A tudáskorból a kreativitáskorba
Fogj két üvegpoharat, és helyezd el egymástól kb. 15 cm-re.
A feladat a következő: a két pohárra helyezz el úgy egyetlen darab sima (80-grammos) A4-es lapot, hogy az megtartson egy harmadik üvegpoharat, amit aztán a lapra helyezel. Vagyis hidat kell építened egy fénymásolólapból a harmadik pohár számára. Fontos: a felül lévő pohár egyáltalán nem érhet hozzá a pillérként használt két alsó pohárhoz!
Egy átlagos (nem statikával foglalkozó) ember ezt csak akkor képes megoldani, ha kreatív módon közelít a probléma megoldásához.
A kreativitás manapság az egyik legértékesebb személyiségjegy. Meggyőződésem, hogy amiképpen a 20. század utolsó évtizedeit a tudás korszakának szokták nevezni, információs kornak, úgy a most ránk köszöntő évtized a kreativitás évtizede lesz!
Miért?
Mert a tudás már kéznyújtásnyira van mindenkitől. Az internet mindenki számára biztosítja a számára már feldolgozhatatlan mennyiségű tudást. A kérdés tehát már nem az, hogy találunk-e választ a kérdéseinkre – hanem az, hogy mihez kezdünk velük! És a tudás, az információ objektív dolog, tárolható, lehívható, pótolható – a kreativitás viszont valami egészen emberi. És az élet minden területén egyre nagyobb hangsúlyt kap a kretivitás, mint érték. A tudás-tőke lassan átfordzul kreativitás-tőkévé!
Ezzel a témával sokat fogunk foglalkozni ebben az évben. Mert nekünk keresztényeknek is kreatívvá kell válnunk, ha el akarjuk érni embertársainkat. Túlságosan beragadtunk az üzenetünk kereteibe – holott csak a tartalom az, ami változhatatlan, az üzenet átadását viszont mindig hozzá kell formálnunk a korhoz, kultúrához, társadalomhoz, ahhoz az emberhez, akivel éppen beszélünk. Ez változással jár – de erre szükség van, akkor is, ha a változástól sokszor félünk, és a változásért mindig fizetnünk kell valamiféle árat. De változás nélkül nincs növekedés!
A kreativitás voltaképpen a változás útjára való rátalálás. A téma legnagyobb szakértője Edward De Bono, aki bevezetett egy fogalmat: „latheral thinking”. Ez azt jelenti, hogy a kreativitás nem az egyetlen tökéletes, vagy valamiféle szuper-megoldásra való rátalás művészete, hanem a többféle, a sokféle megoldási lehetőségek feltárása! Vagyis a kreatív ember nem csupán másképp közelít dolgokhoz – hanem egy „sokféleképpen másképp”. A latheral thinking a „többféle problémamegoldás” képessége.
Ez az, amire nagy szükségünk van manapság. Mert annyira hajlamosak vagyunk uniformizálni a gondolkodásunkat is, a módszereinket is, egymást is – lustaságból, kényelmességből vagy csak a rendszereink fenntartása érdekében. Aki kilóg sorból, az veszélyes és kellemetlen.
Pedig sokszor pont a kreatív emberek lógnak ki a sorból.
És pont ők lennének a változás motorjai.
kész a híd! :)
Nekem könnyű, építész vagyok. Segítség: valamit nem árt tenni azzal a papírral.
Az nem latheral, hanem lateral thinking. Amúgy tök igaz és tök jó! Nagy kedvencem ebben a témában például a Momentum Church (momentumchurch.com), ahol például volt prédikáció a Fűrész című horrorfilmről is anno! :) Aki klasszikusan gondolkozik, az azt mondja, hogy „Na, ennek semmi köze Jézushoz!” a lateral thinking viszont gyönyörűen ki tud belőle hozni egy kereszténységileg is értelmes és látogatóknak is vonzó alkalmat ebből az alapból.
Ezzel a témával kapcsolatban ambivalens gondolataim vannak. Nagyon egyetértek a bejegyzés megállapításaival, meg az irányvonalakkal is amiket vázol. Ugyanakkor nem tudom, hogy mennyire fenntartható egy olyan világ, amiben a tudásukat nem mélyítik el a szakemberek, hanem csak próbálkoznak.
Azt tapasztalom, hogy mostanság a cégek megválnak régi tapasztalt munkatársaiktól és egy ifjú titánt helyeznek a helyükre, hogy durrantson(kevesebb fizuért, több lelkesedéssel, nagyobb rugalmassággal). És ő durrant is sok esetben. pl. Egyik barátom friss diplomás műszaki menedzserként Sanghaiban vezetette le egy bányagépeket gyártó világcég gyárának építkezését kb. 2 évvel ezelőtt. És én ledöbbentem, hogy ennyi kockázat hogy érheti meg a cégnek. De a barátom főnöke pont azt várta tőle, hogy nem lesz a meglévő megoldások rabja és, hogy sokkal elszántabban dolgozik majd a problémák megoldásán, hogy bizonyítson. Én ettől az irányvonaltól fiatal létemre bevallom, félek.
Félelmeim: Hogy lehet elutasítani azt, amire a tudomány eddig eljutott? Hogy lehet, azt hinni, hogy ami eddig 5-10-20 évbe került, azt most egy hónap alatt meg lehet tanulni és felelősen döntéseket hozni ez alapján?
Szerintem, ha az információs társadalom eszközei felmondanák a szolgálatot(tudásbázisok, hatékony komm.eszközök), akkor kiderülne, hogy melyik szaktudás állja meg a helyét. Például egy olyan mérnök nem tudna tervezni, aki nem tud a számítógépe nélkül tervezni. pl. aki nem tudja, hogy kell hőszükségletet számolni progi nélkül. Ehhez pedig el kell mélyülni egy témában, nem csupán kreatívnak lenni.
Igaz, hogy ez egy olyan fundamentalista megközelítés, amire nem lehet felkészülni. Ilyen alapon vadászni is meg kellene tanulni, mert mi van ha nem lesz mezőgazdaság. És egyet is értek ezzel az ellenvetéssel. Mivel most itt tart a technológia, ehhez kell alkalmazkodni és ennek a lehetőségit kiaknázni. Meg az sem igaz, hogy ezzel elutasítjuk a világ eddigi tudását, hanem pont, hogy abból merítünk. De nehéz elhinnem, hogy a böngészésből megszerzett és az oktatásban megszerzett tudás egyenlő fajsúlyú volna.
Más: A világban annyi szükség és megoldatlan probléma van, hogy amikor valami jót akarunk tenni, nem kell messzire mennünk. Sokszor küldetésünk(akár keresztényi) nagyon egyszerű, kézenfekvő dolgok egymáshoz rendeléséről szól, amit eddig senkinek nem volt ideje megcsinálni, vagy senki nem találta ki hogy ezt pont így oldja meg. De támadt egy ember, aki elkezdte és csinálta. Ő lett a vezető. Ehhez persze paradigma váltás kell a társadalomban. Pont az amiről a bejegyzés, cikk szól; legyünk kreatívak.
Ehhez nem zsenialitás kell, hanem az abban való hit, hogy a környezetemen tudok változtatni és ez nem a politikusok feladata első sorban, hanem az enyém.
ha mindenre be akarod magad biztositani, akkor lemaradsz a lenyegrol…kell kockaztatni, akar azt is, hogy bizonyos dolgokban nem melyulsz el, mivel azok nem fontosak, lenyegesek egy adott cel elereseben…valamint minek tanuljak meg valamit, ha van a csapatban olyan aki tudja. csapatban sokkal tobbre juthat az ember. hatekonyabb, kisebb energiat igenyel az egyes tagoktol, es nem kell mindenkinek tudnia „vadaszni”.
nem mindenki erteni akarja a tudomanyt, hanem csak alkalmazni azt, annak a felismereseit, vivmanyait. Nincs ezzel szerintem semmi baj.
amugy meg nem lehetsz kreativ anelkul, hogy ne ismernel fontos szabalyokat (akar itt a papir hidnal), ha nem tudsz bizonyos dolgokat es ugy akarsz kreativ lenni, nem leszel az, max. leégeted magad.
Ez az utolsó bekezdés valóban megválaszolja, azt ami zavart. Némi tudás kell a kreativitáshoz. Például a másodrendű nyomaték ismerete hasznos tud lenni. :)
Csak annyit még ehhez a témához, hogy a kreativitás természetesen nem helyettesíti a tudást, hanem egy magasabb szintre emeli. Vagyis van egy határvonal, ami után már nem a még több tudás számít, hanem a megszerzett tudás kreatív felhasználása, vagyis az alkotás.
Ez pedig Istentől kapott ajándékunk, lehetőségünk és felelősségünk is.
Itt egy jo video a kreativitas es oktatas viszonyarol. Par kerdesben parhuzam van. Nagyon leegyszerusitve a tudas megszerzese mar magaban oli a kreativitast. Minnel kevesebbet tudsz annal kreativabb vagy :-) Es ez az esetek 50%ba vagy tobben is igaz, ha meg tudod keresni az informaciot nem kell tudnod azt. Persze google alapjan nem mennek gyarat epiteni shanghajba :-) de az elet nagyon sok teruleten eleg. A tudomonyaos eletben es feher hollo az uj letrehozasa. Egy icipici ujdonsagbol altalaban regi informaciok hozzaadasaval mixelnek valamit.
De ez a video elgondolkodtato:
http://www.ted.com/talks/lang/eng/ken_robinson_says_schools_kill_creativity.html