináljuk jól, hozzáértő módon. Ha pedig kevesek vagyunk hozzá, bízzuk arra, aki jól megcsinálja. És ha nincs forrás rá, akkor keressünk és találjunk, állítsunk fel prioritásokat, mint az élet minden más területén. Tervezzünk hittel és józansággal, ésszerűen, aztán dolgozzunk a kivitelezésen. Közben teszteljünk, ellenőrizzünk, és ha szükséges, módosítsunk. De ez már projekt-menedzselés – megint egy olyan dolog, amit nem tanítanak a teológiákon. Sajnos.
Nagy szemléletváltásra van szükségünk – teológiai értelemben is, de ilyen szempontból is. Azt hiszem, most egy ilyen típusú reformáció kellene nagyon a magyar egyházban.
Egyetértek a fentiekkel. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, hogy jobban osszuk el a pénzt. A legtöbb gyülekezet számos generáció és különböző társadalmi és (szub)kulturális hátterű emberek összessége. Jelen pillanatban (és még egy-két évtizedig) szvsz csekély kisebbséget alkotnak azok, akik szemében egy jó honlap értéke összehasonlítható azzal, hogy olyan nagy gyülekezeti terem legyen, ahova még extra alkamakkor is mindenki befér (máskor meg emiatt félig üres), vagy profi hangosítás és hangszerek stb. Btw, az szerintem rendben is van, hogy nem a honlapnak van a legmagasabb prioritása, hiszen a kereszténység mindig is a szociális érzékenységén keresztül és a kevésbé vagyonos társadalmi csoportokban tudott a leginkább terjedni. Ugyanakkor maximálisan igaz, hogy ez utóbbi szempontból a nagyobb gyülekezeti ház és a zenei felszerelés sem célravezetőbb mint egy jó honlap.
Egy fontos elemet kihagytál a listáról: Valamelyik celeb worship artist zenéje MIDI formátumban. Elengedhetetlen. ;D
Amúgy pont mostanában olvasgattam újra Anne Jackson blogját (http://www.flowerdust.net/), ő írta a Mad Church Disease című könyvet, ami pont a gyülekezeti marketing-kommunikációs poszt kiégési veszélyeire hívja fel a figyelmet. Ő is átélte, kórházba is került.
Egy rövid ismertetőt írt a Church Marketing Sucks interjújában is, érdemes elolvasni – ahogy az egész CMS is kötelező olvasmány:
http://www.churchmarketingsucks.com/archives/2009/01/mad_church_dise_1.html
Anna Jackson blogja, meg a CMS is szuper! Én is állandó olvasója vagyok, illetve a CMS cikkeit a tonhalon fordítjuk és publikáljuk is! A könyv pedig rajta van a listámon, amiket szeretnék kiadni magyarul… talán összejön!
És igaz, a zenét kihagytam. Néha majd frászt kapok, mikor be van kapcsolva a hangfalam, és böngészés közben egyszerre csak berobban valami ismeretlen ismerős az éterbe… :-)
berciXcore, te voltál a harmadik jelöltem egy kis ajándékosztogatásra, ha elfogadod, beregelünk téged is a tonhal prémiumra! Kevés ilyen széleskörűen tájékozott keresztényt „ismerek”, mint Te! Megtiszteltetés, hogy követed a blogunkat! Köszönöm!
:-)
Nocsak, a fordítást azt nagyon üdvözölném. Zseniális a csaj stílusa, és nagyon tetszik, hogy tabu témákról is teljesen szabadon mer beszélni (amiről szintén könyvet írt).
A regisztrációt meg nagyon megköszönöm, hiába tudok angolul, azért időnként jobban jön az ihlet egy-egy magyar nyelvű forrásból. És amilyen gazdag a Tonhal gyűjteménye.. :)
hát az majd csak idén nyáron vagy ősszel fog megjelenni… már az új anne jackson könyv.
tonhal prémium: regelj be ingyenesen, csak azt tudjuk átállítani prémiumra.
Benn vagyok, az általános emilcímemmel: zs.sandor@gmail.com
Egyetértek én is a fentiekkel. Hál’Istennek van ellenpélda is az ilyen honlapokra: http://rhbc.ro/ Nem a saját gyülim oldalát reklámozom, én is a neten bukkantam rá, de érdemesnek találnám megmutatni minden gyülekezeti weboldalt készíteni-akarónak. Reméljük, hogy a jó példa motiváló lesz!
mi az a tonhal és hol érhető el?
Prédikációs adatbázisgyűjtemény közel 10.000 tematizált szöveges és MP3 igehirdetéssel, konferenciaanyagokkal, valamint három online magazin. TONHAL = Theologion Online Hálózat, és a http://www.theologion.hu oldalon érhető el. Az adatbázis használata ingyenes, a három magazin és a konferenciaanyagok egy havi 1100 ft-os „támogatásért” vehető igénybe.
Az életben fizetni kell az értékes dolgokért, de a keresztények elvárják, hogy csak azért, mert keresztény, legyen minden ingyen. “Szolgálatból”.
Így van… Szét kellett forgácsolnom magam ahhoz, hogy rájöjjek, az Úrnak egészben van rám szüksége. :-)
Örülök, hogy van egy ilyen igényes oldal.
Gratulálok! Ügyesek vagytok. Sokat lehet tanulni tőletek és nem mellesleg bátorítás is, hogy ne adjuk fel!
Köszönöm!
Én is kérdezhetném, mint Pippo, hogy mi az hogy „Apcsel 29”???? Mért pont Apcs.29? Lehetne Zsolt152, vagy bármi más nem létező dolog is. Azért örülnék a válasznak!
Ami felkeltette az érdeklődésemet ez a rész lenne az írásodból:
„Lesz ennek folytatása. Nem véletlenül, persze. Nagyon komoly szemléletváltásra van szükség ahhoz a magyar kereszténységben ahhoz, hogy legyen értelme nekünk az interneten egyáltalán jelen lennünk. Mert amíg ezt csak ilyen színvonalon tudjuk tenni, „ekkora” hatékonysággal – addig elhibázunk és kihasználatlanul egy nagyszerű lehetőséget, és ezt is átengedjük a gonoszság ezernyi megnyilvánulásának. Ez pedig – úgy érzem – több mint hiba – ez talán már bűn!”
Szóval erre céloztál? Így nem kellene megjelenni?
Persze, tudom ez is egy „minta”, de azért mégis….
Amúgy igazad van, hogy el lehet riasztani valakit a honlappal, de még mi egyébbel is el lehet riasztani, ami nem is olyan költséges, mint a honlap.
Elég egy jó néhány iszákos, elvált, csaló, erőszakos, hazudós ember a gyülekezetben és már nem is akarnak valahogy bemenni sem a honlapra, sem az épületbe azok, akiket pedig várna a gyülezet… Kellene, hogy várja legalábbis…
Igazad van abban, hogy nem csak a pénzünkből kell tizedet adni, hanem az időnkből is. Sőt, mi az, ami a tied és nem kaptad? Nos abból visszaadni valamit, csak úgy hálából, mert kaptam, mert VAN, mert örülök neki és boldogan adom tovább. No ez az, amikor kezd vonzóvá lenni valaki, mert a „Krisztus kukucskál belőle”. Ezek az emberek életvidámak és jó körülöttük lenni. Én ismerek ilyeneket. Ja, és szeretem a gyülekezetünk honlapját is! Szerintem naprakész és átfogóan mindenkit érint valahol. Köszönöm, hogy van és hálás vagyok érte!
Ja, és még a szolgálatok elosztásáról. Valóban kellemetlen, amikor már megkapod Istentől a szolgálati helyedet, benne munkálkodsz és akkor jönnek kedves vezetők, hogy Te olyan ügyesen meg tudnád ezt + azt csinálni rád gondoltunk. Ez a Te feladatod lesz.
Örüljek, vagy sírjak? Hát tudni kell nemet mondani, de nem könnyű.
Másik dolog a szolgálatról, hogy erre is érvényes, hogy a „cipész maradjon a kaptafánál!” és „Cipőt a cipőboltból!”
Sok gyülekezetben vannak jól képzett szakemberek, akiknek a szakmai tanácsát juszt se fogadják el az előljárók – beismerve, hogy persze ők nem szakemberek – viszont éppen ezért nincs szakmai rálátásuk a dologra és emiatt úgy megijednek, hogy valami nem úgy lesz esetleg, ahogyan gondolták,(valaki okosabb lesz ebben, mint ők) hogy inkább nem kérik a szakember tanácsát, hanem megindul a „barkácsolás nagyra értékelt szolgálata”.
Viteez és Cs.Péter is erről írt. Nos ez meg a „senki sem próféta a maga hazájában” kezdetű gondolkodás.
Van benne tapasztalatom.
Nem gondoltam, hogy ez ennyire elterjedt, hogy már sokadik helyen olvasom, és persze napról napra érzem a saját köreimben is.
Már több egyháznál tapasztalom, hogy az elvégzett szakmunkát természetesen árajánlattal kezdik és fizetéssel fejezik be. Rábízva a kedves szakemberre, hogy hova kívánja fordítani a megkeresett összeget.
Van, aki beleteszi a gyülekezeti kasszába egy részét, vagy az egészet, vagy fizetésként használja, de ez legalább az Ő döntése és nem kierőszakolt társadalmi munka.
Látom ennek a jó gyümölcseit is azokban az egyházakban, ahol ezt már régebb óta így csinálják.
Jó lenne tanulni belőle.
Szabad akaratból adni és, szabad akaratból vállalni el egy munkát úgy, hogy ezt a tudásomat felhasználva a közösségem javára fordítom, de nem kopik fel a családom álla, és nem válunk el, mert sohasem látjuk egymást a családdal a sok szolgálatom miatt.
Nem lenne szabad egymást kényszeríteni semmire, még akkor sem, ha testvérek vagyunk.
Talán nem jól gondolom?
Van erre igei példa?
Kedves Panda,
Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, történt egy tragikus haláleset a családunkban, ami miatt a múlt hét második felében nem voltam gép/netközelben.
APCSEL29 – az volt az elgondolásunk, hogy „folytatnunk” kell az apostolok cselekedeteit, Isten munkáját és az Egyház építését. Ezért választottuk ezt a nevet. Ezen túl van egy nemzetközi ernyőszervezet, amely posztmodern gyülekezetplántálásokat támogat és koordinál, az ACT29, velük már van kapcsolatunk, és szeretnénk a jövőben szorosabban is együtt munkálkodni velük. (Bár nem tőlük koppintottuk a nevünket, csak egyezik,a néven túl a látásunk is :-)
Köszönöm az értékes hozzászólásaidat!
…az általam küldött link egy szerencsés ellenpéldát tartalmaz :)
A „bizottságban” több volt a hozzáértő ember, mint a nem hozzáértő; működött a kommunikáció, etc.
Szerinted(tek)? :)
http://www.vbm.hu
ez meg a link :D
Idézet:
„Megmondom, mi a legnagyobb baj ezekkel a gyülekezeti honlapokkal. Az, hogy nem hozzák el a szörfölőket a gyülekezetbe! Hogy még ha meg is nézi valaki az ilyen honlapokat, nem villanyozódik fel, nem borzong bele a kíváncsiságba, hogy te jó ég, én mindenképpen ott akarok lenni a következő hétvégén, el akarok menni, meg akarom ismerni őket, ezt meg akarom nézni magamnak – mert ez nagyon király!!!”
Ha valaki ilyen „király” honlapot tud szerkeszteni, annak felajánlok egy Nobel -díjat, (mondjuk matematikait), és garantálom, hogy a MTA egyből megválasztja elnöknek.
Akkora ellentmondás van a cikk első és második fele között, hogy nem lehet elmenni mellette. De most komolyan… Mégis akkor mi legyen a honlapon? Legyen feltűnö, hozzon lázba, igen oda akarok menni, de ne legyen tele információval, ne legyen sok fénykép, legyen egyszerű…Légyszíves valaki mutasson nekem egy ilyen honlapot, nyilván van ilyen, gondolom nem is egy.
Köszi előre is!
Amúgy lehet, hogy csak én vagyok már túlzottan benne az internetes létezésben (Webfejlesztő cégnél webfejlesztőként dolgozom, jópár éve), de én el sem tudom képzelni hogy egy weboldal (bármilyen, bármi témában) ilyen hatással lenne rám. hogy na én akkor oda mindenképpen elmegyek!!!! Max ha már eleve akartam menni mondjuk… a hétvégén egy múzeumba, és körülnézek hogy mik vannak, és a szuper weboldalú múzeumba fogok elmenni, mert a gagyit már első blikkre bezártam. Mostanában én azt látom, hogy pl céges weboldalaknál két kategória létezik, a gagyi és a nem gagyi. Utóbbin belül meg nem számít a design – hiszen ízlésfüggő: a másik cikkben levő dizájnok pl egy ízlésvilágot tükröznek, én fel tudnék még vagy két-háromfélét vonultatni, amelyek más embereknek tetszenek, viszont épp olyan kiválóak mint az itt felsoroltak. A tartalmi részre meg vannak szabályok, amiket be kell tartani, trendek amiket nem árt követni és viszlát. Magyarán csodát várni weblaptól én nem tudok – ez egy kötelező eleme a kommunikációnak.
Amúgy a 7. pont sztem ironikusan értendő, az irreleváns információkkal egyetértek hogy nem kellenek, meg a rossz képek se. A jókból viszont sose elég, a mi oldalunkra ez generálja a látogatószámot.
Sziasztok!
Tapasztalat, hogy ma már az emberek egy része a neten keres gyülekezetet. A mi tagságunk több, mint 20%-a így jött be az ajtón. Jelen kell lenni a hálón, a keresőkben, közösségi oldalakon és mai nyelven megszólalni. Az első benyomás is számít, mert a látogató (neten) rövid idő alatt dönt, hogy körülnéz-e az oldaladon vagy továbbáll. Ha továbbáll lehet, hogy soha nem néz vissza már, annyi az információ, amivel táplálkozhat profi helyeken. Nem kullognunk kellene a trendek után, hanem formálni azt.
Nem értek annyira a GÉPhez,hogy már kritikusa is legyek.A zacskós fej tetszett meg,mert az „Ap.Csel.29”-be simán beleérkező csodára emlékeztet.l994 telén a ref.iszákosmentősök a Hargita-i Baptista üdülőben többnyire katolikus nagyivóknak tartottunk konferenciát.Egy fiatalasszony roszul lett az igehirdetés alatt.Elájult.Az orvosunk egy paprizacskót felfújt és a fejére húzta.Egy perc mulva boldogan mosolyogva már meg tudta ezt köszönni.A férje ettől lett totáljózan,megszbadult,az asszonyka visszavonta a válókeresetet,boldogan éltek volna halálig,ha Éva hivővé tért volna,aztán a Laci l2 év után visszaesett,és a feleség jár bibliaórákra imádkozni ujabb csodákért…András