Elgondolkodtató felmérés az amerikai lelkészek szolgálatáról

Igaz, hogy ezek az adatok kifejezetten a nagyobb amerikai gyülekezetek vezető pásztorairól szólnak – de a cikk felvetései hasznosak – arról már nem is beszélve, hogy mennyire hasznos illetve tanulságos lenne egy ehhez hasonló felmérés nálunk is. Amíg ez nem lesz meg, addig is marad az önellenőrzés. Remélem hasznos lesz ez a cikk!

0709_1a

Az első adat: a vezető lelkészek…
– 81%-a tanító
– 51%-a vezető – a szó szervezet-vezetési és menedzselési értelmében
– 33%-a olyan, aki előre és a jövőbe lát, aki felismeri a trendeket, a szükséges lépéseket – akinek van látása a gyülekezetre és a misszióra nézve
– és mindössze 16%-a pásztor, lelkigondozó, embereket vezető.

Jézus nyilvános szolgálatának legnagyobb részét közvetlenül az emberek között, azok gyógyításával töltötte – legyen szó bűnbocsánatról, szabadításról, gyógyításról fizikai vagy lelki értelemben. A mai lelkészeknek mindössze 1%-a látogatja rendszeresen és tudatosan a gyülekezetének tagjait a saját otthonukban, hogy szolgáljon feléjük. 7%-uk vezet személyesen Jézushoz embereket, azaz ennyien vannak azok, akik nem csak tanítják másoknak vagy prédikálják a nagy misszióparancsot, hanem a lelkészi hivataluk mellett megmaradnak hitvalló és evangéliumot hirdető „magánszemélyeknek” is.

10%-uk vallotta magáról azt, hogy van ajándéka, elhívása a pásztorolásra – vagyis konkrétan az emberek vezetésére – ez összefügg azzal, hogy a vezető lelkészek nagy része inkább szónok és előadó, mintsem coach. A megkérdezett pásztorok 79%-a vallotta be, hogy a legjobban a szószéken érzi magát, és főleg akkor, amikor a jövőre irányuló terveiről beszélhet a gyülekezetnek.

A nagyobb amerikai gyülekezetek vezető lelkészei átlagosan 16 éve vannak már szolgálatban, de 42%-uk minimum 5 évet eltöltött más foglalkozással is. Szinte mindenki „üzletember” volt korábban. Ráadásul a szolgáló lelkészek egyharmadánál a feleség továbbra is működteti a háttérben az üzleti vállalkozást is – amely sokszor összefonódik a gyülekezeti vagy missziós szolgálattal (pl. könyvkiadás).

Érdekes módon bár a lelkészek nagy része a szószéken éri elemében magát, a megkérdezettek közel fele (45%) kifejezetten zárkózott, introvertált személyiségnek tartja magát.

Egy nagy gyülekezet pásztora átlagosan 53 hetet „dolgozik” hetente. Ez jóval több, mint az átlagos 40 órás munkahét! Ebből 19 órát tölt felkészüléssel, elsősorban a prédikációkra és nagy alkalmakra, illetve az alkalmakon való szolgálatokkal, 9 órát ül különböző találkozókon és megbeszéléseken, és 5 órát tölt hetente személyes csendességgel és imádkozással.

Ami érdekes, hogy 5%-uk elégedetlen a vezetőségi tagjaival. A többségnek tehát nincsenek személyi konfliktusai, vagy ha vannak, meg tudják oldani azokat. – Ez valószínűleg az egyik jelentős különbség a kinti és a magyar „állapotok” között. Sajnos. Ezen a téren lenne mit tanulnunk!

A lelkészek gyülekezeten kívüli tevékenységei érdekesek. Általában nem jellemző rájuk az, hogy hobbijuk lenne, társadalmi/társasági életet élnének vagy például a gyerekeik iskolai rendezvényeibe kapcsolódnának be. A három leggyakoribb gyülekezet kívüli tevékenységükből kettő ismerős lehet nekünk is – a harmadik azonban meglepő!

Tehát a szabadidejük nagy részét a saját felekezetük rendezvényeinek látogatása (32%), helyi felekezetközi alkalmakon való részvétel (37%) – és százalékarányában a kettő között, 34%-kal az aktív sportolás teszik ki!

Nos ez az, amit a magyar pásztorok eltanulhatnának amerikai kollégáiktól!

Hol töltődnek fel lelkileg az amerikai pásztorok?

41%-uk saját gyülekezetének dicsőítő és imaalkalmain, 27%-uk pedig valamilyen kiscsoportban, amiben részt vesznek. A személyes lelki növekedés forrásaként 79%-uk nevezte meg a bibliaolvasást.

Jelen felmérés a Leadership Network által 2009-ben lefolytatott felmérés eredményéből való szemezgetés, amelyet 232 kifejezetten nagy, 2000 fő feletti gyülekezet vezető lelkészével készítettek.

Mit szólsz hozzá?
Kérlek mondd el a véleményed, milyen lehet a magyar lelkészek statisztikája ezeken a területeken?

Read more

Lelki ajándékook 3: A hit ajándéka

„Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait.” (1Kor 12,8-9)

A hit ajándékának definíciója

A hit ajándéka az a képesség, hogy valaki belátja, milyen szükségleteket kell betölteni, és közben bízik Istenben, hogy bevégzi azt, még akkor is, ha az lehetetlennek tűnik a legtöbb ember számára.

A hit ajándékával rendelkező emberek

Azok az emberek, akik a hit ajándékával rendelkeznek, bíznak Istenben még nehéz, gyakran lehetetlen szituációban is, amikor a többiek már készek feladni a dolgot. Ezek az emberek gyakran látnokok, akik nagy álmokat álmodnak, nagyokat imádkoznak, és nagy dolgokat visznek végbe Jézusért. Ezek az emberek többnyire optimisták, reménnyel vannak teli, kitartóak, változás- és jövőközpontúak. Ezek az emberek gyakran meggyőzően tudnak hatni a Biblia igazságáról, mert ők maguk nagyon meg vannak győződve Isten és Igéjének erejéről.

Hit a Bibliában

Bizonyos értelemben Jézus egész életét és szolgálatát a hit emberének szolgálataként összegezhetjük, mert folyamatosan és tökéletesen bízott az Atyaistenben, bármiről is legyen szó.

A bölcsességet Pál élete is szemlélteti (ApCsel 27, 21-25), Istváné, aki „tele volt hittel” (ApCsel 6,5), és Jézus édesanyja, Mária, aki annyira bízott Istenben, hogy világra hozta Jézust, noha szűz volt (Lk 1, 26-28). A Zsidók 11 szintén felsorol nagy számú keresztényt, akinek megvolt a hit ajándéka.

Ez a Te ajándékod?

Kérdezd meg magadtól a következőket:

Úgy tekintesz az akadályokra, mint lehetőségekre, és még lehetetlen dolgok esetén is az Úrban bízol?

Gyakran magasztalod Isten erejét,abban, amit láttál, hogy Ő cselekedett?

Motiválnak az új szolgálatok?

Érzel ellenállást, ha valaki valamire azt mondja, hogy ezt nem lehet megtenni, vagy végrehajtani?

Más hívőkgyakran jönnek Hozzád reményért, amikor valamilyen láthatóan lesújtó próbával vagy feladattal néznek szembe?

Hatékony imaéleted van, sok csodálatos válasszal imádságaidra, amelyek lehetetlennek tűntek emberi nézőpontból?

Hasznos volt számodra ez a post?


Az igazi vezető

Leader

1. FELISMERÉS – Ezzel kezdődik az igazi vezetői lét. Felismerése annak, hogy a vezetés ajándék, felelősség, lehetőség, kiváltság, művészet – valami, ami nem terem magától, nem megy magától, hanem folyamatosan invesztálni kell, folyamatosan tanulni, fejlődni és dolgozni kell érte! Ehhez pedig mintákra, példákra, tanítókra van szükség! Ezért keress olyan vezetőket, akiktől tanulhatsz – és akiktől nagyon tudatosan tanulni is fogsz!

2. HATÉKONYSÁG – a szó legnemesebb értelmében. A vezetés nem elméleti vagy kísérleti tudomány – bár sokan annak tartják. A vezetőn múlik a vezetettek jövője, sorsa, anyagi jóléte, eredményessége, hitelessége. Sem egy vezetett ember élete, sem egy vezetett szervezet, szolgálat, főleg misszió nem lehet elméleti kísérletezés gyakorlóterepe!

A vezető dolga, feladata, kötelessége és felelőssége, hogy amit vezet, az fejlődjön, előre jusson, növekedjen, gazdagodjon, szaporodjon. Ha ezt betölti a vezető, alkalmas a feladatára, és „hatékony”. Ha nem az, mert az eredmények elmaradnak, akkor azonnal váltani kell, amíg nem késő.

Túl sok alkalmatlan és gyümölcstelen vezető marad túl sokáig vezetői pozícióban, és többnyire csak egy krízis vagy egy tragédia mozdítja ki a helyükről. Különösen igaz ez keresztény és gyülekezeti viszonylatban.

És ez életveszélyes! Mert az ÉLETET veszélyezteti!

3. AZ ARANYSZABÁLY – Emlékezz az aranyszabályra: amit akarsz, hogy veled tegyenek, azt tedd te is másokkal. Vezetőként talán a legfontosabb felelősségünk, hogy szeressük és szolgáljuk az embereinket! Hogy ne csak az eredményeik legyenek fontosak számunkra, hanem ők maguk. És ezt ne csak mondjuk, hanem érezzék is, sőt, inkább ők mondják rólunk! Az igazi vezető mindig embereket vezet, és csak ezután céget, gyülekezetet, szervezetet, hivatalt…

4. LÉNYEGLÁTÁS – meg tudja különböztetni, mi a helyes és a helytelen, hogy mi működik, és mi nem. Mi hatékony, és mi nem az. Mit lehet alkalmazni az adott szituációban, és mit nem. Mit lehet átvenni másoktól, és mit nem szabad, mert ami jó volt nekik, az nem lesz jó nekünk. Tudja, mikor kell lépni, és mikor kell kivárni, mikor kell szólni és mikor hallgatni.

Ez nem elsősorban türelem kérdése – bár az is kell hozzá, nem IQ – bár az is kell hozzá – ez egy nagyon lényeges vezetői tulajdonság: A LÉNYEGLÁTÁS. Kevés embernek van ilyen – akinek van, az vezető!

5. CSAPAT-KÖZPONTÚSÁG – Az igazi vezetők csapatban gondolkodnak. Közösségi szemléletük van. És nem hagynak egyetlen sebesültet sem a csatamezőn! Mert mindenki számít, mindenki része a győzelemnek, mindenki egyaránt fontos – csak esetleg más a szerepe a nagy egészben. De az igazi vezető kiáll az övéiért, megvédi őket, de ha szükséges, fegyelmezni is hajlandó. De ezt következetesen teszi, az embert és a célt szem előtt tartva – és soha nem indulatból, bosszúból vagy érdekből.

6. MOTIVÁLÓ – Az igazi vezetőket nem azért követik, mert érdekük fűződik a követéshez – hanem mert inspirálja őket a közös cél. Mert hisznek a vezetőben, az általa képviselt értékekben, és önként a vezető társaiul szegődnek, mert vele együtt valami nemesnek, hasznosnak és értékesnek lehetnek a részesei. Az igazi vezetőket mindig azért követik, mert az boldoggá teszi őket, és mert a követés értelmet ad az életüknek vagy a tevékenységüknek.

Read more

Egy gondolatnyi társadalomfilozófia

A társadalomfilozófusok kétféle liberalizmusról beszélnek – már ami a nyugati társadalmakat érinti.

Az első, klasszikus liberalizmus olyan dolgokat hozott, mint a nők vagy afro-amerikaiak szavazathoz való joga, a szabadságjogok elismerése, a szabad vallásgyakorlat, a más politikai vagy vallási nézetek tolerálása, a kereskedelem liberalizációja.

Aztán a Második Világháború után elkezdődött egy folyamat, amit többen a „Második liberalizmusnak” neveznek. Ez ha jogilag nem is egységesen, de társadalmilag legalizálta az istenkáromláshoz való jogot, mint a valláskritika szélsőséges megnyilvánulását, a drogfogyasztást, a pornográfiát, a prostitúciót, mint „foglalkozást”, a tinédzserek jogát a fogamzásgátlókhoz, az abortuszhoz vagy eutanáziához való jogot, a homoszexualitás egyenjogúságát.

liberalism

Sokan megfogalmazták Samuel Huntington óta, legutóbb Dinesh D’Souza A Christianity Today-ban megjelent cikkében, hogy tulajdonképpen ez a második liberalizmus az, ami annyira hergeli például az iszlám fanatikusokat. A nyugatellenességük valójában az erre való vallásos reakciójuk.

Egyszóval vannak, akiket mindez felhergel.

Akik felháborodnak, kiakadnak, belázadnak, akik akár háborút is indítanak ez ellen.

Persze a keresztényeket ez hidegen hagyja.

Ők nem lázadnak, nem akadnak ki, nem indítanak háborút…
…hiszen az öngyilkosság lenne.

Ugyanis a második liberalizáció is a „keresztény nyugat” „terméke”. Vagy „gyermeke”. Vagy az identitása. Vagy a lelki-szellemi hőmérője.

Read more

Befelé forduló szolgálatok

A haldokló gyülekezetek negyedik jellemzője, hogy szinte teljesen befelé élnek. Önmagukat táplálják. A szolgálataik 80-90-100%-a a hívőkért van. Mindenféle imacsoportba, bibliatanulmányozásba, tanítványság-tanfolyamba, kóruspróbába zárkóznak, az istentiszteletek sokszor másfél-két-kétésfél óra hosszúak a szavalatok és lelki hozzászólások miatt – mert nem mernek kimenni az életbe, az utcára, a munkahelyekre, hogy ott kerítést fessenek, szemetet szedjenek, betegeket ápoljanak (nem a gyülekezet betegeit!), klubokban, kocsmákban, diszkókban prédikálják az evangéliumot. A templom/imaház négy fala a biztos menedék – és már nem az Úr. És alig marad idő az evangélizálásra. Évi egy-két szervezett alkalom. És a haldokló gyülekezetet onnan lehet azonnal felismerni, hogy még ezeken az agyonszervezett evangélizációkon sem éri el a kívülállók, a látogatók száma a jelenlévő gyülekezeti tagokét sem!

Tehát: vedd sorba a gyülekezeted alkalmait, és számold össze, hány olyan „Misszió”, program, alkalom, kiscsoport, rendezvény van, ahová
– kifejezetten hívsz kívülállókat
– rendszeresen megjelennek kívülállók
– látogató-orientált a témaválasztás, a stílus, a hangnem, a program?

Sajnos nekem is az az érzésem, hogy a mai kereszténység kimenekül a világból – ahelyett, hogy meghódítaná azt az evangéliummal. A „világ” ellenséges terület – és nem munkaterület. A gyülekezetek szubkultúrák, amelyek önmagukért élnek, miközben arról beszélnek, hogy a világ elvész körülöttük.

Természetesen nem arról van szó, hogy nincs létjogosultsága a befelé irányuló szolgálatoknak.

Ezt nem állítja Thom Rainer sem a könyvében – és én sem ezt mondom. De azt hiszem annyi mindenképpen jogos, hogy ahol az arány legalább nem 50-50% a kifelé és a befelé irányuló VALÓSÁGOS szolgálatok és alkalmak között, ott baj van. Céltévesztés. Bűn.

Sokszor elhangzott már, hogy az üldöztetés mindig jót tesz az egyháznak – kizavarja a hívőket a templomaikból az emberek közé.

Ez kéne most is.
Nagyon.

Read more

Lelki ajándékok 2: A bölcsesség ajándéka

Miután lefektettünk pár alaptételt a lelki ajándékokat illetően, Pál néhány lelki ajándékkal kezdi a listát: „Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által.” (1Kor 12,8)

A bölcsesség ajándékának definíciója

A bölcsesség ajándéka az a képesség, hogy valaki éles elméjű egy olyan szituációban, vagy emberi viselkedésben, amely nem nyilvánvaló az átlagember számára, mindezt azzal kombinálva, hogy mit és hogyan tegyen. Ez az a képesség, hogy ne csak lássuk, hanem alkalmazzuk is Isten Igéjének alapelveit az élet egészen gyakorlatias kérdéseiben is „a bölcsesség szelleme által”. (Ef 1,17)

A bölcsesség ajándékával rendelkező emberek

Ezeknek az embereknek gyakran van meg az a képességük, hogy magasabb egységbe foglalják a bibliai igazságot és alkalmazzák az emberek életére azért, hogy azok jó döntéseket hozzanak meg, és elkerüljék az esztelen tévedéseket. Ezek az emberek manapság jól tevékenykednek coachként, általános és szaktanácsadóként.

A bölcsesség Jézus szolgálatában

A Lk 2,40-52 elmondja, hogy Jézus „tele volt bölcsességgel” már kisfiúként, és „gyarapodott bölcsességben” ifjúként azért, hogy a korszak bölcsei „csodálkozzanak értelmén”. Azok a tömegek, akik hallották Jézust tanítani, azt mondták:„Miféle bölcsesség az, ami neki adatott?” (Mk 6,2) Mt 12,42-ben azt olvassuk Jézusról, hogy bölcsebb volt, mint Salamon. Lk 21,15-ben Jézus ezt mondja: „én adok nektek szájat és bölcsességet”. Elmondhatjuk azt is, hogy Jézus a „bölcsesség Istene”. (1Kor1,24; 30)

A bölcsességet Józsué élete is szemlélteti (5Móz 34,9), Salamon (1Kir 3, 5-28), és Dániel (Dán 1, 17-20; 2,19-23).

Ez a Te ajándékod?

Kérdezd meg magadtól a következőket:

Amikor tanulmányozod Isten igéjét, azt veszed észre, hogy hamarabb veszed észre annak jelentését és alkalmazását, mint a többiek?

Úgy találod, hogy megérted azokat a dolgokat is Isten igéjéről, amelyeket a többi, veled azonos háttérből jövő és élettapasztalattal rendelkező más hívők nem?

Képes vagy gyakorlatiasan alkalmazni a bibliai igazságokat, hogy tanácsaiddal segítsd a többi hívőt, hogy jó döntéseket hozzanak meg?

Bosszant téged az, amikor emberek esztelen döntéseket hoznak meg, amelyekkel károsítják életük minőségét, mert te tudod, mit kellett volna tenniük ehelyett?

Úgy vetted észre, hogy amikor embereknek fontos döntést kell meghozniuk, hozzád fordulnak imáért és biblikus tanácsért?

Úgy vetted észre, hogy amikor embereknek tanácsolsz valamit, Isten Lelke bölcsességet ad neked, hogy megoszd velük a Bibliát, amit általad Isten igazságaként fogadnak el?


1 prédikáció = 500 örökbefogadás

Rick Warren vasárnap az árvákról és az örökbefogadásról prédikált. Az eredmény: 500 saddlebeck-i család döntött arról, hogy örökbe fogadnak egy árvát. – Nem semmi!!! Lehet kritizálni az amerikai kereszténységet, de azért van, amit tanulhatunk tőlük!

Isten üzenetét nem tudjuk aktuális módon hirdetni és képviselni

Két fogalmat szeretnék tisztázni.

Az egyik a RELEVÁNS. Ez azt jelenti: fontos, jelentőségteljes, az adott témához hozzátartozó, az összefüggésbe beleillő.

A másik az AUTENTIKUS: hiteles, hitelt érdemlő, objektíven is igazolható, hozzáértő.

Azt hiszem, ez a kettő nagyon lényeges tulajdonsága az evangéliumnak. És azt hiszem, ez a kettő nagyon problémás ma a magyar egyházban.

Mikor nem releváns egy üzenet?

Akkor, amikor nem elég jelentős ahhoz, hogy igyuk minden szavát, hogy jegyzetfüzettel vonuljunk a tanításokra, mert ott olyan fontos, lényeges dolgokat kaphatunk a Szentlélek által a tanítótól, amelyekre muszáj – mondom MUSZÁJ – emlékezni, azt muszáj továbbadni, muszáj róla beszélni! A releváns tartalom fontos, nélkülözhetetlen, életmentő, figyelmet fenntartó, megosztásra méltó tartalom, amely érint, megszólít, megvizsgál, gondolkodásra és cselekvésre késztet, döntéseket présel ki belőlünk.

Mikor nem autentikus egy üzenet?

Amikor nem szól semmiről, vagy nem arról szól, amit megnevez céljaként.

Példák. Tanítás a misszióról. Nem autentikus, ha olyan ember tanít róla, aki maga nem vezet embereket Jézushoz. Akit nem hallgat néhány olyan ember, aki miatta van ott a hallgatóságban. Bibliatanulmányozás – nem túl autentikus a bibliai háttér, a kortörténet, az eredeti nyelvek, a hermeneutikai szabályok ismerete nélkül. Ne értse félre senki: enélkül is szólhat Isten Lelke – csak nem autentikus a tanítás. Vagy: tanítás a politikáról – nem autentikus, ha olyan ember beszél róla, aki semmilyen közéleti szerepet nem vállal, nincs közösségi (nem gyülekezeti), társadalmi tapasztalata és kapcsolata, tudása és rálátása. És nem is érdekli a napi politika.

Mindegy mit sorolok: ha hiányzik a hozzáértés, a tárgyi felkészültség és tudás, akkor csak felszínességbe és közhelyességbe torkollik a tanítás. És azt hiszem, sokaknak van elegük a semmit mondó prédikációkból, amik egyszerűen megismétlik a felolvasott bibliai igeszakaszt, csak kicsit bő lére eresztve és kiszínezve.

A magma részéről nem hiszek abban, hogy a keresztény üzenetet el lehet intézni annyival, hogy mindegy mit mondunk, csak Jézusról szóljon. Hát, ez is az egyik oka, hogy itt tartunk, ahol tartunk. Vagy egy lelkésztől hallottam sok évvel ezelőtt, amikor “méltatlankodtunk”, hogy nem szólnak szinte semmiről az igehirdetései, hogy az a fontos, hogy mindenki legalább egy-egy morzsát találjon az igehirdetésben – annyi mindenkinek kell, hogy jusson. Hát igen, csakhogy nem a morzsákért megyünk el az istentiszteletre – hanem jól akarunk lakni. Mert szükségünk van Isten Igéjére!

Az a gyülekezet, amelyik nem kérdezi meg állandóan, hogyan kapcsolhatjuk össze az örökérvényű és nem változó evangéliumot a folyamatosan és hihetetlenül széleskörűen változó kultúrával és társadalommal – érdektelenné, unalmassá – irrelevánssá válik! Ahol hetek, hónapok telnek anélkül, hogy a prédikációk része lenne a napi kultúra, politika, közélet, média, gazdaság – a munkanélküliség, az EU, a globális környezeti problémák, a gazdasági recesszió, a depresszió – ott az emberek egy darabig elhallgatják azokat a régi szép történeteket, amelyeknek az életükhöz és a mindennapjaikhoz semmi közük nincsen már rég, aztán előbb-utóbb továbbállnak.

Tehát a terápia: RELEVÁNS ÉS AUTENTIKUS GYÜLEKEZET!

Read more

Mai véleményformálók…

Megírnátok, kik azok a mai magyar keresztények, akik hatással vannak a mai magyar kereszténységre? Vezetők, pásztorok, missziómunkások, ismertek, ismeretlenek… mindegy a felekezet is. Csak hatásuk legyen!

Vagyis kik azok, akiknek a szavára, dolgaira, szolgálatára ma oda kell figyelni kis magyar hazánkban? Akik letettek vagy letesznek valamit az “asztalra”, akik változásokat generálnak a magyar egyház számára, akiktől lehet tanulni, a szemléletüket, gondolkodásukat érdemes megismerni, és valamilyen területen kiemelkedőt, példaértékűt csinálnak.

UPDATE: még egy kérdés, illetve pontosítás: kik azok, akiknek a véleménye és szolgálata a saját felekezetét/gyülekezetét is túllépi? Továbbra is: mindegy, milyen területen, és nem csak lelkészek neveit várom.

Fontos lenne – riportsorozatot szeretnék csinálni velük.

Köszönöm!