A lelkészek kiégésének okai

burnoutAz aktív lelkészek 13%-a túl van egy váláson.

A lelkészek 25%-ának nincs kihez fordulnia, ha személyes vagy családi problémái, konfliktusai vannak.

A lelkészfeleségek 25%-a a férjük lelkészi szolgálatát tartja elsődleges konfliktusforrásnak a házasságukban.

A lelkészek 33%-a úgy érzi, szolgálatának első öt évében már kiégett.

33%-uk látja úgy, hogy a saját szolgálata a családi életük rovására megy.

45%-uk volt már, vagy jelenleg is depressziós a szolgálatában átélt kudarcok, magány és kiégés miatt.

50%-uk úgy érzi, nem tud megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket maguk vagy mások támasztanak a lelkészi szolgálatukkal kapcsolatban.

A lelkészcsaládok 52%-a úgy gondolja, a szolgálatuk a családjuk kárára van.

A lelkészfeleségek 56%-ának nincs közeli baráti kapcsolata senkivel.
A lelkészek esetében ez az arány 70%.

A lelkészek 70%-ának volt vagy van konfliktusa a házastársával a kevés lelkészi fizetés és kompenzáció miatt.

80%-uk úgy gondolja, nem jut elég idő a házastársára a szolgálat miatt.

90%-uk úgy gondolja, hogy a teológiai felkészítésük hiányos és elégtelen volt arra a szolgálatra, ami a gyülekezetben várta őket.

A lelkészek 94%-a él folyamatos stresszben amiatt a gyülekezeti elvárás miatt, hogy az ő családjának mindenben tökéletesnek kell lennie.

Amerikában 1500 lelkész hagyja abba a szolgálatát kiégés, konfliktusok, személyes, erkölcsi vagy gyülekezeti kudarcok miatt minden  hónapban!

Ez a statisztika amerikai lelkészekről készült, és nem is a legfrissebb (2010-es) – az eredeti forrás egy lelkészi kiégéssel foglalkozó szolgálat honlapján itt található. Nem tudom, hogy hat évvel később, és Magyarországon mennyire és miben mások a számok. Jómagam tizenöt éve járom a gyülekezeteket majd minden felekezetben, és rengeteg lelkésszel volt lehetőségem megismerkedni, beszélgetni, hosszabb-rövidebb ideig bekapcsolódni az életükbe és szolgálatukba. Íme néhány, ami a külföldi adatokból itthon is, 2016-ban is minden bizonnyal valós veszélyforrás, legalábbis én ezekkel találkoztam és találkozok leggyakrabban az APCSEL29 szolgálata során is:

Az általam ismert lelkészek nagy része magányos – a szolgálata elszigeteli a többi embertől, nincsenek valós és tartalmas baráti kapcsolatai, nincs hobbija, szabadidős tevékenysége, nincs ideje és ereje önmagára…

és nincs személyes mentora, vezetője, lelkigondozója sem. A legtöbb lelkésznek valóban nincs kihez fordulnia, ha a saját bűneit szeretné megvallani, ha személyes vagy családi problémái vannak, vagy ha csak tanácsra lenne szüksége a gyülekezeti munkájában. Az általam ismert lelkészek többsége óriási kapcsolatrendszerben él, mégis magányos.

Sok lelkész mondta el, hogy rengeteg dologgal a missziómezőn találkozott először, és a teológiai felkészítés számos dologra nem tért ki, és sok területen, s talán leginkább mint vezető, valóban alkalmatlannak érzi magát.

A legtöbb lelkész nem tud annyit foglalkozni az igazán fontos dolgokkal – mint például az igehirdetésre való felkészülés, a személyes lelkigondozás – mert rengeteg más jellegű munka, ami talán nem is az ő dolguk lenne, elveszi az idejét, erejét és kedvét is. Ez leggyakrabban strukturális probléma egyébként.

Sok lelkésznek hiányzik az életéből a sikerélmény, és ezért viszonylag hamar fásulttá válnak. Sokan érzik úgy, hogy nincs hatása és gyümölcse a szolgálatuknak, csak fenntartanak és működtetnek egy rendszert – de nem élik át Isten természetfeletti csodáit, és nem látják a saját gyülekezetük erőteljes növekedését és megújulását.

Végül sok lelkészházaspárt látok, akiknek nincs idejük egymásra, ahol a házasság kihűlt és elhidegült a folyamatos szolgálat miatt, és mert a lelkészházaspár folyamatosan a “kirakatban él”, elsikkad a magánélet, az egymásra fordított minőségi idő, és a látványosan valós szerelem. Ráadásul oly sok lelkészgyerek életéből hiányzik az apuka, mert sosincs jelen a szolgálata miatt.

Ezek az adatok és gondolatok nem többek féltő és óvó figyelmeztetésnél – amely egyszerre szól a lelkészek és szolgálók, valamint az egyházi környezetük és a  gyülekezetük felé. A Biblia nagyon becsületesen fogalmaz: szeretnünk kell másokat – de önmagunkat is, gondot kell viselnünk a nyájról – de önmagunkról is. Én is átéltem, hogy a szolgálatom és a magánéletem összeomlik, én is elváltam, s ezzel elveszítettem mindent, ami fontos volt akkor, a gyülekezetemet, az egyházamat, az önmagamban és az elhívásomban való hitemet. Azóta megtanultam értékelni az igazán fontos dolgokat: a hét év házasság után máig tartó lángoló és szenvedélyes szerelmet a feleségem iránt, a barátaimat, akikkel rengeteg időt tölthetek, s akikről tudhatom, hogy nem csak addig szeretnek, amíg megfelelek az elvárásaiknak, pedig a legtöbben még csak nem is hívők. Vannak személyes céljaim és ambícióim, amik éltetnek, van hobbim, amiben az örömömet lelem, s ami nem mellesleg rengeteg nagyszerű emberi kapcsolattal és barátsággal ajándékozott meg. Leráztam magamról egy csomó hiábavaló és hamis elvárást, ami már nem köti gúzsba a gondolkodásomat és az érzéseimet, és megtanultam hétköznapi emberként élni és gondolkodni. S hamarosan lesz újból gyülekezeti szolgálatom is, amelyben megpróbálok minden ilyen vezetőkre leselkedő veszélyforrásra és kísértésre fokozottan figyelni, hogy ne bukjak el oly gyakran, hogy több ideig maradhassak talpon és kevesebbig a földön, hogy több gyümölcsöt teremhessen az életem, és jobban érezzem magam a saját bőrömben is. Remélem, sikerülni fog.

Érteni, elérni és áthatni

Ahhoz, hogy az egyházon kívül élő embereket elérhessük az evangéliummal, mindenekelőtt értenünk kell azt a világot és kultúrát, amely meghatározza az életüket – voltaképpen mindannyiunk életét, hiszen bennünket sem vett ki Krisztus a saját környezetünkből, “csak” átformált minket abban. Ez egyfajta kulturális érzékenységet jelent, amihez néhány gondolatot hadd osszak meg segítségül:

Légy jelen!

Vagyis légy aktív részese a környezetednek, a világodnak!

Amennyire magától értetődőnek tűnik, annyira nem az – méghozzá két okból is. Egyrészt mert sok évtizedes, talán évszázados teológiai egyszerűsítéssel az egyház mélyen beleültette a hívő emberekbe a gondolatot, miszerint a világ egyenlő a bűnnel, az mindenestől gonosz, és attól el kell különülnünk. Ezért az általános keresztény attitüd az, hogy a világban egyáltalán nem szabad jelen lenni, mert csak “megfertőződünk” ott. Pedig a világ a legtöbb esetben csak szinonimája valaminek a Bibliában: ha “ne barátkozzatok a világgal”, akkor a bűnt szerető és a bűnükhöz ragaszkodó emberek szinonimája – ha viszont “úgy szerette Isten e világot, hogy Fiát adta érte”, akkor az Isten nélkül élő elveszett emberekkel. Ha nem vagyunk jelen az életükben, akkor Krisztus sem lesz – mert pillanatnyilag mi vagyunk a Szentlélek temploma, és Isten csak rajtunk keresztül tud szolgálni feléjük.

Ebből fakad a másik probléma is ezügyben: a mindenkori prédikátorok világ elleni keresztes háborúja kitermelte a keresztény szubkultúrát, amely elkülönül a környezetétől, és ezzel együtt azoktól az emberektől is, akik felé szolgálnia kellene. Nincsenek valós barátságok, tartalmas kölcsönhatások, inkább csak kikiabálunk a templomainkból az utcákra, hogy “hé, gyertek már be, mert mi ugyan ki nem megyünk hozzátok!” A legtöbb missziós képzésen és gyülekezeti tréningen a legnagyobb akadálya annak, hogy egy gyülekezet nem növekszik üdvözülőkkel az, hogy a gyülekezet tagjainak nincs valós és tartalmas, személyes és elkötelezett kapcsolati hálója nem hívőkkel. Vagyis nincsenek jelen mások életében. Sokszor azért mert a szabadidejük nagy részében mindig a gyülekezetben vannak.

Van egy sokszor ismételgetett tantételem, amit nagyon hamar felismertem s megtanultam magam is a misszióval kapcsolatban: a hívő embernek van életterülete, és van munkaterülete. Az életterülete, ahol feltöltődik, a gyülekezet közösségében van, a munkaterülete, ahol szolgál, pedig a világban, a Krisztus nélkül élő emberek között. Az egyház nagy nyomorúsága, hogy ezt a kettőt oly gyakran összecseréljük: élünk a világban, és halálra dolgozzuk magunkat a gyülekezetben.

Tehát légy jelen a világban, a környezetedben élő emberek hétköznapjaiban, a barátságaidban, a szabadidős tevékenységeidben, a szomszédaiddal és munkatársaiddal való tartalmas kapcsolatokban – s akkor lesz esélyed, lesz lehetőséged szolgálni is feléjük. A templomok rejtekéből ugyanis ez sosem lesz túl eredményes!

Légy teológus!

Nem kell mindenkinek Kálvinná, Spurgeon-né vagy Karl Barth-há válnia, nem kell görögöt meg hébert tanulnia – nem erről van szó. De arról igen, hogy ha érteni és szolgálni akarjuk a környezetünket, akkor muszáj nagyon mélyen belegyökerezni a Bibliánkba! Ez a másik olyan pont, ami sokszor előjön a gyülekezeti képzéseken és az állapotfelmérő teszteken: a gyülekezet aktív hívő tagjainak kb. 20%-a olvas rendszeresen Bibliát. Hiányzik a teológiai érettség, amely képes válaszolni a körülöttünk lévő emberek kimondott vagy kimondatlan istenkeresésére, kérdéseire, szükségleteire. Igenis – bizonyos szempontból – muszáj teológussá is felnőnünk, akik már nem a tejnek italával táplálkoznak, hanem a kemény eledelt is emésztik már, és van kialakult, szilárd és biblikus istenképük, önképük, identitásuk, tudják, mi az egyház és mi nem az, át tudják adni az evangéliumot, segítséget tudnak nyújtani a megszentelődés útján a lelki társaiknak. A gyülekezeti közösség annak a helye, ahol a szentek minderre felkészítést kapnak – ahogy sokszor emlegetem a hitmélyítőkön: a gyülekezet nem étterem, ahol a szakács/lelkész minden vasárnapra főz egy finom igehirdetést a gyülekezet tagjainak, hanem főzőiskola, ahol mindenki megtanulja ellátni önmagát és a körülötte élőket.

Légy kezdeményező!

Ezt szakmaibb módon úgy fogalmaznám: légy proaktív! Ez kicsit több, mint a kezdeményezőkészség, bár természetesen az is benne van. A proaktív embernek vannak vágyai és víziói, amik hajtják előre az életét. A proaktív ember addig nem nyugszik, míg ki nem találja, hogyan foghat bele a céljai elérésébe, s azután neki áll cselekedni. Nem vár más parancsára, nem várja a körülmények kedvező együttállását, hanem felelősséget vállal a saját céljaiért és küzd értük.

A keresztény misszió manapság az ilyen proaktív kezdeményező emberek után kiált! Akik nem várják meg, míg valaki betámolyog egy szervezett evangélizációs rendezvényre, hanem naponta imádkoznak a saját barátaikért, és folyamatosan azon agyalnak, hogyan szerethetik őket Krisztus közelébe.

Légy érthető!

Ha bizonyságot tehetsz, ha reagálhatsz egy beszélgetésben, válaszolhatsz egy feltett kérdésre, ha van lehetőséged megnyilvánulni és Krisztusról beszélni, akkor légy világos, érthető, egyértelmű! Ne beszélj kegyes szóvirágokban, amiknek nincs se konkrét tartalma, se a kívülállók számára értelmezhető szókincse. Nem beszélj általánosságokban – nem elég mindenre rávágni, hogy az bűn, érvelj, indokolj, s közben vigyázz nagyon, hogy ne légy lekezelő vagy fennhéjázó, maradj alázatos, beszélj tisztelettel és féltő szeretettel! Nem fontos, hogy mindig nekünk legyen igazunk, nem legyőzni kell a másik embert egy vitában – elég megláttatni vele, hogy van egy másik értelmezési lehetőség is az övén kívül. Bőven elegendő, ha első körben megértik azt, hogy mi miért gondolkodunk úgy, ahogyan. Ha nem éreznék azt, hogy kényszerítjük őket egy intellektuális ugrásra, talán maguktól is átaraszolnának a saját kifogásaikon és kérdéseiken.

Ahhoz, hogy érthető és elfogadható legyen számukra az evangéliumunk, nem elég szuperlativuszokban dicsérni Isten nagyságát – meg kell mutatnunk nekik Őt a saját hétköznapi életünkben is. Ez pedig azt jelenti, hogy bátran beszélhetünk a bukásainkról és kétségeinkről is, őszintén és becsületesen, mert az emberek szuperszenteket nem tudnak és nem is akarnak követni, az ilyenek valóságában már régen nem hisznek, a “szürke szentek” azonban elérhetővé teszik számukra is Isten valóságát.

Szeress!

Ez mindennek az esszenciája. Addig senkit nem fog meghatni az igazságunk és a bizonyságtételünk, amíg nem érzi, nem győződik meg róla, hogy valóban szeretjük őt. Mert Isten – legalábbis ebben a világkorszakban – rajtunk keresztül akarja és tudja szeretni az embert! Amíg az egyház intézmény, szolgáltatóház, a világától elkülönülő spirituális elit, amíg ezt érezteti, vagy csak a viselkedése miatt ezt érzik mások – addig nem lesz képes elvinni Isten szeretetét sem a tőle még távol élőkhöz. Hány és hány igehirdetés hangzik el keresztény szószékekről Isten szeretetéről, kegyelméről, megbocsátásáról úgy, hogy közben személyválogatás, ítélkezés, meg nem bocsátás, közöny vagy megvetés van még a hívő emberek szívében is.

János első levelében olvassuk: “Ne (csak) szóval szeressétek egymást, hanem valóságosan, tettekkel!” Amíg a szeretet csak kegyes szöveg, Isten szeretete nemfog túljutni a falainkon, és nem lesz képes áthatni a környezetünket, a kultúránkat, a körülöttünk élő emberek életét, de még a gyülekezeteinket sem.

glowing bulb among the gray

Százféle gondolat

Rendezgetem a jegyzeteimet, és a kezembe akadt egy lista, amelyet folyamatosan bővítgetek már évek óta, olyan magvas gondolatokkal és bölcsességekkel, amelyekkel a neten, könyvekben vagy beszélgetésekben találkozok. Most kiválogattam belőlük egy százas csokrot. Talán lesz köztük olyan, amin keresztül Isten megszólíthat vagy inspirálhat…

  1. A legnagyobb szükségünk sem hozhatja Istent zavarba. A mi képtelenségünk az Istennek adott alkalom.
  2. Az a lélek, aki buzgón dolgozik az Úr munkájában, nem ér rá más hibáit keresgélni.
  3. Az üres hordó kong a leghangosabban és a leginkább rossz kocsikerék nyikorog.
  4. A festett virágok nem illatoznak.
  5. Aki a jót hálával élvezi, az megtanulja a rosszat is elviselni.
  6. Minél közelebb az ég, annál meredekebbek a hegyek.
  7. Ahol nincs valódi szükség, ott a segélynek sincs semmi értéke.
  8. Amit Istentől elvonunk, az az ördögnél van eltéve.
  9. Isten gyermekei közül egy sem bír néma lélekkel.
  10. Az istentelen szíve az ördög raktára.
  11. Az ima a léleknek olyan, mint a pióca a testnek: kiszívja belőle a mérget.
  12. A juhászokat a juhok soha meg nem támadják, csak a farkasok.
  13. Nem az a jó pásztor, aki szépen furulyál, hanem aki jól legelteti a nyáját.
  14. Az ördög elől soha ne futamodj meg, mert a pokolba kerget!
  15. Önts édességet a nyelvedre, úgy nem adsz keserű csókot!
  16. Ne a fát edd meg, hanem a gyümölcsöt!
  17. Kinek mindkét keze ép, mégis csak egy kézzel munkálkodik, nem nyer áldást!
  18. Mindenkinek van szája, de csak kevesen képesek befogni.
  19. A vidám szívűnek vidám az arca is.
  20. A Lélek nem hajt, hanem vezet.
  21. A mannát is gyűjteni kellett!
  22. A Jordán vize addig nem vált ketté, amíg Izráel a partjára nem ért.
  23. Az özvegy lisztje is csak a használat alatt szaporodott.
  24. A múlton már nem tudsz változtatni, de a jelent tönkre teheted azzal, hogy az Úrnak való szolgálat helyett a jövőért aggodalmaskodsz.
  25. Először benned legyen békesség, azután lecsendesíthetsz másokat is!
  26. Annyi baja és nyugtalansága van az embernek, amennyire ragaszkodik ehhez a világhoz.
  27. Ha vitatkozás közben méregbe gurulsz, az annak a jele, hogy már nem az igazságért szállsz síkra, hanem a magad igazáért.
  28. Sok ember azért állítja a Bibliáról, hogy a múlt könyve, mert nagyon is zavarná a jelenben.
  29. Vigyáznunk kell a féligazságokkal. Lehet, hogy a másik felét, éppen a hazug felét mondtuk el.
  30. Az emberek nem tudják megváltoztatni az igazságot, de az igazság meg tudja változtatni az embereket.
  31. A világ sok vallást ismer, de csak egy evangéliumot!
  32. Isten sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy azzá tegyen minket, amivé lennünk kellene, minthogy megadja nekünk azt, amiről mi azt gondoljuk, hogy birtokolnunk kellene.
  33. A türelem és az alázat a legbiztosabb jelei annak, hogy növekedsz a szeretetben.
  34. Isten kijelenti magát nekünk, de nem a kíváncsiságunk, hanem a vágyakozásunk mértéke szerint.
  35. A hit az életünket elevenebbé teszi, nem pedig kényelmesebbé!
  36. A szívet nem az érvek újítják meg!
  37. A menny nem ismeri az alvást, a pokol nem ismeri a nyugalmat.
  38. Isten tele van titkokkal, de nem hátsó gondolatokkal!
  39. Légy több, mint aminek látszol – ahelyett, hogy többnek akarnál látszani,mint ami vagy!
  40. A tiszta arany nem fél az olvasztókemencétől!
  41. Ha rossz a kilátás, nézz fölfelé!
  42. Csak a fél-hívő fél: az egész nem fél.
  43. Adni lehet szeretet nélkül, de szeretni nem lehet anélkül, hogy ne adj!
  44. Jobb egy kis gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget.
  45. Ha egy hívő embert mindenki kedvel, annak a hitéletével valami baj van.
  46. Krisztus nélkül az életünk, Krisztussal a halálunk hiábavaló.
  47. A Szentírást olyan lelkülettel kell olvasni, amilyennel írták!
  48. A hívő embernek nincs hétköznapja, vasárnapja vagy ünnepe, hanem van Krisztussal és Krisztus nélkül eltöltött ideje.
  49. Nem az a fontos, hogy nagyobb kenyerünk legyen, hanem hogy Istentől legyen áldott!
  50. Az Istenre várakozás gyorsabban célhoz visz minket, mint lépteink meggyorsítása.
  51. A legveszélyesebb hazugság az, amely legközelebb áll az igazsághoz.
  52. Úgy élj, hogy mások észrevegyék, te Krisztus követője vagy, és ha ezt megtudják, ne legyen nekik meglepetés.
  53. Istennek két trónusa van: az egyik a magasságban, a másik a töredelmes, alázatos szívben.
  54. A megalkuvás az a szirt, amelyen sok ígéretes élet hajótörést szenvedett.
  55. Amikor reggel felébredsz, gondolj arra, kinek tudnál ma örömet szerezni.
  56. Inkább szenvedjek vereséget egy olyan ügyben, ami végül diadalmaskodik, mint győzzek olyan ügyben, ami végül vereséget szenved.
  57. A világon a leggyorsabban növekvő vallásos szekta tagjai a Hetediknapi Távolmaradókhoz tartoznak.
  58. A bölcs ember sok tanácsot meghallgat, a bolond mindegyiket követi.
  59. A juhok nagy bajba kerülnek, amikor a pásztor kedves szavakkal kezd beszélni a farkasról.
  60. A kis hit a mennybe viszi a lelkedet, de a nagy hit a mennyországot hozza a lelkedbe.
  61. A széthulló Biblia rendszerint olyan ember tulajdona, aki maga nem hullik szét.
  62. A hamis barát olyan mint az árnyékod. Amíg süt a nap, szorosan melletted van; de mihelyt homályba kerülsz, eltűnik mellőled.
  63. Az élet olyan, mint a tükör: ha csúnyán nézel rá, csúnyán néz vissza rád; de ha mosolyogsz, mosolyogva köszönt.
  64. Azért aggódni, amin nem tudunk változtatni: értelmetlenség. Azért aggódni, amin változtatni tudunk: ostobaság.
  65. Az Úr ígéretei közmondások kellene legyenek Isten népe között!
  66. Olyan vallást szeretnék, amely a csizmákat megtisztítja és szépre fényesíti; amely egészséges, ízletes ennivalót készít; amely, ha egy méter vásznat kimér, nem ad kevesebbet egy centiméterrel sem.
  67. A hit a lakószobába, nem pedig a vendégszobába való!
  68. Egy kicsi kő a cipőben sántikálásra kényszeríti a vándort.
  69. Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.
  70. Hagyd a holnap dolgát holnapra, mert a mi Istenünk holnap is Isten.
  71. Saját tehetetlenségeink semmit nem változtatnak Isten ígéretein.
  72. Isten talál hírnököket mindaddig, amíg lesz üzenete.
  73. Isten jó pénztáros. Már a munka alatt megfizeti a szolgáit, de fizet a munka végeztével is.
  74. Istennek nincs szüksége a mi tudásunkra, de még kevésbé a tudatlanságunkra.
  75. Az „engedelmeskedni” szó csak jelenidőben létezik!
  76. Senkit sem tudsz kisegíteni a gödörből, ha te magad is abban vagy.
  77. Rossz kedvünk és savanyú arcunk senkit nem vonz Krisztushoz.
  78. A bizonyságtétel olyan étel, amit forrón kell tálalni, ha langyos, csak undort kelt.
  79. Semmi új nincs a teológiában – kivéve a tévtanításokat.
  80. Az utánzás a legőszintébb dicséret.
  81. Edényünk csak akkor telt meg, ha az már túlcsordult.
  82. A hibák mindig ott kövérek, ahol a szeretet sovány.
  83. Aki nem akar, amikor tud, az nem fog tudni, amikor akar.
  84. Egy bezárt kéz könnyen görcsbe merevedik.
  85. Az állandóan nyitott száj üres fejre utal.
  86. Csak a jóért kell megküzdeni – a rossz magától terem.
  87. Nem a gazdagság tesz boldoggá – a boldogság tesz gazdaggá!
  88. A bölcsek bölcsen teszik, ha bölcs tanácsaikat a balgáknak kevéssé bölcsen adják elő.
  89. Ne legyen olyan boldogságod, ami másnak bánatot okoz!
  90. Akik csak bámulják a munkádat: közönség az. Akik segítenek: közösség.
  91. Csak a rendetlen teremt újra és újra rendet. A rendszerető nem teremti – hanem fenntartja.
  92. Aki nem ér fel hozzád, az nem tud megsérteni. Aki pedig egy szinten van veled, az már nem fog.
  93. Amikor az ujj a Holdra mutat, az ostoba az ujjat nézi.
  94. Ha különbséget tudsz tenni jó és rossz tanács között, akkor már egyáltalán nem szorulsz tanácsra.
  95. Az élet nem sár, hanem finomításra váró arany.
  96. A barátodhoz vezető ösvényt soha ne nője be a fű. (Keleti közmondás)
  97. Ha a királyt szereted, ne kövezd meg a követeit!
  98. A báránykáknak sem hegyes agyaraik, sem horgas körmeik nincsenek, ezekkel csak a farkas urak bírnak!
  99. A legbuzgóbb ima a cethal gyomrából hallatszik.
  100. A kis kígyó marása is ugyanolyan halálos, mint a nagyé!