Az önkéntesek és a laikus szolgálók közötti különbségek

A magyar egyházi kultúrából nagyon hiányzik az önkéntes munkatársi szolgálat kultúrája – az angol keresztény zsargonban ez a „church volunteers” . Az „önkéntesek” valahol a lelkes és szimpatizáló gyülekezeti tagok és a fizetett gyülekezeti munkások (ajaj, miket is beszélek, hisz ilyenből is csak egy van az átlag magyar gyülekezetben, és ez a lelkész) között lennének. Képzeljük el a gyülekezetet úgy, mint egy alapítványt vagy (hivatalos) egyesületet: vannak a vezetők (board, kuratórium), a fizetett alkalmazottak (staff, munkatársak), és a nem fizetett, de elkötelezett önkéntes munkatársak. És ezen túl vannak az egyesületi tagok, vagy az alapítványi munka célcsoportja. Ebben a hasonlatban a vezetői testület lenne a presbitérium, a fizetett munkatárs a lelkész, és mindenki más a „kedvezményezett”. Nálunk kimaradt az önkéntes munkatársak csoportja. Pedig a gyülekezetnél legnagyobb (emberi) erőforrásai ők lehetnének!

onkentesek

Mi jellemző rájuk?
Az alábbi listából ki fog derülni, mi a különbség az „önkéntesek”, és a nálunk elterjedt „szolgálattevők” vagy „laikus szolgálók” között:

• Önként és fizetség nélkül elkötelezik magukat egy szolgálat vagy projekt mellett
• Erre közösségi, nyilvános felhatalmazást kapnak
• Erre a közösség vezetősége felkészíti (kiképzi) őket – ami azt jelenti, hogy sokszor tréningekre, kurzusokra küldi el (és fizeti be) őket
• Az önkéntesség egyfajta szakmaisággal és professzionalizmussal is együtt jár
• Jogaik vannak
• Felelősségük van
• Elszámoltathatóak – és folyamatos beszámolási kötelezettségük is van
• A vezetőség által kidolgozott és/vagy jóváhagyott tervek alapján végzik a munkájukat
• A munkájukat a gyülekezet finanszírozza (vagyis ők nem kapnak fizetést, de a szolgálatukhoz szükséges büdzsét a gyülekezet biztosítja, azt nem nekik kell!)

Oké, tudom, hogy vannak olyan gyülekezet,ek ahol a munkatársakra ezek tényleg jellemzők. Ott természetesen őket értem önkéntesek alatt. De sajnos a magyar átlag mégsem ez.

Igazából nem is az önkéntesek hiányoznak – hanem az önkéntes szolgálatok kultúrája és szemlélete, az a gyülekezeti modell, amelyben ennek (is) helye van. Ami más, mint a nálunk honos lelkész-centrikus gyülekezeti modell, ahol a lelkipásztor a(z egyetlen) fizetett munkás a gyülekezetben, és ő is csinál mindent. Vagyis ahhoz, hogy ez megváltozzon, először a gyülekezeti modellünket kell átgondolni és megreformálni. (De ez most messzire vezetne…)

Belekezdtünk egy online tréning és egy webportál felépítésébe, amely kifejezetten erre a témára fókuszál, és jónéhány cikken keresztül körbejárjuk ezt a témát a következő hónapokban itt az APCSEL29 blogon is. Kérlek legyetek aktívak, szóljatok hozzá – kezdjünk el eszméket cserélni erről a témáról, hogy egymás hite által növekedhessünk!

Read more

Nyolc trend, amely meghatározza a világmissziót

Ez a post Eric Swanson Leadership Network-ben közzétett cikke alapján született. Eric 50 olyan vezetővel készített interjút erről a kérdésről, akik meghatározzák a világmissziót, nagy gyülekezeteket és missziós szolgálatokat építettek fel. A válaszok összegzését próbálom meg bemutatni egy-egy gondolatban.

future

1. KÖLCSÖNÖSSÉG

Már most egyre inkább meghatározó, hogy a kereszténység, a nyugati és keleti, a tradicionálisan keresztény Európa és Észak-Amerika valamint az újonnan „megevangélizált” Ázsia és Afrika kölcsönösen hatnak egymásra. Már nem csak a keresztény nyugat fejt ki hatást az alapvetően nem keresztény világra, hanem az ottani misszionáriusok és gyülekezetek visszahatnak ránk is, megújítva és inspirálva a kétezer éves, intézményesedett és felszínessé vált nyugati kereszténységet. A gyülekezetek, a keresztény vezetők egyre inkább tanulnak egymástól, és elkezdik kiaknázni a különbözőségükben rejlő erőforrásokat.

2. PARTNERKAPCSOLATOK

Bár hasonlít az előzőre, mégis más. A partnerség valós munkakapcsolatot és életközösséget jelent a benne résztvevők között. Egyre inkább trend a vezető missziós szolgálatok között az együttműködés, az egymás kiegészítése, és különböző, érdekek, célok, módszerek körül összejött önkéntes kapcsolódások.

3. A VEZETŐKBE VALÓ INVESZTÁLÁS

A vezetők határozzák meg a jövőt. Megfigyelhető, hogy bárhol látunk komoly eredményeket, felépülő szolgálatokat és gyülekezeteket, annak élén mindig találunk egy-egy karizmatikus, erőteljes, szenvedélyes vezető egyéniséget. Nincs ebben semmi különös, Isten a Bibliában is mindig vezetőkön keresztül vezette a népét. A jövő misszióját is azok a gyülekezetek fogják előre vinni, amelyekben előtérbe kerül a vezetőkbe való koncentrált invesztíció! Ahol kiemelten fontosnak tartják a vezetők képzését, felkészítését, ahol időt, pénzt, alkalmakat nem sajnálva befektetnek a következő generációk kulcsembereibe. (Épp ma lektoráltam egy vezetésről szóló másik cikket, amelynek lényege, hogy az igazi vezetők idejüknek legalább a felét önmaguk fejlesztésébe invesztálják, míg a másik felét az utódaik és munkatársaik fejlesztésébe! Enélkül a szemlélet nélkül nem lesznek jó vezetőink – jó vezetők nélkül pedig nem lesznek jó gyülekezeteink!)

4. A JÓ HÍR ÉS A JÓ TETTEK KOMBINÁLÁSA

Ez olyan dolog, aminek nem lenne szabad újdonságértékűnek lenni a kereszténység számára, hiszen a Biblia, és különösen Jézus el sem tudja képzelni a jó hírt az annak megfelelő és azt demonstráló jó tettek, cselekedetek nélkül. Mégis valami új plusz jelentése van most ennek a szókapcsolatnak. Jó tetteken kifejezetten a globális problémák, a szociális, egészségügyi, politikai, ökológiai, társadalmi, kulturális problémák és szükségek felé odaforduló, és azok megoldásában tevékenyen részt vállaló kereszténységet értem. A jövő misszióját nem a világgal szembenálló, hanem az azzal életközösséget, sorsközösséget vállaló egyház fogja vezetni.

5. NAGYOBB SZABÁSÚ ANYAGI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

A globális és társadalmi problémák felé való nyitás, a világ életében való részvétel és aktív segítségnyújtás sokkal nagyobb pénzügyi kihívás elé állítja az egyházat is. De szerencsére nem az anyagiaktól kell függenie a hitünknek és az elkötelezettségünknek – hanem épp fordítva van! Döbbenetesen jó dolgot találtam a napokban a neten, ami kifejezi ezt a „trendet”: egy gyülekezet öt millió dolláros (ez kb. 1 milliárd forint!) gyűjtést kezdett egy olyan híd megépítésének finanszírozására, amelyre az egész városnak nagy szüksége lenne – és már az ötöde össze is gyűlt!
Ha nem csak beszélni akarunk arról, hogy jobbá tehetjük a világot, hanem tenni is akarunk érte – ehhez pénz kell, ráadásul sok pénz! Gyógyszerre, kórházra, haiti segélyekre és még számtalan más projektre. Jézus azt mondja: „Ahol a szívetek, ott van a kincsetek (pénzetek) is.”

6. ÜZLET ÉS MISSZIÓ

Az előző két pont magával hozza ezt is: egyre inkább összeolvad az üzlet és a misszió. Pontosabban az üzlet egyre inkább a misszió eszközévé válik – különben nehezen lehetne megvalósítani az előbbieket. Vagyis üzletemberek a vagyonukat, kapcsolataikat, vállalkozásaikat Isten országának építésére szánják, és egyre több gyülekezet kezd bele munkahelyek teremtésébe, üzleti vállalkozásokba, hogy pénzt „termeljen”, amit majd visszaforgathat a missziómunkába. Ez alapvetően protestáns vonás, amelynek a reformációban gyökerezik. A gyülekezetek célirányosan szolgálnak üzletemberek felé, s azok a megtérésükkel óriási potenciált hoznak be a missziómunkába.

7. FÓKUSZÁLÁS

A rengeteg szétszórt, koncepció nélküli, mindenbe bele-belekapó missziói rendszertelenség helyett a jövőt meghatározó gyülekezetek és szolgálatok lézerpontosságú fókusszal működnek. Látásuk és jövőképük van, amelyhez hosszú-, közép- és rövidtávú célokat rendelnek, azoknak megfelelő stratégiákat dolgoznak ki, és céltudatosan dolgoznak. Azok a gyülekezetek, amelyeknek nincsen identitásuk, nincsenek pontosan körülírható célkitűzéseik, egy egyre jobban terjedő szakkifejezés szerint DNS-ük, amely meghatározza és egyben leírja a szolgálatukat és az önazonosságukat – egyre jobban fognak veszíteni a jelentőségükből. A jövő gyülekezetei koncentrálják az erejüket, fókuszálják a figyelmüket, és törekednek a hatékonyságra.

8. TECHNOLÓGIA

Az evangéliumnak szárnyalnia kell – minden lehetséges kommunikációs eszközön és formában! Ott kell lennie minden újításnál, és az elsők között kell minden rendelkezésünkre álló eszközt a legfontosabb üzenet továbbítására használnunk. Így volt ez a nyomtatásnál, a rádió vagy a televízió terjedésénél. Ma pedig így kell lennie az internet, a web2 és a web3 forradalmában is! A jövőt meghatározó gyülekezetek ízig-vérig benne élnek a korukban: otthonosan használják mindazokat a technológiákat, amelyeket a hétköznapi életben is mindannyian használunk. Ez egy külön szakma és szemlélet, amelyet ha nem tanul meg az egyház, óhatatlanul lemarad a kortársaitól, és nem lesz kinek evangéliumot hirdetnie.

Nos, végiggondolva mindezeket, bennünket az APCSEL29-nél Isten csak még jobban megerősített a küldetésünkben és az identitásunkban, a szolgálatunkban és a jövőnk tervezésében. Szeretnénk ebben segíteni, élen járni hazánkban – szolgálni mindazzal, amit Urunk ajándékként, tálentumként, lehetőségként, értékként nálunk helyezett el, az Ő dicsőségére, és egyházának, népének szolgálatára.

Read more

Elton John „evangéliuma”

eltonjohn-250x329

A The SUN Magazine február közepén lehozott egy interjút Sir Elton Johnnal.
Íme a 62 éves, veterán popsztár (akinek a férje egy 47 éves férfi) világnézete és „hitvallása”:

„Azt gondolom, hogy Jézus egy szuper-intelligens, érzékeny, homoszexuális férfi volt, aki megértette az emberiség legmélyebb problémáit is. (…) Jézus azt akarta, hogy szeressük egymást, és bocsássunk meg egymásnak. Az emberek azonban kegyetlenek. Ha homoszexuális vagy a Közel-Keleten, az egyenlő a halálos ítélettel.”
FORRÁS

A TANULSÁG

A sztárság könnyen az agyára megy az embernek.
:-) Bocsánat…

Sok keresztény sajnos tényleg kegyetlen. Nagy szégyene ez az evangéliumnak és az Egyháznak!
Sok keresztény egyáltalán nem megbocsátó, nem kedves, nem együttérző és nem kegyelmes.
Különösen akkor, ha a homoszexualitásról van szó.

Sajnálatos, hogy Elton John részben a saját igazolásán, részben pedig éppen a keresztényektől kapott rengeteg sebén és fájdalmán keresztül látja Jézust. De ezzel talán más is pont ugyanígy van. Mindenesetre nem hallgathatunk csöndes megalkuvással vagy érdektelen közönnyel, mert amikor az ilyen torz „hitvallások” ekkora teret kapnak, akkor ki kell állnunk, és fel kell emelnünk a szavunkat Urunk és Megváltónk mellett:

Nem, Jézus nem volt homoszexuális! De szereti – még őket is! Mélységesen szereti és tiszteli őket emberségükben, és kész elfogadni őket úgy, ahogy vannak. Az életét adta értük! EZ az igazi evangélium! A kegyelem és a Szentlélek pedig majd átformál, meggyógyít, megtisztít, újjá teremt. Mert ez van megírva a Bibliában.

Read more

A lassúság dícsérete

Nagyon szeretem a TED videókat – és megint találtam egy gyöngyszemet magyar felirattal! (és ezentúl 1-2 hetente mindig lesz egy-egy újabb!!)

És ami eszembe jut róla: nem tudom, hányan láttátok Adam Sandler Távkapcs című filmjét. Abban volt az a bizonyos csoda-távirányító, amivel többek között át lehetett tekerni a kellemetlen dolgokat. Sokszor gondoltam azóta erre a képre: hogy mennyi mindenen “tekerünk át ész nélkül” az életünkben – s közben lemaradunk az igazán fontos dolgokról, amikhez idő kell, amiknek meg kell érniük bennünk vagy általunk.

Néha lassítani kellene, mert már Isten sem ér utol minket… Vagy csak nincs kedvünk velünk rohangálni.

Read more

Az inspiráló vezető

“A igazi vezető oda viszi az embereket, ahová maguktól nem mennének!”

De mik azok a tulajdonságok, jellemvonások, amik az ilyen vezetők sajátosságai?

leader01

1. A SZOLGÁLÓ MENTALITÁS

Az inspiráló vezető szolgál azok felé, akiket vezet – és nem (csak) neki szolgálnak mások.
A „szolgálat” (jó kis joker kifejezés a keresztények között) azt jelenti, hogy félreteszed a saját céljaidat, érdekeidet, és teljesen önzetlenül értéket teszel hozzá egy másik ember személyéhez, munkájához, percéhez, életéhez.
Martin Luther King ezt mondta: „Egyetlen ember sem él igazán addig, amíg felül nem emelkedik saját életének önző korlátain és a maga miatti állandó aggodalmaskodásain, és el nem kezd aggódni, majd cselekedni a világ és az emberiség mélyebb és szélesebb körű szükségeiért.” (szabad fordításban)
A szolgáló vezetők olyanok, mint a mágnes: az emberek köréje gyűlnek, mer tudják, vele együtt végre megtalálhatják a jelentőségteljes és értékes élet útját.

2. MEGERŐSÍTÉS

Az inspirálás azt jelenti, hogy el tudod érni, hogy a rád bízottak pozitívabban lássák az előttük álló feladatokat vagy a körülöttük lévő embereket, és egy pozitív hozzáállással tekintsenek a kihívásokra, a problémákra és az emberekre egyaránt. Sajnos a legtöbb vezető probléma-centrikus, és hiba-kereső mentalitású: vagyis a jó dolgokat szinte észre sem veszi, vagy magától értetődőnek tartja, míg a mulasztásokat, tévedéseket, hibákat azonnal szóvá teszi. Ez azonban egy alapvetően negatív viszonyulás, és egyáltalán nem motiváló – sokkal inkább destruktív. Az inspiráló vezető állandóan „aranyat keres” – és lelkesen örül annak, ha csak egy szilánkot is talál belőle! Azonnal megerősít, bátorít, gratulál, vállon vereget, jutalmaz, lelkesedik, dicsekedik az emberével… Ez az, ami iszonyatosan nehezen megy a magyaroknak!
Amikor az aranyásók megtalálják a nyomait annak, hogy a sziklák között ott lehet az értékes fém, tudják, hogy még óriási munkát kell belefektetni abba, hogy a felszínre hozzák a kincset. Az inspiráló vezető ugyanilyen! Ha megtalálja az értéknek a szilánkját az emberében, akkor nekigyürkőzik, és munkát, időt, erőt nem sajnálva a felszínre hozza belőle a lehető legtöbbet.

3. FIGYELEM

Az inspiráló vezetők ismerik azok vágyait és álmait, akiket vezetnek! A legtöbb embert addig nem igazán „hatja meg”, hogy vezetője mennyit tud, mennyire „profi”, míg nem győződik meg arról, hogy őszintén érdekli az ő sorsa. Vagyis az érvek és objektív bizonyítékok helyett sokkal inkább és először arra van szükségük, hogy érezzük, tudják, hogy vezetőjük szereti őket, törődik velük – nem csupán a munkáját végzi. Tiszteletet szakmai és vezetői tudással és hozzáértéssel ki lehet vívni, az elkötelezettséget, pontosabban az elköteleződést azonban csak a valóságos, őszinte figyelem és törődés hozza meg a vezető számára.

4. ELÉRHETŐSÉG

Az inspiráló vezetők elérhetők – mert tudatosan azoknak szánják az idejüket, akiket vezetnek. Az elérhetőségen azonban nem csak azt értem, hogy fel lehet őket hívni telefonon, hanem hogy minőségi időt (!) szánnak azokra, akiket vezetnek. Minőségi időt – ez egy nagyon fontos kifejezés ebben a témakörben! Kevés embert lehet benyomásokkal vagy időnkénti impulzusokkal vezetni – a legtöbb embernek folyamatos jelenlétre, és hasznos, célirányos, tervezett és hatékony „időtöltésre” van szüksége ahhoz, hogy előre jusson.

Eszméletlenül felgyorsult életet élünk, és a mai ember legnagyobb kincse az ideje. Ebből van neki a legkevesebb is. A vezetői hozzáértésedet, és a másik személye iránti megbecsülésedet talán a legjobban azzal tudod kifejezni, hogy tiszteled az idejét, és amit felajánlott neked, vagy amit „elkértél” tőle, abból a lehető legtöbbet hozod ki!

5. HITELESSÉG

Embereket vezetni alapvetően bizalmi kérdés. A „követőink”, beosztottaink, munkatársaink, partnereink hinni akarnak bennünk. A hitelesség azt jelenti, hogy olyan vagyok, amilyennek mondom magam. Amit ígérek, azt megtartom – legalábbis mindent megteszek érte, hogy megtarthassam. Sajnos hitelességet felépíteni iszonyú hosszú időbe telik – az elveszítéséhez viszont egyetlen perc is elég. Ja, és még valami: a vezetők is hibáznak, elbuknak – nem akkor hiteles valaki, ha vele ez sosem fordul elő (vagyis akkor biztosan nem hiteles, csak képmutató!!!), hanem akkor, ha beismeri a hibáit és tévedéseit, vállalja a felelősséget értük, és küzd a kijavításukért. Az ilyen mentalitás inspiráló és követhető.

Read more

Paul David Hewson

– A karma minden vallásnak a középpontjában áll. Tehát amit az ember tesz, visszaszáll rá: szemet szemért, fogat fogért… És aztán jön ez a dolog, nevezetesen a ’kegyelem’, és mindent felborít… A szeretet eltörli tetteidnek a következményeit, ami az én esetemben elég jó hír, hiszen rengeteg marhaságot csináltam.
– Milyen marhaságokat?
– Ez Istenre és rám tartozik. De nagyon nehéz helyzetben lennék, ha a karma lenne a végső bírám. Nem bocsátja meg a bűneimet, nekem viszont a kegyelemre van szükségem. Hiszem, hogy Jézus magával vitte a bűneimet a keresztre, mert én tudom, ki vagyok, és remélem, hogy nem az én vallásosságomtól függ az életem. Krisztus halálában az a lényeg, hogy magára vette a világ bűneit, hogy amit elkövettünk, ne szálljon vissza ránk. Nem a jótetteink nyitják meg nekünk a mennyek országát. A Jézus személyét körülvevő kérdésekre így hangzik a földi válasz: Nagy próféta volt, nagyon érdekes alak, és jókat mondott – más nagy próféták mellett, mint Illés, Mohamed, Buddha vagy Konfucius. Valójában azonban Krisztus nem elégszik meg ezzel. Krisztus azt mondja: ’Nem, én nem azt mondom, hogy tanító vagyok, ne nevezzetek tanítónak! Nem azt mondom, hogy próféta vagyok. Azt mondom: ’Én vagyok a Messiás’. Azt mondom: ’Én vagyok az emberré vált Isten’… Nekünk tehát az marad, hogy Krisztus vagy az volt, aminek mondta magát – a Messiás –, vagy teljesen bolond. Az az elképzelés pedig, hogy egy bolond megváltoztatja a fél földgolyó civilizációjának a sorsát, és a feje tetejére állítja azt – számomra kicsit erőltetett.

Részlet Michka Assayas BONO BONÓRÓL című, magyarul is megjelent könyvéből.

Ja igen, ez itt az ő vallomása, Paul David Hewson-é, akit így talán sokkal kevesebben ismernek, mint művésznevén. BONO.

Nagyon tisztelem Bonót. És persze nagyon szeretem a U2-t. De most nem a zenészről, hanem az emberről, a hívő, keresztény emberről szeretnék írni pár sort – még akkor is, hogy tudom, ha rátalálnak erre a postra a liberális bonó-kritizálók, akkor szétszednek érte. Mert a mai világban nagy divat a cinikus kritizálás, a másik hibáin és bukásain való élcelődés, vagy a sokszor irigység táplálta káröröm. Bonónak is egészen biztosan vannak hibái és hiányosságai – de én akkor is „hősömnek” tartom őt, aki sok tekintetben jó példa számomra.

bono2

Bono a Fehér Házban.
Bono a világgazdasági fórumon.
Bono a Live8-on.
Bono 2005-ben az év embere lett a Times Magazin szerint.
Bono-t Béke Nobel Díjra jelölték 2005-ben.
Bono-t jelölték a Világban elnökének is, szintén 2005-ben (!)

Honnan a név?
A Bono a „Bono Vox” rövidített változata – ez volt Bono eredeti művészneve. Latinból származik, „jó hangot” – jelent, vagy a pontos nyelvtan szerint ezt: „hang a jóknak (jó embereknek)”.

Bono George W. Bush-sal együtt tartott egy beszédet a Fehér Ház kertjében. Ezt mondta ott: „Számomra sokkal egyszerűbb lenne a kordon mögött állni egy zsebkendővel az arcom előtt; ez sokkal jobban nézne ki egy rocksztár önéletrajzában. De én ettől többet is tehetek a Fehér Házba bejutva beszélve azzal az emberrel, aki szerintem meghallgat, meg akar hallgatni ezekről a problémákról.”

Olvastam erről egy történetet – hogy mennyire igaz, nem tudom. Amikor Bush megkérdezte Bono-tól, hogy mi oka lenne az Egyesül Államoknak arra, hogy elengedje 21 afrikai állam teljes adósságát az USA felé, akkor Bono elővett egy Bibliát, letette Bush elé az asztalra és csak ennyit mondott: „Isten erre kötelez!”

Még 1999-ben alapította meg a DATA (Debt, Aids, Trade in Africa) nevű szervezetet. A szervezet célja, hogy felkeltse az emberek figyelmét Afrika megfizethetetlen államadósságaira, az AIDS ellenőrizhetetlen terjedésére és az igazságtalan kereskedelmi szabályozásokra, amelyek előnytelenek a szegény országok állampolgárainak. Bono olyan ember, akinek óriási vagyona, hírneve van, a neve fogalommá vált, és a személye ikonszerű a fiatalok körében – és ezt meggyőződésből, nagyon tudatosan ki is használja arra, hogy segítsen másokon. Tudom, hogy divat a sztárok között jótékonykodni, meg könnyen mondjuk, hogy „akinek ennyi pénze van, vagy nem tud már magával mit kezdeni, annak könnyű így élni” – mégis azt hiszem, amit Bono csinál, valahogy más és több, mint a mostanság divatos celeb-jótékonykodás. Arról már nem is beszélve, hogy amit ő csinál, tulajdonképpen Isten az Egyházra bízta, és elég szomorú, hogy a kereszténység fürdik (és fuldoklik) a teológiai tanairól szóló vitáiban, a kegyességi háborúiban, de amikor a valódi segítségnyújtásról van szó, amikor globális, szociális, társadalmi problémák enyhítéséről vagy megoldásáról van szó, és pénzre, segítő kézre, munkára, lobbizásra, tiltakozásra vagy épp érdekképviseletre lenne szükség, akkor „mi” sokszor csak felsőbbrendűen hátat fordítunk a „bűnös világnak”, és szinte büszkék vagyunk arra, hogy nekünk „magasabbrendű dolgokra” vagyunk elhívva. Háááát…….

Láttam Bono-t koncert közben Jézusról beszélni 50.000 csápoló fiatal előtt, vagy éppen a MTV-ben nyilatkozni, a dalait egyes gyülekezetekben istentiszteleteken éneklik (én is fordítottam le többet, és énekeltük a gyülekezetünkben evangélizációkon), és nagyon szimpatikus számomra az, amit olvastam a róla szóló interjúkötetben. Nem tökéletes ember, de én azt látom, hívő, aki nem valamiféle megfoghatatlan Istenről vagy spiritualizmusról beszél, ahogyan ma sok híresség teszi, hanem Jézus Krisztusról, aki meghalt az ő bűneiért is, és aki a megváltásunk egyetlen útja.

Na oké, ez a sorozat az én hőseimről szól. Bono is köztük van. Mert ha beszél – és beszél, nyíltan, egyértelműen, Jézusról, és a Jézusba vetett hitéről – akkor sokan odafigyelnek rá. És mert cselekszik. Hitből és meggyőződésből. Ez tetszik!

„Krisztus azt tanítja, hogy Isten szeretet. Mit jelent ez? Számomra Krisztus életének tanulmányozását. (…) Nekem tetszik az áldozati bárány eszméje. Tetszi, amit Isten mond: „Nézzétek, vannak bizonyos következményei a létezésünknek, az önzésünknek, a halandóság része a bűnös természetnek, és nézzünk szembe azzal, hogy nem éltek túl jól, ugye? A tetteknek következményei vannak…” – Krisztus halálának a lényege, hogy magára vállalta a világ bűneit, így nem nekünk kell megfizetni mindenért. Ez a lényeg. Hogy a bűnös természetünkért nem lakolunk magától értetődően halállal. Ez alázatossá kell, hogy tegyen minket. Nem a saját jó cselekedeteink juttatnak át a mennyek kapuján.”

(A könyvet ajánlom mindenkinek! Az Európa Kiadó adta ki.)

Read more