Féregtelenítés 5. A nagyító féreg

A NAGYÍTÓ FÉREG jelszavai:

„Mindig vagy soha, mindenki vagy senki, minden vagy semmi…”

Ugye ismerősek ezek a szavak… leggyakrabban veszekedések, viták során csúsznak ki a szánkon:

– te sosem hallgatsz rám…
– te mindig széthagyod a koszos cuccaid…
– rád soha nem lehet számítani…
– mindenki megmondta, hogy ilyen meg olyan vagy…
– nekem soha semmi nem sikerül…
– engem senki nem szeret…
– soha nem lesz igazi társam, mert minden fiú csak kihasznál…

Ezek a túlzásaink, amelyek eltorzítják a valóságot. hatalmasnak tűnő szavak, amelyek lehengerelnek, ledarálnak bennünket.

Miben áll az ereje?

Ha kielemezzük a működését, akkor azt látjuk, hogy ezek mögött a nagy szavak mögött egy óriásinak látszó negatív következmény áll, amely megrémít bennünket. Ha engem senki nem szeret, akkor mi vár rám?! A totális, teljes magány, egyetlen ember nélkül.

És a félelem hatalmasra nő, a frusztráció és a stressz megbénít, és előidézhet egy olyan káros viselkedésmintát, amely szélsőséges esetben akár önbeteljesítő jóslatként is működhet, és a végén én magam űzöm el a barátaimat a közelemből…

A nagyító féreg megint tipikusan hiány-féreg!

Egy hiányokra épülő, negatív előjelű gondolkodási mintát erősít meg bennünk.

Mit tesz ez a nagyító féreg?

Elveszi a reményt! A soha, semmi, sehol mellett nincs hely többé, nincsenek lehetőségek – ezek kizáró jellegű fogalmak. És az ilyen ember számára a remény súlytalanná, láthatatlanná válik.

A legfurcsább az egészben, hogy az emberek 99%-a (vagyis azok, akiket ez a féreg rág) a negatív dolgokat szokta felnagyítani. Magában is, és másokban is. Még véletlenül sem a jót, az értékeset, a pozitívat. Érthetetlen! Mint amikor azt mondjuk, hogy a félelem rossz dolog, és szeretjük a horrort, meg a thrillert…

Látni kell, hogy ennek a féregnek az „táptalaja” az érzelmeinkben van. Amikor eluralkodnak rajtunk a negatív érzések, a düh, a pánik, a rettegés, a harag, a bosszú – akkor elfelejtünk racionálisan gondolkodni, elfelejtjük a kivételeket, a rengeteg pozitív értéket, tulajdonságot és emléket, és marad a szélsőségesen rossz.

És ebben máris benne van a leggyakoribb orvosság: úrrá kell lennünk az érzelmeinken!

Legalábbis a szánkat ne nyissuk ki addig, amíg nem tudjuk, hogy mit fogunk mondani.

És legyünk tisztában azzal, hogy amíg az érzelmeink tengerén viharok dúlnak és villámok csattognak, addig nem tudunk reálisan értékelni – tehát ne akarjuk csinálni!

A nagyító féreg ellenszere a JÓZANSÁG! A gondolkodásbeli józanság.

Vedd ki a mondatodból a globális kifejezéseket (mindenki, senki, mindig, soha…) és maradj a realitás talaján! Mert ez mindig túlzás – ezt kell tudatosítanod! A helyzet sokkal jobb, mint ahogy a túlzó gondolataid súgják – tehát a visszakapcsolás mindig pozitív érzés lesz! Ezért is érdemes ezt begyakorolni. Mert jó érzés, hogy nem mindenki, hogy nem mindig… – hogy bele lehet kapaszkodni a kivételekbe, a pozitív példákba és emlékekbe!

A túlzás egy negatív irányú és előjelű fantázia! Ezt kell mindig szembesíteni a valósággal!

Az erről való leszokás természetesen folyamat, amit sok helyreigazító gyakorlással lehet csak elérni. Minden esetben tudatosítani kell, hogy a felnagyítás nem igaz!

Emlékeztek, mit tesz a nagyító féreg? Elveszi a reményt!

A megoldás mindig a remény visszaszerzése azáltal, hogy kivesszük a reménytelenségre utaló kizárólagos kifejezéseket. És pontosan itt a lényeg: azért nem lehet igaz ez a túlzó felnagyítás, azért nem lehet SOHA igaz az, hogy soha, mert amíg van Isten, addig van remény, és nincs lehetetlen!

Márk 10,27
„Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”

Egyetlen dolog van, amit érdemes felnagyítani: Isten lehetőségeit! És ez mindig reményt tud adni!

(Részlet a 365 napos Lelki diéta című tanulmánysorozatból, ami elérhető innen: www.apcsel29.hu/365nap)

Read more

Féregtelenítés 4. A tökéletesség férge

(Részlet a 365 napos Lelki diéta című tanulmánysorozatból, ami elérhető innen: www.apcsel29.hu/365nap)

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:1-2

Ez a harmadik féreg, amely megrágja a gondolkodásunkat, és ezzel egy állandó frusztráció, keserűség, szégyenérzet generálója, amely beárnyékolja az erőfeszítéseinket és az áldozatainkat, csak azért mert az nem volt elég jó…. Mindjárt elmondom, hogy miért, de előtte nézzük meg, mi a tökéletesség férgének a hajtóeleme.

AZ ELÉGEDETLENSÉG

„nem vagyok elég (jó)…”

paper

A Lelki diétán már volt szó a tökéletesség eszményéről, érdemes visszanézni egy pillanatra rá, ha esetleg már feledésbe merültek volna a részletek (31-es lecke): a tökéletesség hiú ábrándja, hogy amíg nem vagyunk elég jók, maximálisan jók, addig nem is teszünk semmit, de mert sosem leszünk elég jók, végül sosem teszünk semmit – ami persze megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy nem vagyunk elég jók… És megtanultuk, hogy ezt a gondolkodást fel kell cserélnünk a „hasznosságra” – és így a mércénk már nem az lesz, hogy „tedd meg a maximumot”, hanem hogy „tedd meg, ami tőled telik!”

És láttuk már azt is, hogy a Bibliában a tökéletesség – ha emberről van szó – akkor nem a hibanélküliséget jelenti, hanem a felnőtt, felelős, érett személyiséget.

Innen folytassuk most!

Sajnos olyan világban élünk, amelynek a legfontosabb értékmérője a TELJESÍTMÉNY. A teljesítményünk határozza meg, kik vagyunk, hogy mennyi a fizetésünk, mekkora lesz a befolyásunk, vagy mennyit ér például a férfiasságunk. Ezt generálja a média, amely lassan de biztosan átalakítja a manipulálható emberek gondolkodását.

A teljesítmény hajszolását egyetlen módszerrel lehet biztosan és folyamatosan fenntartani: az állandó elégedetlenség érzésével. A „sosem elég” mentalitásával. És ez először csak a birtoklásra irányul, de aki ebben él, annak előbb-utóbb személyiségi jegyévé válik, és az önértékelésének meghatározója lesz az elégedetlenség, már nem csak a tulajdonaival kapcsolatban, hanem saját magával is.

Mit jelent ez a teljesítményhajsza? – megjegyzem, a keresztényekre plusz egy dimenzióban leselkedik ez a veszély, mert a legtöbb keresztény lelki-szellemi téren is ugyanebben az állandó elégedetlenségben és a tökéletesség (hiábavaló) hajszolásában él.

Adott egy elvárás, egy feladat, egy cél – amit nevezzünk egyszerűen 100%-nak.

Lehet ez bármi, egy sikeres hétvégi nyaralás, egy bizonyos nagyságú fizetés elérése két éven belül, egy ötös osztályzat a szigorlaton, egy olyan evangélizáció, ahol megtérnek legalább húszan… akármi.

Elkezdünk cselekedni, és mire a végére érünk, kiderül, hogy nem tudtuk elérni a 100%-ot, hanem csak 50-70-90%-ot tudtunk teljesíteni abból, amit szerettünk volna.

Nem volt jó a hétvége MINDEN PILLANATA, mert becsúszott egy kisebb veszekedés, nem sikerült az ötös, csak négyes lett, nem tértek meg húszan, de volt egy csomó érdeklődő… és az EGÉSZ NEM ÉRT SEMMIT!!!

Legalábbis ezt diktálja a fejünkben tanyázó tökéletlenség férge.

Hogyha nem éred el a 100%-ot, akkor az egész hiábavaló, értéktelen, haszontalan – és jön a sikertelenség érzése, ami mögött a mélyben, a lélekben a szégyen és a megalázottság bújik meg, legtöbbször észrevétlenül. És legközelebb már nem is lesz kedvünk hozzálátni egy újabb feladathoz, mert a tudatunk mélyén ott van az újbóli sikertelenség és szégyen előli ösztönös menekülés vágya.

50, 60, 80, 90% – ez SEMMI! Csak a 100% számít! – De az az igazság, hogy ezt sokszor nem tudom teljesíteni! Mert nem vagyok tökéletes! És a a hiányzó 10% totálisan lerombol, keserűvé tesz, szégyenbe hoz – pedig 90-et ELÉRTEM!!!

Ez a legrosszabb az egészben, hogy a tökéletlenség férge elcsavarja a fejünket, és a rossz irányba nézünk: és a hiányzó 10% miatti keserűségünk elveszi a megtett 90% sikere feletti örömünket. 10% hiány legyőzi a 90% eredményt! És ettől kiborulunk, idegeskedünk, stresszelünk, kesergünk…

Vagy ha a másik oldalon állunk, akik elvárták ezt másoktól, akkor vádolunk és kárhoztatunk! Hányszor fordul elő, hogy valaki megtett mindent, ami tőle tellett, és meg se köszönték neki, csak azért, mert hiányzott egy aprócska részlet, valami a tökéletességből. És jött a leszúrás, a veszekedés, ahelyett, hogy örültünk volna a megtett dolgoknak, és esetleg segítettünk volna a hiányzó rész pótlásában!

Hihetetlenül sok önértékelési és kapcsolati terhet rak ránk ez a féreg, különösen ha keresztények vagyunk!

És még valami: az én képességeim eddig tartottak, a 90%-ig. Természetesen ha valóban megtettem mindent, ami RAJTAM múlt. És mi van a maradék 10%-kal? Itt vannak a csodák helye, Isten helye!

Rengeteg keresztény ember kesereg, mert nem él át csodákat az életében. De hogy is élhetne, amikor nem ad Istennek helyet, mert mindig a 100%-ra törekszik, ezt várja el másoktól is, és a tökéletességgel ő maga szorítja ki Istent az életéből.

Nézzük tehát a képletet:

tökéletlenség = a sikertelenség = SZÉGYENérzés = megalázottság

Ezt teszi velünk a tökéletesség férge!

MI A MEGOLDÁS?

Emberileg a hasznosság – erről már volt szó a 31-es leckében.

De szeretnék mutatni egy mélyebb síkú megoldást is, amit az elménkben kell kiigazítanunk, és az istenképünkkel függ össze.

Kétféle istenképe lehet az embereknek:

1. ha tökéletes leszel, Isten szeretni fog. A tökéletesség = a te teljesítményed.

Erről szól az összes keleti vallás, és a rosszul értelmezett kereszténység is. Ha megtartom a törvényeket, egyházi szabályokat, ha teljesítek a gyülekezetben, akkor tökéletes leszek, és Isten is szeretni fog, illetve a „testvéreim” is elismernek.

Ha elbukok, ha bűnt követek el, isten is elvet, és a gyülekezet is kizár.

Ez pedig egy belső frusztrációt, egy állandó szorongást idéz elő, és ránevel a képmutatásra, és arra, hogy nem lehetek őszinte, nem adhatom önmagam, mert az úgysem elég jó ahhoz, hogy „Isten gyermeke” lehessek.

Sajnos a keresztények legnagyobb része így éli az életét.

És mivel ezt sugározzák, ezért nem is vonzó ez a kívülálló emberek számára sem.

2. A másik verzió: ha tökéletes leszel, Isten szeretni fog.

A tökéletesség =az Istennel való kapcsolatod!

Ez az újszövetségi minta. Nem attól vagyunk tökéletesek, hogy mindenben 100%-osan teljesítünk, hogy bűntelenek leszünk, és ezerszámra térítjük az embereket – hanem azért vagyunk Isten szemében tökéletesek, mert Jézus Krisztus meghalt értünk! ENNYI!!!!!! És ehhez semmi mást nem kell hozzátennünk! És amíg törekszünk arra, hogy megtegyük, ami rajtunk múlik, hogy helyesen éljünk, amennyire csak rajtunk múlik, addig ennek a célnak a 40-50, vagy akár csak 10%-os eredménye is elegendő istennek – ha Vele maradunk, ha Benne reménykedünk, és ha az Ő segítségével felállunk, és újrakezdjük, vagy folytatjuk az utunkat.

Ez az élhető, a működő tökéletesség útja – amely kiűzi a tökéletesség férgét a fejünkből és az életünkből, a kapcsolatainkból is!

Read more

Féregtelenítés 3. A jövő férge

“De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?!”
Lukács 12:25

A jövő férgének alapkérdése:

„Mi lesz, ha…”

future

Ez a jövő elképzelt negatív eseményeitől való előzetes és ok nélküli félelem illetve szorongás.

De lehet ezt aggodalmaskodásnak is nevezni.

Természetesen van helyes és érthető szorongás illetve félelem, amikor biztosan tudjuk, hogy egy negatív, fájdalommal vagy veszteséggel járó élethelyzet vár ránk, amit nem tudunk elkerülni. Ebben az esetben a szorongás mintegy felkészít a negatív érzések elviselésére. A kulcs azonban itt az, hogy ezt nem tudjuk elkerülni, tehát számítunk rá.

Az aggodalmaskodás, illetve a jövő férge olyan szorongást, rosszabb esetben kifejezetten rettegést idéz elő, amelynek a tárgya egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik, és ezért maga a szorongás – ebben a helyzetben – teljesen értelmetlen. Ez azoknál az embereknél fordul elő gyakran, akik nem tanulták meg a bizonytalanságot kezelni, pedig ez az élet elkerülhetetlen része, hiszen nem tudunk minden körülményt, személyt, hatást a kontrollunk alatt tartani.

A jövő férge – a múlt férgéhez hasonlóan – megbénítja a jelent, mert a jelen összes energiáját az emészti fel, hogy kitaláljuk, mit fogunk csinálni, ha bekövetkezik a jövőben egy most elképzelt negatív esemény, aminek a bekövetkezte egyáltalán nem is biztos.

Fontos tudni, hogy a stressz leggyakoribb oka az aggódás.

És azt is jó ha tudjuk, hogy felmérések alapján kutatók igazolták, hogy az összeg aggodalmunk 5%-a bizonyult jogosnak, a maradék 95% teljesen alaptalan volt. Azonban az alaptalan aggódás is lekorlátozhatja és beárnyékolhatja az életünket, a közérzetünket, a kapcsolatainkat vagy a teljesítményünket.

Egy másik felmérés szerint az aggódó emberek 40%-ban olyan dolgok miatt aggódnak, amelyek nem következnek be, 30%-ban a múltban történt dolgok miatt, amiken már nem tudnak változtatni, 12%-ban a betegségektől félnek (és 99%-ban alaptalanul), 10%-ban pedig az életük apró, hétköznapi kudarcaik okoznak félelmet bennük. A maradék 8%-nak pedig a fele olyan dolog, amit határozott cselekvéssel el lehet hárítani, tehát itt mindössze 4% marad a jogos félelmeknek. Tehát az eredmény szinte ugyanaz.

A „mi lesz, ha…?” kérdés ugyanúgy megdermeszt, mint a „mi lett volna, ha…?”. A határozott döntések és a célirányos cselekvés helyett rettegünk, és eközben nincs lelki, sokszor fizikai erőnk sem a tettekhez.

MIT LEHET TENNI?

Néhány nagyon egyszerű tanácsot szeretnék adni – azon túl, hogy persze keresztény emberként imádkozzunk Istenhez bölcsességért és hitért, amely elűzi a félelmet. Fontos tudni, hogy Isten segít nekünk a bizonytalanságok elhordozásához, és valóban meg tud szabadítani a rettegéstől – de ez sosem helyettesíti a mi megfelelő hozzáállásunkat! Isten mindig az emberekkel együtt munkálkodik, vagyis a győzelemhez nekünk is cselekednünk kell, amit Ő meg tud áldani, és ki tud egészíteni a mennyei perspektívákkal. De helyettünk nem fogja helyesen leélni az életünket!

Tehát néhány olyan tanács, amit nekünk kell megtennünk, illetve amik a mi lehetőségeink a jövő férgének a kiűzésében:

1. Ahogy láttuk, a félelmeink legnagyobb része irracionális és alaptalan – vagyis ha reálisan szembenézünk az aggódást kiváltó helyzettel, a lehető legpontosabban körülírjuk, akkor megtettük az első lépést a félelem hatástalanításához.

2. A második lépés, hogy miután realizáltuk a problémát, számbavesszük az összes lehetőséget, ami végeredményként kijöhet az adott helyzetből. Mi a legrosszabb eredmény? Sokszor már a puszta tudatosítása is segít abban, hogy felkészüljünk rá és elhordozzuk, és csökkenjen a stressz, ami – ne felejtsük – a bizonytalanságból táplálkozik.

3. A harmadik dolog, hogy végig kell gondolnunk, mik lesznek a reális és belátható következményei a legrosszabb lehetőségnek, és mit fogunk akkor tenni. Ez olyan, mintha egy akciótervet kellene végiggondolni, hogy ha biztosan tudjuk, hogy ez lesz a végeredmény, akkor mi fog történni utána, és mit kell, mit fogunk tenni utána?

4. És ha ezzel is megvagyunk, akkor számba kell vennünk minden lehetőséget, amellyel a legrosszabb lehetőséget és a legsúlyosabb következményeket még módunkban áll elhárítani, de legalábbis mérsékelni. Vagyis mit tehetünk, hogy a legrosszabbat elkerüljük? És addig ötletelni, gondolkozni, tanácsot kérni, amíg meg nem találjuk azt a választ, ami segíthet a megoldásban.

5. A végére marad a cselekvés – a legrosszabb rossz elhárítása.

Ha megvagyunk, akkor a legrosszabbat „kivégeztük” a listánkon, így hozzáfoghatunk a második legrosszabb kivégzéséhez is, ugyanezzel a módszerrel.

Ez egy olyan gondolkodási minta, amellyel a stressz legnagyobb része, illetve a jövőtől és a bizonytalanságtól való félelmeink nagy része kiűzhető a mindennapjainkból. Nincs benne semmi különlegesség, csak TUDATOSSÁG kell hozzá! Vagyis egy nagyon tudatos, célorientált, elkötelezett és fegyelmezett gondolkodási szokás kialakítása, begyakorlása és rutinos használata.

Remélem segíteni tudtunk abban, hogy a napjai ezután sokkal kevesebb megdermedt aggodalmaskodást, és ehelyett sokkal több aktív, építő cselekvést tartalmazhassanak!

Read more

Féregtelenítés 2. A múlt férge

Láttuk, hogy a Biblia is azt tanítja, hogy ha helyes istentiszteletet akarunk bemutatni, akkor ehhez a TESTÜNKET – vagyis a tetteinket, döntéseinket, a valóságos életünket kell Istennek odaszánni – azonban ezt az ÉRTELMÜNK MEGÚJULÁSA ÁLTAL tudjuk csak megtenni! És tegnap beszéltünk arról is, hogy vannak bizonyos negatív gondolkodási minták – „férgek” – amelyek megrágják az „egészséges elmét”, és ebből torz döntések és tettek, illetve a sor végén torz jellem fog majd születni.

Ebben a sorozatban ezeket a gondolatférgeket vesszük sorra, és ma az elsővel, a MÚLT FÉRGÉVEL foglalkozunk pár gondolat erejéig.

Mindegyik ilyen féregnek van egy kulcs-mondata, pontosabban egy olyan mondatfoszlány, amely összefoglalja, és leggyakrabban ki is fejezi a probléma gyökerét.

Mit mond a MÚLT FÉRGE?

„Mi lett volna, ha…”

past

Sok ismerős sztori és érzés kísérthet:

– munkahelyi csőd: mi lett volna ha még többet túlórázok, ha még többet vállalok…

– válás: mi lett volna ha kedvesebb lettem volna, vagy valamilyen körülmény másképp történik…

– anyagi válság: ha nem ebbe, hanem abba fektettem volna a pénzem…

– kapcsolati problémák: neki kellett volna ezt vagy azt megtennie, akkor most nem itt tartanánk…

A példákat lehetne sorolni órákig.

Ez a féreg akkor lendül támadásba, amikor van egy negatív jelenlegi helyzet vagy eredmény, és ahelyett, hogy a jelenben keresnénk a megoldásokat és proaktívan, konstruktívan cselekednénk, hogy elmozdulhassunk egy pozitívabb irányba, megmerevedünk, és a múltban keresünk valamiféle MENTSÉGET a magunk számára.

Vagyis a múlt férge mindig akadályozza a JELENIDEJŰ MEGOLDÁST, és ehelyett a múltba temeti az áldozatát.

A felelősség azt jelenti, hogy megteszem, ami rajtam múlik – akkor is, ha nem minden múlik rajtam.

A múlt férge megpróbál kivonni a felelősség alól azzal, hogy keres valakit, valamilyen körülményt, akire vagy amire áttolhatja azt. És miközben mentséget, bűnbakot, rajta kívülálló okokat kereshet, amiket vádolhat a kudarcért vagy a sikertelenségért, aközben az a legrosszabb, hogy nem cselekszik a megoldásért! És sokszor ez a kezdeti időveszteség, ami a múlton való rágódással telik, csak tovább mélyíti és rontja a krízist, még nehezebbé téve az abból való kilábalást.

Ez a féreg megbénítja a jelent, mert állandóan a múltba kergeti vissza az embert.

Amit értenünk kell: a múlt férge mindig a bűntudatból táplálkozik, és mindig bűntudatot kelt! És ez a bűntudat azért negatív, mert megbénítja a jelenünket, és megfoszt a jó cselekvésének szabadságától! Ez ellen csak a kiengeszteléssel, vagyis a megbocsátással és az elengedéssel, illetve a felelősség felvállalásával lehet harcolni! Lezárom a múltat, megbocsátok – és ez sokszor nagyon radikális döntés a részemről – és az energiáimat máris a jövőépítésébe fektethetem, ami mindig a jelenidejű, pozitív, konstruktív cselekvésekből fog felépülni.

Mit mond a Biblia?

Pál apostolnak van egy gondolatsora, amit én nagyon szeretek, de sokáig én magam sem éreztem a súlyát. Azt hiszem, már említettem ezt a szakaszt egy korábbi fejezetben:

„…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Filippi 3,15

Mi volt Pál „mögött”?! Vajon hány embert ölt meg, amikor üldözte a keresztényeket. Hány ártatlan nő vagy akár gyermek megkínzását látta, hány keresztény haláláért volt közvetlenül felelős?! És hogy tudott ezután aludni?! Nem kísértették a sikolyok, a könyörgések, a kiáltozások, a vér szaga vagy látványa?! Nem gondolta vajon át ezerszer is, hogy nem így kellett volna élnie, hogyha visszamehetne a múltba, mennyi mindent másképp tett volna…

De nem tehette meg! Nem változtathatta meg a múltat. Ezért rendezte azt Isten előtt, embertársai előtt, a háta mögé vetette, és nekifeszült a jelen feladatainak, hogy a jövő másképpen nézzen ki, mint a múlt kudarcai!

És nagyon érdekes a következő igevers, amivel folytatja Pál:

„Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek;”

ÍGY GONDOLKOZUNK – mert nagyon jól tudta Pál apostol is, hogy ez egy gondolkodási szokás!

A tökéletesség pedig érettséget jelent a bibliai görögben, ha emberről van szó – és máris a kis tréningünk, illetve mostani sorozatunk témájánál vagyunk, a Biblia verseiben is szó szerint megfogalmazva!

Kérlek, ha időd engedi, olvasd át még egyszer ezt a részt, mert nagyon fontos alapelveket találsz benne! És sok erőt kívánok ahhoz, hogy mindent a hátad mögé vess, ami akadályoz az előtted állók megcselekvésében! Légy résen, és ne engedj a múlt férgének!

Read more

Lelki ajándékok 4: A gyógyítás ajándéka

 

 

„Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait.”” (1Kor 12,8-9)

Ezek az ajándékok kibogozhatatlanul Isten szuverenitásához tartoznak. Amikor olyasmiről beszélgetünk, hogy gyógyítás és csodák, néhány ember hajlamos azt mondani, hogy Istennek meg kell őt gyógyítania, míg mások azt mondják, hogy Isten valójában nem tesz több csodát. Az egyik oldal azt mondja, hogy Istennek muszáj tennie valamit, míg a másik oldal szerint Isten sem tehet már semmit. Mindkét álláspontot el kell utasítani, mert Istennek mindent szabad megtennie, amit csak helyesnek lát.

A gyógyítás ajándékának definíciója

A gyógyítás ajándéka az a képesség, hogy Istent hívjuk, hogy meggyógyítsa a betegeket természetfölötti eszközökkel Isten kijelentéseinek céljára.

A gyógyítás ajándékával rendelkező emberek

A gyógyítás ajándékával rendelkező emberek bíznak Istenben, hogy az képes meggyógyítani a betegeket, és képesek hittel imádkozni a szükségben levők fizikai helyreállításáért. Ezek az emberek a gyógyítást jelnek látják, amit Isten arra használ, hogy felfedje erejét az emberek előtt azért, hogy minél többen hitre jussanak Jézusban. Az ezzel az ajándékkal rendelkező emberek nem gyógyítanak meg mindenkit, amikor csak erre kérik Istent, mivel a gyógyítás olyasmi, amiről Isten egyedül dönt (pl. Gal 4, 13-14; Fil 2,27; 1Tim 5,23; 2Tim 4,20)

A gyógyítás szerepe a Bibliában

A Mt 4, 23-24 és 9,35 beszél Jézus sok gyógyításáról. A tizenkét tanítványnak megvolt a gyógyítás ajándéka (Mt 10,1), és a hetvenes körnek is (Lk 10, 8-9), Péternek (ApCsel 5, 14-16), és Pálnak (ApCsel 3, 1-8). Azonkívül a gyülekezet vénei imádkozhatnak a betegekért, hogy Isten meggyógyítsa őket (Jakab 5, 13-16).

Közkeletű tévhitek a gyógyítással kapcsolatban

Jézus Egyesek azt mondják, hogy több természetfölötti ajándék, mint pl. gyógyítás, megszűnt az első század végén, de a második és a harmadik századi atyák úgy nyilatkoznak, hogy gyógyítás és hasonló dolgok előfordulnak az ő munkásságuk alatt is.

Sokan azt mondják, hogy a gyógyítás bizonyítéka adva van, de ahhoz, hogy el is lehessen hinni, de a gyógyítást igazolni is kell (pl. egy doktornak), hogy hitelesítve legyen, mit tett Isten.

Néhányan azt mondják, hogy a gyógyításnak gyülekezeti keretek között le folynia, de ilyesmiről nincs feljegyzésünk az Újszövetségben, ami azt jelenti, hogy a gyógyítás, mint más ajándékok, nem a legjobb, ha a gyülekezeti szertartás alatt zajlik.

Néhány szélsőséges csoport azt tanítja, hogy mivel Isten képes gyógyítani, a keresztényeknek nem tanácsos orvoshoz járniuk, de a Biblia nem beszél az orvosok ellen, és az orvosok, mint pl. Lukács orvosi képességeiket pásztori szolgálataik részeként használták, hogy segítsenek az embereken (Kol 4,14; 2Tim 4,11; Filemon 1, 24)

Néhányan azt mondják, hogy ha egy keresztény hitben jár és nem vétkezik, nem lesz beteg de Epafroditusznak (Fil 2, 25-27), Timóteusnak (1Tim 5,23), Trofimusznak (2Tim4,20), és Pálnak (1Kor 2,3;l2Kor 11,30; 12,5; 7-10; Gal 4,13), mind volt valamilyen betegsége, amelyet Isten nem gyógyított meg, annak ellenére, hogy ezek az emberek mélyen szerették Istent, és hűségesen jártak Jézussal.

Ez a Te ajándékod?

Kérdezd meg magadtól a következőket:

– Mély részvétet érzel azok iránt, akik betegek?

– Mély meggyőződésed van, hogy Isten képes bárkit meggyógyítani, akit csak kiválaszt?

– Örülsz, ha imádkozhatsz beteg emberekért?

– Láttad, amint Isten meggyógyított valakit?

– Amikor Isten meggyógyít valakit, izgatottá válsz, mert ez segít felfedni Isten erejét a többiek felé?

– Vágyódsz Isten királyságának eljöveteléért, amikor vége lesz minden betegségnek, hiszen megszűnik a bűn és annak hatásai?

Mit gondolsz róla?

Kommentelj!

Féregtelenítés 1. Gondolkodásunk féregtelenítése

(Részlet a 365 napos Lelki diéta című tanulmánysorozatból, ami elérhető innen: www.apcsel29.hu/365nap)

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:1-2

A „testünket” az „értelmünk” határozza meg! A tetteink kiindulási pontja a gondolkodásunk, a hozzáállásunk. A betegségeink nagyobbik része pszichoszomatikus, vagyis nem szervi probléma, hanem gondolkodásbeli, érzelmi, lelki vagy kapcsolati rendellenesség következménye (ebből a szempontból ez mind ugyanaz)!

A Biblia is azt tanítja, hogy ha helyes istentiszteletet akarunk bemutatni, akkor ehhez a TESTÜNKET – vagyis a tetteinket, döntéseinket, a valóságos életünket kell Istennek odaszánni – azonban ezt az ÉRTELMÜNK MEGÚJULÁSA ÁLTAL tudjuk csak megtenni!

Ez a lényeg!

Hogyan kell tehát odaszánni Istennek a testünket, az életünket?

A gondolkodásunk megújítása által!

Az életünket alapvetően a gondolkodási mintáink határozzák meg! Kutatók bebizonyították, hogy a döntéseink 90-95%-át gondolkodási mechanizmusok és minták alapján hozzuk meg. Vagyis tíz döntéshelyzetből kilencszer nem állunk meg gondos mérlegelésre, nem kérünk tanácsot, nem írjuk le az előnyöket és hátrányokat felsoroló listát, hogy ésszerűen és megfontoltan döntsünk, hanem rutinból, „gondolkodás nélkül” döntünk. Vagyis egy rögzült gondolkodási megoldás-rendszert alkalmazunk, bízva abban, hogy beválik.

Ahogy gondolkozol, olyanná válsz!

Mert a gondolataid, a gondolkodás-módod meghatározza a beállítottságodat, az érzelmi világodat, az önértékelésed, a világhoz és a kapcsolataidhoz való hozzáállásodat, a teljesítményedet – egyszóval mindent. Még az Istennel való kapcsolatodat is. Azt is bizonyították már elégszer, hogy az apakép alapvetően meghatározza az ember istenképét, akkor is, ha megtért és újonnan született keresztényről van szó, akkor is, ha csak egy vallásos témájú véleményalkotásról Istennel kapcsolatban. Egyszerűen arról van szó, hogy a gondolkodási szokásainkba beleillő részleteknek fogunk jelentőséget tulajdonítani, öntudatlanul is.

Kétféle ember van – a gondolkodási szokásait tekintve.

Az egyiknél a folyamat ez: GONDOLATOK > ÉRZÉSEK > DÖNTÉSEK > TETTEK.

Vagyis a gondolkodási mód, az „elménk” irányultsága határozza meg az érzéseinket, az érzéseink a döntéseinket, és a döntéseinkből fakadnak majd a tetteink.

A másiknál ez a képlet így néz ki: ÉRZÉSEK > DÖNTÉSEK > TETTEK.

Itt hiányzik az elme, a gondolkodás mint kiindulási pont. Ez az érzelmileg labilis ember, aki mindent a pillanatnyi érései alapján dönt el. Ez az ÉRETLEN személyiség!

Emlékszem egy gyerekkori élményemre, amikor egy óriási vihar kellős közepén bementünk a Balatonba, jó messzire a parttól, hogy ugráljunk a hullámokon. Esett az eső, viharos szél volt, villámlott – és egyszer csak bevillant, hogy a víz vezeti az áramot, a Balaton elég jelentős vízfelület, hogy vonzza azt, tehát bele fog csapni a villám a vízbe, és mi porrá égünk. És mi eszeveszett kiabálás közepette rohantunk ki a vízből. Persze pár évvel később megtanultuk, hogy ha ez meg is történik, a víz ellenállása elnyeli a villám energiáját, így nem sültünk volna meg, ha belecsap a villám a Balatonba – de mivel hiányzott az információ, ezért a sor elején az érzelmek álltak – a pánik – és ezek határozták meg a tetteinket. Az információ azonban csak a gondolkodás egy kicsiny szelete. Egészen másképpen néz ki ez, amikor nem egy ilyen gyerekes példára gondolunk, hanem arra, hogy ha kihívással szembesülünk az életben, a munkahelyen vagy a gyülekezetben, a helyes gondolkodási minták nélkül például bepánikolhatunk, ami miatt mindenből kimaradunk, és nem növekszik sem a szakmai tudásunk, sem a tapasztalatunk. Ez pedig egyfajta lelki-szellemi stagnálásba dönt bennünket. A sor elejéről hiányzott a helyes gondolkodásmód, amely nem ijed meg a feladattól, hanem mérlegel, és ha úgy látja, hogy reálisan megvalósítható, akkor elvállalja a feladatot – akkor is, ha ez áldozatba kerül, felelősséggel jár, és esetleg a kudarc lehetőségét is magában foglalja.

Mindezek ellenére most egy olyan sorozatot szeretnék elkezdeni, ami a gondolkodó emberekre jellemző – azonban hibás, megújítást igénylő „elmét” szeretné „feljavítani”. Az olyan embert ugyanis, akit a gondolkodása irányít, megtámadhatják bizonyos férgek. Ezek olyanok, amik felemésztik a normális, reális, konstruktív és előre mutató gondolatokat, és eltorzítják a személyiséget. Ezekből aztán helytelen döntések és tettek születnek.

Egy nagyszerű előadás-sorozatot hallgattam végig dr. Tapolyai Emőkétől, és a tőle tanultak alapján szeretnék a következő másfél hétben egyfajta gondolkodás-megújító sorozatot végigvenni. Ezeket a negatív gondolkodási mintákat fogjuk áttanulmányozni, hogy a probléma felismerése után „féregtelenítsük” az értelmünket és a lelkünket, hogy okos istentiszteletként Istennek szánhassuk az életünket is végre!

Nyolc ilyen gondolat-féregről lesz szó:
– a múlt férge
– a jövő férge
– a tökéletesség férge
– nagyító féreg
– értéktelenítő féreg
– követelőző féreg
– gondolatolvasó féreg
– vádoló féreg

Biztosan lehetne ennél többet is találni, de mire végére érünk ennek a kis sorozatnak, remélhetőleg mindenkiben kifejlődik egyfajta érzékenység az ilyen ártó gondolat-férgek ellen, és már önállóan is ki tudja lakoltatni majd őket az elméjéből.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

Read more