A Pokémonok a gyülekezetbe mennek

Nem fogok véleménycikket írni a Pokémon Go-ról – bár roppant érdekes volt egy fél órát szörfölni a neten, és végignézni, hogy felekezettől, kegyességi irányzattól, teológiától, szakmai irányultságtól vagy szimplán vérmérséklettől függően hogyan reagálnak a keresztények erre a legújabb őrületre. De ahogy jeleztem: ez nem véleménycikk.

Mindenesetre ha már oly sok embertársunk rákattant a telefonos pokevadászatra, ahelyett, hogy beszállnánk a felmorajló pro/kontra kórusok érvkavalkádjába, lenne két nagyon gyakorlati ötletem a misszióra.

1.) Ha erről beszél a világ – beszéljünk róla mi is!

A szószékről, a vasárnapi igehirdetésekben, vasárnapi iskolában vagy az ifin.

De ne ítélkezzünk felette, ne akarjuk megmondani a frankót!

Inkább ragadjuk meg a hype felkínálta lehetőséget arra, hogy példázatként használjuk a Pokémon Go-t. Például arra, hogy szembeállítsuk a valóságot, úgy értem a krisztusi valóságot, az Isten-központú világszemléletet és értékrendet egy krisztus-hiányos, isten-hiányos, a-tesitsa, vagyis nem a valóságnak megfelelő világgal. Vagy beszéljünk arról, hogy az emberek mennyi energiát, kreativitást, időt, pénzt ölnek bele olyan dolgok hajszolásába, amelyek csak ideig-óráig tartó élményeket adnak nekik, és elrohannak a valódi értékek mellett. Ahogy okostelefonnal a kezükben elrohannak a barátaik mellett, úgy rohannak el a valódi, hús-vér kapcsolataik mellett, és talán a boldogságot ígérő technológia-mámorukban Isten mellett is. S ezzel máris aktualizálhatunk egy jól ismert igeverset: ne gyűjtsetek magatoknak virtuális kincseket, amelyeket a technológiai haladás úgyis elemészt, hanem gyűjtsetek örökkévaló kincseket… De meg lehet ragadni a Pokémon Go-t teljesen pozitív oldalról is: nézzétek meg, mennyit mennek, kutatnak, áldoznak egy-egy pokémon befogásáért emberek – ugyanígy kellene nekünk is „vadásznunk” a megértett igeverseket, az Istennel való találkozás lehetőségeit. Képzeljük el, ha Isten üzeneteinek „befogására” is lenne egy ilyen telefonos játékunk… vagyis, izé, voltaképpen van is, és még okostelefon sem kell hozzá… Vagy beszélhetünk arról, hogy az istenkereső élet nagyon hasonlít a Pokémon Go-ra: szaladgálunk, útmutató jeleket és üzeneteket keresgélve, hogy ráakadjunk Isten lábnyomaira. Közben szinteket lépünk, amit a Biblia megszentelődésnek hív…

Szóval ezek csak ötletek. Nem akarok én senkit se lebeszélni, se rábeszélni arra, hogy játsszon – arra viszont igen, hogy ha már ennyien játszanak körülöttünk, használjuk fel ezt is arra, hogy Krisztusra mutassunk.

pokestopchurch-599x10242.) A gyülekezet mint pokestop

A játékban vannak olyan speciális helyek, ahol ezek a kis virtuális lények gyakrabban felbukkannak – ezek a pokestopok. Ezek egyrészt a program által generálódnak, és egyfajta kultúrmissziós célzattal a városok nevezetességeihez kötődnek, másrészt természetesen pénzért is lehet ilyet generálni, ez az üzleti modell egyik pillére, amelyből számtalan vendéglátó- és szolgáltatóhely húz hasznot.

Nem egy cikket találtam, amelyben éppen egy templomépület vált ilyen pokestoppá – sőt, olyan (természetesen amerikai és indie, evangléumi) egyházi blogot is többet olvastam, ahol kifejezetten ajánlják, hogy missziós céllal a gyülekezet váljon pokestoppá. Gondoljuk meg: jönnek a fiatalok (és idősek), hogy pár perc erejéig játszanak a telefonjukon – a gyülekezeti épületben, vagy mellette. Ez semmivel nem több vagy kevesebb annál, mint amikor az ifin vagy ping-pong vagy csocsó, vagy focizunk, kosarazunk, és örülünk, hogy elhívhatjuk a barátainkat is, mert így könnyebben jönnek. Egyes gyülekezetekben, ahol pokestop is van, külön szolgálat épült ki a látogató pokémonvadászok fogadására. Megkínálják őket egy kis üdítővel, adnak nekik egy bemutatkozó brosúrát a gyülekezetről, meghívják őket egy evangélizációs alkalomra. Ha már „beesnek” a templomba, miért ne ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy beszélgetni kezdjünk velük?

Szóval ez a másik lehetőség: ha már felbukkannak random emberek egy gyülekezet közvetlen közelében, akkor legyünk ott mi is. Nem feltétlenül pokémonokért harcolni, inkább a lelkekért, emberekért, akiknek most még okostelefon van a kezükben, de ha szeretettel fordulunk feléjük, miközben játszanak, egyszer talán a Bibliát is a kezükbe veszik.

A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban. (1Kor 9:20-23)

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük