A Z-generáció megszólítása és elérése – 1.rész
GENERÁCIÓ-FÓKUSZÚ SZOLGÁLAT I.
Ahogy korábban írtam, elkezdek egy cikk-sorozatot, amely előkészíti és kiegészíti a Generáció-fókuszú szolgálat címet viselő tréninganyagunkat. Az elmúlt egy évben folyamatosan kapom a meghívásokat, elsősorban iskolákból, hogy tartsak előadásokat a gyerekeknek és a szüleiknek, a gyerekeknek és a tanáraiknak vagy csak önállóan a tanári karnak a Z-Generációról, arról, hogyan lehet őket megérteni és megszólítani, tanítani és jó értelemben formálni.
Nem csak az iskoláknak, de a gyülekezeteknek és a lelkészeknek, tanítóknak is égetően fontos megérteni azt, hogy a világunk túl gyorsan túl nagyot változott ahhoz, hogy a 20-30-50-100 évvel ezelőtt kitalált és azóta alkalmazott kommunikációs és cselekvési formák, módszerek és panelek már nem feltétlenül működnek 2016-ban. És nagyon fontos kiemelni: soha nem a tartalmat kell lecserélnünk a korszellemnek megfelelően ahhoz, hogy aktuálisak és relevánsak maradhassunk, hanem a tartalom közlési kereteit. Tehát bár ki fogok térni a későbbiekben is arra, hogy a tartalmat hogyan érdemes súlyozni, milyen kontextusba érdemes beágyazni – az elsődleges, és főleg a mostani gondolatmenet a keretek elkerülhetetlen „modernizálásáról” szól. Bár jobb lenne, ha a modernizálás helyett a hatékonyabbá tételt választanánk célként, annak felvállalásával, hogy a hatékonyság lényegénél fogva olyan fogalom, amely mérhető és ellenőrizhető, ugyanis rendelkezik viszonyítási pontokkal: hatékonyabb valami csak egy kevésbé hatékonyhoz képest lehet.
De vajon biblikus dolgok a kommunikáció – vagy nevesítve: az igehirdetés, evangélizálás, tanítás, bizonyságtétel – hatékonyságának növelését célként kitűzni?
Két egyszerű példát hadd mondjak a Bibliából: ezt csinálta Jézus is, amikor a tanítványainak példázatokban kezdett tanítani. Olyan kommunikációs formátumot és módszert választott, amely hatékonyabban biztosította az üzenetének megértését, megjegyzését és esetleges terjesztését. Másrészt ezt csinálta Pál apostol az Aeropágoszon, amikor úgy tett bizonyságot Izráel „ismeretlen” istenéről, hogy a mondanivalójának keretéül egy homoszexuális görög költő versét használta fel.
Ennyit bevezetésként (a többi majd a könyvben) – most nézzünk egy konkrét témát:
Kire figyelnek a Z-generáció tagjai?
Avagy hogyan lehet elérni és megszólítani őket?
Csak hogy ne kelljen keresgélni a neten annak, aki nem foglalkozik ezzel a témával: a Z-generáció az 1998-2010 között születettek csoportja – ők azok, akik beleszülettek az internet-utáni digitális világba.
Egy Goldman Sachs által tavaly lefolytatott kutatás néhány szempontja*:
1.) A Z-generáció tagjainak valóságos emberek kellenek!
Nem igaz, hogy brand- vagy vállalatellenesek, vagy hogy tekintélyellenesek – csak nagyon jó szimatuk van a bullshit kiszimatolásához, és a tekintélyeket nem fogadják el pusztán a tekintélyük alapján.
A megkérdezettek 63%-a azt mondja, hogy alapvetően nincs semmi baja azzal, hogy mások – politikusok, reklámok, vallások, tekintélyforrások – megmondanak nekik mindenféle dolgokat, ha azok valóságos és hiteles emberek. Vagyis a Z-k nem „megcsinált” üzeneteket és üzenetközvetítőket akarnak, hanem olyan hús-vér embereket, akik ugyanolyanok, mint ők, akik nem szerepeket játszanak, hanem magukat adják őszintén és hitelesen – és ezért lehet hinni nekik. Számukra a legnagyobb véleményformáló erőt azoknak az embereknek a hatása jelenti, akiket ismernek és/vagy megismerhetnek. Akik számukra elérhetők, általuk is leellenőrizhetők, számonkérhetők, megvizsgálhatók, megkérdőjelezhetők és megcáfolhatók.
Oké, mit jelent ez a gyülekezeti misszióban? Azt, hogy önmagában a tekintély, a hivatal, a forma és a keret nem elegendő ahhoz, hogy az általuk közvetített üzenetet befogadják. Nekik elérhetőség és hitelesség kell. Éppen ezért egy bizonyságtétel sokkal elfogadhatóbb számukra, ha azt nem a lelkésztől vagy ifivezetőtől hallják, hanem „one of us” – közülük egytől. Vagyis meg kellene nyitni a gyülekezeti- és missziós kommunikációs csatornákat a „laikusok” előtt. Hadd szólhassanak üzenetek (és nem csupán reagálási lehetőségek, szubjektív vélemények) „hétköznapi” keresztényektől az istentiszteleten vagy épp a gyülekezeti facebook oldalon. És ezek legyenek végre valódi üzenetek: nem versek, állandóan ismételt megtérés-történetek, burkolt miniprédikációk vagy kenetteljes kánaáni elmélkedések, hanem azoknak a valós, hétköznapi történeteknek az egyszerű szavakkal történő elmesélése, hogy mit tett, hogyan vett részt Isten az életünkben tegnap vagy a múlt héten.
2.) Facebook
Akármit is gondolunk róla, a Facebook a Z-generáció életétől elvonatkoztathatatlan. Ez van. Ennek a generációnak a 67%-a napi szinten használja, 51%-uk párhuzamosan Snapchat és 50%-uk Instagram-user is egyúttal.
Azonban fontos tudni, hogy ők másképpen tekintenek a Facebookra, mint mi (idősebbek). Számukra a facebook elsődlegesen az emberek, szervezetek, információk és márkák elsődleges referenciatára, egyfajta adatbázisa – legalábbis ezt mondták el a kutatásban. Természetesen lehet kritizálni ennek a referenciatárnak a mélységét és hitelességét – ettől függetlenül ők így tekintenek a facebookra.
Egyrészt. Másrészt pedig a facebook szerepe az életükben folyamatosan változik. Ahogyan maga a facebook is folyamatosan változik. Kezdetben ismerős-gyűjtögető digitális matricásalbum volt – manapság inkább már mindenki törölgeti a csak virtuális kapcsolatait. Egy időben az üzenőfal volt a fókuszban – manapság inkább a számunkra valóban fontos embereket és témákat összekötő csatornák és csoportok. Pár éve még maga a facebook akart hírforrássá válni, ma inkább egy hatalmas gyűjteménye mindannak, amit megosztunk egymással, és amiből lehet szemezgetni.
Misszió…? Egy gyülekezeti facebook oldal önmagában ma semmire nem elég. Még az sem, ha van rajta egy tonna fénykép vagy mindenféle keresztény cucc linkje. Akkor mire használjuk a facebookot keresztényként? Arra, hogy jelen legyünk rajta – de keresztényként. Ha megosztunk valamit, az legyen pozitív és építő. Ha hozzászólunk, reagálunk, kommunikálunk, az legyen krisztusi, szeretetteljes, udvarias. A jelenlétünk ebben a virtuális világban legyen építő és vonzó.
Kommunikációs és online missziós tréningeken szoktam elmondani ezt a természetesen nagyon leegyszerűsített matekpéldát: a magyarok 51%-a használja a facebookot, 229 ismerőse van és havonta átlagosan 90 tartalmat (posztot, kommentet, feltöltést vagy megosztást) generál. Ha van egy 100 tagú gyülekezet, az 51 x 229 x 90 = 1,051.110 üzenetet jelent minden hónapban! És nem azt akarom kérdezni, hogy ennek vajon mekkora része mutat Krisztusra, ebből mennyi az igevers vagy bizonyságtétel – hanem hogy ebből mennyi képvisel értéket és minőséget?! Pusztán emberi mércével mérve?
Mit csináljunk keresztényként a facebookon? Képviseljünk értéket és minőséget! Szerintem ennyi első lépésként bőven elegendő.
*A forráscikk linkje – ebből indultam ki a cikkben, de megnéztem több hivatkozást, a GS erről készült anyagát és videóját is.
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!