„Jézus HIV Pozitív volt!”

Legalábbis ezt mondta egy Dél-Afrikai lelkész az egyik prédikációjában.

öööö…. Máriától biztosan nem kaphatta el, hisz Mária szűz volt. Nyilván nem jöhet szóba sem a szexuális kicsapongás, sem a fertőzött vérátömlesztés. Ja persze, és a HIV vírust is csak 1959-ben regisztrálták, és a legújabb kutatások szerint az előtörzse is csak 1908-ban jelenhetett meg.

De nyilván nem is így gondolta a pásztor.

Egy olyan országban, olyan környezetben prédikált, ahol az AIDS népbetegség. Egy 2000-es statisztikát olvastam, ami azt mutatta, hogy akkor a felnőtt lakosság 20%-a volt HIV-fertőzött, több mint 4,2 millió ember! A nagy részük mára már valószínűleg halott is. De akkor talán egy prédikáció erejéig közel érezték magukhoz azt a régenélt zsidó férfit, azt a bizonyos Jézust.

A prédikációt felkapta a BBC is, és kérdésükre, hogy ezt ugyan honnan szedte a pásztor, csak annyit mondott: A Bibliában az áll: „A fájdalmak férfija volt, aki a betegségeinket is magára vette…”
Jézus a kereszten azonosult az aids-esekkel – ugyanúgy, mint a melegekkel, a prostituáltakkal, gyilkosokkal, hazugokkal, vallásos fanatikusokkal, szívtelenekkel, bunkókkal, káromkodókkal, közönyösökkel, a gyűlölködőkkel, a karrieristákkal, a másokat lenézőkkel vagy a másokat megbélyegzőkkel. A bűnösökkel. Velünk. Hogy aztán ott a kereszten Jézusban, Jézussal együtt ez mind elpusztuljon.

Lehet, hogy ez nem a legszokványosabb karácsonyi üzenet – de Jézus ezért született e világra! Hogy fertőzött, bűnös, nyomorult, megvetett, lesajnált legyen – helyettünk. Hogy átvegye azokat a terheket, amiket mi nem bírunk, amibe mi belepusztulnánk. De attól, hogy ő átvette, a pusztító teher nem változott – csak nem mi haltunk bele, hanem ő! Én azt hiszem, ez volt az életének a csúcspontja – nem az ötezer ember megvendégelése vagy a vízen járás.

Hogy miért tud Jézus olyan közeli lenni mindannyiunk számára? Mert volt az életének egy olyan időszaka – ha nem is volt túl hosszú, de annál gyötrelmesebb – amikor ő is aids-es volt, mint a dél-afrikai tinianyák, ő is ugyanolyan homoszexuális volt, mint Elton John, ugyanolyan drogos volt, mint Kurt Cobain, olyan depressziós volt, mint Britney Spears, olyan terrorista volt, mint Oszama Bin Laden – amikor ugyanolyan volt, mint Te vagy én. És akkor, amikor pont olyan volt, mint mi, pusztulnia kellett – hogy egykor majd mi, akiknek pusztulnunk kellene, pont olyanok lehessünk, mint amilyen ő volt eredetileg.

Na, pont ez a megváltás lényege! Én ezt ünneplem karácsonykor (is).

Kár, hogy általában azt a Jézust látjuk magunk előtt, aki a legtávolabb áll tőlünk: a tiszta, tökéletes, bűntelen, megkísérthetetlen Jézust – aki olyan, amilyenek mi sohasem leszünk (legalábbis e földi életben). Emiatt aztán egy életen át kergetünk és prédikálunk egy elérhetetlen ideált, ami csak frusztrál és csalódást okoz nekünk is, és azoknak is, akik nézik ezt az abszurd és eleve kudarcra ítélt kísérletezést. Mert Jézus legfeljebb egyetlen pillanatban hasonlított ránk igazából: a kereszten. Azt hiszem, ha ezt végre megértenénk, akkor leszállnánk végre a keresztény-evangéliumi-karizmatikus-nagyonhívő szellemi gőg trójai falováról, ahonnan olyan könnyen ítélkezünk a „világ”, a „hitetlenek” és a „bűnösök” felett, és vállalnánk velük a közösséget, szolgálnánk őket, élnénk és ha kell, halnánk értük. Mert ez a felismerés végtelenül nagy alázatra és hálára vezet. És az első nélkül nem tudjuk, a második nélkül nem fogjuk Jézust „elérhetővé tenni” az emberek számára – akik ugyanannyira nem szuperhősök, mint ahogyan mi sem vagyunk azok.

Jön a karácsony… evangélizácóra fel!

Szeretem a közvéleménykutatásokat és a statisztikákat, mert hiszek a számokban. Egészen egyszerűen azért, mert a számok hús-vér embereket jelentenek, és ez nagyon is valóságos. És persze nagyon is tanulságos. Csak azt sajnálom, hogy nálunk sem szervezet nincs ilyen tevékenységi körrel (legalábbis keresztény berkeken belül), sem túl nagy együttműködési és válaszadási kedv. Sajnos sok mindennel együtt erre sincs még kialakult kultúránk.

Na mindegy, addig is tanuljunk nyugati testvéreinktől!

A LifeWay Research 15.000 amerikai megkérdezésével készített felmérést arról, hogy mikor és miként érdemes megszólítani az embereket.

Tehát az első kérdés:

Milyen csatornákon szereznek tudomást a nem hívő emberek arról, hogy egy helyi gyülekezet valamilyen evangélizációs rendezvényt szervez, amire szeretné meghívni őket?

5. helyezés – 46%-kal: elsősorban helyi napilapok és magazinok hirdetéseiből

4. helyezés – 46%-kal: plakátok, szóróanyagok által

3. helyezés – 48%-kal: kifejezetten informatív cikk vagy meghívó újságokban, helyi magazinokban

2. helyezés – 56%-kal: megtért barátok, szomszédok, munkatársak meghívása által

1. helyezés – 63%-kal: megtért családtagok és rokonok invitálásából

TANULSÁG: a végeredmény nem meglepő – bár sokszor nem látszik a hatása annak, hogy mennyire tisztában vagyunk ezzel a ténynek. VISZONT: szórólapozni, plakátolni még csak-csak szoktunk, viszont missziós rendezvények meghirdetése újságokban nálunk egyáltalán nem jellemző. Pedig főképpen az ingyenes napi- vagy hetilapokkal rengeteg emberhez eljuthatnánk, ha csak informális szinten is. Legalább benne lennénk a köztudatban! Amikor a gyülekezetünknek kávéháza volt, mi voltunk az egyetlen gyülekezet, aki a programjait a 80.000 példányban megjelenő Miskolci Nap programajánlójában rendszeresen megjelent. Ráadásul még pénzbe sem került!

Második kérdés:

Az emberek az életük különböző időszakaiban eltérő intenzitással érdeklődnek vagy nyitnak az evangélium és az evangélizációs alkalmak, gyülekezeti meghívások felé. A kérdés: mikor a legnyitottabbak az emberek arra, hogy megszólítsuk őket az evangéliummal?

Megint visszafelé a nyerő ötös lista:

5. helyezés – 28%-kal: amikor megszületik az első gyermek (hm, ez érdekes…)

4. helyezés – 34%-kal: természetes veszteségekkor, például szeretteink halálakor, balesetkor

3. helyezés – 38%-kal: társadalmi- vagy természeti katasztrófák idején (például Amerikában a 9/11-nek jelentős hatása volt az emberek Isten felé való fordulásában!)

És innen jön az igazán érdekes rész:

2. helyezés – 38%-kal: húsvétkor

1. helyezés – 47%-kal: KARÁCSONYKOR

Azt hiszem, ezúttal nem is kell tovább okoskodnom.

Egyetlen igevers végszóként:

„Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.” (Kolossé 4,5)

UI: Mentsd le a képet nagyban, biztos jó lesz meghívóra vagy a honlapodra!)

Az életünk túl értékes ahhoz, hogy tékozoljuk!

Öt fontos dolog ahhoz, hogy az életünk minél tartalmasabb lehessen – érdemes átgondolni:

AZ ÖTÖDIK LEGFONTOSABB DOLOG:

Töltsd meg a másodperceket a legértékesebb tartalommal!

Egyszer élünk, és ezt az életet előrefelé éljük, megismételhetetlen, pótolhatatlan másodpercekkel, órákkal, napokkal, évekkel! Amit elveszítünk ezekből, soha-soha többé nem kapjuk vissza, és nem tudjuk pótolni sem! Ráadásul még azt se tudjuk, mennyi van hátra belőlük!

Mindannyiunknak rengeteg lehetőségünk van arra, hogy tanuljunk, fejlődjünk, előre lépjünk, jót cselekedjünk, építsünk, gazdagodjunk és gazdagítsunk másokat is, mindenféle területen! Mégis a legtöbb lehetőség kicsúszik a kezünk közül – egyszerűen azért, mert nincs rá időnk! Legalábbis ez az egyik leggyakoribb kifogás. Az igazság viszont az, hogy ha összeadnánk az üres, a haszontalan, a tétlen, az ellustult, feleslegesen átaludt, tartalmatlanul és felszínesen átszórakozott perceket és órákat, talán ÉVEKET IS NYERHETNÉNK az életünkben! És erre sajnos mindig, MINDIG utólag jövünk rá – amikor már elveszítettük az iskolás éveket, a fiatalságunkat, amikor véget ér a nyár, megszűnik egy olyan lehetőség, ami mellett közömbösen éltünk eddig, arra gondolva, hogy ráérünk még…

MIT TIEHETSZ EZÉRT?

Tanuld meg menedzselni az idődet! Készíts időbeosztást, napirendet, és tűzz ki határidőket! Vagy nagyon tudatosan bánsz az időddel – vagy tudatlanul tékozlod el!

A NEGYEDIK LEGFONTOSABB DOLOG:

Fókuszálj az elhívásodra!

A mai ember milliónyi apró célocska között vergődik. Kevés embernek van életcélja, küldetése, amire az egész életét felteszi. A legtöbb ember a napi szükségeinek kielégítése és a pillanatnyi célocskáinak levadászása között ingázik, egyre kimerültebben.

Minden embernek lehetne elhívása, küldetése – valami olyan dolog, amiért érdemes leélni ezt az életet, amiben kifejezhetjük és megvalósíthatjuk önmagunkat, illetve azt, ami végett Isten megteremtett és életet ajándékozott nekünk.

Nem ok nélkül vagyunk a földön! Ez nagy közhely – mégis, a legtöbb ember olyan autóhoz hasonlít, amely egyre üresedő tankkal falja a kilométereket – csak épp nem tudja, hova is tart. Nincs úticél – és emiatt valahogy egyre kevésbé élvezetes már az utazás is.

MIT TEHETSZ EZÉRT?

Próbáld megtalálni az utadat! Keresd meg az életed célját, a küldetésedet, ami szenvedéllyel tölt el, amiért érdemes élni, dolgozni, szolgálni! Tudom, hogy ez nem könnyű – de lesz aki segíteni fog! Számíthatsz Istenre is, és kérdezd a hozzád legközelebb állókat: szerintük mi az, amiben a legtöbbet tudsz adni az embereknek, a világnak, Istennek?

A HARMADIK LEGFONTOSABB DOLOG:

Tedd meg, amit meg kell tenned!

Teljesítsd a vállalásaid és kötelezettségeid! Végezd el a feladatod! Tedd a dolgodat!

Ez az egyik fele a dolognak. A felelősség-része.

A másik mindennek a módja: tedd a dolgodat hálásan és örömmel! Fogd fel, hogy mindez szolgálat, ajándék, amivel megajándékozhatod a másik embert. Ez is a bizonyságtétel egy fajtája. Pál ír olyasmit a rabszolgáknak, hogy úgy engedelmeskedjenek a sokszor zsarnokoskodó, elnyomó uraiknak, mintha Krisztust szolgálnák. Miért? Mert ha a feladatot el kell végezni, akkor el kell végezni. Ha ezen nem is tudunk változtatni, azon igen, hogy közben hogy érezzük magunkat, és milyen nyomot, érzéseket hagyunk magunk mögött másokban!

A legnagyobb harcunk ezen a téren a lustaság és a kapkodás. Az utóbbi általában az előbbi miatt van.

MIT TEHETSZ EZÉRT?

Készíts részletes, napi feladatlistát! Tervezd meg a nap elején, mit kell tenned, állítsd őket fontossági rendbe, adj hozzá időkeretet, és azután ragaszkodj hozzá!

A MÁSODIK LEGFONTOSABB DOLOG:

Soha ne add fel! Érj célba!

A legtöbben sokkal-sokkal több dolgot kezdünk el, mint amennyit befejezünk. Tele van az életünk befejezetlen dolgokkal, amikbe energiát fektettünk, amikért dolgoztunk, fizettünk, áldoztunk – és mégsem lett belőlük semmi. Mert jött valamiféle akadály, mert elfogyott a lendület, mert elment a kedvünk, ellaposodott a lelkesedésünk és a kitartásunk, vagy csak találtunk újabb és újabb célokat, amik miatt a korábbiak hirtelen már nem számítottak.

Sajnos a korunk generációinak egyre gyengébb a kitartása és hűsége célok, értékek és kapcsolatok mellett. Egyre könnyebben adjuk fel, egyre kisebb akadály elegendő már ahhoz, hogy eltérítsen a célunktól. Hiányzik az állóképességünk, minden szempontból.

MIT TEHETSZ EZÉRT?

Két dolgot tanácsolnék.

Az egyik, hogy a nagy célokat mindig bontsd le lépésekre, készíts stratégiát a megvalósításukra – mert sok dolgot azért nem fejezünk be, mert csak egy irányt ismerünk, az oda elvezető utat viszont nem! Nem is készültünk fel, hiányoznak a szükséges erőforrások, készségek, ismeretek, társak. Egyszerűen túl nagy fába vágjuk a fejszénket – vagy csak egy husánggal csapdossuk a rönköt, mert voltaképpen fejszénk sincs hozzá!

A másik tanácsom: légy elszámoltatható! legyen valaki, egy mentor, egy coach, egy lelki vezető, egy tekintély, akinek hetente, havonta beszámolsz a céljaidról és a megvalósításukról is!

A LEGFONTOSABB DOLOG:

Változz! Most! Mindig! Folyamatosan!

Nem is tudom, hogy lehetne ezt jól megfogalmazni…

Én azt hiszem, az ember igenis képes változtatni a hangulatán, az érzésein, a gondolkodásmódján! Voltaképpen egyetlen, nem túl nagy kiterjedésű hely van a világon, ami felett valóban uralkodhatunk, ami tényleg a mi „kezünkben” van: a homlokunk mögötti alig 2000 köbcenti.

Pál azt mondja: „változzatok meg a gondolkodásotok megújítása által…” – ez a változás nem valami passzív történés velünk, hanem a mi dolgunk! Nekünk kell megújítanunk a gondolkodásunkat, ha változásokat akarunk az életünkben. És itt alapvetően nem az érzéseinkről van szó, nem is a „nagy eszünkről”, hanem elsősorban a döntéseinkről!  Az attitüdökről, a mozgatórugóinkról, a gondolkodásmódunkról. Mi döntünk arról, hogy megsértődünk-e vagy sem, hogy haragszunk-e vagy megbocsátunk, hogy legyőzzük-e a lustaságunkat vagy engedünk neki, hogy uralkodunk magunkon, az érzéseinken, a beszédünkön, a türelmünkön, vagy sem. Az időjárást vagy a tőzsde mozgását nem tudjuk befolyásolni. De a saját gondolkodásmódunkat igen! Tulajdonképpen pont ez a megtérés lényege is! Aztán Isten hozzáteszi a maga természetfeletti kiegészítését a mi döntésünkhöz.

MIT TEHETSZ EZÉRT?

Ápold a „belső életedet”! Olvass Bibliát, légy kapcsolatban Istennel, tanulj és fejleszd magad, csöndesedj el naponta akár többször is, törődj a céljaiddal, az értékrendeddel, a lelkeddel! Nem akarom ezt túlragozni, szerintem értjük… J Egyszerűen töltsd tele az életed értékekkel, és érezd jól magad a saját bőrödben!

Tesco a templomban: mi lesz így velünk?!

Tesco Express nyílt a brit Bournemouth városának egykori metodista templomában, amely több mint három évig állt üresen, amikor a Tesco megvette, és “újrahasznosította”. Ráadásul egyedi tesco-stílust teremtettek azzal, hogy még a szentképeket is meghagyták, csak betolták közéjük a hűtőpultokat és a polcokat. A hírhez még csak annyit, hogy a gyülekezet lelkészét felháborította a döntés, de mint mondta, az épületet eladták, és többé nem szólhattak bele, hogy mi lesz belőle.

Gondolom annak idején nem erre szánták az épületet.

De mi történhetett?

Valamikor itt is egy nagy gyülekezet élhetett, tele olyan emberekkel, akik hittek abban, hogy kell istentiszteleti hely, (ráadásul ekkora,) imádkoztak, áldoztak, dolgoztak, építkeztek egy szebb, keresztényibb jövőt remélve. Aztán ez a gyülekezet valahogy elfogyott. Talán valamikor abbahagyták az imádkozást, az evangélium hirdetését, az emberek szolgálását, talán bekebelezte őket az elintézményesedett és kiüresedett vallásosság, talán elvilágiasodtak, és ma az áhítat helyett chipszes zacskók csörgése és vonalkódleolvasók csipogása tölti be a helyet.

Ez vár ránk is?!?!?!

Mielőtt rávágnánk a nagy szellemi válaszainkat, csak egy pillanatra gondoljunk azokra, akik hajdanán felépítették ezt a templomot: ők se gondolták, hogy valamikor ez lesz belőle!

Tudom, hogy ma nagyon divatos az utolsó idők utolsó “óráiról” beszélni, de egy pillanatra játszunk el a gondolattal: mi lesz, ha az Úr Jézus nem jön vissza még vagy 2050-ig? (Elvégre maguk az evangélisták is azt gondolták, hogy már az ő idejükben visszajön az Úr!) Szóval csak gondolkozzunk el kicsit az emberi realitásokon:

– 2050-re az Európai Unió lakosságának háromnegyede muszlim vallású lesz, a kereszténység arányát 5-12% közé jósolják. Ennek a “jóslatnak” pusztán demográfiai alapjai vannak. Az unió összesített és átlagolt gyermekvállalási rátája 1,38, míg a muszlimoké 8,1! Például Franciaországban jelenleg a 20 év alattiak 30%-a már muszlim, 2027-re a teljes lakosság 20%-a lesz az, és 2039-re Franciaország muszlim országgá válik!

– Egy HVG-tanulmány szerint 2050-re a 18 év alatti magyar lakosság 50%-a roma lesz. Egyáltalán nincsenek faji előítéleteim, de ez alapvető társadalmi változásokat fog hozni, ami a missziónkat is érinteni fogja. És ez szintén csak tiszta demográfia.

Az első kommentek biztosan arról szólnának (vagy fognak szólni), hogy na pont ezek az utolsó idők jelei. (Már az első, és NEM a második statisztikai adat!!! A másodikat csak azért írtam, hogy elgondolkozzunk azon, kik ülnek majd a mai padjainkban és székeinken – ha ülnek egyáltalán?!)

De van ennek egy másik oldala is – és engem mindig is ez érdekel! Mert ugyan mit érünk azzal, hogy osztjuk az észt itt egymásnak, hogy ez így meg úgy benne van a Bibliában, jön az ítélet, kevés lesz az igazhitű (huhh, ez a kifejezés ismerős valahonnan… ;-), de sebaj, a bűnös világ elpusztul, de mi megmenekülünk… Nem akarom lekicsinyelni ezt! De itt emberekről van szó!!!! Más vallású, más bőrszínű, más kultúrájú, más hitű emberekről, akik Jézus Krisztus nélkül 75-80-90%-os demográfiai aránnyal, 8,1-es gyermekvállalási rátával “mennek a pokolba”, mert nekünk arra sincs hitünk, erőnk, időnk, kedvünk, pénzünk, imánk, kitudjamégmink, hogy a templomainból ne legyen tesco?!?!

Mi lesz így velünk?!

És főleg mi lesz azokkal, akikért bennünket küld az Úr, akiket ránk bízott, akiknek az üdvösségéért mi vagyunk a felelősek?!

Mit várnak az emberek egy gyülekezet honlapjától?

Ez elsősorban tartalmi lista – mik  azok az alapvető dolgok, amiket minden gyülekezeti honlapnak illene tartalmaznia:

1. Infók a hétvégi alkalmakról / istentiszteletekről

Egyrészt az alapvető infók: mikor, hol, térkép, gyerekfelügyelet, parkolás, stb.

Másrészt – és ez talán fontosabb: MIÉRT is jöjjön el?! Vagyis valami kedvcsináló – de tényleg legyen az! Promó, képben, hangban, videóban, sztoriban, miről lesz szó vasárnap (vagy szombaton), miért kell ezt hallani, miért lesz más az élet Krisztussal, stb. stb.

2. Prédikációk, tanítások, lehetőleg videón, elmegy még MP3-ban, letölthető módon. A legkevésbé írva – ennek az ideje lejárt, ez igazából csak a többi lelkészt érdekli, aki prédikációkat keres a neten a saját szolgálatához. A cél, hogy lássa, nagyjából mire számíthat, ha elmegy. Akár komplett alkalmak, dicsőítéssel, szolgálatokkal együtt.

Külön felhívnám a figyelmet a prédikációs sorozatokat, missziós programokat, és magát a gyülekezetet bemutató promóvideókra – amiknek nagyon ötletesnek és kifejezetten jó minőségűnek kell(ene) lenniük!

3. Benyomás a gyülekezetről. Nem az épületről vagy a múltról – hanem a légkörről, a hangulatról, a mindennapokról, a közösségről.

Hogyan?! Bizonyságtételek, sztorik, fényképek, videók alkalmakról, programokról, referenciák, idézetek.

4. Kapcsolatfelvétel lehetősége a gyülekezet tagjaival, vezetőivel.

És lehetőleg nem egy személytelen kontakt-oldal, nem is egy emailcím valamelyik sarokban, hanem személyes oldal, iwiw/facebook kapcsolat, skype, bármi, ami online, ami személyes, ami valóságos kapcsolatot tesz lehetővé.

5. Hova tovább?! Szükség van arra, hogy a látogatók gyorsan és magától értetődően megtalálják, hol és mikor tudnak becsatlakozni a gyülekezet életébe, méghozzá a kifejezetten nekik való, gyülekezeti előszobaként működő missziós programokba. Az a legjobb, ha ezeknek az oldalaknak van hívogató bannerje már a nyitólapon, és a programvezetők személyes elérhetőségei is fel vannak tüntetve.

6. A gyülekezet részletes bemutatása: alapértékek, hitvallás, célok. NEM száraz, dogmatikus stílusban, ezernyi igehellyel a lábjegyzetben, hanem röviden, tömören, világosan. Elég, ha a menüben ott van, mert nem ezzel fogják kezdeni a látogatók, de akit megfog a gyülekezet (vagy a honlapja), keresni fogja. Úgy kell megírni, hogy egy teljesen idegennek is legyen kedve elolvasni! (TESZTELJÜK!!!)

Itt kiemelném az alapértékeket és a konkrét célokat (akár éves lebontásban is)! Az emberek szívesen csatlakoznak olyan közösséghez, amelynek van víziója, célkitűzése, látható, hova tart és miért teszi, amit csinál.

7. Havi / negyedéves áttekintő programnaptár – hogy lehessen előre tervezni!

Vannak olyan megoldások, pl. a Google Naptár, ahol a látogató az őt érdeklő programot felveheti a saját naptárába, amiről akár SMS-ben is kérhet emlékeztetőt, ráadásul teljesen ingyen! Mi ezt kifejezetten ajánljuk, amikor gyülekezeti honlapokat készítünk, mert egyre többen használnak gmailt, és ez nagyon praktikus funkció.

8. A gyülekezet vezetőinek, prominens tagjainak a blogjai, személyes oldalai.

Ezeken keresztül a látogató kaphat egy képet arról, milyen emberek járnak a gyülekezetbe. FONTOS: csak “minőségi” blogokat osszunk meg, amik “vállalhatók”. Sajnos ezt is le kell írni, mert nem minden keresztény blog  inspirál egy értelmes “világi” látogatót, sőt, elég sok inkább riasztóan hat.

9. Az evangélium!

Nagyon hasznos, ha az evangélium is megismerhető a honlapon – felekezeti felhangoktól mentesen, és a gyülekezet rátukmálása nélkül! Ezt azonban nagyon jól és nívósan kell megoldani!

Miben hisz egy ateista?

Egy  (állítólag) valós, megtörtént beszélgetés leirata:

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:
Prof:  –  Hiszel Istenben?
Diák:  –  Teljes mértékben, uram.
Prof:  –  Jó-e Isten?
Diák:  –  Természetesen.
Prof:  –  Mindenható-e Isten?
Diák:  –  Igen.
Prof:  –  A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
A diák hallgat.
Prof:  –  Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák:  –  Igen.
Prof:  –  Jó-e Sátán?
Diák:  –  Nem.
Prof:  –  Honnan származik Sátán?
Diák:  –  Istentől?
Prof:  –  Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák:  –  Igen.
Prof:  –  A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák:  –  Igen.
Prof:  –  És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák:  –  Igen.
Prof:  –  Tehát ki teremtette a bűnt? – A diák nem válaszol.
Prof:  –  Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák:  –  Igen, uram.
Prof:  –  Tehát, ki teremtette mindezeket?
A diák nem felel.
Prof:  –  A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák:  –  Nem, uram.
Prof:  –  Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák:  –  Nem, uram.
Prof:  –  Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák:  –  Nem uram, attól tartok nem.
Prof:  –  És mégis hiszel benne?
Diák:  –  Igen.
Prof:  –  A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
Diák:  –  Semmit. Nekem „csak” HITEM van.
Prof:  –  Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

A professzor ezzel befejezettnek tekintette volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul.
Diák:  –  Professzor úr, kérdezhetek valamit?
Prof:  –  Persze, kérdezz csak.
Diák:  –  Professzor úr, létezik-e a hő?
Prof:  –  Igen.
Diák:  –  És létezik-e a hideg?
Prof:  –  Igen.
Diák:  –  Nem, uram, téved! Nem létezik!

Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.
Diák:  –  Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.
Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.
Diák:  –  És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof:  –  Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák:  –  Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof:  –  Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?
Diák:  –  Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof:  –  Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák:  –  Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van?
Prof:  –  Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák:  –  Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
A professzor megrázza a fejét.
Diák:  –  Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
Nagy zajongás támad az osztályban.
Diák:  –  És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát?
Az osztály nevetésben tör ki.
Diák:  –  Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? – Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja:  –  Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
A teremben síri csend.A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
Prof:  –  Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák:  –  Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!

A diák neve Albert Einstein volt.

És egy videós változat, nagyjából ugyanerre, amit régebben feliratoztunk és töltöttünk fel a netre – érdemes elolvasgatni a hozzászólásokat is! Tanulságos!


szólj hozzá: Bebizonyítom…!

1,9%

2009 februárjában a Magyar Bibliatársulat megbízásából a TÁRKI országos felmérést készített a bibliaolvasási szokásokról.

A legfontosabb adatok:

A magyar lakosság kb. 53%-a soha (!) nem olvas Bibliát.

Napi rendszerességgel 1,9% olvassa a Szentírást – ami a felnőtt lakosságra vetítve összesen 160.000 hívő embert jelent.

A nők sokkal nagyobb arányban olvassák a Bibliát, mint a férfiak, az arány 55-38%

Az életkor és a bibliaolvasás között egyenes az arányosság, minél idősebb valaki,annál többet olvas.

És végül még egy érdekes adat: a végzettséggel is arányos, az alapfokú végzettségűek 43%-a, míg a felsőfokú diplomával rendelkezők 67%-a olvas Bibliát!

Tanulságok – csak egy-egy rövid gondolatban:

1. A magyarok több mint fele soha nem olvassa a Bibliát! Ez óriási missziós területet jelent! Van kinek hirdetni az evangéliumot, mert ezek szerint csak elképzeléseik vannak Isten üzenetéről, de személyesen soha nem találkoztak még vele! Ez nagyon felrázó és motiváló tény!

2. A 2000-es népszavazáson a magyar lakosság 70%-a nyilatkozott úgy, hogy tagja valamely keresztény felekezetnek. Viszont csak 47% olvas Bibliát (és ebben benne vannak azok is, akik életükben pár alkalommal olvassák, vagy csak évente). Tehát a vallásosság / felekezethez vagy gyülekezethez való tartozás nem jelent automatikusan megélt hitet.

3. Napi rendszerességgel is túl kevesen olvasnak a Bibliát. Vagyis a bibliaolvasás még az evangéliumi hívőkre sem általános érvényű! Vagy valóban legfeljebb 160.000 olyan keresztény van Magyarországon, aki komolyan veszi a saját hitét és meggyőződését?!

4. Ez egyben megmagyarázza azt is, hogy miért van rengeteg vélemény, tévtanítás, félreértés a bibliai igazságokkal kapcsolatban. Talán túl sokan alkotnak véleményt túl kevés bibliaolvasás után. És könnyen lehet, hogy valóban igaz az az állítás, miszerint a Bibliáról és Istenről szóló könyveket többen és többet olvasnak, mint magát a Bibliát.

5. A férfiaknak kellene vezetni az egyházat, a családokat – ennek ellenére jelentősen kevesebben olvasnak Bibliát, mint a nők.

6. Az értelmiségiek kétharmados aránya megdöbbentően magas! Ezt figyelembe kellene venni a missziómunkában és építeni kellene erre a tényre!

Nem akarom túlragozni a dolgot, csak gondoltam, megosztom az adatokat.

A teljes cikk innen elérhető.