Bűnbánat-piac

Sokféle bűnbánat van – de nem mindegyiknek van értelme vagy hatása. Íme néhány – átgondolásra és őszinte mérlegelésre, vagy haladóknak akár prédikációs vázlatként is.

1. VALLÁSOS BŰNBÁNAT

A vallásos ember nagy hangsúlyt fektet a bűnre – főképpen a másokéra! Elítéli, megítéli, elhatárolódik – a hite és a vallása nevében mindig erélyesen lép fel. Csak sajnos általában a másik ember bűne van a szeme előtt, nem a sajátja. Amit másokban kárhoztat, azt a saját szívében, vagy a saját otthonában megtűri. Amit másokon keményen bevasal, abban megalkuvó, ha saját magáról van szó. Ugyanazt a bűnt ha más követi el, megveti – de ha ő maga, akkor csak hallgat.

Milyen a vallásos bűnbánat? Általánosságokban beszél és célozgat, másokra. Bánja a bűnt, mint definíciót, és vagy főnévi igenevekben, vagy többes szám első személyben fogalmaz – de nem mondja ki: ez az én hibám volt, én vétkeztem!

A vallásos bűnbánat igazi hibája, hogy hiányzik belőle a valódi „bánat” – a saját magunk őszinte elsiratása, és az Isten kegyelmére való őszinte, valóságos rászorultság átélése. Inkább csak egy frázis, mintsem döbbent csönd a magunk elégtelensége fölött.

2. MANIPULATÍV BŰNBÁNAT

Isten kegyelme ingyenes – de az áldásai feltételhez vannak kötve. Az áldás feltétele az engedelmesség. Az engedetlenség bűn. Vagyis ahhoz, hogy áldottak lehessünk, „tisztának” kell lennünk. És mivel ez nemigen megy, jön a bűnbánat. Hogy mikor válik ez manipulációvá? Akkor, amikor a bűnbánat CÉLJÁVÁ az áldás megnyerése válik! Amikor azért vallunk bűnt, mert „kell” valami Istentől! Nem maga Isten, nem a vele való közösség – hanem tőle kell valami. Az áldás, a boldogság, a boldogulás. Ez kényes dolog, mert ez kívülről – szerintem – nem ítélhető meg. Aki a bűnbánattal akarja megszerezni Isten áldásait, két személyt egészen biztosan becsap: az Örökkévalót, aki a szívek vizsgálója, és természetesen saját magát!

3. ELMÉLETI BŰNBÁNAT

Kicsit hasonlít a vallásos bűnbánathoz – mégsem ugyanaz. Ez legalább őszinte és jóindulatból fakad. Az elméleti bűnbánó nyíltan kimondja: én vétkeztem – csak valahogy súlytalan marad az egész. Igazából talán maga sem tarja bűnnek, súlyosnak legalábbis egészen biztosan nem azt, amit épp megvall. De vallja, mert így illik. A szó elszáll – de a bűn megmarad, mert a bűnt vallották ugyan, de szívből mégsem bánták. Komolytalan. Súlytalan. És épp emiatt általában elmarad a felszabadulás átélése is. Mert a bocsánat is súlytalan marad. Ez a „jutalom”: elméleti szabadulás.

4. HITVALLÓ BŰNBÁNAT

Talán minden nap, de legalábbis minden héten elimádkozzuk: „bocsásd meg bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” Vagy valljuk az apostoli hitvallással: „hiszem… a bűnök bocsánatát”. Az igazság azonban az, hogy a hitvalló bűnbánat önmagában még nem bűnbánat! Ahogyan az úrvacsoravételkor közösen megvallott bűnbánat sem helyettesíti a valódi, Isten előtti megalázkodást és megtisztulást. Ezek önmagukban csak bűnbánatról szóló szavak. Az elismétlésük még nem teszi valóságossá őket – sem a következményeiket!

5. FELELŐSSÉGTELENÍTŐ BŰNBÁNAT

Ádám nagyon bánta a bűnét: „az asszony a hibás, akit (te) adtál mellém!” Épp csak nincs leírva az, hogy voltaképpen ez a te hibád, Isten!

Szóval ilyen a felelősségtelenítő bűnbánat. Bűn-bűn, oké, sajnálom, bocsánat – de voltaképpen nem én vagyok érte a hibás. Én „csak” elkövettem. De… – és ilyenkor mindig van egy „de”. Ugyan megbánom a bűnt, de belül úgy gondolom, úgy érzem, néha talán ki is mondom: valaki más helyett, valaki más hibájából, bűnéből jutottam ide! A felelős nem én vagyok. Csak elviszem a balhét, jó keresztényhez méltóan.

Ezzel a bűnbánattal is az a baj, hogy hiányzik belőle az őszinteség. Másképpen, mint a többiből – de akkor is.

6. VESZTESÉGMINIMALIZÁLÓ BŰNBÁNAT

Ez az előző variációja. Az ilyen bűnbánat kulcsszava a „csak”. Nem öltem, csak veszekedtem! Nem loptam, csak kölcsönvettem. stb. stb. Bűn, de azért annyira nem gáz! Vannak nálam bűnösebbek, elvégre nem vagyok boszniai tömegmészáros!

Hogy Jézus azt mondta, hogy amit a szívedben megteszel, az pontosan olyan mintha valóban meg is tetted volna… valószínűleg csak irodalmi forma, mondjuk költői túlzás a hegyi beszédben!

7. ELŐZÉKENY BŰNBÁNAT

Ez a vallásos bűnbánat egyik variációja, de a legelsővel ellentétben ez inkább jóindulatból fakad. Tulajdonképpen itt a hiba a bűnbánatban való túlbuzgóságból ered: olyan dolgokat is bánunk, amiket el sem követtünk. Ez amolyan egyetemes, előzékenyen kiterjesztett önkéntes bűnösség. Van egy sajátos kifejezésmódja, amely valahogy így hangzik: „Uram, ha pletykálkodtam volna, bocsáss meg…” Amit nem követtünk el, azt ne valljuk meg! Még udvariasságból sem – ahhoz a bűnösség túl súlyos teher! Inkább nevezzük néven azt, amit kell, és szabaduljunk a valóságos terhektől.

Oké, talán ennyi elég is lesz. Nem okoskodni akartam, hanem segíteni. Talán lesznek olyanok, akiknek hasznosak ezek az eligazító gondolatok. Folytatom is egy következő cikkben a másik oldallal, azzal, hogy milyen is a valódi bűnbánat.

És még valami: ezt a cikket nagy alázattal, és szomorúan sok és mély tapasztalattal írtam, mert volt már mit bánnom röpke 35 életévem alatt! Néha nekem sem sikerült becsületesen – de sokszor igen. Az előbbi nem hozott szabadulást, az utóbbi viszont mindig talpra segített, bármilyen mélységben is voltam. Nagyon-nagyon kegyelmes Istenünk van! Ez a lényeg!

Magyarázó Bibliafordítás: A teljes Máté evangéliuma

A Magyarázó Bibliafordítás munkájába 2006-ban kezdtem bele a The Bible League / TBL Magyarország megbízására, és az Újszövetséget kb. két és fél év munkájával fordítottam le. Az életem felszínén viharok dúltak, de a Bibliához való „menekülés” kapaszkodót adott, és Isten ebben az időszakban nagyon sokat tanított ezen a „munkán” keresztül, amiért a mai napig is nagyon hálás vagyok. Sajnos azóta több olyan dolog is történt, ami miatt az elkészült fordítás még nem kerülhetett kiadásra, a legfontosabb talán, hogy a TBL visszavonta forrásait az európai régióból, így a kiadás finanszírozásának lehetősége a munka végére megszűnt. Ahhoz, hogy a Magyarázó Bibliafordítás kiadásra kerülhessen, még hátra van egy több lépcsős, nagyon komoly szaklektorálás, illetve a kiadáshoz szükséges anyagi tőke összegyűjtése – nem beszélve egy átfogó revideálási munkáról, amit az elmúlt évek visszajelzései is szükségessé tesznek.

Az alábbi néhány szempontot 2006-ban fogalmaztuk meg, amikor a munka elkezdődött – ez megmutatja a kiadóval közös motivációnkat és hozzáállásunkat a feladathoz:

1. A fordítás alapvető célkitűzése, hogy egy „kánaáni nyelvezettől” mentes, mindenki számára érthető bibliafordítás készüljön el, amit a teológiai ismeretekkel és gyülekezeti előélettel nem rendelkező „első olvasók” is önállóan megérthetnek. A fordító és a kiadó célkitűzése egy kifejezetten világi piacra készült bibliafordítás elkészítése, amely elsősorban a világi terjesztőhálózatokon keresztül jut el a világi olvasókhoz. Szeretnénk „divatba hozni” a biblia olvasását egy tartalmilag kimondottan érthető, élvezetes, és kiadásában is színvonalas, figyelemfelkeltő bibliakiadással.

2. Éppen ezért a fordítás NEM SZÓ SZERINTI visszaadásra törekszik, hanem a gondolatok és a mondanivaló visszaadására. Ez azt jelenti, hogy az általánosan elterjedt szó szerinti fordítási metodika helyett az úgynevezett parafrázis-jellegű fordítás alapján készült. Ilyen jellegű fordítás magyarul eddig nem jelent meg, és angol nyelven sem jellemző (a méltán „híres” The Message fordítás ilyen).

3. Az első olvasók megértését,, illetve a bibliai szöveg helyes értelmezését segítve sok helyen a történelmi, kulturális, életmódbeli távolságok az igeversen belül vannak megmagyarázva, ugyanígy olyan kifejezések, amelyeket ugyanezen okokból nem ismerhetünk (mértékegységek, tárgyak rendeltetése, stb.)

4. Bizonyos helyeken a jobb érthetőség kedvéért ki vannak mondva azok a dolgok is, amelyek a leírt szövegben nincsenek benne, de amikor mindez elhangzott, mindenki számára egyértelmű és magától értetődő lehetett. Ez főképpen a történeti leírásoknál fordulhat elő, az evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben.

5. A fordítás NEM KÍVÁN TEOLÓGIAI DOLGOKBAN ÁLLÁST FOGLALNI! A fordítás minden esetben az eredeti görög / héber szöveg jelentésére épül, és nem azok teológiai és főképpen felekezeti értelmezésén. Tudomásul kell vennünk, hogy a bibliafordítások magukban hordozzák a fordítók / kiadók teológiai és felekezeti jegyeit, erre azonban én őszintén igyekeztem figyelni, és csak nyelvi szempontokat igyekeztem érvényesíteni. Ahol teológiailag meglepő állításokkal találkozhat az olvasó, ott általában az eredeti nyelvből fakadó értelmezés illetve a tradícionális fordítások és felekezeti teológiák közötti különbség fedezhető fel. Személyes véleményem és eddigi ismereteim szerint a bibliafordítások alapvetően fordítói tradíciókon nyugszanak, és nem az eredeti szöveg kompromisszumok nélküli visszaadásán, abból ugyanis teológiai problémák származhatnak.

A fordítás tehát (1) az eredeti szöveg jelentése és nyelvtani/hermeneutikai helyzete, (2) az eredeti szituáció közege, (3) az igeversen belüli önértelmezés (4) és a közvetlen alkalmazhatóság alapelvein nyugszik.

6. A Lélek / Szellem szó fordításának problematikája végigkísérte a több mint két éves fordítói munkát – és őszintén szólva még most sincsen lezárva. Rengeteg az érv-ellenérv ebben a témában. Az elsődleges szempont a fordítás elkészítésénél az volt, hogy a teológiai és gyülekezeti háttér nélkül élő mai ember megértse a Biblia üzenetét – így az ő szókincse és gondolkodási mintája fontosabb volt, mint a keresztények teológiai hangsúlyai. A Biblia értelmezésében és különösen a tanítói szolgálatban elengedhetetlenül fontos a lélek és szellem szó különbözőségének értése és kifejezése – de lehetséges, hogy a magyar nyelv sajátosságait és a magyarok nyelvhasználatát figyelembe véve ezt nem lehet egyetlen szó használatával „elintézni”. Már ha következetesek akarunk lenni nyelvileg. (lelkész helyett szellemész, a lelki- és szellemi munka teljesen ellentétes értelmezése, stb. stb.) A fordításban igyekeztem a lélek és a szellem szót helyesen használni az emberrel kapcsolatban, azonban Isten harmadik személyére egyelőre a Szentlélek kifejezést használjuk.

7. A stílust tekintve kifejezett célja a fordításnak, hogy élvezetes legyen Bibliát olvasni, legalább annyira kössön le akár órák hosszat, mint bármilyen könyv. Éppen ezért a fordítás stílusa a mai nyelvezethez igazodó, nyílt és őszinte hangvételű, amely nem tűr vallásos tabukat és nem mellőzi a humort sem. Mai embereket szeretnénk megszólítani egy kortól független üzenettel. Hitünk szerint a tartalomnak kell mindig változatlannak maradni, a formának viszont mindig alakulnia kell az olvasókhoz / befogadókhoz.

És végezetül: nem vagyok tévedhetetlen teológus, sőt, talán túl fiatal és tapasztalatlan vagyok ahhoz, hogy egy ilyen nagy feladathoz „méltó” legyek. Arról nem is beszélve, hogy tökéletes sem vagyok, sajnos nagy mélységeket kellett megjárnom a bűneim és hiányosságaim miatt. De Isten kegyelmébe kapaszkodva engedelmeskedtem az elhívásomnak. Állandóan tanulok és fejlődök, pár nagyszerű mentorral és baráttal ajándékozott meg Isten, akiknek nagyon sokat köszönhetek mind e mai napig.

Mindezzel csak jelezni akartam, hogy bizonyára lesznek olyan igeszakaszok, amelyeket esetleg nem tudtam én magam sem helyesen értelmezni vagy visszaadni. Ezért már most bocsánatot kérek. Ez az „emberi rész” ebben, és minden ilyen jellegű a munkában! Azért kezdtem bele ebbe a munkába (is), hogy szolgálhassam Uramat, és segíthessek másokat Őt megismerni és Őhozzá eltalálni. Hiszem, hogy Isten üzenete mindennek ellenére megszólít, átformál, és nem csak biztos iránytűje lehet sodródó életünknek, hanem a Vele való személyes kapcsolatnak is a csatornája lehet.

Minden kritikára, véleményre nyitott vagyok, ami segítheti a fordítás letisztulását, illetve minden segítséget szívesen fogadok, ami lehetővé tenné a Magyarázó Bibliafordítás megjelentetését.

Ha mindezek után szívesen elolvasod a Máté evangéliumának 50 A4-es oldalnyi szövegét, le tudod tölteni erre a linkre kattintva!

Várom a véleményeket, hozzászólásokat!
Köszönöm!

Isten árnyéka

Képzelj el egy világhírű rocksztárt – legyen mondjuk Bono.

Milyen az ő igazi rajongója?

Megveszi az összes U2 CD-t, kiteszi a falára a posztereket, ott van minden elérhető koncerten, elolvas minden cikket róla, ismeri az egész U2-sztorit, otthon van a bulvárban is, van autogramja, stb. stb. Így van? Egy valamirevaló rajongótól ezek a dolgok elvárhatók. (Ja, hogy manapság már rajongani is elfelejtünk… az más tészta.)

Szóval vannak Bonónak ilyen rajongói? Minden bizonnyal! Ők azok, akik igazán sokat tudnak Bonóról, akik igazi Bonó-szakértők.

És van a családja.

Na az egészen más!

A NAGY KÉRDÉS: Vajon melyik áll közelebb Bonóhoz: a rajongója vagy a családtagja, a felesége, a gyermeke? Ki tud többet róla? És melyik kategóriába szeretnél lenni, ha igazán szereted Bonót?

Na valahogy ugyanígy vagyunk Jézussal is!

Mi a vallás célja?

Hogy válaszokat adjon az élet, és benne a mi személyes életünk nagy kérdéseire, amelyekre egy ponton túl már csak a spiritualitásban találhatunk kielégítő válaszokat. (Honnan van az élet, az ember, mi az életünk értelme és célja, stb. stb.)

Ebben az értelemben a kereszténység is vallás. Vannak benne válaszok ezekre a kérdésekre. De nem csak válaszok vannak benne – hanem benne van valami sokkal több is: EGY KAPCSOLAT az élő Istennel! Tehát van benne VALAKI!

A kereszténység „rétegei”

Shrek kománk szavaival élve a kereszténység is olyan, mint a hagyma – amikor ránézel, csak a legkülső réteget látod. Aztán elkezdheted lefejteni a többit. Rétegről rétegre. – Na jó, talán mégsem jó példa, egy csonthéjas gyümölcs jobb lett volna. Héja, húsa, és ha lefejted az összes réteget, ott lesz legbelül a magja is.

Na akkor nézzük:

Melyikben található meg Isten? Úgy értem, személyesen, ő maga! Nem a róla szóló hírek, élmények, trófeák, kegytárgyak, leírások, autogrammok, MP3-ak vagy videók…

A művészetekben nem, az intézményben sem, az életmódunkban vagy a tanításainkban sem – csak a KAPCSOLATBAN! A kapcsolat a MAG, amiben az élet, az örökítő-anyag benne van! A kapcsolat ÁTÉLÉS, valóságos és személyes élmény, ami nem tanulható, nem másolható, nem konzerválható! A kapcsolatban rajtam kívül benne van valaki más is: egy valóságos, élő személy.

A vallás csak árnyék!

Isten lenyomatot hagy a világban – ez a vallás. Az ostoba ember (bocsánat) elkezdi a lenyomatot imádni és/vagy másolni! Jézus jár valahol, ott maradnak a lábnyomai, és mi megpróbálunk belelépni – de attól nem leszünk kapcsolatban vele!

Isten árnyéka a vallás:

„Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” Kolossé 2:16-17

Mindig könnyebb körülrajzolni és konzerválni az árnyékokat, mint életben tartani a kapcsolatot!

A felelősségünk – és a lehetőségünk – a kapcsolat átélése és életben fenntartása! Ez éltet, és ez teszi értelmessé és ez igazolja a létjogosultságát az összes többi „rétegnek” is. A valóságos kapcsolat nélkül ugyanis az összes többi üres, tartalmatlan, sőt hazug, nagyon-nagyon megterhelő, boldogtalan, és sokszor egyenesen romboló!

Dobjuk ki a vallást? Azokat a bizonyos külsőbb rétegeket?! Dehogy – nem kell végletekbe esni, nem rosszak azok. Csak töltsük meg tartalommal! Csak legyen magjai is annak a hagymának! :-)