A hit és a tudomány kapcsolata 2.rész

Az eddigiekből is kitűnt, hogy hit és tudomány között alapvetően négyféle kapcsolatot lehet felírni, ezek közül kell kiválasztani a lehető legjobbat.

Tisztázzuk először a fogalmakat:

A hit (vagy teológia) Isten dolgairól beszél; a sem tapasztalati, sem logikai úton alá nem támasztott elméletek és feltételezések elfogadása (Ért.Lex.); “a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1).

A tudomány pedig a teremtett világról szól; objektív, bizonyítható tények és elméletek rendszere.

Ami közös mindkettőben, hogy a módszere leírás: a minket körülvevő világot mutatják be és próbálják magyarázni.

Négy különböző modellt vizsgálunk meg. Az első kettő azonos abban, hogy csak egy elsődleges leírási módot fogad el, és a másikat ennek teljes mértékben alárendeli. Lássuk először ezeket:

A domináns hit modellje

Eszerint a modell szerint a világra vonatkozó mindenfajta ismeret elsődleges forrása a Biblia, amely minden apró (természettudományos és történelmi) részletét tekintve hibátlan, örök és tökéletes.

A tudás ill. a tudomány itt veszélyt jelent a hit számára, ezért bizonyos kérdéseket célszerű nem vizsgálni tudományosan. A meg nem érthető jelenségek Isten hatókörébe tartoznak, fölösleges is fáradoznunk, hogy azokat megpróbáljuk megérteni – így azonban Isten a „hézagok istenévé” alacsonyodik, valójában ott van jelen, ott van szerepe, ahol a mi ismereteink véget érnek.

Nézzünk egy példát erre! A Bibliában elénk táruló világkép geocentrikus. A középkorban ezen megközelítés miatt üldözték a kopernikuszi világkép képviselőit (Galilei, Bruno). Ennyire szélsőséges követői talán ma már nincsenek ennek az irányzatnak, de finomabb formákban ma is fellelhető a keresztyének között. Gondoljunk például arra a szélsőséges keresztény közösségekben előforduló jelenségre, hogy valaki nem hajlandó orvoshoz menni, gyógyszert beszedni, mert majd a hite meggyógyítja.

Egy dolgot azonban észre kell venni: eszerint a modell szerint nem létezik keresztyén tudós, ha a tudóst a hagyományos értelmezés alapján vesszük, ugyanis egyetlen modern tudomány sem fogad el semmiféle ideológiát a maga uraként.

A domináns tudomány modellje

Eszerint az elképzelés szerint – ami remélhetőleg keresztyénekre nem jellemző – Isten és a többi babonaság egykor, még az emberiség hajnalán talán szükségesek voltak, de mára már nincs létjogosultságuk. Az ember a tudomány segítségével folyamatosan betölti ismeretén a hézagokat, és nem lesz többé szüksége Istenre, mert önállóan képes irányítania a sorsát és boldogságát. A tudományban való hit, a “scientizmus” szerint az egyetlen út az ismeret – vagyis a teljesség – felé a tudomány útja.

Ez a modell, ha beszél is Istenről, emberi spekuláció útján teszi. Istenhite így lehet deizmus, ami egy alkotót feltételez, vagy panteizmus, ami magát a világot, és annak elemeit tekinti istennek, vagy az istenség részének.

A modell személytelen, ezért az ember számára számos kérdést nem tud megoldani. Lényegében itt az Istentől elfordult ember önmegváltó próbálkozását láthatjuk arra, hogy saját létezésének alapvető problémáit megoldja.

Ennek a modellnek van egy a keresztyénségben – ma sajnos egyre nagyobb tért hódító – formája, amit racionalista-liberális teológiának neveznek. Rudolf Steiner antropozófiája a század elején már megpróbálta “csodátalanítani” a Szentírást, és amint már utaltunk rá, ma is egyre több bibliai csodát magyaráznak meg modern természettudományos érvekkel és jelenségekkel. Mára ez a racionalista magyarázatokat kereső irányzat beszivárgott a teológiákra, s új egyházak épültek bizonyítékaikra. Talán a legjellemzőbb példái éppen olyanok, mint – ahogy már említettem – Jób nem is élt, az egész egy tanmese, Eszter könyve sem igaz, mert abban Eszter Istárral, Mardokeus Márdukkal egyezik meg, és az egész nem több közel-keleti mitológiánál. De olvasni olyat is, hogy Jézust gömbvillám támasztotta fel, a fürjek Izráel pusztájában csak eltévedtek vándorlásaik során, a mennyország az általunk ismert legfényesebb csillagon, a „Pisztoly-csillagon” van, amit 1999 őszén fedeztek fel, és az UFOk – ha léteznek – csak Isten angyalai ma, stb. stb. Megjegyzem, ezek mindegyikét jómagam is hallottam szószékről vagy katedráról…

A kamra-modell

A hit Isten dolgaival foglalkozik, a tudomány pedig a világ megismerésével. Vagyis mindkettő a saját felségterületén mozog, és nincsenek hatással egymásra.

Ez a modell sok nem keresztyén ember számára elfogadható, sőt a keresztyénekkel szemben is toleráns. Keresztyénként azok képviselik e felfogást, akik a világot, mint megszemélyesített rosszat határozottan szembeállítják Istennel, és azt mondják, hogy a hívőknek csak „lelki” dolgokkal szabad foglalkozniuk, míg a világ “testi”, tehát sátáni.

Ez az idea a világ és a test  fogalmak helytelen értelmezéséből, így torzult bibliai látásmódból, vagy régebben emberi – fanatikus – rajongásból (pl. aszkéta irányzatok a középkori egyházakban) fakad.

A világról – minthogy Isten teremtette – van mondanivalója a Bibliának, és kell lennie nekünk is. Maga a teremtettség, az anyag önmagában nem rossz – az állapota lett azzá. A Biblia a test börtönébe rekesztett lélekről nem tud, ez a gnoszticizmus tanítása. (“Az Ige testté lett” Jn 1:14). Ugyanakkor Isten Igéje nem a világból való kivonulásra buzdít, hanem annak betöltésére “Krisztus indulatával”. Ennek a modellnek is jelentős a hatása a mi Baptista tanításunkra is, hiszen éppen emiatt zárkózunk be imaházainkba, és különülünk el a világtól, s közben olyanokká tesszük a körülöttünk élőket, mint az indiai kasztrendszer „érinthetetlenjei”, akikkel még barátkozni sem szabad, mert csak bemocskolnak bennünket is.

A komplementáris, azaz egymást kiegészítő modell

A két leírási mód egymást kiegészíti. Mindkettőnek megvan a maga illetékessége, ugyanis a valóságot eltérő nézőpontból vizsgálják. Egyik sem rendelhető a másik fölé.

Az emberi megismerésnek két forrása van: a tudományos kutatás és a kinyilatkoztatás.  A tudomány e modell szerint ismeri a saját korlátjait, feladatait, tisztázza módszereit és céljait. Ezzel párhuzamosan a teológia tisztázza, hogy mire vonatkozik a bibliai kinyilatkoztatás.

Az isteni kinyilatkoztatás célja nem a tudományos ismeretközlés, hanem “az igazságban való nevelés” (2Tim 3:15-17). Mindazonáltal a Biblia kijelenti, hogy Isten e világnak teremtője és Ura, és így a vele való közösség nélkül az nem érthető meg teljesen. A világ az ember Istentől rendelt élettere. Kutathatja azt, sőt el is várható, hogy az őt körülvevő létet megismerje, de felelős is érte. Az ember elfordulása Istentől ennek a felelősségnek az elvetését jelentette; az ember ma azt gondolja, hogy itt minden az övé. A hit szempontjai tehát nélkülözhetetlenek a világ (tudományos) megértéséhez, mert a tudomány önmagában csak út, egyetlen helyes kezdet és vég(cél) nélkül.

Innen folytatjuk legközelebb!

A sorozat első része innen elérhető!