„Jézus HIV Pozitív volt!”
Legalábbis ezt mondta egy Dél-Afrikai lelkész az egyik prédikációjában.
öööö…. Máriától biztosan nem kaphatta el, hisz Mária szűz volt. Nyilván nem jöhet szóba sem a szexuális kicsapongás, sem a fertőzött vérátömlesztés. Ja persze, és a HIV vírust is csak 1959-ben regisztrálták, és a legújabb kutatások szerint az előtörzse is csak 1908-ban jelenhetett meg.
De nyilván nem is így gondolta a pásztor.
Egy olyan országban, olyan környezetben prédikált, ahol az AIDS népbetegség. Egy 2000-es statisztikát olvastam, ami azt mutatta, hogy akkor a felnőtt lakosság 20%-a volt HIV-fertőzött, több mint 4,2 millió ember! A nagy részük mára már valószínűleg halott is. De akkor talán egy prédikáció erejéig közel érezték magukhoz azt a régenélt zsidó férfit, azt a bizonyos Jézust.
A prédikációt felkapta a BBC is, és kérdésükre, hogy ezt ugyan honnan szedte a pásztor, csak annyit mondott: A Bibliában az áll: „A fájdalmak férfija volt, aki a betegségeinket is magára vette…”
Jézus a kereszten azonosult az aids-esekkel – ugyanúgy, mint a melegekkel, a prostituáltakkal, gyilkosokkal, hazugokkal, vallásos fanatikusokkal, szívtelenekkel, bunkókkal, káromkodókkal, közönyösökkel, a gyűlölködőkkel, a karrieristákkal, a másokat lenézőkkel vagy a másokat megbélyegzőkkel. A bűnösökkel. Velünk. Hogy aztán ott a kereszten Jézusban, Jézussal együtt ez mind elpusztuljon.
Lehet, hogy ez nem a legszokványosabb karácsonyi üzenet – de Jézus ezért született e világra! Hogy fertőzött, bűnös, nyomorult, megvetett, lesajnált legyen – helyettünk. Hogy átvegye azokat a terheket, amiket mi nem bírunk, amibe mi belepusztulnánk. De attól, hogy ő átvette, a pusztító teher nem változott – csak nem mi haltunk bele, hanem ő! Én azt hiszem, ez volt az életének a csúcspontja – nem az ötezer ember megvendégelése vagy a vízen járás.
Hogy miért tud Jézus olyan közeli lenni mindannyiunk számára? Mert volt az életének egy olyan időszaka – ha nem is volt túl hosszú, de annál gyötrelmesebb – amikor ő is aids-es volt, mint a dél-afrikai tinianyák, ő is ugyanolyan homoszexuális volt, mint Elton John, ugyanolyan drogos volt, mint Kurt Cobain, olyan depressziós volt, mint Britney Spears, olyan terrorista volt, mint Oszama Bin Laden – amikor ugyanolyan volt, mint Te vagy én. És akkor, amikor pont olyan volt, mint mi, pusztulnia kellett – hogy egykor majd mi, akiknek pusztulnunk kellene, pont olyanok lehessünk, mint amilyen ő volt eredetileg.
Na, pont ez a megváltás lényege! Én ezt ünneplem karácsonykor (is).
Kár, hogy általában azt a Jézust látjuk magunk előtt, aki a legtávolabb áll tőlünk: a tiszta, tökéletes, bűntelen, megkísérthetetlen Jézust – aki olyan, amilyenek mi sohasem leszünk (legalábbis e földi életben). Emiatt aztán egy életen át kergetünk és prédikálunk egy elérhetetlen ideált, ami csak frusztrál és csalódást okoz nekünk is, és azoknak is, akik nézik ezt az abszurd és eleve kudarcra ítélt kísérletezést. Mert Jézus legfeljebb egyetlen pillanatban hasonlított ránk igazából: a kereszten. Azt hiszem, ha ezt végre megértenénk, akkor leszállnánk végre a keresztény-evangéliumi-karizmatikus-nagyonhívő szellemi gőg trójai falováról, ahonnan olyan könnyen ítélkezünk a „világ”, a „hitetlenek” és a „bűnösök” felett, és vállalnánk velük a közösséget, szolgálnánk őket, élnénk és ha kell, halnánk értük. Mert ez a felismerés végtelenül nagy alázatra és hálára vezet. És az első nélkül nem tudjuk, a második nélkül nem fogjuk Jézust „elérhetővé tenni” az emberek számára – akik ugyanannyira nem szuperhősök, mint ahogyan mi sem vagyunk azok.
