Bejegyzések tőle apcsel29

Az elköteleződés feltételei

Az alábbi lista egy hat éven át, kétszázezer munkatárssal készült felmérés és interjúsorozat eredményén alapszik. Átgondolva és átdolgozva a kutatási eredményeket, úgy gondolom, mint sok más szervezeti törvényszerűség, az elköteleződés ezen feltételrendszere is univerzális, mivel a gyülekezet is egy meghatározott cél elérésére szerveződött közösség és szervezet, amelyben sok (ha nem is minden) alapelv hasonlóan működik, mint egy nonprofit szervezetnél vagy munkahelyen. Jöjjön tehát a lista – bővebb magyarázatok nélkül tizenhárom olyan állítás, amelyek az elkötelezett önkéntesekre és munkatársakra jellemzők egy gyülekezetben. Az elköteleződés szintje annál magasabb, minél több állítással egyet tudunk érteni. De ne felejtsük: ezek nem tanácsok, hanem visszajelzések, amelyeket elkötelezett munkatársak fogalmaztak meg az elköteleződésük okaiként. Tűzzük ki gyülekezetépítési célunkként, hogy munkatársaink pontról-pontra kipipálhassák mind a tizenhárom állítást, s elmondhassuk: igazán elkötelezett emberekkel építhetjük együtt az Isten országát.

A lelkészek kiégésének okai

A lelkészek 25%-ának nincs kihez fordulnia, ha személyes vagy családi problémái, konfliktusai vannak.
A lelkészfeleségek 25%-a a férjük lelkészi szolgálatát tartja elsődleges konfliktusforrásnak az életükben.
50%-uk úgy érzi, nem tud megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket maguk vagy mások támasztanak a lelkészi szolgálatukkal kapcsolatban.
A lelkészcsaládok 52%-a úgy gondolja, a szolgálatuk a családjuk kárára van.
A lelkészfeleségek 56%-ának nincs közeli baráti kapcsolata senkivel.
A lelkészek esetében ez az arány 70%.
A lelkészek 94%-a él folyamatos stresszben amiatt a gyülekezeti elvárás miatt, hogy az ő családjának mindenben tökéletesnek kell lennie.
Ez csak néhány statisztikai adat – a posztban több van. És néhány gondolat, személyes tapasztalat mindezekkel kapcsolatosan.

Érteni, elérni és áthatni

Ahhoz, hogy az egyházon kívül élő embereket elérhessük az evangéliummal, mindenekelőtt értenünk kell azt a világot és kultúrát, amely meghatározza az életüket – voltaképpen mindannyiunk életét, hiszen bennünket sem vett ki Krisztus a saját környezetünkből, „csak” átformált minket abban. Ez egyfajta kulturális érzékenységet jelent, amihez néhány gondolatot hadd osszak meg segítségül… Légy jelen! Légy kezdeményező! Légy egy kicsit teológus! Légy érthető! És szeress! Ezek a cikkem alcímei.

Százféle gondolat

Rendezgetem a jegyzeteimet, és a kezembe akadt egy lista, amelyet folyamatosan bővítgetek már évek óta, olyan magvas gondolatokkal és bölcsességekkel, amelyekkel a neten, könyvekben vagy beszélgetésekben találkozok. Most kiválogattam belőlük egy százas csokrot. Talán lesz köztük olyan, amin keresztül Isten megszólíthat vagy inspirálhat…

Képes beszéd

Nagyon szeretem a jó illusztrációkat. Amikor előadásokra, tréningekre készülök, rengeteg időt töltök a neten, megfelelő képeket keresgélve. Van olyan képzési anyagom, amely prezentációjába több mint 140 órányi munkát fektettem – csak a prezentáció elkészítésébe, és akkor még nem is beszéltünk magának az előadásnak a megírásáról! A megfelelő illusztrációk összekeresése, magyarosítása, a PowerPoint vagy Prezi felépítése terén maximalista vagyok, mert tudom, milyen sokat számít a jó prezentáció.

Hatalmas gyűjteményem van ilyen “okos” képekből – ebben a posztban közreadok néhányat,  esetleg egy-egy gondolatot is mellékelve hozzájuk. Remélem hasznos lesz inspirációként, példaként, módszerként is. Lehet használni prédikációkban, tanításokban, ifiken, vagy akár csak egy blogon, ha továbbgondoljátok vagy befejezitek ezeket a rendhagyó képaláírásokat…

A parancsnoki szándék

Rengeteg tanulságos és tartalmas igehirdetés hangzik el a templomokban és imaházakban, amelyek információkat adnak át – de nagyon kevés olyan, amelyek konkrét célokat határoznak meg, és valóságos tettekre motiválnak e célok elérése érdekében. Ebben segítheti a felkészülésünket a Parancsnoki Szándék.

Rendhagyó felkészülés a nagyhétre

Protestánsként, főképp talán neoprotestánsként nem szoktunk imádságokat olvasni – ez amolyan katolikus, kicsit talán evangélikus „szokás”. Pedig érdemes lenne. Ez egy egészen másfajta csendesség, elmélkedés és istentisztelet, mint amit a manapság divatos keretekben megszoktunk. Meggyőződésem, hogy a protestantizmus sokat veszített, amikor a misztériumot száműzte a teológiájából és kegyességéből, ennek „pótlására” nem véletlenül született meg a karizmatikus mozgalom, egyfajta természetes válaszként a hiányra. Ez egy olyan szelete a keresztény életnek, amire nagy szükségünk van. Számomra meghatározók volt, hogy a megtérésem után szerzetesek szemlélődő imádságait és elmélkedéseit is olvastam, talán ezért tekintek kicsit elfogultan erre a „műfajra”.

Hol van a hús?!

Ez a magabiztosság és bátorság nagyon  hiányzik a mai kereszténységből. Hiszen mi is értékesítők vagyunk: minden vasárnapi istentiszteleten, minden bizonyságtétellel, minden hitvallással értékesíteni próbáljuk az evangéliumot, Jézus Krisztus személyét, az Istennel való közösséget. Reklámozzuk a keresztény élet „hasznát”, a természetfeletti világ valóságosságát, a gyülekezeti közösség teljesen másmilyen voltát. De vajon hozzá merjük-e mondani, amit ez a hamburgeres reklám: hogy tessék kipróbálni, ellenőrizni, megmérni, letesztelni?!

Podcast 01 – Kapcsolati térképünk

Vannak olyan témáim, amelyekkel sokat foglalkoztam, esetleg valamelyik korábbi tréningünknek része volt, de nem került rögzítésre, vagy akár lehetne belőle képzési anyag, de talán nem olyan nagy téma, vagy csak nem jut rá idő, erő, lehetőség. Arra gondoltam, indítok egy Podcast csatornát, aztán meglátjuk, mi lesz belőle, hogy egyáltalán van-e szükségetek ilyen jellegű anyagokra… Akár igen, akár nem, egy visszajelzésért hálás lennék!

Az első „adás” a kapcsolati térképünkről szól, vagyis arról, hogy a körülöttünk élő embereket hogyan oszthatjuk be egy kapcsolati viszonyrendszerbe. Az apropója ennek a gondolatnak az a tapasztalat, hogy gyülekezetek sokszor még mindig túl sok energiát fektetnek abba, hogy vadidegen és elérhetetlen embereket érjenek el az evangéliummal ahelyett, hogy a természetes kapcsolatrendszerüket mobilizálnák és töltenék meg tartalommal. Nem lesz a podcastban semmi eget rengető megvilágosítás, inkább csak rendszerezem azt, ami amúgy is magától értetődő.