Az egyház jövője

Az életünk folyamatos változás – ez a változás pedig a bennünket érő külső, és a bennünk zajló belső hatásokra adott válaszainkból áll össze. Keresztényként pedig van még egy szellemi dimenziói, egyfajta “felső” hatás (meg persze alsó is, sajnos).

Sokat gondolkodok azon, milyen gyülekezetekre, milyen egyházra van szüksége a 21. századi embernek, hogyan kellene “jól” változnunk, hogy a kortársaink számára értékes, tartalmas és élvezetes közeggé válhassunk, miközben Istentől sem távolodunk el.

Sok-sok beszélgetés, közösségi és társadalmi élmény és tapasztalat, és az eddigi gyülekezeti-missziós munkám alapján az én kívánatos jövőképem valahogy így nézne ki – most csak címszavakban:

Kevesebb verseny és rivalizálás – több valós együttműködés a felekezetek és a helyi gyülekezetek között;

Kevesebb uniformalizálás – nagyobb változatosság – vagy fogalmazhatnék másképpen: kevesebb emberi törvény – nagyobb lelki-szellemi szabadság, minden téren: a teológiában, a liturgiában, a szervezeti és a közösségi életben egyaránt;

Az egyháztagság hangsúlyozása és tanítása helyett a Krisztus követésének hangsúlyozása és tanítása

Kevesebb “miért” – sokkal több “hogyan”! Vagyis kevesebb prédikáció a problémákról, a kísértésekről, “világról”  és a bűnökről – sokkal több a konkrét válaszokról, a valós megoldásokról, sokkal több gyakorlati útmutatás arról, “hogyan csináljuk” jól és hatékonyan a “kereszténységünket”.

Kevesebb tradíció – több innováció. Kevesebb ragaszkodás a csak hagyományból, szokásból vagy rutinból megtartott és végzett dolgokhoz, és sokkal nagyobb bátorság, hajlandóság és rugalmasság a változások felé.

Kevesebb utcai evangélizáció és evangélizációs kampány – sokkal több emberi, baráti kapcsolat – a gyülekezeten belül és kívül egyaránt.

Kevesebb hierarchia – több egyenlőség – az egymás alá/fölé rendelése helyett az egymás mellérendeltség erejének felfedezése, egyházon belül, a szolgálatban és a vezetésben, valamint morálisan a gyülekezet-világ kontextusban egyaránt.

Kevesebb beszéd – sokkal több cselekedet – a misszió, a diakónia, a szociális segítségnyújtás, a szeretet terén.

Kevesebb, de konkrét és mérhető célkitűzés – a “mindent akarunk és mindent csinálunk, akkor is , ha csak húszan vagyunk” szemlélete helyett. A legalapvetőbb közösség- és munkaszervezési alapelvek alkalmazása a missziómunkában is.

Kevesebb felekezet – több együttműködő és egymást tisztelő gyülekezet. Az egyházi intézményrendszerek helyett gyülekezeti közösségek hálózata.

Kevesebb tiltás – helyette sokkal több útmutatás.

Kevesebb kritika – sokkal több bátorítás, megerősítés, támogatás.

Tudom, lehetne folytatni a felsorolást… akinek van véleménye, szóljon hozzá bátran!

3 válaszok
  1. Hajdú BÁlint Kadosa
    Hajdú BÁlint Kadosa says:

    “Kevesebb utcai evangélizáció és evangélizációs kampány – sokkal több emberi, baráti kapcsolat…”

    Nagyon egyet értek!

    Gyökössy Endre mondta anno valahogy így:
    Itt az ideje újra megtanulni, azt, amit az ősegyház még tudott a LÉNYEGET ILLETŐEN.
    Akkor ez volt a jelmondat – és ez tükröződik az ApCselből is – :
    Kevesekért-sokat.
    Ma az egyház általában fordítva “dolgozik”:
    Sokakért-keveset…

    Személyes kapcsolat,egyszemélyes evangélizáció, most (talán) újra ennek van itt az ideje…

    Válasz
  2. Szilárd
    Szilárd says:

    “milyen gyülekezetekre, milyen egyházra van szüksége a 21. századi embernek, hogyan kellene “jól” változnunk, hogy a kortársaink számára értékes, tartalmas és élvezetes közeggé válhassunk, miközben Istentől sem távolodunk el.”

    Szerintem itt a kiindulópont kicsit téves: nem az embereknek kellene megfelelnünk, hanem Isten elvárásainak.
    És így, a sorrend megfordulásával már sokkal kevesebbet kell azon gondolkodnunk, hogyan válhatunk “értékes, tartalmas és élvezetes közeggé”.

    “hogyan kellene “jól” változnunk” – ez nekem emberi erőlködés szagú.

    “Miközben Istentől sem távolodunk el” – Miért akarunk mindenképp a világ elismerését kivívni, még olyan áron is, hogy a gyülekezetek ateistává – Isten nélkülivé válnak?

    ‘Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.’ (Pál Timoteosznak írt 2. levele 3:5)

    Válasz
  3. Szilárd
    Szilárd says:

    A felsorolással egyetértek, és jó dolognak tartom a jobbító-újító gondolkodást, szándékot, sőt, inkább nélkülözhetetlennek. (Ezzel szerettem volna kezdeni.)

    Válasz

Szóljon hozzá Ön is!

Véleménye vagy kérdése van? Beszélgetne velünk?
Írjon bátran, és válaszolunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.