Féregtelenítés 3. A jövő férge

„De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?!”
Lukács 12:25

A jövő férgének alapkérdése:

„Mi lesz, ha…”

Ez a jövő elképzelt negatív eseményeitől való előzetes és ok nélküli félelem illetve szorongás.

De lehet ezt aggodalmaskodásnak is nevezni.

Természetesen van helyes és érthető szorongás illetve félelem, amikor biztosan tudjuk, hogy egy negatív, fájdalommal vagy veszteséggel járó élethelyzet vár ránk, amit nem tudunk elkerülni. Ebben az esetben a szorongás mintegy felkészít a negatív érzések elviselésére. A kulcs azonban itt az, hogy ezt nem tudjuk elkerülni, tehát számítunk rá.

Az aggodalmaskodás, illetve a jövő férge olyan szorongást, rosszabb esetben kifejezetten rettegést idéz elő, amelynek a tárgya egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik, és ezért maga a szorongás – ebben a helyzetben – teljesen értelmetlen. Ez azoknál az embereknél fordul elő gyakran, akik nem tanulták meg a bizonytalanságot kezelni, pedig ez az élet elkerülhetetlen része, hiszen nem tudunk minden körülményt, személyt, hatást a kontrollunk alatt tartani.

A jövő férge – a múlt férgéhez hasonlóan – megbénítja a jelent, mert a jelen összes energiáját az emészti fel, hogy kitaláljuk, mit fogunk csinálni, ha bekövetkezik a jövőben egy most elképzelt negatív esemény, aminek a bekövetkezte egyáltalán nem is biztos.

Fontos tudni, hogy a stressz leggyakoribb oka az aggódás.

És azt is jó ha tudjuk, hogy felmérések alapján kutatók igazolták, hogy az összeg aggodalmunk 5%-a bizonyult jogosnak, a maradék 95% teljesen alaptalan volt. Azonban az alaptalan aggódás is lekorlátozhatja és beárnyékolhatja az életünket, a közérzetünket, a kapcsolatainkat vagy a teljesítményünket.

Egy másik felmérés szerint az aggódó emberek 40%-ban olyan dolgok miatt aggódnak, amelyek nem következnek be, 30%-ban a múltban történt dolgok miatt, amiken már nem tudnak változtatni, 12%-ban a betegségektől félnek (és 99%-ban alaptalanul), 10%-ban pedig az életük apró, hétköznapi kudarcaik okoznak félelmet bennük. A maradék 8%-nak pedig a fele olyan dolog, amit határozott cselekvéssel el lehet hárítani, tehát itt mindössze 4% marad a jogos félelmeknek. Tehát az eredmény szinte ugyanaz.

A „mi lesz, ha…?” kérdés ugyanúgy megdermeszt, mint a „mi lett volna, ha…?”. A határozott döntések és a célirányos cselekvés helyett rettegünk, és eközben nincs lelki, sokszor fizikai erőnk sem a tettekhez.

MIT LEHET TENNI?

Néhány nagyon egyszerű tanácsot szeretnék adni – azon túl, hogy persze keresztény emberként imádkozzunk Istenhez bölcsességért és hitért, amely elűzi a félelmet. Fontos tudni, hogy Isten segít nekünk a bizonytalanságok elhordozásához, és valóban meg tud szabadítani a rettegéstől – de ez sosem helyettesíti a mi megfelelő hozzáállásunkat! Isten mindig az emberekkel együtt munkálkodik, vagyis a győzelemhez nekünk is cselekednünk kell, amit Ő meg tud áldani, és ki tud egészíteni a mennyei perspektívákkal. De helyettünk nem fogja helyesen leélni az életünket!

Tehát néhány olyan tanács, amit nekünk kell megtennünk, illetve amik a mi lehetőségeink a jövő férgének a kiűzésében:

1. Ahogy láttuk, a félelmeink legnagyobb része irracionális és alaptalan – vagyis ha reálisan szembenézünk az aggódást kiváltó helyzettel, a lehető legpontosabban körülírjuk, akkor megtettük az első lépést a félelem hatástalanításához.

2. A második lépés, hogy miután realizáltuk a problémát, számbavesszük az összes lehetőséget, ami végeredményként kijöhet az adott helyzetből. Mi a legrosszabb eredmény? Sokszor már a puszta tudatosítása is segít abban, hogy felkészüljünk rá és elhordozzuk, és csökkenjen a stressz, ami – ne felejtsük – a bizonytalanságból táplálkozik.

3. A harmadik dolog, hogy végig kell gondolnunk, mik lesznek a reális és belátható következményei a legrosszabb lehetőségnek, és mit fogunk akkor tenni. Ez olyan, mintha egy akciótervet kellene végiggondolni, hogy ha biztosan tudjuk, hogy ez lesz a végeredmény, akkor mi fog történni utána, és mit kell, mit fogunk tenni utána?

4. És ha ezzel is megvagyunk, akkor számba kell vennünk minden lehetőséget, amellyel a legrosszabb lehetőséget és a legsúlyosabb következményeket még módunkban áll elhárítani, de legalábbis mérsékelni. Vagyis mit tehetünk, hogy a legrosszabbat elkerüljük? És addig ötletelni, gondolkozni, tanácsot kérni, amíg meg nem találjuk azt a választ, ami segíthet a megoldásban.

5. A végére marad a cselekvés – a legrosszabb rossz elhárítása.

Ha megvagyunk, akkor a legrosszabbat „kivégeztük” a listánkon, így hozzáfoghatunk a második legrosszabb kivégzéséhez is, ugyanezzel a módszerrel.

Ez egy olyan gondolkodási minta, amellyel a stressz legnagyobb része, illetve a jövőtől és a bizonytalanságtól való félelmeink nagy része kiűzhető a mindennapjainkból. Nincs benne semmi különlegesség, csak TUDATOSSÁG kell hozzá! Vagyis egy nagyon tudatos, célorientált, elkötelezett és fegyelmezett gondolkodási szokás kialakítása, begyakorlása és rutinos használata.

Remélem segíteni tudtunk abban, hogy a napjai ezután sokkal kevesebb megdermedt aggodalmaskodást, és ehelyett sokkal több aktív, építő cselekvést tartalmazhassanak!