Beszéljük meg a szavazást: van-e összefüggés…?

Van összefüggés a gyülekezet létszámbeli növekedése
és a lelki egészsége között?

Érdekes volt a szavazás menete – még ha nem is túl nagy szavazói létszámról van szó. (Gyorsan beszúrom: köszönöm minden vélemény-nyilvánítónak a részvételt!!!)

Eleinte folyamatosan nőtt az egyértelmű igen szavazatok száma, majd egy ponton szinte megállt, és a „nem egyértelmű” szavazatok végül is átvették a vezetést.

Szóval jelenleg, 34 szavazatnál egyelőre nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel szavazni erre a kérdésre.

Szeretném hívni azokat, akik szavaztak, hogy beszéljük meg az eredményt – illetve a válaszokat.

Vitanyitó és gondolatébresztő „pozícióból” kezdem én:

Azért szavaztam igennel, mert ezt látom biblikus válasznak. Az Online Bibliaiskola tananyagában van egy teljes rész a „növekedés törvényének” szentelve, de ez több mint 10 A4-es oldal sűrűn teleírva, ezt nem tudom egy blogpostba bemásolni. Csak pár igevers ebből az anyagból, nagyon vázlatosan (az online biblaiskola pedig hamarosan elérhető lesz!):

Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között. Máté 13:31-32

Az egyház – és a gyülekezet – a „mennyek országa földi megnyilvánulása, mióta Jézus felment az Atya jobbjára. Bennünket „hagyott itt”, hogy megjelenítsük, képviseljük az Atyát, hogy folytassuk és beteljesítsük az ő (Jézus) munkáját. Tehát a „mennyek országa” az Isten fennhatósága, uralma és munkája ebben a világban. Erre pedig a növekedés a jellemző!

Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Máté 13:19-től.

Ugyanez az alapelv személyes szinten:

Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első. Máté 10:29-31

Muszáj, hogy legyen növekedés, mert ez Isten törvényszerűsége – akkor is, ha a növekedés nem „vegytiszta”. Reális Istenünk van, aki ezt is jól tudja:

Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! – felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.” Máté 13:24-30

 

A növekedés eszközei mi vagyunk:

Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 1Korintus 3,6-7

 

A növekedés fix pont – a vita arról szólt, hogy milyen eszközön keresztül történik. Pál ezt a kérdést zárja le azzal, hogy a növekedés mindig Isten munkája.

És itt már egyre konkrétabban haladunk az egyház felé – Efézus 4:16:

Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

Vajon „minőségbeli” vagy „számbeli” növekedésről van szó? Mert ez az alapvető kérdés.

Nyilván a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. De éppen ebben van a megoldás: a KETTŐT NEM LEHET ELVÁLASZTANI EGYMÁSTÓL! Vagyis nincs minőségbeli növekedés számbeli növekedés nélkül! Minél „jobb” hívők vagyunk, annál több ember számára lesz vonzó Krisztus követése a környezetünkben, annál több ember felé szolgálunk… vagy nem?! A tanítvánnyá érés lényege az evangélium megosztása – az nem valamiféle öncélú személyiségfejlesztési gyakorlat!!!

A legfontosabb kérdés: MI A CÉLJA az egyháznak? A gyülekezeteknek?

Jézus misszióparancsa az evangélizálásról és tanítvánnyá tételről szól – vagyis az emberek megmentéséről! „Menjetek, tegyetek tanítvánnyá…” – ez bizony létszám-növelésről szól! Szerintem sehogy máshogy nem lehet értelmezni.

Sajnos az egyház leszokott erről – vagy nem szokott hozzá. Nem a misszióért, az emberek megmentéséért élünk – hanem önmagunk fenntartásáért. Nem az emberek megmentése a cél, hanem az intézmény-rendszer fenntartása és kiszolgálása. A pénzünk, energiánk, időnk nagy részét adminisztrálásba, intézmény-fenntartásba, épület-karbantartásra, befelé forduló, önmagunknak szóló szolgálatokba öljük – és gyakran a szomszédainkat sem ismerjük, és talán még soha nem tettünk bizonyságot nekik arról a Jézusról, aki nélkül rájuk a kárhozat vár (illetve már most abban élnek).

FONTOS: az egész téma a GYÜLEKEZET növekedéséről szól – tehát nem az egyes keresztényről! Mert az teljesen jogos, hogy a gyülekezetben nem mindenki evangélista. Egy test vagyunk, és vannak olyan „testrészek”, akiknek a szolgálata háttérszolgálat, nem fog mindenki megtéréseket „levezényelni”. De a gyülekezetnek együtt igenis megtérések eszközévé kell válnia! Én ezt látom biblikus modellnek.

Csak egy utolsó gondolat ezzel kapcsolatban, szintén egy igeszakasz kapcsán az Újszövetségből – ami az én szemléletemet az éltem egy pontján alapjaiban változtatta meg:

A tálentumok példázatában Jézus annak a szolgának, aki „csak” megtartotta azt, amije volt, azt mondta: „gonosz szolga…!” Mert Isten országába nem fér bele a növekedés elmaradása!

Az apostolok cselekedeteiben folyamatosan visszhangzik egy mondat-részlet: „…nőtt a tanítványok száma…”

Félek, hogy a „nem egyértelmű” válaszok mögött a gyakorlati tapasztalat áll – és nem a Biblia. A szomorú valóság áll – a bibliai lehetőségek helyett. Mert sajnos tényleg nemigen nőnek a gyülekezeteink. Ez tény. És persze nem szeretnénk rosszul érezni magunkat emiatt. Lehet ráfogni a kultúrára, a korra, a végidőkre, a „talál-e hitet az emberfia azokban az időkben”igeversekre (amik szerintem nem egészen erről a kérdésről szólnak)– valahogy megmagyarázni, elsősorban magunknak, hogy miért is nem térnek meg az emberek a környezetünkben, a gyülekezeteinkben.

Ahogy nézem a világmissziót, akár az afrikai, ázsiai ébredéseket, akár az észak-amerikai kultúra-centrikus gyülekezeteket – akik misszió-központú keresztény életet élnek, növekednek. Másképpen fogalmazva AZOK NÖVEKEDNEK MEGTÉRŐKKAL, akik kifejezetten és erőteljesen missziós, evangélizációs jellegű kegyességet és kereszténységet élnek meg. Ahol a gyülekezet tagjai hirdetik az evangéliumot a munkatársaiknak, a szomszédaiknak, a környezetükben, és ahol a megtérőket erre tanítják, felhatalmazzák és visszaküldik a „világba”, hogy ők is hirdessék tovább az embereknek az evangéliumot.

Sokat tudnék erről írni, majd az online bibliasuliban „kiélem” magam – addig is várom a véleményeteket!

Győzzetek meg, hogy létszámbeli növekedés nélkül – azaz megtérők nélkül is – lehet egészséges, biblikus egy keresztény, krisztusi gyülekezet!

Természetesen ezzel nem akarom elítélni azokat, akik így szavaztak, inkább szeretném megérteni, miért gondolják így – és szeretném motiválni, bátorítani a missziót, ami mindig az emberek megtérését jelenti.

És csak egy leges-legutolsó idézet, ha jól emlékszem Spurgeontól (majd megkeresem a pontos forrást):

„Ha egy gyülekezet hirdeti az evangéliumot, és az emberek megtérnek, akkor Isten munkatársa az emberek üdvösségre segítésében. Ha azonban minden mást csinál, de az evangéliumot nem hirdeti, és nem térnek meg az emberek, akkor a Sátán munkatársa az emberek kárhozatban hagyásában.”

SZÓLJ HOZZÁ!

Hogyan űzzük el a látogatóinkat?

Olvastam egy cikket erről a témáról az Evangelism Coach International oldalán. Nagyjából lefordítottam a listájukat, pár dolgot átfogalmazva vagy kiegészítve – íme az „én” rögtönzött listám:

1. Senki nem köszönti a látogatót
2. Rossz a levegő a teremben
3. Rögtön a magánéletében akarunk turkálni, azzal a magabiztossággal, hogy Isten az első találkozáskor éppen rajtunk keresztül akarja feltárni az összes bűnét
4. A személyes tér megsértése (túl közel állunk hozzá, amikor beszélünk vele)
5. Nincs szemkontaktus, amikor beszélgetünk – elnézünk mellette, másra figyelünk
6. Rögtön ölelgetjük és „szent csókkal” köszöntjük az idegeneket
7. Túl sok együttérzés és érzelgősség – „elcsöpögünk” a találkozás örömétől
8. Szegezzük neki a(z egyébként egyértelmű) kérdést: „Most vagy itt először?”
9. Koszos mellékhelyiségek
10. „Döglött-hal” kézfogás
11. Kényszer-beszélgetések: úgy érezzük, muszáj odamennünk hozzájuk, de igazából nincs mit mondani nekik
12. Kérdezünk valamit, és nem figyelünk a válaszra
13. Közömbös arccal üdvözöljük őket – „ordít rólunk”, hogy voltaképpen egyáltalán nem számít nekünk, hogy itt vannak-e vagy sem
14. Rossz ízű kávé, a legolcsóbb üdítők vagy ízetlen sütemények
15. Sokan rávetik magunkat a látogatókra (egymás után), mint a piranják a friss húsra
16. Azonnali megtérésre hívás és a megtérők imádságának azonnali elmondatása
17. Megjegyzéseket teszünk az öltözködésére, hajviseletére, piercingjére, sminkjére, stb.
18. Igeversekkel bombázzuk
19. Szidjuk a világot, a „bűnös embereket” – vagyis általában negatívan beszélünk vagy pletykálkodunk
20. Felügyelet nélküli gyerekszoba

Ha van még „ötlet” – várom a hozzászólásokat!

10 ÓRIÁSI HIBA, amit jó elkerülni, ha blogolsz

Olvastam egy érdekes statisztikát az online világról. A magyarok az internet második legaktívabb nemzete (82%-kal) – csak a Fülöp-szigetiek előznek meg bennünket (94%). Ezzel szemben a  blogírásban utolsók vagyunk (!!!!), a magyarok mindössze 7,8%-a ír blogot – szemben például Dél-Koreával, ahol az emberek 71,7%-a blogol, de az utolsó előtti csehek is ránk dupláztak, más náluk is majdnem 20% az arány!

Nos, ez a post ennek a 7,8%-nak szól elsősorban, hogy ha már csináljuk, csináljuk jobban!

1. Túl ritkán írsz

A hobbiblogokat  onnan lehet felismerni, hogy hetek telnek el két bejegyzés között. Nem tudsz masszív olvasói tábort építeni kifejezetten gyakori postolás nélkül! A Google Analytics egyértelműen bizonyítja: minél gyakrabban írsz, annál több látogatód lesz.

2. Túl gyakran írsz

Ez is hiba lehet. Nem kell elárasztani sem az olvasókat. A maximum a napi egy bejegyzés – de talán a legjobb a heti 3-5, és legalább két post legyen ugyanabban a témában.

3. Túl hosszan írsz

Ebbe én is beleesek néha :-)

Van néhány igazán nagy mester a nemzetközi blogvilágban, akik szinte csak 300-400 szó közötti postokat írnak, iszonyú tömény és ütős stílusban. 500 szóig teljesen elfogadott a blogvilágban, a 750 szó feletti postok azonban már inkább „cikkek”, amelyek magazinokba, ezine-okba vagy honlapokra valók. Érdemes nézni a wordben a képernyő alját, hogy hány szómál tartasz. (210-nél éppen :-)

4. Nem lényeges az, amiről írsz

Sokan azt hiszik, hogy az emberek ma kevesebbet olvasnak, mint régen. Ez nem igaz – sokkal többet! Csak máshol és másképp, mint régen. Talán a legnagyobb különbség, hogy sokkal célirányosabban és tudatosabban olvasnak. Azt olvassák, ami kell nekik, ami értékes és tartalmas. A rizsára nem kíváncsiak. Ha írsz, akkor írj valódi, releváns, aktuális, tartalmas és igényes postokat!

 

5. Nem veszel részt a beszélgetésben

Ugye furcsa és durva is lenne, ha meghívna valaki vendégségbe, majd miután megérkeztél hozzá, ő lelépne, és magadra hagyna?! Ilyen az a blogger, aki megírja a cikkét, de a reagálásokra már nem figyel, a hozzászólásokra nem reagál, és ha kérdeznek tőle, nem válaszol.

 

6. Semmitmondó cím

Ez talán a legfontosabb – mert ez ragadja meg az olvasók figyelmét először. A bejegyzésed címe. Legyen kifejező, ütős, frappáns, érdekes!

 

7. Nem figyelsz a leadekre

Van, ahol ezt „kivonatnak” nevezik. Az a része, általában néhány sora a postnak, amely megjelenik a keresőkben, vagy olyan blogokban, ahol nem a teljes cikket, hanem csak egy részét mutatja a főoldalon. Tíz emberből nyolc CSAK EZT fogja elolvasni – és kettő CSAK EMIATT fogja elolvasni a többi részét is a postnak! És a 20%-os arány már jó arány! Ha nem írjuk ezt meg külön, akkor általában a post első x szava, karaktere jelenik meg – ami lehet, hogy csupán egy semleges felvezető, amiből ki sem derül a bejegyzés lényege, célja és tartalma. A legtöbb blog-rendszerben van lehetőség ezt külön megírni, és beállítani is.

8. Az első bekezdésed gyenge

Ez a következő kritikus rész! Ennek kell „rávennie” az olvasót, hogy olvassa is végig a postod. Javaslat: kezdd személyes hangon, sztorizz, kérdezz, provokálj vagy idézz egy statisztikát! Mindenképpen „hívd ki” az olvasódat, és ébreszd fel a folytatás és a válasz iránti éhségét!

9. Nincs koncepciója a blogodnak

Aki csak hobbiból blogol, annak ez nem fontos – az arról ír, ami épp eszébe jut. De akinek a blog „munkaeszköz”, annak nagyon tudatosan kell blogolnia. Fókuszálnod kell azokra a témákra, amelyekben munkálkodsz, és szakértővé kell válnod a saját választott területeiden. Időnként lehet kitekinteni, de a postok 80%-ának a témáid 20%-áról kell szólniuk!

10. Kimaradsz a saját postjaidból

A blog sajátos műfaj: elválaszthatatlan az írójától. Nem híreket közlünk vagy cikkeket veszünk át magazinoktól – ha írunk is valamit, azt a saját szemüvegünkön, tapasztalatainkon és véleményünkön keresztül kell kommuniálnunk. A blogod RÓLAD szól, és arról, ahogyan Te látod a világot. Az olvasóidat ez érdekli.

Oké, túlcsúsztam az 500 szón (a 750-ben még benne vagyok), ideje tehát befejeznem. Remélem segítettem, hogy jobb légy! Mert ez az APCSEL29 szolgálatának célja – és egyben minden tettem és mondatom küldetése is!