Veszélyes gyülekezet 6. – Az evangélium hitelének visszaszerzése
Ez egy olyan probléma, amivel szembe kell néznie a posztmodern- és posztkeresztény társadalomban élő egyháznak – és így minden helyi gyülekezetnek, illetve minden egyes keresztény embernek. Az evangélium hitele a nyugati kultúra szemében elveszett. Részben egy kifejezetten keresztény ellenkultúra hatására – mint pl. a new age, a posztmodern, az okkultizmus, részben pedig az egyház hiteltelenné válása miatt, amit a kívülállók jól/rosszul (?) azonosítanak az evangéliummal. Mindenesetre mind a tradicionális keresztény „vallás”, amit a népegyházak képviselnek, mind az erőteljesen amerikai beütésű „evangélikál” vagy evangéliumi vonal, amit nálunk is az evangéliumi-és karizmatikus kisegyházak visznek – társadalmi szinten nemigen tudja már elérni az emberek ingerküszöbét. Mindannyian belekerültünk egy fiókba, amely fel van címkézve, és kialakult az egyházzal-evangéliummal-Jézussal szembeni cinikus apátia, mint légkör vagy közeg, amelyben nekünk evangéliumot kellene hirdetnünk.
Azt hiszem arra lenne szükség – mindig itt kötök ki lassan, bármilyen témájú postba is fogjak – hogy a megoldás egy olyan „kereszténység” lenne, amely egyszerre ortodox a Bibliához való ragaszkodásában, és multikultúrális-technokrata-asszimiláló-és-asszimilálódó a környezetéhez, a saját helyi kulturális- és társadalmi közegéhez való viszonyában. Tudom, hogy mindig ez volt a cél, de az utóbbi évszázadban szerintem ezt valahogy elveszítette az egyház. Vagy a kulturális közegét, és ezzel az embereket „engedte ki a kezéből”, vagy a Bibliát, mint mércét. ahogy én látom, bár lehet, hogy tévedek, sem a történelmi egyházak, sem az úgynevezett evangéliumi közösségek nem maradtak fenn az utóbbi 30 év változásainak viharán. Különben tele lenne a sajtó (és nem a gyülekezeti könyvesboltok, hanem a világi média!!!!) az ébredések híreivel.
Veszélyes gyülekezetté csak az tud válni, amely egy határozott értékrendet tud határozottan és konzekvensen (és mindeközben szeretettel és kegyelmesen) képviselni a mai értékzavaros világban, és amely ezernyi kapcsolódási ponton csatlakozik össze az őt körülölelő társadalommal és kultúrával – vagyis az emberekkel. Értékhűség és kapcsolódási pontok – ez a kettő kell az evangélium hitelességének visszaszerzéséhez. Szerintem.
na valamit írok
Az evangéliumnak sosem volt hitele a világ előtt.
Zoltán.
Szerintem ez a hiteltelenség nem most kezdödőt el.Sajnos nagyban hozzájárultak a történelmi egyházak is.Nagyon sokáig tudatlanságban tartották az embereket.Ráadásul a klérus tévtanításokkal terhelték az embereket.Ki használva Isten kereső emberek joszándéku akaratukat.Máté/15/1-9.Sajnos ez a helyzet van most.Hiteles emberekre van szükség akik meg is élik Istennel való közösséget.Tulteológizált az ige hirdetés.Jézus is ugy hírdette az evangéliumot,hogy minden ember megérthesse,és ugy mond nem csak a kiválasztotak.Isten igéjét,és Szent Szellemét nem lehet kisajátitani.
Mit is tetszenek érteni pontosan az „evangélium hitele” és annak elvesztése alatt? Amolyan definícióra lenne szükség…
az evangélium ,Isten legyen az első,s az emberek iránti türelem megértés,s nem egy térítő keresztes hadjárat,s az is fontos ,hogy levetkőzzük a keresztény gőgöt,hogy mi tudjuk a „tutit”,a mi tanításuk az egyedüli,s jó,biblikus-ezek után jön a megújjulás
Az evangélium az Isten hatalma, de sajnos kevés hivő tapastalja meg ezt a szellemében.