Magyarázó Bibliafordítás: Boldogmondások

1. Amikor Jézus felmérte, mekkora hatalmas tömeg csatlakozott hozzá szolgálata során, felment egy hegyoldal kiemelkedő pontjára, és leült. Tanítványai mind odasereglettek köré.
2. Jézus ekkor elkezdte tanítani őket:
3. Boldogok és áldottak, akik kiszolgáltatják magukat a Szent Szellemnek, mert a mennyek királysága az ő rendelkezésükre áll;
4. Boldogok és áldottak, akiknek fáj az, hogy elveszettek és bűnösök, mert adatik nekik pártfogó, aki megmenti őket;
5. Boldogok és áldottak, akik minden körülmények között reménységgel és megelégedéssel néznek előre, mert ők örökségül nyerik az Ígéret Földjét;
6. Boldogok és áldottak, akik őszintén keresik és kutatják az igazságot, mert ők egészen biztosan megtalálják azt Istenben;
7. Boldogok és áldottak, akik készek megbocsátani az ellenük vétkezőknek, mert ugyanígy kapnak majd ők is bocsánatot az ő bűneikre;
8. Boldogok és áldottak, akik hisznek, és hitükhöz hűségesek is, mert ők a hitük által látni fogják a láthatatlan Istent is;
9. Boldogok és áldottak, akik meg tudják mutatni az embereknek, hogyan békülhetnek meg önmagukkal, egymással és Istennel, mert így ők is, és amazok is Isten családjába tartozhatnak majd;
10. Boldogok és áldottak, akik vállalják a konfrontációt, sőt akár a szenvedést is az igazságért, mert a mennyek királysága rendelkezésükre áll majd.
11. Boldogok és áldottak vagytok akkor is, ha gyaláznak és zaklatnak benneteket, ha hazugnak mondanak vagy hazudnak ellenetek csak azért, mert engem követtek és kiálltok mellettem.
12. Ne féljetek, sőt, ezekben a helyzetekben is legyetek bizakodók és nézzétek a jó oldalát a dolognak! Higgyétek el, bőségesen kárpótol benneteket Isten! Gondoljatok arra, hogy az előttetek élő prófétáknak is kijutott ezekből bőven!

A Magyarázó Bibliafordítást (pontosabban egyelőre csak az Újszövetséget) a The Bible Leauge / Biblia Liga felkérésére készítettem el 2007-2008 folyamán. Hátra van még a nyelvi és teológiai lektorálás, és azután a kiadás előkészítése, illetve az ahhoz szükséges anyagi háttér megteremtése. Időnként közre fogok adni egy-egy részt belőle, és ha van véleményetek, segítenétek a visszajelzéseitekkel. A célunk egy olyan bibliafordítás elkészítése volt, amelyet mindenféle egyházi háttér vagy a kánaáni nyelv ismerete nélkül is mindenki megérthet. A bibliafordítás elsősorban nem hívőknek készült, kifejezetten missziós céllal. A fordítás az úgynevezett parafrázis-jellegű fordítási metódus alapján készült, amely lényegesen eltér a szószerinti fordítási elvtől. A gondolatok és az üzenet visszaadása volt a cél, sok helyütt a háttér belefoglalásával együtt – mintha a Biblia szövege és egy tömör kommentár lenne összegyúrva. Ilyen jellegű bibliafordítás magyar nyelven eddig nem készült – leginkább az angol THE MESSAGE fordításhoz hasonlítható (a fordítói elv miatt).

Egyszóval szívesen veszem a véleményeiteket, és minden nemű segítséget ahhoz, hogy ez a kiadás megjelenhessen, és minél több nem hívőhöz eljuthasson.

Read more

Példázatokban tanított…

Jézus értett ahhoz, hogy megértesse magát a hallgatóival. Olyan képeket, példázatokat használt, amelyek egyszerre világosították meg, és takarták el az üzenetét. A példázat görög szava ugyanis magában hordoz egy kis rejtélyt is – a jelentés nincs az orrunk előtt, nincs kimondva, a kép mögé kell nézni érte, és ez megköveteli az aktív részvételünket a hallgatásban és a megértésben. És ezzel máris benne vagyunk nyakig az üzenetben. A példázat nem mehet egyik fülünkön be, a másikon ki – mert akkor csak képeket néztünk és szavakat hallottunk, de mégsem „láttunk” és mégsem értettünk.

Szeretném megmutatni nektek az egyik kedvenc mai „példázatomat”, egyfajta vizuális prédikációt. Hihetetlenül sok van benne, ha valaki nem csak nézi, hanem látja is. Fel lehet használni prédikációk illusztrálásaként, ifiken vagy házicsoportokon egy-egy tartalmas beszélgetés kiinduló pontjaként. De mindenképpen érdemes átgondolni, mit is jelent NEKÜNK mindaz, amit látunk. Pár perc az egész, a megemésztése minden bizonnyal több időt vesz igénybe, mint a megnézése. De érdemes „emészteni”.

A címe: ALMA.
Az alma spanyolul azt jelenti: „lélek”

Alma from Rodrigo Blaas on Vimeo.

Blogolni akarsz?! Akarj blogolni!!!

Már volt arról szó, hogy a mai, korszerű gyülekezeti honlapokat dinamikus tartalom jellemzi, folyamatos frissülés, és mindez személyes hangnemben, a saját egyéniségünket is beleadva, hogy legyen karaktere, stílusa, egyedisége a lapunknak. Ennek az egyik legfontosabb és egyben legpraktikusabb eszköze, ha a gyülekezeti honlapunkat összekötjük egy bloggal.

Most szeretnék néhány tanácsot adni a blogolással kapcsolatosan: alapelveket, amelyek nélkül könnyen kifulladhat a blogunk, s vele együtt mind az olvasóink, mind mi magunk is. Persze messze nem teljes a lista, inkább csak amolyan „beugró”:

blogger

1. EREDETISÉG

Amit írsz, az nagyrészt legyen a sajátod! Mondjuk legyen 70/30%-os arány, amelyben a 70 az önálló, saját gondolatod, véleményed, írásod, és a maradékban idézhetsz, vehetsz át másoktól tartalmat.

Lefordítva ezt a gyülekezeti blogok működtetésére: rengeteg nagyszerű prédikáció, cikk, vers van, amit megoszthatunk másokkal – de legfeljebb ebben a 25-30%-nyi arányban. Mert az olvasók, szörfölők ezeket, vagy legalábbis ezekhez hasonlókat másutt is találhatnak. A blog tartalmának nagy része szóljon rólad, rólatok, az életetekről, a gondolataitokról, az istenélményeitekről, a bizonyságtételeitekről! Mert a gyülekezet a benne élő emberek életének összessége és közössége – és erre vagyunk a legkíváncsibbak. A látogató voltaképpen nem honlapokat, internetes oldalakat, webes megoldásokat, elektronikus könyv- és idézettárakat keres, amikor egy gyülekezeti honlapot tallóz – hanem voltaképpen hús-vér embereket szeretne megismerni.
A blog tehát szóljon rólatok – a blogon keresztül szólaljatok meg ti magatok!

2. CÉLTUDATOSSÁG

Legyen koncepciód a bloggal! Tudd, hogy kiket szeretnél megszólítani – mert a blog nem a wikipédia, ahol mindenféle szócikkről találsz információt! – Persze ehhez magának a gyülekezetnek kellene rendelkeznie egy körülhatárolható identitással, céllal, jövőképpel, látással, hogy kiket szeretne elérni, megszólítani (legalábbis fő csapásirányként).

Oké, mit jelent ez nekünk (maradjunk ennél a feldolgozási módszernél):
Egy gyülekezeti blog célja a Jézus Krisztussal közösségében élhető élet, amit elsősorban a saját gyülekezetünkön, a saját „szemüvegünkön” keresztül kell bemutatnunk. A helyi gyülekezet Krisztus Teste, Krisztus jelenléte és „leképezése” – csak ezen keresztül, vagyis a saját életünkön, gondolatainkon, közösségünkön keresztül tudjuk bemutatni Krisztust. És ha Jézushoz hívogatunk, az egyben azt is jelenti, hogy magunkhoz, a gyülekezetünkbe is hívogatunk. A blog ennek a küldetésnek az egyik kommunikációs csatornája. Egyszerre kell beszélnünk Jézusról és magunkról, mint Jézus követőiről, társairól és megjelenítőiről. Ne felejtsük el: a gyülekezeti blogolás nem valamiféle megszentelt exchibionizmus, magamutogatás, hanem a nagy misszióparancs betöltésének egyik eszköze!

3. SZERETET

Ez természetesen nem nyálas, csöpögős, giccses grafikákat és írásokat jelent a honlapon, hanem azt a hozzáállást, amivel otthon a monitor elé ülünk. Vagyis hogy adni akarunk – és a blog nem háborús övezet, ahol meg kell semmisítenünk mindenkit, aki még nem keresztény. Nem az a célja a blognak, hogy egy ítélkező, gőgös, kárhoztató ellenkultúraként fenyegető vagy moralizáló stílusban megpróbálja manipulálni az olvasókat. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai emberek (legalábbis akiket egy blogon keresztül meg tudunk ragadni) széles látókörűek, rengeteg információval rendelkeznek, igényesek, gondolkodnak, és kritikusak. Szívesen vitatkoznak – de érzékenyek a demagóg, agymosó, kritikát nem tűrő, és lelki-szellemi fölényből rájuk lenéző vitapartnerekre. Az ilyeneket messzire elkerülik.

Fordítsuk le, mit jelent ez nekünk: a szeretetünket abban tudjuk kimutatni a blogon, hogy nagylelkűek, befogadók, nyitottak vagyunk az olvasóink iránt. Figyelmesek vagyunk a véleményükre – vagyis elolvassuk a kommenteket is, és ha olyasmit írnak, amivel mi nem értünk egyet, nem kezdjük el bedarálni a hozzászólót, hanem intelligens módon, a tiszteletünket kifejezve vitázunk és érvelünk.
Nagyra értékelünk minden egyes látogatót – hiszen ők adtak nekünk egy lehetőséget, hogy szóljunk hozzájuk! Amit mondunk, annak tehát érdekesnek, vonzónak, meggyőzőnek és szeretetteljesnek kell lennie. Ezt újra meg kell tanulnunk – vagyis hogy a „világ” és a „világi ember” nem az ellenségünk, hanem a legjobb barátunk, a legnagyobb lehetőségünk, aki felé szolgálhatunk.

Legyél becsületes a blogon.
Ha tévedtél, és egy hozzászóló kiigazít, akkor ismerd el és köszönd meg.
Ha kiegészítenek, hozzátesznek valamit ahhoz, amit mondtál – legyél érte nagyon hálás!
Ha kérdeznek, mindenképpen válaszolj! Senkit ne hagyj válasz nélkül!

4. PÁR TECHNIKAI TANÁCS

1.) Ne legyél hosszú! A blog sajátos műfaj – nem lehet oldalakat írogatni, mert akkor nem fogják elolvasni. (Már ez a cikk is hosszú kicsit :–))

2.) Legyél hálózatban! Vagyis kösd össze a blogodat a közösségi portálokkal, a facebookkal, iwiw-vel, twitterrel! teremtsd meg a lehetőségét annak, hogy ha valakinek tetszik a postod, egyetlen gombnyomással megoszthassa az ismerőseivel a „híredet”. A saját tapasztalatom, hogy 5 perccel azután, hogy publikáltam a blogomon ezt a cikket, amit most épp olvasol, kb. 50 ember már olvassa/olvasta. És az első napon 2-300 olvasóhoz jutok el – csak azzal, hogy egy gombnyomással kiküldöm az ismertebb közösségi oldalakon található ismerőseimnek a postom linkjét!

3.) Használj jó illusztrációkat, képeket a cikkeidhez! Egy cikkhez bőven elég egy kép! A neten kereshetsz ilyeneket – arra illik figyelni, hogy részletes keresési panelt használj a képkeresőben, és jelöld be, hogy a szabad felhasználású, creative common licenszű képeket részesítsd előnyben, mert ez az, ami teljesen legális. (A legós kép is ilyen a cikk elején!) Ja és még valami: használj angol keresőszavakat, minél több szinonímával, összehasonlíthatatlanul több és jobb találatokat kapsz a keresőkben. (Ha nem megy az angol, ajánlom a SZTAKI szótárt itt: http://szotar.sztaki.hu/english-hungarian

4.) Használj videókat a blogon! A legjobb a saját videó lenne, különböző alkalmakról. De fel lehet venni egy egyszerű kézikamerával bizonyságtételeket is – az ilyenre szívesen kattintanak rá a látogatók. De belinkelhetsz youtube-os vagy videás klippeket is, például magyar feliratos keresztény kisvideókat találsz ezen a két linken – összesen vagy ötvenet. Használd őket, írj melléjük pár sort, és feldobod vele a blogodat! Íme a két link:
http://www.youtube.com/user/HunWorship
http://videa.hu/tagok/1179130

5.) Ajánlj további cikkeket a cikkeid után – hogy tovább maradjanak az oldaladon az olvasóid. Vannak olyan alkalmazások, amelyek témák, címkék szerint releváns cikkeket ajánlanak a korábbi postjaid közül – ahogy itt nálam is láthatod.

ÉS VÉGEZETÜL:

Miután közzétettél valami értékeset, a gondolataidat, az élményeidet, ne feledkezz meg az eredeti célodról se! A mi célunk itt az APCSEL29-nél egy szemlélet- és eszközrendszer népszerűsítése és terjesztése. Ha tehát szeretnél ilyen blogot, és még nincsen, elkészítjük! Azt gondolom, reális és vonzó ajánlatot tudunk tenni arra, hogy egy jól használható kommunikációs eszközt adjunk a gyülekezeted kezébe, egy olyan blogot, amely megfelelő kerete lehet mindannak, amit mondani, mutatni akarsz önmagadról, a közösségedről és Urunkról, Jézus Krisztusról. Részletekért kattints a honlapkészítés bannerjére oldalt vagy egyszerűen ide, erre a mondatra.

De ezzel is csak illusztrálni akartam, hogy a jó gyülekezeti blog célja, hogy a virtuális látogatókból valóságos látogatókat konvertáljon. Lehet, hogy nem a saját gyülekezetünkbe, mert földrajzilag nem mi vagyunk a legközelebb – de valamelyik gyülekezetbe, Krisztus Testébe és közösségébe! Ne feledkezzünk meg erről: azért blogolunk, mert hatással akarunk lenni az emberekre, az olvasóinkra, várunk tőlük valamiféle választ, reakciót, itt a neten is, és a valós életben is.

Read more

Dr. Martin Luther King

Nyitok egy cikk-sorozatot a hőseimről. Vagyis Isten hőseiről – akiket én magam is nagyon tisztelek és példaképeimnek tartok. Különösen a gondolataikat ajánlom elolvasásra, továbbgondolásra!

118_martin_luther_king_jr

Martin Luther King vallásos családban született, 1929. január 15-én, Atlantában. Apja és anyai nagyapja is baptista lelkész volt, ő tehetséges szegény tanulók számára létesített ösztöndíjjal tanulhatott. Kezdetben az orvosi és a jogi pálya vonzotta, de végül apja nyomására és példájára a lelkészi pályát választotta. Teológiai tanulmányai során ismerkedett meg Mahátma Gandhi erőszakellenes eszméivel és a modern protestáns teológiai irányzatokkal. Meggyőződése lett, hogy Isten aktív és személyes létező, és hogy az ember megváltásának legfontosabb feltétele az Isten útmutatásába vetett hit. 1953-ban vette feleségül Coretta Scottot, házasságukból négy gyermek született. Lelkészi szolgálatát 1954-ben kezdte meg az Alabama államban fekvő Montgomery városában.

Az amerikai Dél akkoriban a szigorú faji elkülönítés helyszíne volt. Bár a rabszolgákat formálisan majdnem száz éve, a polgárháború idején felszabadították, a gyakorlatban a feketék másodrendű állampolgároknak minősültek, akiket minden nyilvános helyen távol tartottak a fehérektől.

A King életét és a modern Amerika képét egyaránt megváltoztató incidens 1955. december 1-jén történt, amikor Montgomeryben egy Rosa Parks nevű néger varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták. Vele rokonszenvező fekete aktivisták bojkottot szerveztek a helyi tömegközlekedés ellen, a mozgalom vezetőjévé a fiatal, tanult Kinget választották meg.

A bojkott váratlanul sikeresnek bizonyult: a feketék inkább gyalogoltak, mintsem buszra szálljanak. Kinget megpróbálták megfélemlíteni, előbb gyorshajtás miatt vették őrizetbe, majd a helyi Ku Klux Klan dobott dinamitot házára, végül illegálisnak minősítették a bojkottot és elítélték. King fellebbezett, és a szövetségi bíróság kimondta: az alabamai buszokon alkalmazott elkülönítés alkotmányellenes és eltörölte azt.

Az akció sikere után King életre hívta az országos polgárjogi mozgalmat, megszervezte a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját. A száznál is több egyházi és polgári szervezetet tömörítő szövetség elnökeként erőszakmentesen, az alkotmányra hivatkozva harcolt a megkülönböztetés felszámolásáért. Hazaköltözött Atlantába, ahol egy áruházi demonstráció során ismét letartóztatták, és bár a vádat ejtették, korábbi gyorshajtási ügyére hivatkozva börtönbüntetésre ítélték. Az eset hatalmas feltűnést keltett, a tiszteletest végül John F. Kennedy demokrata párti elnökjelölt közbenjárására engedték szabadon. (Kennedy nyolc nappal később, főként a feketék szavazataival megnyerte az elnökválasztást.)

King 1960 és 1965 között érte el legnagyobb sikereit: békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nem csak a fekete közösség többsége, de a liberális fehérek is támogatták. A polgárjogi mozgalom tetőpontját az 1963. augusztus 28-i washingtoni tüntetés jelentette, amikor több mint 200 ezren (nem csak feketék) hallgatták King leghíresebb, Van egy álmom kezdetű beszédét. (A beszéd ma már tananyag az amerikai iskolákban.)

1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felhatalmazta a szövetségi kormányt, hogy hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. King abban az évben 350 beszédet mondott, az egyiket Oslóban, amikor átvette a neki ítélt Nobel-békedíjat.

Voltak azonban ellenfelei a „sötét” oldalon is: a feketék közül sokan nem értettek egyet békés módszereivel, később nyíltan szembefordultak vele és „Tamás bátyának” nevezték. A Ku Klux Klan sem volt tétlen: 1961-ben megrohamozták azt a templomot, ahol prédikálni próbált, egyedül Mississippi államban negyven polgárjogi aktivistát lincseltek meg. 1965-ben King egy nagyszabású tiltakozó felvonulást vezetve inkább visszafordult, amikor rendőrségi úttorlasszal került szembe.

Ezért sok radikális, főleg fiatal fekete megalkuvónak minősítette, azzal vádolta, hogy lepaktált az állami hatóságokkal és szakított vele. Békés fellépése egyre kevesebb eredményt hozott, s amikor a vietnami háború ellen is felemelte szavát, jónéhány újabb támogatóját veszítette el.

1968. április elején egy helyi sztrájk támogatására Memphisbe utazott. Április 4-én este a szállásául szolgáló motel erkélyén egy zsoltárról beszélgetett, amikor egy orgyilkos golyója végzett vele. A tettest, a fehér bőrű James Earl Rayt hetekkel később Londonban tartóztatták le, s miután beismerte bűnösségét, kilencvenkilenc év börtönre ítélték.

Martin Luther King meggyilkolása a vietnami háború mellett a másik nagy megrázkódtatást jelentette az amerikai társadalom számára. A béke hívének halála után soha nem látott méretű faji zavargások robbantak ki, amelyekben 46 ember vesztette életét. A feketék egyenjogúságáért oly sokat tevő, az erőszakot elvető tiszteletes ma már az amerikai örökség része, egy 2001-es közvélemény-kutatás szerint Jézus Krisztus után a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében, megelőzve John F. Kennedyt és Teréz anyát. Születésnapja (pontosabban január harmadik hétfője) hivatalos szövetségi ünnep, állami szinten is megemlékeznek róla.

IDÉZETEK

Állítom nektek, ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.

Az igazi béke nem csupán a feszültség hiánya, hanem az igazság jelenléte.

Az emberek gyakran gyűlölik egymást, mert félnek egymástól; félnek egymástól, mert nem ismerik egymást; nem ismerik egymást, mert nem tudnak kommunikálni; nem tudnak kommunikálni, mert elválasztva élnek.

A lázadás a meg nem hallgatottak nyelve.

Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.

Az idő mindig alkalmas jó tettek megtételére.

Hittel tedd meg az első lépést. Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot.

A tudomány kutat; a vallás értelmez. A tudomány tudást ad, ami hatalom; a vallás bölcsességet ad, ami irányítás. A tudomány főleg a tényekkel foglalkozik; a vallás főleg az értékekkel foglalkozik. A kettő nem egymás riválisai. Egymás kiegészítői.

Istenünk nagysága abban rejlik, hogy egyszerre keményfejű, és lágyszivű.

A világon semmi nincs oly veszélyes, mint a nyílt tudatlanság, és a lelkiismeretes ostobaság.

A gyűlölet olyan, mint a lappangó rákos megbetegedés, szétmarja a személyiséget, és eleszi az élethez szükséges egységet. A gyűlölet elpusztítja az ember érzékét az értékek iránt, és az ítélőképességét. Arra készteti, hogy a gyönyörűt visszataszítónak lássa, a visszataszítót pedig gyönyörűnek, arra készteti, hogy összetévessze az igazat a hamissal, és a hamisat az igazzal.

Az ember végső mércéje nem az, hogy hol áll kényelem és komfort közepette, hanem az, hogy hol áll kihívás, és küzdés közepette.

Újra és újra fel kell emelkednünk abba a szellemi magasságba, ahol a fizikai erő a szellemi erővel találkozik.

Meggyőződésem, hogy ha a világ forradalom jó oldalára akarunk állni, akkor előbb nekünk kell átesni az értékek radikális forradalmán. Sürgősen át kell állnunk egy „tárgy központú” társadalomról egy „ember központú” társadalomra. Amikor a gépeket, a profitot és a tulajdon jogot többre értékelik az embereknél, akkor képtelenség legyőzni a fajgyűlölet, a haszonelvűség és a fegyverkezés ördögi hármasát.

Amikor a szeretetről beszélek, nem valamiféle gyenge és érzelgős válaszról beszélek. Nem arról az erőről beszélek, ami csak egy érzelmi badarság. Arról az erőről beszélek, ami a világ összes nagy vallása szerint az élet legfőbb egyesítő elve. A szeretet a kulcs, ami a végső valósághoz vezető ajtót kitárja.

Nincs semmi rossz a hatalomban, ha a hatalmat helyesen használják. Láthatjátok mi történik, ha néhány filozófusunk eltér az alapoktól. És az egyik legfőbb gond a történelemmel az, hogy a szeretet és a hatalom fogalmát általában szembe helyezték egymással, így a szeretetet a hatalomról lemondásként értelmezték, a hatalmat pedig a szeretet elutasításaként. Ez a félremagyarázás eredményezte, hogy Nietzsche – aki a „hatalomra törő akarat” filozófusa volt – elvesse a szeretet keresztényi felfogását. Ugyanez a félreértelmezés eredményezte, hogy a keresztény teológusok elvessék a nietzschei „hatalomra törő akarat” filozófiáját, a keresztényi szeretet nevében. Most helyre kell hoznunk ezt a dolgot. Ami szükséges, az az a felismerés, hogy a hatalom szeretet nélkül gátlástalan, és kártékony, a szeretet pedig hatalom nélkül érzelgős, és vérszegény. A hatalom a legjobb esetben szeretet, ami követeli az igazságot, és az igazság a legjobb esetben hatalom, ami kijavít mindent, ami a szeretet ellen való.

Az erőszak egy lefelé haladó spirál, és ebből fakad végső gyengesége, hogy létrehozza azt, amit elpusztítani kíván. Ahelyett, hogy irtaná a gonoszt, megsokszorozza azt. Az erőszak útján megölheted a hazudozót, de nem tudod a hazugságot megölni, sem az igazságot meghonosítani. Az erőszak útján megölheted a gyűlölködőt, de nem ölöd meg a gyűlöletet. Valójában az erőszak csak gyarapítja a gyűlöletet. És így tovább… A gyűlölettel viszonozni a gyűlöletet, csak gyarapítja a gyűlöletet, még sötétebbé téve az éjt, amely már így is csillagtalan. A sötétség képtelen kiűzni a sötétséget; csak a fény képes rá. A gyűlölet képtelen kiűzni a gyűlöletet, csak a szeretet képes rá.

Én a szeretet mellett döntöttem. Ha a legfőbb jót keresed, akkor úgy hiszem a szeretet által megtalálod. És a legszebb a dologban, hogy ha keresed, akkor a gonoszság ellen teszel, mert Jánosnak igaza volt; „Isten maga a szeretet.” Aki gyűlöli Istent, az nem ismeri igazán, de aki szeret, annak a kezében a kulcs a végső valóság értelméhez.

A kommunizmus elfelejti, hogy az élet egyéni. A kapitalizmus elfelejti, hogy az élet közösségi.

Read more

Mit várnak a fiatal felnőttek a gyülekezettől?

LifeWay Research készített egy felmérést a 18-34 éves fiatal felnőttek között tavaly. Íme, a lényeg.

A gyülekezetbe járók 73%-a, a gyülekezetbe nem járók 47%-a azt mondta, hogy az életükben alapvetően meghatározóak azok a csoportok, ahol a kortásaikkal közösségben lehetnek.

A gyülekezetbe járók 71%-a olyan házicsoport vagy kis közösség tagja szeretne leginkább lenni, ahol nagyon gyakorlatiasan, együtt beszélgethetnek az életükről, és közösen kereshetik illetve alkalmazhatják a Biblia igazságait.

A gyülekezetbe járók 68%-a, a gyülekezetbe nem járók 45%-a kifejezetten olyan kiscsoportokat keres, amelyekben hozzájuk hasonló, és hasonló életkörülmények között élő, hasonló tapasztalatokat szerzett, kortárs emberekkel építhetnek kifejezetten személyes kapcsolatokat

A gyülekezetbe járók 66%-a, a gyülekezetbe nem járók 47%-a számára a mások szükségeinek betöltése, tehát egyfajta szociális érzékenység és segítségnyújtás kihagyhatatlan eleme a közösségi életnek.

YoungAdults

Oké, akkor gondolkodjunk! A fiatal felnőttek négy legfontosabb elvárása a gyülekezettel szemben (is):

1. VALÓS KAPCSOLATOK
Ennek a generációnak a legnagyobb szüksége a valós, tartalmas emberi kapcsolatok iránt van. És az egyháznak kellene a legjobb, legmélyebb, legőszintébb, legszeretőbb barátságok forrásává válnia.

2. BIBLIAI ÉRETTSÉG
Vágynak a bibliai igazságok felfedezésére és alkalmazására – de elegük van abból, hogy dedósként kezelik őket, akiknek akár 30 évesen is kiskanállal rágják szájba a lelki eledelt. Készek megküzdeni az igazságok felfedezéséért, benne akarnak lenni a folyamatban, már nem a jóllakás a cél, hanem meg akarnak tanulni főzni! Olyan helyet keresnek, ahol ezt megadják nekik – és nem tartják őket lelki kiskorúságban, kiszolgálva őket, mint „hozzá nem értőket”.

3. TÁRSADALMI/SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG
A mai fiatal felnőttek olyan gyülekezetekhez és közösségekhez vonzódnak,akik nem csak „szónokolnak”, hanem részt is vesznek a megoldásokban. Társadalmilag és szociálisan érzékenyek, tudatosak, aktívak és kezdeményezők. Olyan közösségeket keresnek, amelyeknek jól felismerhető küldetésük van, és amelyek benne élnek a korukban, kultúrájukban és emberi közösségükben. És a lényeg: valóságosan munkálkodnak, dolgoznak is, aminek látható, mérhető eredményei és gyümölcsei is vannak.

4. EREDETISÉG
Olyan közösséget keresnek, amelynek van „egyénisége”, stílusa, arculata – amely felismerhető, markáns, egyedi. És amely a szó eredeti értelmében is „eredeti” – vagyis amelynek van ereje, hatása, „következménye”, a saját életükre nézve is, és a társadalomra, kultúrára is, amelyben élnek.

Jogos elvárások?
Feltétlenül!

Ilyenek a gyülekezeteink?
????

Read more

A rettenthetetlen vezető

braveheart

Talán sokan látták a Rettenthetetlen című Mel Gibson filmet. Itt van ez a skót szabadságharcos (no persze tudom, történelmileg nem túl hiteles ábrázolásban, de ennyi csúsztatás mindig belefér a hollywoodi történelemábrázolásba) – és a Stirling Hídnál, egy különösen nehéz ütközet előtt így szól a felsorakozott katonáihoz – akiknek nem mellékesen brutális túlerővel kellett épp farkasszemet nézniük, és ezért meglehetősen alulmotiváltak voltak az ütközet előtt:

„William Wallace vagyok! És honfitársaim seregét látom a zsarnokság ellenében. Szabad emberként jöttetek harcolni, és szabadok is vagytok! Mit tennétek szabadság nélkül? Harcoltok? Azok ellen? Nem! Ha futunk, életben maradunk. Így van. Ha harcoltok, talán meghaltok. Hát fussatok, és élni fogtok. Egy ideig. De mikor végül ágyatokban meghaltok, vajon elcserélnétek-e a közben eltelt napokat hogy egyszer, csak egyetlen egyszer, ide visszatérjetek, és odakiáltsátok ellenségeinknek, hogy életünket elveheti, de szabadságunkat soha!”

Ez a rettenthetetlen vezető aztán tudta inspirálni a csapatát! Győztek is!

Aztán persze legyűri őt is az ármány, a politika, az érdek, de a film vége felé van egy érdekes beszélgetés Robert the Bruce és az apja között (ő volt, aki elárulta William-et). Ezt is idemásolom a filmből:

„- Fiam… Az angol szövetségre szükségünk van. Ezt te elérted. Megmentetted a családod, növelted birtokod. Idővel teljes Skócia ura leszel.
– Birtokok. Címek. Emberek. Hatalom. Ez mind semmi!
– Semmi?
– Semmim sincs. Az emberek harcolnak értem, mert különben megfosztom őket földjüktől, és feleségük, gyermekeik éhen halnak. Azok, akik Falkirk mezejét vörösre vérezték… Azok William Wallace-ért harcoltak, és amiért ő harcol, az nekem sose jutott. És én megfosztottam ettől, mikor elárultam, leolvastam az arcáról a csatatéren. És ez elemészt.
– Nos, mindenki áruló. Mindenki csügged.
– De én nem akarok csüggedni! Hinni akarok… mint ő!”

A valóságban Robert rátalált a hit útjára, és ő vezette Skóciát az Első Skót Függetlenségi Háborúba, amelynek végén 1314-ben legyőzte a II. Edward király vezette Angliát, és kivívta népe szabadságát.

Nos, visszatérve a filmhez, a vezető ábrázolásához – mit is látunk? Milyen a rettenthetetlen, az inspiráló, a népét győzelemre segítő vezér?

Jövőt lát maga előtt, méghozzá csodálatos, nemes, győztes jövőt, amiért érdemes harcolni, akár az életünket is adni! Tudom, hogy talán merész a párhuzam, de Hitlernek is azért volt akkora szuggesztív hatása, mert valami elképesztő jövőt tudott lefesteni a nagyszerű német nép számára. Hitler (az elején legalábbis) jó vezető volt – csak rossz célokat választott! Helyes célokat, motiváló célokat kell találnunk, amelyek elérhetők! Olyan célokat, amelyek nem elérhetetlen ideálok, nem vágyálmok, nem illúziók, nem megfoghatatlan általánosságok! Olyan nagyszerű dolgok, amelyek soha nincsenek ingyen (akkor nem lenne túl nagy értékük sem), de mindig megérik az árukat! Ahogyan George Bernard Shaw mondta (és ez az idézet életem egyik alappillére):

„Az igazán nagy dolog az életben egy hatalmasnak elismert cél elérésében eszköznek lenni. A világot megváltoztatni, és nem egy jelentéktelen, önző, beteges és panaszkodó kis szőrcsomónak lenni, aki folyton azért tesz szemrehányást a világnak, mert az nem az ő boldogságát tartja a legfontosabbnak…”

Szóval mutassunk hatalmasnak elismert, nagyszerű, nemes (szeretem ezt a szót) célokat – ilyenekből amúgy is túl kevés van manapság!

Minden ember azt szeretné, ha az élete jelentőségteljes lenne. Ha lenne valami benne, ami méltó – és valóban méltó – az utókor emlékezetére. Mégha az „utókor” csak pár ember is. Szeretnénk valamit, ahogy Salamon is mondja, a „kezünk munkáját maradandóvá” tenni. Szeretnénk egy nagy történet részeseivé válni. Ilyenek vagyunk – és ez így is van rendjén.

Az igazi vezető oda viszi az embereket, ahol az igazán nagy történetek szereplőivé válhatnak! Ahol valóban számít valamit az erőfeszítésük, az áldozatuk – mert ha ezt tudják, ha ebben 100%-ig biztosak, akkor szívesen adják a vérüket is!

Mi a nagy probléma manapság ezen a téren?
Hogy nagyon kevés olyan vezetőt látunk magunk körül, akik vinni is akarnak valahová, valami nagy és nemes, elérhető és konkrét cél felé. Nem vezetnek, inkább csak szórakoztatnak és kiszolgálnak. Sajnos ez az általános elvárás – és ezt sok vezető szolgalelkűen magára is veszi. Kevesen vannak, akik kimozdítanak, akik miatt önként állunk fel a kényelmes foteleinkből, akik miatt ha kell, száz kilométereket is utazunk, akiket érdemesnek, MÉLTÓNAK találunk arra, hogy kövessük is! Ne csak egyetértsünk velük, ne csak szurkoljunk nekik, hanem melléjük álljunk és harcoljunk, értük, velük, együtt, AZÉRT, AMIÉRT IGAZÁN ÉRDEMES!

Igazi vezetőkre van szükségünk! Nekünk is, az egyháznak – és azoknak is, akik még az egyházon kívül vannak.

Mit gondolsz erről?
Szólj hozzá!

Read more