Az evilági és a nem evilági

Az APCSEL29 alapvetően nem a teológiai tudományokkal foglalkozik, nem prédikációs vagy hitéleti portál – a cikkeink ezért nincsenek tele igeversekkel vagy bibliai utalásokkal. Specifikus, szakmai szolgálatot és blogot működtetünk, célunk az egyház, pontosabban a helyi gyülekezetek 21. századi „felzárkóztatása”, hogy kereteikben, módszereikben, az evangélium örökérvényű üzenetének megfogalmazásában és megjelenítésében, az online és offline kommunikációjukban, a strukturális és szervezeti rendszereikben naprakészek legyenek. Ez a naprakészség a kortársainkhoz való kapcsolódás lehetőségét jelenti, a hatékonyság és eredményesség elősegítését a missziómunkában is, éppúgy, ahogyan azt az élet minden más területén is elvárjuk – akár magunktól,akár másoktól.

Ezért foglalkozunk sokat a nem hívőkkel való kapcsolatépítéssel, a környezetünkben zajló trendekkel, ezért igyekszünk új, nem a kegyességi koordináta rendszerben mozgó kérdéseket feltenni és rájuk válaszokat találni. Az APCSEL29 szerepe a gyülekezetépítésben és a misszióban ezért „csupán” kiegészítő: újra és újra el kell mondanunk, hogy nem ezek a módszerek és ismeretek fognak ébredést elhozni az egyházba, hanem a Biblia helyes értelmezése, a helyes értelmezésnek megfelelő helyes tettek, a gyülekezeteink nyitott, befogadó és szeretetteljes, minőségi közösségei, a rengeteg imádság, Isten Szentlelkének természetfeletti munkája – ÉS ezek és az ilyen ismeretek és módszerek! Erős bibliai identitás és erős kulturális integritás. Egyik lábunkkal a természetfeletti, a szakrális, a bibliai, a teológiai dimenzión állunk, ahol Isten, az egyház, a Szentlélek munkája van – a másik lábunkkal pedig abban a közegben, amelyben az istenkereső emberek élnek, akiket Isten rajtunk keresztül keres és hív magához. A kettő csak együtt működik! Ha mindkét lábunk a szakrális dimenzióban lenne, akkor öncélú, önmagáért élő, önmagával törődő szektává válnánk, amelynek semmi kapcsolódási pontja nincsen az őt körbevevő világgal, és ami fontosabb, a benne élő emberekkel. Ilyenkor az egyház lemarad a korától, elszakad a kortársaitól, és képtelen lesz Isten üzenetét hitelesen, aktuálisan eljuttatni az emberekhez. Ezzel célt téveszt – és ahogy Spurgeon mondja – többé nem Isten munkatársa az emberek üdvösségre segítésében, hanem a Sátán munkatársa az emberek kárhozatban hagyásával! Sajnos vannak ilyen gyülekezetek,  talán felekezetek is.

A másik tévedés, amikor mindkét lábbal átállunk a „világi” térfélre – és már csak világi módszerekben, tömegpszichózisban, marketingben, a retorikai fordulatokban hiszünk. De a bibliaolvasó hívők tudják és értik: ahol nem történik semmi természetfeletti – ott nincs is jelen a természetfeletti Isten, ott a „nem evilági” egyház ledegradálódik formális evilági vallásossággá és intézménnyé. Sajnos ebből is van sok.

A lényeg: Krisztus egyházának egyszerre kell eviláginak és nem eviláginak lennie. Eviláginak abban az értelemben, hogy a saját korában, a saját kortársai között él és szolgál, használva mindazokat a közösségi, kulturális, technológiai lehetőségeket és eszközöket, amelyek a mindennapjaink részei – de nem evilági abban az értelemben, hogy olyan természetfeletti pluszt képes bemutatni és felkínálni az embereknek, amelyet sehol másutt nem lehet megtalálni, egyedül az élő Istennel való személyes életközösségben.

Mindez csupán egy rövid jelzés, nem is az első, hogy miért foglalkozunk annyit bizonyos témákkal, másokkal pedig – itt legalábbis – miért nem. Ezért. Mert a mi szolgálatunk, vállalt célkitűzésünk a misszió egyetlen területére fókuszál – az „evilággal” való kapcsolódási pontokra. A többi témát és feldolgozási módszert meghagyjuk a teológiai blogoknak, a lelkészeknek, a missziótársaságoknak.

Hamarosan pedig jön az újabb tanulmányunk – egy tartalmas összegzés azoktól a kulturális trendekről, amelyek kihívást jelentenek a keresztény misszió számára, s amelyekben éppen emiatt óriási missziós potenciál is van.