A hatásos igehirdetés és tanítás alapelvei

Nagyon szeretek tanítani, fontos üzeneteket átadni – ez az elhívásom és a szenvedélyem. Amit most leírok, azt egyrészt sokszor tanítottam (persze ennél sokkal részletesebben), másrészt pedig így tanítok. Alapelvek, amiket fontosnak tartok, és amiket alkalmazok is.

Tehát, milyen legyen a jó üzenet – és a jó üzenetátadás?

LEGYEN EGYSZERŰ!

Egy világhírű ügyvéd mondta: „Ha van tíz nagyszerűen kidolgozott és alátámasztott érved, akkor az esküdtek, amikor visszavonulnak dönteni, egyre sem fognak emlékezni! A kevesebb általában több! Csak egyetlen érvet fejts ki – de az üssön mindent!”

Hogyan lehet megtalálni valaminek a lényegét, a magvát?!

Ahhoz, hogy egy gondolatot a lényegéig lecsupaszíthassunk, meg kell tanulnunk könyörtelenül kizárni mindent, ami nem a lényeg! Akkor is, ha egyébként az hasznos, értékes gondolat!

Ez a lényeglátás képessége! A kizárás képessége, és az az önfegyelem, hogy megalkuvás nélkül ragaszkodunk a fontossági sorrendhez!

Az egyszerűség nem azt jelenti, hogy valamit röviden vagy tömören mondunk el! Hanem hogy egyetlen gondolatba belesűríthető? Egyfajta eszencia vagy aranyszabály, ami közmondásszerűen gyökeret ver a gondolkodásunkban, és többi képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből. Azok az igazán jó útbaigazítások, amelyek egy mondatban összefoglalhatók, de egy egész élet kell ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan is lehet azt a legjobban megvalósítani.

LEGYEN VÁRATLAN ÉS MEGLEPŐ!

El kell érnünk, hogy a hallgatóink felfigyeljenek a mondanivalónkra – ez az első feladat. Azután pedig fent kell tartanunk az érdeklődésüket!

Hogyan lehet ezt elérni? Mutatok két nagyon egyszerű példát ugyanarra az alapelvre:

1.) Hány református templom van Kecskeméten?

Ilyenkor mondunk egy számot – a kecskeméteiek talán pontosabbat… talán három. De nem! A Biblia ugyanis azt mondja: A ti testetek a Szentlélek temploma! Tehát annyi református templom van Kecskeméten, ahány hívő református ember! Pont az a nagy baj, hogy mi már csak istentiszteleti helyekben gondolkodunk – és nem abban, hogy az életünk maga az istentiszteleti hely! – S ezután beszélhetünk arról, hogy Isten nem kézzel csinált templomokban, hanem a szívünkben, az életünkben lakik. A hallgatók emlékezni fognak az üzenetünkre.

2.) Hol van Jézus Krisztus?!

Annyiszor énekeljük vagy mondjuk az erre adott válaszainkat – 99%-ban TÉVESEN! Mert nincs se a szívünkben, se a lelkünkben, se a gyülekezetben, se a hívő ember életében vagy otthonában, se az igehirdetésben – ezek teológiailag mind helytelen válaszok. A Biblia azt mondja: Jézus az Atya jobbján ül és közbenjár értünk! A Szentlélek van itt, nem Jézus! Ő majd visszajön, valamikor! – És ezután beszélhetünk, taníthatunk a Szentlélekről.

Mi történt?

Rácáfoltunk a hallgatóink várakozásaikra!

Nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy feltesznek nekünk egy kérdést, és mi csak félmosolyra húzzuk a szánkat, mert annyira magától értetődő a számunkra a válasz. És ha megszólítanak, akkor rutinból vágjuk rá a választ.

De ha a válaszunk helytelen, ha a válasz rácáfol arra, amit olyan magabiztosan tudni véltünk – az kizökkent, és figyelemre késztet!

Másodszor pedig érdeklődést és kíváncsiságot kell ébresztenünk.

Hogyan tudjuk ezt elérni?

Úgy, hogy réseket ütünk a tudásukon, a koncepcióikon, majd ezeket a réseket betöltjük. Vagyis a döbbenet után, hogy valamit rosszul tudtunk, felszínesen tudtunk, felváltja a helyes válaszokra és megoldásokra való rácsodálkozás.

LEGYEN KONKRÉT ÉS KÉZZELFOGHATÓ!

A tapasztalataink szerint egy átlagos prédikációnak hány százaléka az ALKALMAZÁS? Mondjuk percben kifejezve – és nem azt kérdezem, hogy mennyinek kellene lennie, hanem hogy mi lehet a valóságos átlag! Egy pillanatra gondoljuk át a válaszunk.

Minél inkább szakértő valaki valamiben, annál hajlamosabb arra, hogy elvontan és absztrakt módon kommunikáljon. Tudós lelkipásztorok előszeretettel prédikálnak a görög szövegösszefüggésekről, a bibliai korról, Jeruzsálemről meg az ókori Izráelről, Luther vagy Kálvin bölcs gondolatairól – ami önmagában nem baj, természetesen – csak sokszor meg sem említenek olyan dolgokat, amik között mindannyian élünk! De mit mondjunk a tinédzser kislányunknak, ha (a magyar felmérések alapján) 16 évesen elveszíti a szűzességét, és a házasságot az egyik legmaradibb hülyeségnek tartja? Vagy ha esetleg kiderül, hogy leszbikus? Egyáltalán hogyan beszéljen szülő a gyermekével a szexről például? Mit csináljunk akkor, amikor a munkahelyen csalásra vagy hazugságra kényszerítenek – ahogyan ezt rengeteg munkahelyen megteszik? Vállalja-e ma egy keresztény a munkanélküliséget és a családja számára is a létbizonytalanságot csak amiatt, hogy például vasárnap eljárhasson az istentiszteletre – mert a munkahelye a hétvégén is megköveteli, hogy dolgozzon?! Hogyan viszonyuljunk keresztényként a feng sui-hoz, az oshóhoz, a lélekgyógyászathoz? Mit mondjunk a csalódott, depressziós középkorú generációnak, akik mindenben és mindenkiben csalódtak? Ha a fiataljaink a facebookon élnek – mi ott vagyunk-e velük, tudjuk-e, mit lájkolnak és milyen youtube videókat osztanak meg egymással?

Az emberek nem tantételeket és elméleteket jegyeznek meg, hanem reális, kézzelfogható, konkrét dolgokat. A problémáik és kérdéseik nem egyetemes elméletek után kiáltanak, hanem konkrét és megvalósítható válaszok után!

LEGYEN HITELES!

Ha én most tartok egy kiselőadást a kábítószerfüggők lelkigondozásáról, annak lenne valamilyen hitele. De ha Csernus doktor tartaná ugyanezt az előadást, aki maga is drogozott, könyvet is írt róla, és praxisának jelentős részében ezzel foglalkozott – annak nagyobb lenne a hitelessége, több embert érdekelne, és többet is tanulna belőle mindenki.

A hitelesség nem azt jelenti, hogy a beszélő tökéletes, feddhetetlen és bűntelen! Hanem azt jelenti, hogy amit mondunk, az megfelel a valóságnak, mély, tartalmas, igaz!

És valamit nagyon meg kell tanulnia elsősorban a 30-on túli igehirdető nemzedéknek: a mai fiatalok, és különösen a tinédzserek nem csak hogy ezerszer kényesebbek a hiteles üzenetekre – de a kezükben, a zsebükben van az az eszköz, és a zsigereikben az a készség és igény, hogy az információt bármikor és bárhol leellenőrizzék! Ma az internet, a Wikipédia, a Google ott van a legtöbb tini telefonján – és tudják is kezelni! Sőt, a hívőbbeknek akár a mobilbiblia görögül és héberül is, beépített szótárprogrammal és kommentárokkal! És amíg mi magabiztosan prédikálunk valami urbán legendát, a padban ülve simán felmennek a netre, leellenőrzik, hogy jól tudjuk-e, jól emlékszünk-e, és ha nem, akkor sérül a szemükben a hitelességünk!

Ma azért nagyon nehéz kommunikálni,mert olyan technikai eszközök állnak bárki rendelkezésére és üzenet és a kommunikátor leellenőrzésére, amik öt-tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlenek voltak – különösen egy 12 éves kistini kezében!

HASSON AZ ÉRZÉSEKRE!

Hogyan érjük el, hogy az emberek törődjenek is a gondolatainkkal, ne csupán elraktározzák azokat? Úgy, hogy nem pusztán informálunk, nem tényeket közlünk, hanem azokat összekötjük a hallgatóink életével. Ehhez pedig érzések kellenek.

Nem az elvont dolgok felé érzünk bármit is – hanem a valóságos, konkrét személyek, események felé. És ezt a tényt sem hagyhatjuk ki a kommunikáció folyamatából! Gyakran az a legnehezebb, hogy melyik érzést kell segítségül hívnunk ahhoz, hogy az üzenetünk célba találjon!

Fontos azonban, hogy ez már régen nem valamiféle patetikus retorikai színjátékról, tömegpszichózisról vagy érzelmi manipulálásról szól. Az MLM-technikák, a bűntudatkeltéssel manipuláló moralizálás kora 2017-ben biztosan lejért. A kor és a kortársak őszinte, de valóságos érzéseket követelnek és akarnak átélni. Ez azt jelenti, hogy az üzenetünknek valós élményekből kell fakadnia, élményekhez kell kapcsolódnia, és élményt kell adnia. És egy nem egyenlő valamiféle öncélú szórakoztatásnál, hanem azt jelenti, hogy amiképp az üzenetünket nem vehetjük ki a mindennapjaink kontextusából (lásd alkalmazás), úgy nem választhatjuk szét az információt annak a következményeitől. Ha képekkel egyszerűsítenénk le, így szólna a tétel: az üzenetünk nem szólhat csak az agynak – a szívhez is kell szólnia.

SZTORIZZUNK!

A kutatások azt igazolják, hogy egy-egy szituáció gondolatban való modellezése és elpróbálása jelentősen segíthet abban, hogy amikor mi kerülünk hasonló helyzetben, akkor megfelelően cselekedjünk.

A történetek ebben segítenek! A történetek meghallgatása olyan, mint amikor a pilóták egy repülőgép szimulátorán gyakorolnak. Éles helyzetben egy-egy történet, illetve annak a tanulsága, a haszna, a lényege ezerszer könnyebben és gyorsabban felidézhető és alkalmazható, mint bármekkora és bármilyen elméleti tananyag vagy információ!

Az online gyülekezet és misszió 2017-es trendjei

Az APCSEL29 szolgálatának egyik fontos iránya a gyülekezetek online térben történő létezésének és szolgálatának támogatása. Legyen bármi is a személyes véleményünk és viszonyulásunk a bennünket körbevevő és életünket mára már alapjaiban meghatározó online térről, azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem veszünk róla tudomást.

Ez a cikk azoknak szól, akik a technológiát annak látják, ami: eszköznek bizonyos célok, a mi esetünkben gyülekezet-szervező és támogató, valamint missziós és kommunikációs célok elérésére. A technológia ennél nem több, nem tekinthetünk rá úgy, hogy az helyettesíti a személyes kapcsolatokat, az imádságot vagy a Szentlélek munkáját – de nem is kevesebb, nem érdemes alulbecsülni vagy félresöpörni a benne rejlő lehetőségeket sem. De erről már sokat írtunk-beszéltünk, akit érdekel, csak böngéssze át az APCSEL29 régebbi írásait ebben a témában.

Aktívan használva az online eszközöket, és áttekintve az erről szóló legújabb elemzéseket, néhány szempontra, erősödő trendre szeretném a figyelmünket ráirányítani. De előtte hadd ismételjem meg az alaptételt: ezek a trendek azért „trendek”, mert a kultúra és a társadalom, az emberek sokasága számára 2017-ben, vagy 2017-re meghatározóvá váltak. Ez az itt-és-most állapotjelentése: a nyugati ember, akit mi szeretnénk elérni és megszólítani Krisztus evangéliumával, ezeket a változásokat generálja és várja el – ettől lesz trenddé. Ezt sem kell misztifikálni – csak jó, ha tudunk róla. És egy utolsó „figyelmeztetés”: ez alapvetően gyakorlati, technológiákról szóló cikk lesz, ne várjunk nagy teologizálást.

Responsive gyülekezeti honlapok

2016-os statisztikák alapján a magyarok közel 80%-a már telefonról is (!) netezik. Az utóbbi évek legnagyobb digitális változása, hogy az internetezés, mint tevékenység, átkerült a számítógépekről az okostelefonokra. Ehhez pedig úgynevezett responsive honlapokra van szükség, amelyek alkalmazkodnak a megjelenítőhöz, és másképpen működnek asztali gépen, tableten vagy telefonon. Az utóbbi egy-két évben készített gyülekezeti honlapok legtöbbje már ilyen – de a régebbi honlapokat muszáj lesz lecserélni, különben sok potenciális látogatót veszíthetünk el.

Live Streaming

Vagyis az istentiszteletek élő közvetítése. Egy évtizeddel ezelőtt ezt csak a megachurch-ök engedhették meg maguknak, az utóbbi években már a nagyobb magyar gyülekezetekben is megjelent, azonban  az online környezet fejlődése, például hogy már a youtube és a facebook is bevezette ezt a formátumot, gyakorlatilag mindenki számára elérhetővé teszi, hogy élő adásban lehessen. Az internet pedig lassan ugyanolyan alapvető létfeltétel lesz, mint a víz és az étel, tehát technikailag már minden gyülekezet megteheti, hogy közvetíti az istentiszteleteit és alkalmait, hogy aki nem tud részt venni rajtuk, online követhesse.

Itt gyakran felmerül egy kérdés, elsősorban a konzervatív gyülekezetekben: nem lesz ennek olyan nem kívánt hatása, hogy az emberek akkor inkább otthon maradnak, mert kényelmesebb a fotelből istentiszteletet nézni, mint a templomi padokból? A saját válaszom: ha az istentisztelet légköre és a gyülekezet közössége nem elég jó ahhoz, hogy a kényelem helyett valaki azt válassza, akkor igen, lehet ilyen hatása is. De akkor tessék „jobb” istentiszteletet csinálni, amiért megéri felkelni a fotelből! Egyébként pedig nyilván nem a lusta és kifogáskereső emberek a streaming elsődleges célcsoportja, hanem akik valós okokból nem tudnak részt venni egy alkalmon. Azonban azon nem vitatkozhatunk, hogy ha már a barátaim is élőben főzik a vacsorájukat, és van, aki nézi közben őket, az ennél érvényesebb és fontosabb üzeneteket nem hagyhatjuk elérhetetlenül, ha már rendelkezésünkre áll hozzá a megfelelő technológia!

Online regisztrációk és űrlapok

Ugyan nálunk a gyülekezeteink nagysága miatt kevés olyan alkalom, rendezvény van, ami regisztrációt igényelne, ez mégis egy olyan trend, ami az élet más területeiről egyre inkább átszűrődhet akár hozzánk is. Legyen szó nyári táborról, konfirmációs csoportról, ifis alkalomról, alfa-kurzusról, a „jelentkezők keressék Mari nénit” megoldások helyét egyre inkább átveszik az online űrlapok és nyomtatványok. Egyszerűbbek, gyorsabbak, kényelmesebbek, hatékonyabbak – akkor miért is ne spóroljunk az adminisztráción, főképp, ha így értékes időt, emberi erőforrást, figyelmet csoportosíthatunk át fontosabb és személyesebb dolgokra.

Ha a gyülekezetnek van honlapja, sokféle információt, véleményt, visszajelzést, adatot kérhetünk be az online amúgy is aktív gyülekezeti tagoktól. Ez tipikusan olyan terület, ahol a technológia hasznos segítségünk lehet.

Targetált (facebook) hirdetések

Tapasztalataim szerint hazánkban még nagyon kevés gyülekezet használja például a Facebook fizetős hirdetési lehetőségét arra, hogy missziós alkalmakat promótáljon. Azonban ez egy kifejezetten hatékony, és nem is megfizethetetlen eszköz, ami épp attól óv meg bennünket, amit az online technológia egyre jobban szorít ki mindenhonnan: a spameléstől. Arról van szó, hogy ha szervezek egy klubot vagy előadást mondjuk kismamáknak, akkor fizetett hirdetéssel meg tudom hirdetni az alkalmamat úgy, hogy a meghívót csak a saját településem lakói lássák, s közülük is csak a 20-40 közötti, gyermeknevelés iránt érdeklődő, kisgyerekes hölgyek. És beállíthatom, hogy egy ilyen kampányra rászánok 5000 Ft-ot.

A marketing-szakma a perszonalizáció felé halad, ami azt jelenti, hogy a hirdetések egyre inkább figyelembe veszik, kik vagyunk, hol élünk, mi iránt érdeklődünk, és csak azt tolják a figyelmünkbe, ami számunkra releváns tartalom. Az utcai szórólapozást, mint idejét múlt kéretlen traktálást így váltja fel az a „reklám”, ami figyelembe veszi a fogadó felet is. Ennek egy eszköze ez a fajta hirdetési módszer. Ha már szervezünk valamit, ha már szeretnénk erről hírt adni a környezetünkben – akkor csináljuk úgy, hogy a környezetünkben élőket biztosan el tudjunk érni, másokat viszont ne zavarjunk számukra felesleges információkkal. Ennek jó eszköze a targetált facebook hirdetés.