Az önkéntesek és a laikus szolgálók közötti különbségek

A magyar egyházi kultúrából nagyon hiányzik az önkéntes munkatársi szolgálat kultúrája – az angol keresztény zsargonban ez a „church volunteers” . Az „önkéntesek” valahol a lelkes és szimpatizáló gyülekezeti tagok és a fizetett gyülekezeti munkások (ajaj, miket is beszélek, hisz ilyenből is csak egy van az átlag magyar gyülekezetben, és ez a lelkész) között lennének. Képzeljük el a gyülekezetet úgy, mint egy alapítványt vagy (hivatalos) egyesületet: vannak a vezetők (board, kuratórium), a fizetett alkalmazottak (staff, munkatársak), és a nem fizetett, de elkötelezett önkéntes munkatársak. És ezen túl vannak az egyesületi tagok, vagy az alapítványi munka célcsoportja. Ebben a hasonlatban a vezetői testület lenne a presbitérium, a fizetett munkatárs a lelkész, és mindenki más a „kedvezményezett”. Nálunk kimaradt az önkéntes munkatársak csoportja. Pedig a gyülekezetnél legnagyobb (emberi) erőforrásai ők lehetnének!

onkentesek

Mi jellemző rájuk?
Az alábbi listából ki fog derülni, mi a különbség az „önkéntesek”, és a nálunk elterjedt „szolgálattevők” vagy „laikus szolgálók” között:

• Önként és fizetség nélkül elkötelezik magukat egy szolgálat vagy projekt mellett
• Erre közösségi, nyilvános felhatalmazást kapnak
• Erre a közösség vezetősége felkészíti (kiképzi) őket – ami azt jelenti, hogy sokszor tréningekre, kurzusokra küldi el (és fizeti be) őket
• Az önkéntesség egyfajta szakmaisággal és professzionalizmussal is együtt jár
• Jogaik vannak
• Felelősségük van
• Elszámoltathatóak – és folyamatos beszámolási kötelezettségük is van
• A vezetőség által kidolgozott és/vagy jóváhagyott tervek alapján végzik a munkájukat
• A munkájukat a gyülekezet finanszírozza (vagyis ők nem kapnak fizetést, de a szolgálatukhoz szükséges büdzsét a gyülekezet biztosítja, azt nem nekik kell!)

Oké, tudom, hogy vannak olyan gyülekezet,ek ahol a munkatársakra ezek tényleg jellemzők. Ott természetesen őket értem önkéntesek alatt. De sajnos a magyar átlag mégsem ez.

Igazából nem is az önkéntesek hiányoznak – hanem az önkéntes szolgálatok kultúrája és szemlélete, az a gyülekezeti modell, amelyben ennek (is) helye van. Ami más, mint a nálunk honos lelkész-centrikus gyülekezeti modell, ahol a lelkipásztor a(z egyetlen) fizetett munkás a gyülekezetben, és ő is csinál mindent. Vagyis ahhoz, hogy ez megváltozzon, először a gyülekezeti modellünket kell átgondolni és megreformálni. (De ez most messzire vezetne…)

Belekezdtünk egy online tréning és egy webportál felépítésébe, amely kifejezetten erre a témára fókuszál, és jónéhány cikken keresztül körbejárjuk ezt a témát a következő hónapokban itt az APCSEL29 blogon is. Kérlek legyetek aktívak, szóljatok hozzá – kezdjünk el eszméket cserélni erről a témáról, hogy egymás hite által növekedhessünk!

13 válaszok
  1. Takács Ferenc
    Takács Ferenc says:

    Kedveseim!

    1994 óta vagyok – e szerint az értelmezés szerint – laikus szolgáló.Azóta “nem dolgozom” sehol, csak az Úr munkájában, zsold nélkül. Zsoldot az kap akit felbérelnek, engem, pedig küldött az Úr miután elhívott. Kis játék a szavakkal :-))Amikor az egyik gyülekezeti presbiter testvér hívott a börtönszolgálatba, ahol ő már 2 éve szolgált, vállaltam, és azóta is rendületlenül és nagy örömmel végzem. E mellet még 3 másféle missziót is, és mindig jön hozzá még valami. Amikor a gyülekezet lelkésze megtudta, hogy mibe fogtam, először csak laposakat pillogott, majd egyszer , amikor némi kár érte a gyülekezetet e miatt, úgy kezdett el ordítani, hogy a nyakán kidagadtak az erek, – egy kedves és szelíd ember. Nagyon sajnáltam, hogy annyira rövidlátó volt. Azóta megtérések tömegét láttam, és örültem velük az újonnan születésnek.Jártam a “felsőbbségeknél” ahol azt mondták, ó kedves testvér, hát ha valakinek, akkor neked helyed van az egyházban, mint ez azóta is van :-))
    Nem vagyok keserű, de nálunk ha valakit Jézus Krisztus hívott el szolgálatra és ehhez megadta a hozzávaló tehetséget, akkor nem talál földi “helytartót” aki akár egy kicsit is segítené. Tréfásan mondom, de komoly dolog, hogy az Úr sokfelől gyűjtötte a tanítványait, még lázadó is volt közöttük, csak éppen az akkori egyházból nem volt senki. Elgondolkodtató, hogy egyébként becsületes hívő emberek mivé lesznek, ha bekerülnek az egyházi gépezetbe. Nem véletlenül szakadtak ki újabb és újabb irányzatok – mintegy kényszerből az Egyházból. Már sokan mondták, hogy “csináljak” egy új igeszerű egyházi szervezetet, de ahogyan Jézus Urunk sem vágott bele ilyenbe, én meg hol vagyok Őhozzá, nem teszem. Tehát csak kínlódik az ember és ebben a hétköznapi nehézségekkel teli missziói szolgálatban csodák sokaságát tapasztaja meg, ami többet ér minden szervezetnél és rendszeres havi apanázsnál.
    Ez tartja az emberben a lelket, hogy egy ilyen csodálatos,minden pillanatban azonnal működő kapcsolata van a Mindenható Istennel, aki a hétköznapok eseti gondjain kersztül mutatja gondoskodó jelenlétét. Szeretettel Feri

    Válasz
    • Sipos Andras
      Sipos Andras says:

      lelkész vagyok,-talán-,mert nem mindenki tart annak.Béresfzetéssel.Kb.2o hozzád hasonló embert foglalkoztattam,akár igehirdetésekben is helyettesitettek,-majdnem fegyelmit kaptam érte,meg palástmegvonást,stb.Nem kapott el hasmenés azonban soha a “felsőbbséggel”való többnyire mindig szembeszéllelvaló fronthelyzet.Igy voltam munkanélküli pap,s mindig a tövisháti dugottságban lelistázott.De a szivem se,a nyelvem se ismeri el senkinek a magassabbrendüségét Jézusodnál,-örülök,hogy vagyunk még ilyenek is.Nem kell személyesen ismerjük egymást,ha nincs kedved hozzá,-a Főnökünk ismer mindannyiónkat.

      Válasz
  2. Dobner András
    Dobner András says:

    Szerintem a fent említett tulajdonságokból a magyar szolgálatoknál a “felelősség” és “elszámoltathatóság” a legkritikusabb. Sokszor az önkéntesség hobbi szintűvé teszi a szolgálatot, mivel a gyülekezet örül, hogy valaki megcsinálja. Éppen ezért semmiért nem emel kifogást. A békesség kedvéért.
    De ez sokszor gagyivá, erőtlenné, őszintétlenné teszi az egész munkát.

    Más, Takács Ferencnek: A lázadók alatt a protestánsokat kell értenem? :) Nem sértődök meg, de így még nem hallottam.

    Válasz
  3. Kono
    Kono says:

    Nálunk csak a vendégeknek jár némi költségtérítés, a helyi szolgálóknak (beleértve a vezetőket, pásztort is) nem jár ilyesmi…
    A pásztor és a többiek civilben dolgoznak, mellette önkéntesként (nem hivatalból és nem szerződés miatt) szolgálnak a gyülekezetben.

    Ha majd annyi megtérő lesz, hogy képtelenek leszünk dolgozni tőlük, akkor majd elgondolkozunk azon, hogy változtassunk:D

    Tulajdonképpen, hogyan is tudna az odaszánásról tanítani egy pásztor, akinek azért fizetnek, mert heti kétszer prédikál egyet, emellett szolgálai lakást kap, és akkor kel fel, amikor akar? Az ilyen ember hogyan tudna tanítani melósokat, akik napi 10 órában dolgoznak, hajnalban kelnek, este járnak haza; háziasszonyokat, akik a munka után még ellátják a gyerekeket, főznek, mosnak, takarítanak, majd ezek után még házicsoportra mennek, vagy embereket vezetnek Krisztushoz?

    Ezeket a kérdéseket egy tesónő tette fel nekem, aki annak idején 3 gyerek és a háztartás ellátása mellett ment még missziózni, imádkozni, gyakran éjjelig, hajnalig! Másnap meg ment melóba.
    Egyszer el kellett menni a pásztorához. A pásztor hajnali 10-kor még alig látott a csipától, úgy nyitott ajtót :)))

    Válasz
    • Sipos Andras
      Sipos Andras says:

      mert mindenbe beleszólok,nem jelenti,hogy mindenhez értek.A feleségem szerint nem vagyok jó lp.mert mindig ugy néz ki a kezem,mint egy parasztnak.Mert nem tudok a fenti béresfizetésből 4 gyerekből 3-t egyetemen tartani csak ugy,hogy paraszt is vagyok,legutóbb hajnali lo-kor 28 évvel ezelőtt keltem fel:gyakorló alkoholista voltam még akkor.Hát azt mondom azonban,hogy valamiért sokkal nagyobb a tolerancia a gyülekezetekben a szenvedélybetegek iránt,még ha az pont a pap is,mint a nyiltan búnbánó felé,a megtért pap felé,a szabadult alkoholista lelkésztől pedig már-már csalánkiütése van a tömegvallásoskodásban kritikusnak.

      Válasz
  4. boresit
    boresit says:

    Háát, ez is van, az is. Tudom. Én is ismerek olyan lelkészt, aki reggeltől estig úton van, és olyat is, aki délben kel fel. Persze ők nem önkéntesek. Ez az egész téma nem is róluk szól.
    A “church volunteer” mint kategória az angolszász gyülikben teljesen más, mint nálunk: nem a lelkészt jelenti, akinek főállása van, és munka mellett pásztorol, és nem is azt, aki a saját misszióját végzi. Persze ehhez gyülekezeti struktúrára van szükség – csak úgy lesz meg a helye és a szerepe az önkénteseknek is. A jelenlegi magyar gyülekezeti modellek nem is így vannak kitalálva. Sajnos. Ezen a területen is át kell gndolnunk pár dolgot…

    És Endinek is jogos a felvetése – “abból a pénzből…” A gyülekezetek anyagi fininszírozása egy másik óriási téma. Szerintem ezen a területes is teljesen beteg a hozzáállásunk és gyakorlatunk, legalábbis úgy “magyar egyházi” szinten. De azért vannak kivételek és példák is…

    Válasz
  5. Kono
    Kono says:

    A lelkészek, pásztorok miért lenne más téma? Ők is a gyülekezet tagjai, akik azzal az ajándékkal szolgálnak, amit kaptak.

    Amíg a dicsőítés vezetőket nem fizetjük- mert az “csak” szolgálat-, addig ne kérjen a pásztor se fizetést. Egyéb esetben meg írjunk szerződést, állítsunk fel jól mérhető követelményrendszert, és a kiértékeléshez mérten adjunk pénzt is.

    Ha az önkéntesek munkájára szükség van, és ezt nem tudják vállalni már a saját anyagi kárukra, kapjanak ők is térítést érte.

    Szerintetek mennyibe kerül egy gitár, erősítő, egy műszaki képzés, vagy éppen az énektanár hetente egyszer?

    Fejétől bűzlik a hal. Vagy éppen egy jó vezetői mintha hat a gyülekezetre pozitívan. Itt kezdődik minden.

    Válasz
  6. boresit
    boresit says:

    “A lelkészek, pásztorok miért lenne más téma?”

    A gyülekezeti struktúra szempontjából más téma. Én arról a gyülekezeti modellről beszéltem, amelyben a gyülekezetnek vannak fő- vagy mellékállásban alkalmazott szolgálattevői (és nem csak a lelkész), és vannak önkéntesei. Egy 100 tagú angol protestáns gyülekezetnek átlagosan öt (!) főállású szolgálattevője van. A pásztoron kívüül egy gyülekezeti koordinátos vagy titkár-féleség, egy gondnok-féle, de ltalában az ifjúsági lelkész is “alkalmazott”. AZ ő munkájukat segíti egy jól meghatározható “kategória” a struktúrában, ezek az önkéntesek. És ez ebben a gyülekezeti modellben más, mint nálunk a “lelkes egyháztag”.

    Tudom, hogy ettől mennyire messze vagyunk. De ez is beletartozik a “reformációba”: hiába reformáljuk meg a teológiát vagy a kegyességet, ha a struktúrák továbbra sem életképesek!

    Válasz
  7. Kono
    Kono says:

    NA tehát :D Most, h a technikai problémát megoldottam: így értem már, miért mások.

    Jézus beszél arról, h új borhoz új tömlő is kell, de ettől függetlenül nem hiszek abban, hogy a struktúrák másolásával bármit is el lehetne érni.
    Önmagában a módszer semmit sem jelent, mert a módszerekkel a hulla mozgatható ugyan, de feltámasztani képtelen.
    Természetesen ez nem jelenti azt, hogy megfelelő átgondolással ne lehetne implementálni magyar viszonyokra is egy angolszász mintát.

    Válasz
  8. Deák Tibor
    Deák Tibor says:

    Az Evangélium hirdetése ingyenes kell,hogy legyen.Jézus a tizenkettő kiküldésekor megparancsolta:Ne szerezzetek aranyat,se ezüstöt,se réz-pénzt a ti erszényetekbe/Mát.10-9/.
    Habár Pál apostol az 1Kor.9,1-18 versekben az igehirdetők pénzéről beszél,mégis azt mondja a 15.versen:De én ezek közül eggyel sem éltem.
    Szerintem ilyen hozzáállással kell Isten igéjét hirdetni.Az,hogy ez a mindennapokban hogyan lehetséges nem tudom.
    De azt tudom,hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk mindenre tudja a választ.
    Egy Bibliában hívő ember Szabolcs megyéből.

    Válasz

Szóljon hozzá Ön is!

Véleménye vagy kérdése van? Beszélgetne velünk?
Írjon bátran, és válaszolunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.