A növekedés két nagyon egyszerű útja
Az előző cikkemben a növekedés akadályairól volt szó. Most a megoldásról. Két nagyon-nagyon egyszerű módját hadd mutassam be, hogyan segíthetjük a gyülekezetünkbe járó keresztények lelki növekedését.
1. Mutassuk meg, hova juthatnak el!
Nem lehet kényszeríteni vagy erőltetni senkit a növekedésre. Hiába kínálunk tíz alkalmas hitmélyítő sorozatokat vagy öt lépéses növekedési módszertant – aki nem akar növekedni, azokon egyik sem fog segíteni.
Mit tegyünk akkor?
Mutassuk be, hova juthatnak el, ha „felnőnek”. Mutassunk be nekik olyan keresztényeket, akiknek az élete tele van valóságos bizonyságtételekkel, akiken átragyog a békesség, az öröm és a derű, (nem a mániás vigyorgás!). Akiknek meglepő és irigyelhető az életbölcsessége – függetlenül a diplomáik számától. Akik szeretik az életük minden percét, nem rohannak, nem panaszkodnak, nem taposnak át másokon – és mégis, valahogy boldogulnak. Elégedetten és igényesen élik az életüket, nyitottak a világra és az emberekre, és hálásan megbecsülnek minden napot. Akik nem fanatikusak, nem bigottak, nem mániásak, akikkel lehet az élet mindenféle dolgairól értelmesen és építően beszélgetni – de akik az élet mindenféle dolgaiban és dolgaihoz teljesen természetesen tudják hozzákapcsolni a hitüket és a bizonyságtételüket. Akik tudják, miért hisznek, és akik elkötelezetten hisznek. Akik motiválják, bátorítják, feljebb emelik és gazdagítják a körülöttük lévőket – legyen szó a családtagjaikról, a munkatársaikról vagy a gyülekezetük többi tagjáról.
Azt hiszem, mindenki ismeri azt az érzést, amikor a szó legnemesebb értelmében „megirigyeljük” azt, hogy a másik kivé lett és hogyan éli az életét. AZ ilyen emberek lehetnek számunkra az igazi példaképek.
Szóval az első lépés, hogy mutassunk ilyen embereket a frissen megtérőknek. Akiket Jézus Krisztus formált ilyenekké.
2. Csak tárjuk szélesre az ajtót!
Vagyis adjunk a kezük ügyébe minden lehetőséget és eszközt, hogy ők is ilyenekké válhassanak. Ha látják, hova „nőhetnek fel”, egyikőjüket sem kell a szószékről megmoralizálni, hogy járjon végre bibliaórára! :-)
Mit jelent ez?
Célszerű, tiszta, működő struktúrákat. Vagyis ha valakinek tanácsadásra lenne szüksége – akkor legyen tanácsadó, akihez azonnal eljut az infó, és máris a rendelkezésre áll. Ha valaki tanulni akar, akkor legyen egy gyülekezeti bibliaiskola, ahová beülhet. Ha valaki nem akar tanulni, hanem inkább szeretne egy személyes lelkigondozót – akkor tudjon akár válogatni is a felkészült, ugrásra készen álló lelkigondozók közül. Aki szolgálni szeretne, annak teremtsük meg azt a keretet,a mit be tud tölteni azzal, amit Isten benne és nála helyezett el.
Meggyőződése, hogy az igazi vezetők legfontosabb feladata nem az, hogy megmondják, kinek mit kell csinálnia – hanem hogy biztosítsanak minden forrást, keretet, lehetőséget, hogy mindenki tehesse azt, amire Isten elhívta. És ha valaki a jó úton fut, egészen biztosan szívesen is fut a célja felé.
Egyétértek:)