A férfiak agyához szóló tanítás

Ez a cikk a Pásztorbot Magazinban jelent meg – csak előfizetők olvashatják. Azonban szeretném most közzétenni, gondolkodás- és ha szükséges, vitaindító felvetésként.

David Murrow írt egy fantasztikus könyvet, amely reményeim és tudomásom szerint hamarosan megjelenik magyar nyelven is – a címe: Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni? – David missziójának a fókusza a férfias gyülekezet. Amikor megjelenik a könyv, csapjatok le rá! Nőként is nagyon fontos és hasznos! (Nemkülönben a könyv második része, ami arról szól, hogyan segíthetnek a hölgyek abban, hogy a férjük, kedvesük végre megszeresse a gyülekezet közösségét!)

Ez a cikk David blogján jelent meg: http://churchformen.blogspot.com

30men

1863 november 19-én két ember beszéde volt betervezve a Pennsylvania déli részén található Soldiers National Cemetery (Országos Katonai Temető) felavatásán. Az első Edward Everett volt, aki korának legnagyszerűbb szónokának tartottak. Ez a kiváló úriember egy felszentelt lelkész volt, aki korábban a Harvard Egyetem elnökeként és az Egyesült Államok államtitkáraként is teljesített szolgálatot. Massachusetts megválasztott kormányzója és az USA szenátora volt.

Everett, a kor szokásához hűen, egy pompás beszéddel készült, amelyben arról az ötvenegyezer férfiról zengett dicshimnuszokat, akik meghaltak, megsebesültek vagy eltűntek azután a csata után, amit ezért a földterületért vívtak. Két órán át elbűvölten hallgatta a tömeg. Tapsvihar közepette jött le az emelvényről.

Amint a hangzavar elcsendesedett, egy magas, vékony férfi lépett a pódiumra. Végignézett az egybegyűlteken, megköszörülte a torkát és beszélni kezdett. „Százhét esztendővel ezelőtt atyáink létrehoztak egy új nemzetet ezen a kontinensen, ami Szabadságban született, és annak a gondolatnak szentelték oda, hogy minden ember egyenlőnek lett teremtve.”

Kevesebb mint két perc alatt befejezte a beszédét. És a világ megváltozott – mindörökre. A Gettysburgi Beszéd, amit igen széles körben tartanak az amerikai történelem legnagyobb beszédének, két percen belül lepergett.

Az én kérdésem, azokhoz, akik prédikálnak és tanítanak az egyházban, a következő: Prédikálni és tanítani akartok? Vagy pedig meg akarjátok változtatni a világot? Ha az utóbbit, akkor kövessétek Jézus Krisztus és Abraham Lincoln példáját.

Csak röviden!

Mint a régi szónokok, a modern keresztények végigtanítják az előírt időt. A vasárnapi iskola negyvenöt perces? Akkor addig fog tartani a tanítás. A prédikációs szakasz harminc perc? Akkor annyi ideig fogok prédikálni.

Lelkipásztor! Mi történne akkor, ha két percet prédikálnál, és utána engednéd, hogy a Lélek munkálkodjon? Tanító! Mi lenne, ha harmincnyolc másodpercig tanítanál, aztán hagynád, hogy az emberek gondolkozzanak rajta.

Ha bármikor szóba hozom ezeket az ötleteket, az emberek le vannak döbbenve. Azt gondolják, hogy holdkóros vagyok. Kétperces tanítás? Tízperces prédikáció? Az emberek így sem értenek a Bibliához! Hogyan éheztetnénk őket egy kétperces üzenettel?

Márpedig Jézus ezt tette. Bebizonyítom: Egyszer egy hosszú repülőút közepén voltam. Nálam volt a Bibliám és volt egy kis fölösleges időm is. Éppen nálam volt egy lista, ami Jézus példázatait tartalmazta. Úgyhogy mindegyiket lemértem egy stopperrel. Aztán kiszámoltam az átlagot. Na gyerünk, tippeljetek, szerintetek mennyi időbe tart elprédikálni egy átlagos példázatot Jézustól?

Harmincnyolc másodperc.

Azokat a tanításokat, amik megváltoztatták a történelmet, kényelmesen el lehet prédikálni egy percen belül. A jelentéktelen részletekért rajongóknak mondom: a leghosszabb példázatot két perc húsz másodperc alatt olvastam el (Lukács 15:11-32). A legrövidebbet öt másodperc alatt (Máté 13:33).

Azon a napon, 10.000 méter magasságban, Isten megmutatott nekem egy egyszerű igazságot: nem a prédikációd hosszúsága, hanem a hatása változtatja meg az emberek szívét.

Persze van helye a mély Bibliatanulmányozásnak és tanításnak is. Csak nem a vasárnap délelőtt a prédikációban. Mindannyian tudjuk, a prédikációk tisztára pocsék munkát végeznek a szentek felkészítése terén. Thom és Joani Schultz gyülekezetbe járó emberek között végzett közvélemény-kutatást, és a következőket állapították meg:

* Csak a 12 százalékuk mondja, hogy általában emlékezni szokott az üzenetre.

* 87% az mondja, hogy a gondolataik elkalandoznak a prédikációk alatt.

* 35% azt mondja, hogy túl hosszúak a prédikációk

* A nők 11%-a és a férfiak 5%-a a prédikációkat tartja az Istenismeretük elsődleges forrásának.

Miért olyan nehéz emlékezni egy tipikus prédikációra? A Kaliforniai Egyetem egyik tanulmánya szerint, amit a hallgatók egy beszédből kivesznek, annak csak 7%-a származik az elhangzott szavakból. Az, hogy milyennek hallatszik a szónok, az üzenet 38%-át közvetíti, és amit lát a hallgató, az kommunikálja a maradék 55%-ot. (Azt gyanítom, hogy a férfiaknál ez az utolsó százalékarány még magasabb.)

Mit szólnál egy kis szórakozáshoz? Valamelyik vasárnap este vedd a kezedbe a gyülekezeti telefonos listát, és hívd fel öt barátodat! Kérdezd meg tőlük, miről szólt a prédikáció! Majd kérdezd meg, miről szólt a gyerekszolgálat! Szerinted melyikre fog könnyebben emlékezni? Melyik az, amelyik rövid, egy témára koncentrál, és tárgyi tanítást is tartalmaz?

Emberek! Nem babra megy a játék! Jézus azt parancsolta, hogy tegyük az embereket tanítvánnyá, merítsük be őket, és tanítsunk meg nekik mindent, amit Ő parancsolt. De mi visszafelé csináljuk: leadunk egy rakás tanítást, van valamennyi bemerítés is, de nagyon kevés igazi tanítványt produkálunk.

Mi a hiba? Hogyan lehet ezt helyrehozni?

A tanulmányok kimutatták, hogy egy hosszú monológ a kommunikáció legkevésbé hatékony módja. Mi a leghatékonyabb? A személyes élmény.

Amikor férfiakat tanítasz, néhány percenként mindig meg kell szakítanod a monológodat. Hétköznapi tárgyakat kell használnod, és erőteljes, emlékezetes illusztrációkat, hogy a férfiak el se tudják felejteni.

Amikor csak tudod, tedd lehetővé a tanítványoknak, hogy személyesen átélhessék a tanultakat.

Miért nem szokott több prédikátor és tanító vizuális elemeket és tárgyakat beépíteni a tanításba?

* A lelkipásztorok nincsenek megtanítva arra, hogy hogyan kell ezt csinálni. A szemináriumokon alig szokott szó lenni a vizuális kommunikációs technikákról. ez azért van, mert a szemináriumok professzorai könyvmolyok. Azzal nincs gondjuk, hogy fejben tartsák az információkat az olvasmányaikból és az előadásokból. És ezt az akadémiai ihletésű tanítási modellt adják tovább tanítványaiknak.

* Az emberek sem igénylik. John Hull ezt írja: „Nem érdekli a hallgatókat, hogy nem tudják visszamondani a prédikáció fő mondanivalóját sem már öt perc után sem. Csak az a nyugtató érzés a fontos, hogy ismerősek a dolgok és tartoznak valahová – ez az érzés, ami átjárta őket a beszéd hallgatása közben.”

* A vizuális eszközök és tárgyak használatának az ötlete nincs széles körben elterjedve. A legtöbb keresztény tanítói kézikönyv nem tartalmaz gyakorlati elemeket vagy vizuális anyagot.

* Egyszerűen könnyebb felállni és beszélni. Azt gondolják, hogy nehéz vizuális anyagot használni a tanításhoz, de a hallgatóságnak annyira tetszeni fog, hogy meg fogja érni a fáradozás.

Azt mondják, hogy a jó prédikáció olyan, mint a jó szoknya: ahhoz elég hosszú, hogy a lényeget lefedje, de elég rövid ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést.

Jézus tanítása a férfiak agyához szólt, és mindenki csodálkozott a tanításán. Amikor a következő tanításodra készülsz, ne felejtsd: legyen tömör, vizuális és interaktív. Kövesd az Ő példáját, és vonzani fogod a férfiakat – és a nőket – Őhozzá.

Valóban az a gond, hogy nincs ember…???

hr

Sokszor hallom lelkészektől, vezetőktől, hogy „nincs ember” – a mostani, honlapos témánál is felvetődött már, nem is egy hozzászólásban. Nincs ember erre, arra, amarra a gyülekezetekben, ezért nincs misszió, alkalom, honlap, stb. stb.

De hadd kérdezzek valamit: nem lehetséges, hogy nem is az emberhiány a probléma, hanem valami egészen más? Mert vegyünk egy 50 fős gyülekezetet, ahol legalábbis ennyi ember valamilyen szempontból „tagja” a gyülekezetnek, és betöltötte legalább a 15. életévét. Talán ez nem egy nagy szám, ennyi ember ha nem is minden helyi gyülekezetben, de legalább minden körzetben megtalálható. Idősebbek, fiatalok, férfiak, nők, nyugdíjasok vagy épp közép-, felsővezetők egy cégnél. Ha mindenki egyetlen óra önkéntes munkát felajánlana a gyülekezetnek, az heti 50 óra lenne. Egy főállású ember napi 8 órában, az ugye 40 óra. Vagy ez megfelelhetne két és fél mellékállású gyülekezeti alkalmazottnak. Heti 50 óra. Ez fejenként csupán mindenkinek 1 a 168-ból, tehát nem a „tized”, hanem alig több, mint fél század! (Mert tizedet nem csak a pénzünkből adhatunk Istennek…)

Ha lenne egy főállású emberünk pluszban a gyülekezetben, mennyi mindent bízhatnánk rá! Persze nem értene mindenhez, nem is lenne kedve mindenhez (ami nem baj) – 50 ember közül könnyen lehet, hogy egy egyórás feladatra meg tudnánk találni a legalkalmasabbat, aki ráadásul szívesen is csinálna olyan dolgot, amihez ért és amit szeret, mintsem valami olyasmit, ami távol áll tőle.

Nem lehet heti egyetlen óra önkéntes munkát sem „kérni”, „elvárni” Isten népétől, amit a gyülekezetnek, Krisztusnak felajánlhat??? Akkor meg minek vagyunk keresztények?! Komolyan, egy esti film megnézése ennek a duplája!!!

Mi akkor a probléma?

Egyrészt ez szemlélet kérdése. Lehet, hogy ezt a nagyon egyszerű lehetőséget még soha nem mérlegelte egy gyülekezet.

A másik pedig vezetői probléma: 50 munkaóra lemenedzselése. Beosztani az időt, a feladatokat, ellenőrizni, értékelni, módosítani, koordinálni, összehangolni… Havi 200 munkaóra – mennyi mindenre lenne ez elegendő!!!! Persze ehhez ismerni kell a saját gyülekezetünket, feltérképezni a lehetőségeket, a szakmákat, az érdeklődési köröket, a hobbikat, kiindulni abból, amink van – és mindazt rendszerbe önteni.

EZ LENNE EGY VEZETŐ(SÉG) IGAZI FELADATA!!! Akkor nem lenne kifogás, hogy „nincs ember” – mert van, csak kihasználatlanul!! Szerintem nincs még egy olyan szervezet sem a gazdasági, sem a nonprofit szférában, ami annyira veszteségesen élne a forrásaival, mint a keresztépny gyülekezetek (tisztelet a kivételnek).

És miért van ez így?
Mert a teológiákon elfelejtenek vezetéselméletet oktatni (én sem tanultam ott egyetlen mondatot sem öt év alatt ilyen témakörben), mert a lelkészek prédikálni tudnak, de szervezetet menedzselni, irányítani nem. Persze ez nem az ő hibájuk, hanem a „rendszeré”. Amire ráfér egy alapos reformáció.

Én úgy látom, hihetetlenül gazdagok vagyunk!! Minden egyes gyülekezetben ott van rengeteg ember, rengetegféle háttérrel, tudással, készséggel, vagy ha biblikusan kell megfogalmazni, legyen, ajándékkal! És mégis, mindez sokszor nem több, mint megszámlálhatatlan kihagyott lehetőség, beteljesületlen vágyakozások a szolgálatra, meg sem kérdezett vélemények, soha el nem mondott ötletek tárháza, igénybe nem vett tudás és képzettség. Félek, hogy hihetetlen mértékben tékozoljuk a lehetőségeinket a gyülekezeteinkben… Heti egyetlen óra szolgálat – ha menedzselve, koordinálva, rendszerbe öntve, ellenőrizve van – ahogy ezt nem is Isten népéhez, de egy akármilyen emberi szervezethez illő és elvárható – akkor nem itt tartanánk! Ebben biztos vagyok.

És akkor a pénzkérdésről még nem is volt szó.
Mert még így se biztos, hogy mindenre képesek leszünk – de van, aki képes rá, akinek az a szakterülete, egész életében azért tanult, ahhoz ért, és azt tudja felajánlani… És talán sokkal hatékonyabb, ha azok, akik nem tudnak valamit jól megvalósítani, ahelyett, hogy rosszul vagy valahogy nekiállnának, és közben frusztrálnák magukat, és létrehoznának egy olyan végeredményt, ami aztán nem lesz jó – inkább a pénzüket adnák annak, aki jól megcsinálja nekik. Ez is a „testrészek” együttműködése: az egyik dolgozik, a másik lehetővé teszi neki, hogy dolgozzon, akár teljes állásban, teljes erővel, sok-sok képzettséggel…

Egy szónak is száz a vége: én úgy tapasztalom, hogy nem az emberhiány az igazi ok, hanem az, hogy a teológiához többé-kevésbé már jól értünk, de a gyülekezetet mint szervezetet, nagyon kevesen tudnak jól építeni és vezetni.

És csak két javaslat: csináljunk egy nagy táblát, amin a hét napjai vannak, órákra lebontva, és mindenki beírhatja, ha valamelyik nap egy-két órát szívesen felajánlana a gyülekezetnek. A vezetők majd kitalálják, mihez kezdjenek ezzel az önkéntes munkaórával… Vagy gyűjtsük össze, ki mihez ért, és milyen területen tudna segítséget adni, munkát vállalni a gyülekezet érdekében.
És ha esetleg kiderülne, hogy voltaképpen nincs is munka, nem tudunk mit mondani vagy adni az „önkénteseinknek”, akkor kiderül, hogy a vezetőségnek kell sürgősen valamiféle koncepció után néznie. mert beteg ember, akinek be lehet vásárolni, érdeklődő, akit meg lehetne látogatni, szinte bármilyen szakmai feladat,a mit valahogyan tudnánk hasznosítani a misszióban, minden gyülekezetben lenne.

Azt hiszem, a „sáfárság” nem egy elvont teológiai kifejezés, hanem pont ilyen dolgokat jelent…

Remélem segíthettem a gondolataimmal, nem okoskodni akartam, hanem motiválni, ötleteket adni. Mert hihetetlenül gazdagok vagyunk (és én ebben az egész postban csak az emberi oldalról írtam, amit Isten hozzátehet a mi erőlködéseinkhez, az még szóba sem került…!)

A tegnapi 11 pont helyett 11 pillanatkép

Oké, akkor folytassuk ezt a sorozatot: MILYEN HONLAPRA VAN SZÜKSÉGE A GYÜLEKEZETNEK? Ez még mindig csak egyfajta bevezető… Jómagam 80-100 gyülekezet munkáját kísérem figyelemmel immár kb. 3 éve. Van egy listám azokról, akik engem érdekelnek, akiknek a munkájából, stílusásából, hozzáállásából, missziós eredményeiből már eddig is sokat tanultam. Felcsaptam a listám, és elkezdtem megint kattintgatni: íme csak úgy véletlenszerűen 11 gyülekezeti honlap – ami JÓ! Nem feltétlenül azért, nekem tetszenek, hanem mert felhasználó- és látogatóbarát módon vannak megalkotva, logikus a felépítésük, esztétikusak, trendik, van koncepciójuk, és természetesen tartalmaznak minden web2-es, interaktív, multimédiás lehetőséget, amit ma már a 12 éves kisfiam is elvár egy honlaptól – hisz ő is már csak ilyeneket keres és „méltat figyelemre” a neten. Érdemes belekattintgatni, a képek „mögött” ott vannak a honlapok, és megnézni a nyitólapon túli tartalmakat is. Én azt gondolom, itt kezdődnek a jó gyülekezeti honlapok. És sajnos ilyenek nemigen vannak a világháló magyar fertályán… (Majd csinálunk :-) Mert amikor honlapkészítésről beszélünk, mi ilyesmiben gondolkodunk…

Ja, és még valami – ami túlmutat ezen a témán: érdemes belenézni, mit is csinálnak ezek a gyülekezetek, milyen programjaik vannak, hogyan kommunikálnak… lehet ötleteket meríteni, tanulni tőlük! Mert egy igazán jó gyülekezeti honlaphoz jó gyülekezet is kell, különben az egész nem több egy hamisan csillogó reklámnál…

01

 

02

 

03

 

04

 

05

 

06

 

07

 

08

 

09

 

10

 

11

Nos, így is lehet gyülekezeti honlapot csinálni. Jó nézgelődést :-)
A sorozat pedig majd folytatódik, hogy mit és miért is kellene…

Szívesen veszem a véleményed!

Read more

11 nagyszerű ok arra, hogy még véletlenül se menjek el a gyülekezetedbe, miután megnéztem a honlapodat…

Naszóval, akkor írjunk egy anti-postot: milyen honlap kell, ha távol akarjuk tartani az „idegeneket” a gyülekezetünktől? (Nem akartam túl hosszú listát, ezek csak amolyan kedvcsinálók…)

1. Nehogy elmondd, mi fog történni a gyülekezetben vasárnap!!! Hogy miről fog szólni az igehirdetés, lesz-e valami különleges, valami egyszeri esemény, valami, ami megragadja a figyelmem, amiért érdemes lesz elmenni… Bőven elég valamiféle általános programajánló, hogy istentisztelet vasárnap 10-től – de semmi konkrét, semmi érdekes, motiváló, inspiráló…

2. Mutass egy képet az épületedről. Elvégre az a legfontosabb, az épület – hisz AZ az egyház!!! Ha van olyan kép, ami belülről is ábrázolja a templomépületet vagy imaházat, akkor mindenképpen üres legyen a terem, úgy jobban látszanak a berendezési tárgyak, nem zavarja a képet a sok ember…

3. Legyen rengeteg virág, galamb, tűz, kereszt – és természetesen minél több szín a honlapon! Minél több keresztény szimbólum, annál jobb!!! Lehetőleg animált gif-ek (izgő-mozgó kis grafikák), az a legtutibb!

4. Egy szuper intro a honlap előtt…!!! Lehetőleg minél kisebb betűkkel kiírva, hogy „Intro átugrása” vagy ilyesmi… Minél tovább tartson azt az információt megszereznem, amire valójában kíváncsi vagyok – persze így több időt töltök a honlapodon! Ez is valami… És hogy a keresők nem látnak szinte semmit az intró miatt a nyitólapból (mert azt értelmezik annak) – sebaj, úgyse az a fontos, hogy a keresők ránk találjanak!

5. Rengeteg fénykép! Az mindig jó! Nem baj, ha amatőr képek, ha totál rosszak a beállítások, nincs kompozíció, kicsi a felbontás, sőt, még az is elmegy, ha el van méretezve a kép, és az arányok sem stimmelnek…! Ezek nem lényegesek, elvégre nem ezek a fontosak, hanem a lelki dolgok!!! És így legalább mindenki szolgálhat, ha mással nem is, legalább pár fényképpel…

6. Sorolj fel minden egyes szolgálatot, ami csak a gyülekezetedben valaha is elindult. Lehetőleg a vezetők nevével, fényképével, hosszú és részletes, és természetesen gazdagon illusztrált leírásokkal, hogy biztosan a gép előtt tölthessem a következő fél napot! Mert úgyis mindent átolvasok.

7. Bosszantó részletek… hogyan majd találok oda kocsival vagy tömegközlekedéssel (nagy vagyok, majd megnézem a guglimapson), parkolás (vasárnap úgyse kell fizetni), mi lesz a gyerekeimmel (legfeljebb végigülik mellettem a kétórás istentiszteletet), meddig fog tartani (viszek hidegélelmet a biztonság kedvéért) stb. stb.

8. Feltétlenül legyen egy kép a nyitólapon a pásztorról és a feleségéről! (Öltöny, nyakkendő!!) Elvégre miattuk megyek oda! És természetesen szeretném azt is tudni, hol és mikor diplomázott, hány éve lelkészkedik és az is döntő szempont, hogy hívják a gyerekeiket. Ezen múlik, hogy elmegyek-e a gyülekezetbe vasárnap, vagy sem…

9. Rengeteg link! Az fontos. Ebből is látszik, mennyire kompatibilisek vagyunk, mekkora kapcsolatrendszerünk van, mennyire benne élünk az online világban! Minél több a link, annál jobb a honlap! Vagy nem?!

10. Igevers. Természetesen a János 3,16. Ez elmaradhatatlan alapeleme minden valamirevaló gyülekezeti honlapnak!!

11. Legyen a honlapon egy rakás irreleváns, oda nem illő információ! Például naptár, tele névnapokkal. Google hirdetések, az se baj, ha esetleg cipőáruház hirdet, vagy bármi más… Esetleg az ingyen honlapszolgáltatónk reklámsávja… Ebből is látszik, mennyire sokszínűek vagyunk!

xfej

Huhh, na jó, elég ebből!!!

Az a szörnyű az egészben, hogy rákattintottam az x felekezet.lap.hu oldalra, és elkezdtem egymás után megnézni a gyülekezetek honlapjait. És mindegyik gyülekezet után írtam egy pontot ebbe a listába…

Nem, ez a post nem arról szól, hogy gagyizzuk le a gyülekezetek honlapjait! Senki ne értse félre!! Hanem arról, hogy van egy kommunikációs csatornánk, amit arra kellene használnunk, hogy a Krisztust nem ismerő, gyülekezetbe nem járó embereket valahogy rávegyük arra, hogy adjanak nekünk egy esélyt bebizonyítani, hogy 21. századi, valóságos, igényes, hozzáértő, érdekes, motiváló, dinamikus hívő emberek vagyunk, az istentiszteleteink, a gyülekezeti életünk is inspiráló, sokszínű, aktuális, hiteles, felpezsdítő, és ha valaki eljön hozzánk, akkor nem kell attól félnie, hogy valami elavult, életidegen, korszerűtlen, unalmas kereszténység vár rá.

Megmondom, mi a legnagyobb baj ezekkel a gyülekezeti honlapokkal. Az, hogy nem hozzák el a szörfölőket a gyülekezetbe! Hogy még ha meg is nézi valaki az ilyen honlapokat, nem villanyozódik fel, nem borzong bele a kíváncsiságba, hogy te jó ég, én mindenképpen ott akarok lenni a következő hétvégén, el akarok menni, meg akarom ismerni őket, ezt meg akarom nézni magamnak – mert ez nagyon király!!!

Ez az az érzés, ami ma megmozgatja az embereket. Ha már honlapot csinálunk, ha már felvállaljuk, hogy mutatunk egy képet magunkról – akkor ne legyünk dilettánsak! Hozzuk ki ebből a lehetőségből a lehető legtöbbet! Ha már szolgálunk – hiszen egy gyülekezeti honlap is szolgálat, és egyre fontosabb szolgálati és missziós terület!!! – akkor csináljuk rendesen! Legyünk hozzáértők, tanuljunk, fejlődjünk, képezzük magunkat, dolgozzunk meg érte, legyünk profik!!! A Sátán iszonyú jól promótálja magát! Isten népe pedig… hát inkább ezt hagyjuk!

Vajon amikor Jézus azt mondta, hogy „legyetek okosak, mint a galambok, ravaszak, mint a rókák”, vagy amikor a hamis mammonnal is lehet barátokat szerezni, és ez dícséretes a szemében – akkor nem gondolhatott akár ilyesmire is (kétezer év távlatában persze)?!

Lesz ennek folytatása. Nem véletlenül, persze. Nagyon komoly szemléletváltásra van szükség ahhoz a magyar kereszténységben ahhoz, hogy legyen értelme nekünk az interneten egyáltalán jelen lennünk. Mert amíg ezt csak ilyen színvonalon tudjuk tenni, „ekkora” hatékonysággal – addig elhibázunk és kihasználatlanul egy nagyszerű lehetőséget, és ezt is átengedjük a gonoszság ezernyi megnyilvánulásának. Ez pedig – úgy érzem – több mint hiba – ez talán már bűn!

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá – megtisztelsz a véleményeddel!

Holnap újra vesszük ezt a 11 pontot – némileg más hangnemben.

Read more

Kérdések vezetőknek

Egy esztendő vége mindig valamiféle számvetést hordoz, az új év pedig a régi dolgaink újragondolását, új terveket és új célok kitűzését. Ilyenkor mindannyian hajlamosabbak vagyunk kérdéseket feltenni magunknak vagy egymásnak, és elgondolkodni azon, mennyire jutottunk eddig, és merre menjünk tovább.

Ebben szeretnék segíteni. Összeírtam néhány kérdést, kifejezetten vezetőknek, vezetőségeknek. Talán az lenne a legjobb, ha egy gyülekezet, ifi vagy kiscsoport vezetősége együtt, őszintén átbeszélgetne néhány ilyen kérdést. Egészen biztosan sokat segítene, egymás mélyebb megértésében is, és a közös célok együttes elérésében is.

q1

Tehát a kérdések – leginkább „ugródeszka” gyanánt:

Ki volt a legnagyobb hatással rád az elmúlt évben, mint vezető? Miben változtatott a személyiségeden és a vezetői hozzáállásodon? Mi az, amit „miatta” jobban tudsz/fogsz csinálni, mint korábban?

Melyek azok a felelősségek, amelyekkel vezetőként elszámolással tartozol Istennek, másoknak, önmagadnak? Mennyire sikerült ezekben helyt állnod a múlt évben – és milyen változtatásokat tervezel erre az évre?

Minél nagyobbra nő egy szolgálat vagy csak egyetlen személy felelőssége, munkaterülete, annál nehezebb megtartani a kezdeti lelkesedést, kreativitást és inspirációt. A növekedés és a dinamizmus általában fordított arányú. Mit tudsz tenni azért, hogy ne veszítsd el a „szolgálat terhe alatt” a dinamizmusod és mobilitásod?

Hogyan tudtad eredményesen bátorítani azokat, akikkel együtt dolgozol/szolgálsz? Miben és hogyan tudtad motiválni, eredményesebbé tenni őket?

Hogyan kaptad a múlt évi nagy ötleteidet? Honnan merítettél erőt, inspirációt?

Mik voltak a szolgálatod legfontosabb értékei és alapelvei a múlt évben? Kell-e ezeket módosítanod, pontosítanod, fókuszálnod vagy újraértelmezned?

Mennyire tudtad a számodra (mint vezető számára) fontos értékeket és célokat átadnia többieknek? Mennyire voltál sikeres ebben?

Mennyi időt fordítottál önmagad fejlődésére a múlt évben? Elegendő volt? Milyen területeken növekedtél – és mire van szükséged 2010-ben?

Mi volt a múlt év legnagyobb kihívása – amivel sikeresen szembenéztél? És mi lesz az idei évé?

Mi volt a legnagyobb hibád, amit elkövettél? Mit tanultál belőle? Sikerült-e kijavítani vagy megoldani?

Mi volt a legjelentősebb változás, ami 2009-ben lezajlott a gyülekezetedben / szervezetedben? Mennyire tudtad kezelni ezt a változást?

Milyen forrásokat (könyveket, honlapot) tudnál ajánlani a többi vezetőnek, hogy azokból erőt, látást, ötleteket meríthessen – mert neked is bejöttek?

Mi az a három legfontosabb terület, amiben feltétlenül tovább kell fejlődnöd 2010-ben? Milyen lépéseket határozol el ennek érdekében?

Van-e olyan kontroll-személyed, aki felé önkéntes elszámoltathatósággal tartozol? Aki számon kérheti tőled azt is,a mit más esetleg nem is tudhat, egyfajta mentor vagy coach, aki mint vezetőt „lelkigondoz” és támogat?

Read more