Oldrin Joachim az élet értelmét, a saját életének célját kereső ember, aki fantasztikus utazása során kétféle válasszal találkozik: őt vagy egy hatalmas gyárban készítették, tömegtermékként, egy gép által kidobott receptúra alapján – vagy egy furcsa öregember teljesen egyedi alkotása, aki szeretetből készítette el őt.
Az első rész folytatása a generációs kihívásokkal, a multimédiás forradalom és az online ellenforradalom felvázolásával, a szakértői vezetőségekkel és az influencerek követésével.
Szeretem elemezni a jelent és a jövőt, sokat olvasok és gondolkodok, vannak terveim és folyamatosan készülődök, gyülekezeti és kultúrmisszióra egyaránt. Ahogyan az elmúlt években, úgy idén is azzal kezdtem az évet, hogy átolvastam az általam követett influencerek írásait, hogy mit gondolnak a 2018-as év gyülekezetépítést és missziót meghatározó kihívásairól és változásairól. Nyilván ezek a „trendek” elsősorban az amerikai és protestáns közegnek szólnak, és inkább a városi gyülekezetekre jellemzőbbek, de a nyugati kultúra már elég erősen globalizált egyházi viszonylatban is, s így a számukra érvényes gondolatokból talán mi is levonhatunk tanulságokat a magunk élethelyzetére áttranszformálva.
Van egy különleges létesítmény Michigan-ben, a „Bukott Termékek Múzeuma”, amit egy amerikai piackutató cég alapított. Itt gyűjtik azokat a termékeket, amelyek megbuktak: előre sütött tükörtojás, koffeines sör, önmelegítő (és sajnos felrobbanó) leveskonzervek, és megannyi olyan dolog, ami talán csak napokat, heteket élhetett, mielőtt dicstelenül távoznia kellett a boltok polcairól. Vagy épp oda sem lett volna szabad kerülnie… Itt mindenből csak egy van, egyfajta mementóként milliónyi hiábavaló elképzelésre, összetört álomra és kudarcba fulladt sikertörténetre… A kudarcokhoz való hozzáállásunk nagyon ambivalens. Ha a kultúránkat nézzük, akkor az egy sikerorientált, élményközpontú, boldogság-hajszoló kultúra, ahol a kudarc rettegett, nemkívánatos, szégyenletes, ciki, elhazudott… Keresztényként szerintem még rosszabb a helyzet, sokkal problémásabb a kudarchoz való hozzáállásunk. Mert nekünk bejön egy plusz dimenzió, Isten vezetése, amire nagyon szeretünk hivatkozni a döntéseink során – legyen szó misszióról, párkapcsolatról, gyülekezeti dolgokról, munkahely választásról, ki milyen mértékben éli meg Isten vezetését az életében. És ha jön a kudarc, akkor zavar támad a rendszerben… Akkor tehát mihez kezdjünk a kudarccal, a saját kudarcainkkal?
Nem szeretnék se miniprédikációt írni, sem az egyéni kegyesség felől elmélázni azon, milyen is az örömteli közösség. Ahelyett, hogy hosszas elméleti fejtegetésbe kezdenék, szeretném néhány egyszerű ellentétpárral önvizsgálatra hívni mindazokat, akik egy-egy helyi gyülekezet tagjaiként vagy vezetőiként (is) olvassák az apcsel29-et. Lesz itt két oszlopnyi egyszerű és gyakorlati lista: nézzük meg, melyik oszlopban lesz több ránk jellemző állítás, és nagy eséllyel azok leszünk mi. S ha ebből le lehet vonni bizonyos tanulságokat, tegyük meg, és változtassunk. Mert meggyőződésem, hogy az örömteli légkör, kapcsolati háló, közösség, istentisztelet a misszió egyik legfontosabb összetevője!
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Luther életéről szóló, szakmai szemmel is nagyszerű társasjáték bemutatójáról szóló videót.
Ennek a világnak Gazdája van: és benne Neked is! Ő teremtett, ő bíz feladatot rád is! Ennek a világnak célja van: nem a semmibe tart, és nem a véletlen kormányozza. Célja a megváltás kiteljesedése, az ember üdvössége és Isten dicsőségének kibontakozása. Ebben a világban társaid vannak: akikért, akiknek a világáért felelősséggel tartozol. Részesedhetsz mások javaiban, tudásában, de neked is gazdagítanod kell a többieket. Ez a világ érték – őrizned kell: a világ, mint Isten teremtménye: jó! Értékes. Az élet értékes! Ezeket védenünk és őriznünk kell! Ebben a világban sok nyomorúság és baj van – enyhítsd! Íme a tudomány valódi célja: hogy eszközzé váljon mások életének megjobbítására. Minden tudásnak addig van csak haszna, amíg attól mások előbbre jutnak. Ebben a világban Isten az Úr! – A hit és a tudomány kapcsolatáról szóló sorozat harmadik, befejező része.
Folytatjuk a tudomány és a hit közötti kapcsolat vizsgálatát. De előbb nézzük a fogalmakat. A hit (vagy teológia) Isten dolgairól beszél; a sem tapasztalati, sem logikai úton alá nem támasztott elméletek és feltételezések elfogadása (Ért.Lex.); „a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11:1). A tudomány pedig a teremtett világról szól; objektív, bizonyítható tények és elméletek rendszere. Ami közös mindkettőben, hogy a módszere leírás: a minket körülvevő világot mutatják be és próbálják magyarázni. De hogy milyen kapcsolatban állhatnak egymással, arra négy alapvető modellt tudunk leírni…
Ez nem lesz rövid olvasnivaló, de talán hasznos és fontos lenne ilyesmiről is tanítani a gyülekezetekben. Mi a tudomány és a hit egymáshoz való viszonya? Hogyan férnek el egymás mellett a Bibliában és a világunkban. Hogyan viszonyuljon a tudományhoz a hívő ember? És mit jelent a látszathit vagy a látszattudomány – főképp, ha a valódi változatukkal vetjük össze őket? Ilyen kérdésekről lesz szó ebben a három részes sorozatban.
