Amit a gyülekezeti vezetők a startupoktól tanulhatnak 2. rész

Folytatom a tegnapi írást – ha nem olvastad volna, az első részhez kattints ide!
És természetesen szívesen veszem, ha van véleményed, hozzászólásod!

6. Hierarchia helyett munkaközösség

Nekem még volt olyan tanárom a teológián, aki azt tanította, hogy a lelkésznek ne legyen barátja a saját gyülekezetében, és ne engedje még a fiataloknak se, hogy tegezzék. Más órán pedig azt mondták, nem kell mindent a gyülekezeti tagoknak elmondani, mert úgyse tudnának mit kezdeni vele, nem is rájuk tartozik. (Nem egyházfegyelmi ügyekről volt szó, hanem bibliaértelmezésről!)

Az egyházban a közvetlen és kötetlen közösséget és munkamorált két tényező akadályozza leggyakrabban. Az egyik a lelkész ragaszkodása a hierarchiához, a másik pedig a gyülekezet (általában idősebb tagjainak) kapaszkodása a régi korok „nagytiszteletű” világához.

Félreértés ne essék: a közvetlen és kötetlen közösség nem jelent egyben tiszteletlenséget is. Különösen nem 2014-ben! A startupokra sehol nem jellemző, hogy a főnök külön irodában ücsörög, ahová csak a titkárnőjén keresztül lehet bejelentkezni, inkább arra törekednek a vezetők, hogy bárki számára elérhetők legyenek, hogy ne kelljen félnie senkinek kritikát vagy alternatív megoldásokat javasolni, mert a vállalkozás a „miénk”, és a célokat csak együtt tudjuk elérni. Ez egy teljesen más „munkahelyi” légkört eredményez, ahol a bizalom, az őszinteség, a kezdeményezés, a bátorítás a jellemző. Nagy szükség lenne erre a légkörre a presbiteri tanácskozásokon éppúgy, mint az istentiszteletek előtt és után.

7. Technológia

Az egyházra sajnos nagyon jellemző a saját korától, és így a kortársaitól való le- és elmaradás. Ennek az oka az a nagyon téves teológiai gondolat, hogy a korunkkal való lépéstartás az elvilágiasodás jele – pedig meg kellene tanulni végre, hogy Istennek soha nem a technológiával vagy a kultúrával van a baja, hanem a bűnnel.

Ma olyan korban élünk, ahol egy tizenkét éves általános iskolás srác poénból iPhone alkalmazásokat készít Justin Beiber levadászásából, és több pénzt keres vele, mint a szülei, vagy amikor a youtube legnézettebb videósa egy tinédzser, aki videókat tölt fel arról, hogy ő hogyan játszik számítógépes játékokkal, és 24 millió rendszeres nézője van, amiért a youtube két milliárd forintnyi jutalékot fizet neki a saját hirdetési bevételeiből!

Tudomásul kell vennünk, hogy az X, Y és Z generáció tagjai (vagyis gyakorlatilag 30 alatt mindenki) már ugyanolyan természetesen használják a technológiát, mint az idősebbek a tollat és ceruzát. Ma az embereket nem lehet elérni postai levelekkel, fénymásolt A4-es „plakátokkal”. Ha az egyház nem érti és nem használja azt a technológiát, ami ma mindenütt körbevesz bennünket, akkor egyre kevésbé lesz képes elérni a kortársakat a világ legfontosabb üzenetével!

8. Formalitások helyett hatékonyság

Ez a startupok egyik legnagyobb erőforrása. Nem pazarolják az idejüket, a pénzüket, az erőforrásaikat tartalom és cél nélküli formaságokra. Az egyház még mindig rengeteg dolgot végez olyan módon, amit ma másképpen sokkal hatékonyabban is lehetne csinálni. Sőt, sokan teológiát gyártanak abból, hogy a hatékonyság is bűn, amire semmi szükség nincsen, inkább imádkozzunk! Hadd mondjam: amikor a tálentumokat megduplázzák, az hatékonyság, amelyik szolga nem hatékony, az mehet a pokolba! Nem számít, hányan térnek meg a gyülekezetben, az életem vagy szolgálatom nyomán?! Hogy a fenébe ne számítana, már elnézést, de ugyan hol máshol térjenek meg az emberek Krisztushoz, ha nem az egyházban?! Vagy nem ez lenne az elhívásunk, nem ez a feladatunk?! A hatékonyság azt jelenti, hogy vannak konkrét, inspiráló és mérhető céljaim, amelyek eléréséért felelősséget vállalok, és mindent megteszek azért, hogy azokat el is érjem. Ha pedig nem megy, akkor addig javítok a hozzáállásomon, a módszereimen, a munkámon, míg el nem érem – mert nem mindegy, hogy mi lesz a végeredmény!

Az egyház nagyon-nagyon el van kényelmesedve, és sokkal inkább foglalkozik a saját igényeinek kiszolgálásával, mint az elveszettek megmentésével. Egy olyan korban és világban, amelyben egyre nagyobb az elvallástalanodás, és állítólag egyre közelebb a vég, nem lenne szükségünk végre egy nagyon komoly teljesítménymaximalizálásra?! Elvégre az embertársaink örök élete van ránk bízva!

9. Ne legyél templomi pojáca!

Bocsánat, ha erős a megfogalmazás, csak követem az eredeti cikk felsorolását – ott „céges pojáca” szerepel.

Nekünk is vannak „céges” pólóink és bögréink, és mi is tudjuk nyomni a marketing rizsát. Ahogy az üzleti életben sem jön be ez a nyomulós és erőltetett önreklámozás, úgy a keresztény változata is inkább csak elriasztja a nem keresztényeket. Tehát nem biztos, hogy akkor leszünk igazi hívők, ha hatalmas „Jézus szeret” emblémás pólóban megyünk el az osztálytalálkozónkra vagy a szülői értekezletre, ha minden baráti beszélgetést imádsággal akarunk kezdeni, és nem tudunk úgy három mondatot elmondani, hogy közben ne említenénk meg a Szent Szellemet.

Van egy régi anekdota, miszerint a vasárnapi iskolai tanító megkérdi húsvétkor az ovisokat, hogy találják ki, kire gondol: hosszú füle van, puha bundája, húsvétkor tojásokat hoz, szereti a répát… – mire az egyik kis srác jelentkezik, hogy „ez pont olyan, mintha egy nyuszi lenne, de a helyes válasz biztosan az, hogy Jézus Krisztus!”

Na ezt értem én templomi pojácáskodáson – erre nincs szüksége senkinek! Lehet egy-egy jó beszélgetés vége személyes bizonyságtétel – de nem attól leszünk keresztények, hogy bármit kérdeznek tőlünk, arra mindig minden esetben Jézus lesz a válasz!

10. Végül: csinálj jó hangulatot!

Fiatalokat kérdeztek meg arról, mi jut eszükbe a vasárnapi istentiszteletekről. Ilyeneket mondtak: sötét van, hideg, csöndbe kell lenni, nem lehet beszélgetni, unalmas, mindig ránk szólnak, viselkedni kell, szigorúság van, senki nem mosolyog, alig várjuk, hogy vége legyen. Aztán megkérdezték, hogy mi jut eszükbe a szombat estéről. Azt mondták, hogy barátok, jó kedv, melegség, dinamizmus, jól érezzük magunkat, alig várjuk, hogy szombat legyen.

Oké, ez nyilván végletes. Mindenestre ha a gyülekezet légköre nem befogadó, nem meleg, vidám, reményt adó, dinamikus, ha a gyülekezetben csak viselkedni kell, ráadásul egészen másképp, mint azon kívül, vagy ahogy természetesen viselkednénk, ne csodálkozzunk, hogy nem vágynak oda nem csak a kívülállók, de sokszor a gyülekezeti tagok sem.

A startupokra az jellemző, hogy a kollégák egyben barátok is, összeolvad a munka és a szabadidő, de ez nem is számít, mert a munka számukra a szenvedélyük, és nagyon jól érzik magukat a kollégáikkal. Valaki egyszer azt mondta, nálunk a „testvér” az, akit nem tudsz másképp megszólítani. Mert még a nevét sem tudod.

Annyira más és jó lenne, ha a testvérek barátok is lennének, ha a gyülekezeti élet és a szolgálat a szenvedélyünk lenne, ha nem csak vasárnaponként találkoznánk, hanem valódi életközösségünk lenne egymással. Szerintem az első gyülekezetek ilyenek voltak. És azt tapasztaltam, hogy az ilyen gyülekezetekbe ma is nagyon könnyen otthonra találnak azok is, akik korábban sosem jártak templomba.

Hát ennyi jutott eszembe a cikkről. Remélem senki nem fog leiratkozni a levelező listánkról amiatt, hogy néhol talán élesen fogalmaztam. És ha van, szívesen várom a hozzászólásokat – beszélgessünk ezekről a dolgokról!

5 hozzászólás
  1. Kovács Zsotza Zsolt
    Kovács Zsotza Zsolt says:

    Nagyon jó,és erős mind a két cikk!
    Köszönöm!

    >>” Hát ennyi jutott eszembe a cikkről. Remélem senki nem fog leiratkozni a levelező listánkról amiatt, hogy néhol talán élesen fogalmaztam. És ha van, szívesen várom a hozzászólásokat – beszélgessünk ezekről a dolgokról!”<<

    Hol lehet feliratkozni arra a Levelezőlistára?

    Válasz

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük