A varázsló csak egy hajlott hátú öregember

A modern marketing második kulcsa: a márka (mai szóval: brand)

A varázsló csak egy hajlott hátú, szakállas, süveges öregember. Legalábbis ez az első benyomása annak, aki nem ismeri. Honnan is tudná, mi az a több, amit hordoz, amit képvisel, amire képes, vagy ami az értéke. Nincs a homlokára írva. Mg nincs „márkája”.

Azonban ha eljut az üzenetünk a környezetünkhöz, akkor a legtöbben azonnal felismerjük, ki van a képen:

A Gyűrűk Ura is „márka”, brand a maga nemében. Erről a képről általában nem az eredeti Tolkien regény jut eszünkbe, hanem a hollywoodi szuperprodukció. A szórakoztatóipar marketing-gépezete sikeresen márkázta ezt a szürke, süveges, botos öregembert. A Coca-Colának van talán a legnagyobb és legrégebbi marketing-múltja a modern multik közül – többen is ismerik a világon, mint a Bibliát! A Coca-Cola olyan helyekre is eljutott már, ahol Bibliát még sosem olvastak.

Azonban a branding, a márkázás tudománya is változik. Az internet és a közösségi média egyik erőteljes hatása, hogy egyre kevésbé éri meg hazudni a reklámban. A marketing már nem a nagyotmondás művészete (vagy gazdasága), hanem kezdi betölteni az eredeti rendeltetését (bár ha becsületesen művelték, régen is így csinálták): célorientált, hatékony kommunikáció, amelynek lényege az értékesítés. Az üzenet célba juttatása, és az üzenet tartalmának értékesítése. És ebben a folyamatban a márka vagy hitelesít, vagy hiteltelenít. Vagy erősíti az üzenetet, vagy gyengíti.

Én úgy látom, az újszövetségben van egy elég nyílt márkázás:

„A tanítványokat Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek…” (Apcsel 11,26)

Mi lett mára ebből a szóból? Politikai-, kulturális-, társadalmi-, szociológiai-, gazdasági jelző?

Pedig eredetileg a görög „krisztiánosz” szó azt jelentette: „olyan, mint Krisztus, Krisztushoz hasonló”. Ez a jelző nem csak és nem elsőrenden a Krisztus tanaival való egyetértésre vonatkozott, mint egy világnézeti vagy kulturális magatartásra, hanem azokat a hívőket különböztette meg, akik a feltámadott Jézus Krisztussal valódi lelki-szellemi közösségben meg is élték a hitüket. Az újonnan született, a természetfeletti, az egymást „szemkiverő” módon szerető, tisztelő és szolgáló, szinte érezhetően nem „evilági” embereket nevezték így. A Jézus halála utáni évtizedekben a keresztények voltak azok, akiket a „világ” csodált azért, hogy mennyire szeretik egymást és az embereket általában. Akkoriban ennek a márkanévnek eszméletlenül nagy értéke volt! Olyannyira nagy, hogy amikor tiltották és megtorolták a „használatát”, és a „Márkahűséget” halállal „jutalmazták”, akkor is „megérte az árát”!

Mi maradt nekünk a kétezer évvel ezelőtti „márka” hiteléből és erejéből?!

Költői a kérdés. Mindenesetre hatékonyan értékesíteni egy megroggyant, hitelét veszített, erőtlen márkával nagyon nehéz. Jönnek a valláspiacra az új belépők, és letarolják a régi, megkopott óriást. A rendszerváltozás óta ezt éljük: óriási a spirituális szomjúság, de szinte minden tingli-tangli szekta vonzóbbnak tűnik és gyorsabban fejlődik, mint bármelyik keresztény felekezet. Elvesztettük a márkánk erejét. Már mi sem éljük a márkahűséget. Pedig ha megtennénk, ugyanúgy felbolydulnának a városaink, mint amikor Pál betette a lábát bármelyik kisázsiai poliszba.

A megoldás ugyanaz a gazdaságban és a spirituális világban egyaránt: ÉLD A MÁRKÁDAT!

Csak ne felejtsük el az eredeti definíciót: a kereszténység nem szubkultúrát, tradíciót, politikát, viselkedési szokásokat jelent, hanem valódi kapcsolatot az élő Jézus Krisztussal, újonnan születést, folyamatos megszentelődést, sok-sok bűnbánatot, őszinte és önzetlen tettekben is megnyilvánuló szeretetet jelent, és nem csak a felekezetünk tagjai felé, hanem minden ember felé!

2 válaszok
  1. Jóföldi Barna
    Jóföldi Barna says:

    „Csak ne felejtsük el az eredeti definíciót: a kereszténység nem szubkultúrát, tradíciót, politikát, viselkedési szokásokat jelent, hanem valódi kapcsolatot az élő Jézus Krisztussal, újonnan születést, folyamatos megszentelődést, sok-sok bűnbánatot, őszinte és önzetlen tettekben is megnyilvánuló szeretetet jelent, és nem csak a felekezetünk tagjai felé, hanem minden ember felé!”

    ezt jól megfogalmaztad!

    Válasz
  2. andriska
    andriska says:

    akik először használták ezt a szót valószinüleg sohase látták Krisztust,ezért véleményem szerint a hasonlatszónak attól mégnagyobb a felelősége,hogy a k r i s z t i a n o s -okból következtettek az alap-mintára.Egy az interneten titkositott misszionáriusi területen már néhány családfő is Jézus-imádó,mint az Isten Fiát akár,de a keresztyénséget,elsősorban mint nemzetiségi kirekeszthetettséget,nem vállalják be.De talán igazuk is van,mert nem a márkaembléma a fontos,hanem a személyes kapcsolat Jézussal. Állitólag két egymást szidalmazó török mondja egymásnak Olyan vagy,mint egy keresztyén.Nem igaz,te hazudsz ugy mint egy keresztyén……

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük