Isten becsületes prófétái
„Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!”
5Móz. 18,20-22
Elmaradt az elragadtatás. Ki tudja már, hányadszor…
Index, bulvár rovat: május 21-én elragadtatás, októberben világvége.
Május 22-e, negyed egy van.
Mit mondjak, „ide jutott” a Biblia, a hitünk, egy nagyon komoly dolog, amiben mi keresztények igenis hiszünk! Kinek a hibája ez? Nem, ezúttal nem a gonosz-bűnös-hitetlen-pogány-istentagadó-ördögi-akármilyen világé, hanem ki kell mondanunk: bizony a keresztények bűne, hogy a bibliai igazságoknak már csak az index bulvár rovatában jut hely!
A Facebookon egész napos ünneplést szerveztek az ateisták a mai napra! Ha esetleg tényleg megtörtént volna az elragadtatás, akkor azért, mert a sok bigott hívő végre eltűnt, és nem zavarja már a köreiket – ha meg nem történt semmi, akkor azért, mert a sok hülye keresztény megint felsült.
Több mint 25.000 ember csatlakozott a felhíváshoz…
Botrány?!
Ki tehet erről?!
Azt hiszem, megint csak mi, keresztények.
Meghallgattam a bibliatanulmányt, ami alapján Harold Camping, amerikai próféta kihirdette, hogy tegnap meg kellett volna történnie az elragadtatásnak. Magyarul is elérhető, számos segédanyaggal együtt, ki tudja még meddig, de egyelőre itt van még:
Minősíteni nem akarom.
Amin elgondolkodtam – és ami miatt ez a cikk is megszületett: vajon nem kellene nagyon komolyan elgondolkodnunk azon, mekkora felelősség Isten nevében bármit is mondani?! Prófétálni?! Már csak a bevezetőben idézett igeversek miatt is?!
Annyi mindent „prófétáltak” már jóravaló, kedves, őszinte hitű keresztény emberek, vagy hangos és nagyon karizmatikus hitszónokok, és amikor nem történt semmi – akkor nem történt semmi. Még nem hallottam, hogy egy próféta azt mondta volna: bocsánat, bizonyára félreértettem valamit, tévedtem!
„Szerencsére” Isten megbocsát. A mai próféták nagy „szerencséjére” már nem fogják kivégezni azt, aki az Úr nevében szól, de a próféciája „nem jön be”. Az élet megy tovább, a honlap szövege előbb-utóbb megváltozik, talán egy másik dátum kerül fel, némi magyarázattal. 25.000 ünneplő ateista felé pedig holnap még nehezebb lesz szolgálni. Aki pedig magára marad a beteljesületlen „próféciájával”, annak legfeljebb „nem volt hite, hogy elhiggye…” :-(
Emberek vagyunk, bűnösök, gyarlók, még ha keresztények is. Legjobb szándékunk, legbuzgóbb imádságunk és legerősebb hitünk ellenére is oly sokszor tévedünk, elbukunk, kudarcot vallunk. Isten mindezek ellenére szeret, mindezek ellenére még mindig bízik bennünk, és velünk együtt akar dolgozni, küzdeni embertársaink megmentéséért. De kicsit könnyebb lenne a dolga, ha legalább az önbecsülésünk és a felelősségvállalásunk megmaradna közben, és ha mást nem is tudnánk tenni, csak szégyenkezve megvallanánk, hogy tévedtünk, legalább legközelebb lenne egy hajszálvékony esélyünk arra, hogy bárki is komolyan vegyen.
Isten becsületes prófétái százszor meggondolják, mielőtt kiejtenék azt a pár szót: „Ezt mondja az Úr…” És ha valamit félreértettek, egy pillanatig sem gondolkodnának azon, hogy kimondják: „Tévedtem, bocsánatot kérek!”
Ennyi lenne az egész.
De enélkül hogyan várhatnánk el, hogy komolyan vegyenek az emberek bármit is, amit mondunk… pedig az életük, az örök életük múlik a ránk bízott üzeneten!