(…) A nárcisztikus vezetők könnyen elszakadhatnak a valós világtól, nem reagálnak rá, hanem inkább létrehozzák a saját maguk univerzumát, amelyben a valóságot a saját elképzeléseiken keresztül értelmezik és magyarázzák. És ez nem mindig van összhangban az élettel és a realitással – ami egy idő után már egyáltalán nem életszerű, hanem mint egy kényszer, úgy telepedik rá a követőik életére. (…)
Azt mondják a hozzáértők, hogy a társadalmunkban online forradalom zajlik. Én azt hiszem, ennek több „hulláma” is van. Az első az offline emberekből online embereket formál. Vagyis az internetet korábban csak valamiféle luxuscikként vagy alternatívaként értelmező embereket bekapcsolja az online véráramba. És az első hullámban rájövünk arra, hogy mekkora lehetőség, potenciál van az internetben. (…)
Pár napja egy barátom megkérdezte tőlem (is), mit jelent számomra a boldogság. Lehet ezt egyáltalán definiálni? Kegyes szólamok nélkül, egyszerűen és világosan?! Azt válaszoltam, hogy a boldogság az az állapot, amelyben nem akarok más lenni, mint aki vagyok. Amikor el tudom fogadni az életemet olyannak, amilyen, a lehetőségeimmel és a gyengeségeimmel együtt. Amikor nem álmodok egy másik életről, egy másik emberrel, másik körülményekről, amikor nemm mennék vissza az időben, ha tehetném, hogy megváltoztassak, visszacsináljak dolgokat, amik oda vezettek, ahol most vagyok.
A mai egyház, kereszténység iszonyúan le van maradva a saját korától,kultúrájától, környezetétől. Egyszerűen képtelenek vagyunk elérni, megszólítani, megragadni és megtartani az embereket. És meggyőződésem, hogy nem azért, mert ostobák, maradiak, IQ-hiányosak, beszűkültek vagyunk, hiszen van Bibliánk, vannak nagyszerű válaszaink a ma aktuális kérdésekre is, van kétezer éves tapasztalatunk, és nem utolsó sorban van Szentlelkünk, aki segít nekünk, aki a bölcsesség Lelke bennünk. (…)
Hogyan működik egy jó üzlet? Az olyan, amelyik nem csak a gyors meggazdagodásra törekszik, hanem hosszú távon értéket is akar teremteni. Három pillére van minden értelmes munkának: 1. Fejlesztés – amikor értéket teremtek 2. Paicra vezetés – amikor ezt az értéket eladom 3. Ügyfélszolgálat – amikor a vevőimmel foglalkozok
Van pár olyan dolog, amivel szinte nonstop „botránkoztatjuk” a nem keresztényeket a környezetünkben. Kicsiben és nagyban, a szószékről és a hátsó sorokból, egyéniben és felekezetiben – szóval sajnos mindenhol. Ezek nagyon általános negatívumai keresztény kultúránknak és viselkedésünknek. Íme a TOP5 – vagyis az öt „csúcstartó” (legalábbis a saját tapasztalataim alapján): 1. „Nem értem, hogy az egyik keresztény miért ócsárolja a másikat…!”
Találós kérdés… melyik az az ország, amelyikben 335 milliószoros (!) az infláció, és a lakosság 90%-a munkanélküli, akik semmiféle segélyre nem jogosultak. Ja, és nagyobb, mint MO. Néha nagyon el tud keseríteni, amikor ilyenekről olvasok. És többek között ezért is tisztelem nagyon Bonót a U2-ból, mert volt arca még a Bush idejében odamenni az USA elnökéhez azzal, hogy el kéne engednie 21 afrikai ország teljes adósságállományát, és amikor Bush megkérdezte, hogy ugyan mire fel, akkor Bonó csak letett egy Bibliát az elnök orra elé (…)
Mi lenne, ha ráeresztenénk a Google Anaytics-et a gyülekezetünkre?! Akkor valahogy így nézne ki a kérdéssor: – Hányan járnak a gyülekezetedbe? Hányan a tagok, és hányan a látogatók? Hány új látogatója van a gyülekezetnek hetente vagy havonta? – Milyen a visszafordulási arányotok – vagyis hányan nem jönnek el másodszor?! Mi rettenti őket vissza?! – Milyen motivációk hozzák el őket a gyülekezetbe? Mit várnak, mire kíváncsiak, mit keresnek?
…spam, spam, spam. Nem tévézek! De szöget ütött a fejembe valami. A szószékről vajon mennyit szpemeltem? Lehet, hogy nem volt rossz, amit vagy ahogy mondtam, csak épp „háttértévézés” volt, mert rengeteg kérdés, probléma, „keresés” megválaszolatlan maradt, és a „műsor” nem arról szólt, amit az emberek kerestek volna. (…)
