Beszéljük meg a szavazást: van-e összefüggés…?
Van összefüggés a gyülekezet létszámbeli növekedése
és a lelki egészsége között?
Érdekes volt a szavazás menete – még ha nem is túl nagy szavazói létszámról van szó. (Gyorsan beszúrom: köszönöm minden vélemény-nyilvánítónak a részvételt!!!)
Eleinte folyamatosan nőtt az egyértelmű igen szavazatok száma, majd egy ponton szinte megállt, és a „nem egyértelmű” szavazatok végül is átvették a vezetést.
Szóval jelenleg, 34 szavazatnál egyelőre nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel szavazni erre a kérdésre.
Szeretném hívni azokat, akik szavaztak, hogy beszéljük meg az eredményt – illetve a válaszokat.
Vitanyitó és gondolatébresztő „pozícióból” kezdem én:
Azért szavaztam igennel, mert ezt látom biblikus válasznak. Az Online Bibliaiskola tananyagában van egy teljes rész a „növekedés törvényének” szentelve, de ez több mint 10 A4-es oldal sűrűn teleírva, ezt nem tudom egy blogpostba bemásolni. Csak pár igevers ebből az anyagból, nagyon vázlatosan (az online biblaiskola pedig hamarosan elérhető lesz!):
Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között. Máté 13:31-32
Az egyház – és a gyülekezet – a „mennyek országa földi megnyilvánulása, mióta Jézus felment az Atya jobbjára. Bennünket „hagyott itt”, hogy megjelenítsük, képviseljük az Atyát, hogy folytassuk és beteljesítsük az ő (Jézus) munkáját. Tehát a „mennyek országa” az Isten fennhatósága, uralma és munkája ebben a világban. Erre pedig a növekedés a jellemző!
Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.” Máté 13:19-től.
Ugyanez az alapelv személyes szinten:
Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első. Máté 10:29-31
Muszáj, hogy legyen növekedés, mert ez Isten törvényszerűsége – akkor is, ha a növekedés nem „vegytiszta”. Reális Istenünk van, aki ezt is jól tudja:
Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! – felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.” Máté 13:24-30
A növekedés eszközei mi vagyunk:
Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 1Korintus 3,6-7
A növekedés fix pont – a vita arról szólt, hogy milyen eszközön keresztül történik. Pál ezt a kérdést zárja le azzal, hogy a növekedés mindig Isten munkája.
És itt már egyre konkrétabban haladunk az egyház felé – Efézus 4:16:
Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.
Vajon „minőségbeli” vagy „számbeli” növekedésről van szó? Mert ez az alapvető kérdés.
Nyilván a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. De éppen ebben van a megoldás: a KETTŐT NEM LEHET ELVÁLASZTANI EGYMÁSTÓL! Vagyis nincs minőségbeli növekedés számbeli növekedés nélkül! Minél „jobb” hívők vagyunk, annál több ember számára lesz vonzó Krisztus követése a környezetünkben, annál több ember felé szolgálunk… vagy nem?! A tanítvánnyá érés lényege az evangélium megosztása – az nem valamiféle öncélú személyiségfejlesztési gyakorlat!!!
A legfontosabb kérdés: MI A CÉLJA az egyháznak? A gyülekezeteknek?
Jézus misszióparancsa az evangélizálásról és tanítvánnyá tételről szól – vagyis az emberek megmentéséről! „Menjetek, tegyetek tanítvánnyá…” – ez bizony létszám-növelésről szól! Szerintem sehogy máshogy nem lehet értelmezni.
Sajnos az egyház leszokott erről – vagy nem szokott hozzá. Nem a misszióért, az emberek megmentéséért élünk – hanem önmagunk fenntartásáért. Nem az emberek megmentése a cél, hanem az intézmény-rendszer fenntartása és kiszolgálása. A pénzünk, energiánk, időnk nagy részét adminisztrálásba, intézmény-fenntartásba, épület-karbantartásra, befelé forduló, önmagunknak szóló szolgálatokba öljük – és gyakran a szomszédainkat sem ismerjük, és talán még soha nem tettünk bizonyságot nekik arról a Jézusról, aki nélkül rájuk a kárhozat vár (illetve már most abban élnek).
FONTOS: az egész téma a GYÜLEKEZET növekedéséről szól – tehát nem az egyes keresztényről! Mert az teljesen jogos, hogy a gyülekezetben nem mindenki evangélista. Egy test vagyunk, és vannak olyan „testrészek”, akiknek a szolgálata háttérszolgálat, nem fog mindenki megtéréseket „levezényelni”. De a gyülekezetnek együtt igenis megtérések eszközévé kell válnia! Én ezt látom biblikus modellnek.
Csak egy utolsó gondolat ezzel kapcsolatban, szintén egy igeszakasz kapcsán az Újszövetségből – ami az én szemléletemet az éltem egy pontján alapjaiban változtatta meg:
A tálentumok példázatában Jézus annak a szolgának, aki „csak” megtartotta azt, amije volt, azt mondta: „gonosz szolga…!” Mert Isten országába nem fér bele a növekedés elmaradása!
Az apostolok cselekedeteiben folyamatosan visszhangzik egy mondat-részlet: „…nőtt a tanítványok száma…”
Félek, hogy a „nem egyértelmű” válaszok mögött a gyakorlati tapasztalat áll – és nem a Biblia. A szomorú valóság áll – a bibliai lehetőségek helyett. Mert sajnos tényleg nemigen nőnek a gyülekezeteink. Ez tény. És persze nem szeretnénk rosszul érezni magunkat emiatt. Lehet ráfogni a kultúrára, a korra, a végidőkre, a „talál-e hitet az emberfia azokban az időkben”igeversekre (amik szerintem nem egészen erről a kérdésről szólnak)– valahogy megmagyarázni, elsősorban magunknak, hogy miért is nem térnek meg az emberek a környezetünkben, a gyülekezeteinkben.
Ahogy nézem a világmissziót, akár az afrikai, ázsiai ébredéseket, akár az észak-amerikai kultúra-centrikus gyülekezeteket – akik misszió-központú keresztény életet élnek, növekednek. Másképpen fogalmazva AZOK NÖVEKEDNEK MEGTÉRŐKKAL, akik kifejezetten és erőteljesen missziós, evangélizációs jellegű kegyességet és kereszténységet élnek meg. Ahol a gyülekezet tagjai hirdetik az evangéliumot a munkatársaiknak, a szomszédaiknak, a környezetükben, és ahol a megtérőket erre tanítják, felhatalmazzák és visszaküldik a „világba”, hogy ők is hirdessék tovább az embereknek az evangéliumot.
Sokat tudnék erről írni, majd az online bibliasuliban „kiélem” magam – addig is várom a véleményeteket!
Győzzetek meg, hogy létszámbeli növekedés nélkül – azaz megtérők nélkül is – lehet egészséges, biblikus egy keresztény, krisztusi gyülekezet!
Természetesen ezzel nem akarom elítélni azokat, akik így szavaztak, inkább szeretném megérteni, miért gondolják így – és szeretném motiválni, bátorítani a missziót, ami mindig az emberek megtérését jelenti.
És csak egy leges-legutolsó idézet, ha jól emlékszem Spurgeontól (majd megkeresem a pontos forrást):
„Ha egy gyülekezet hirdeti az evangéliumot, és az emberek megtérnek, akkor Isten munkatársa az emberek üdvösségre segítésében. Ha azonban minden mást csinál, de az evangéliumot nem hirdeti, és nem térnek meg az emberek, akkor a Sátán munkatársa az emberek kárhozatban hagyásában.”
Szeretnék pár gondolat, ill. példa erejéig hozzászólni a témához.
Először is, egyetértek a felvetéssel, hogy az egészséges lelki élethez hozzátartozik a növekedés a gyülekezetben. Viszont a szavazásnál a nem egyértelmű összefüggést jelöltem be.
Két példát szeretnék leírni: a gyülekezetünkben a 89-ben konfirmáltakból megalakult egy ifi csoport. A következő években csatlakoztak az újonnan konfirmáltak, jó lelki közösség alakult ki és elkezdtünk szolgálni: idősek látogatása, segítése, falu misszió, evangélizáció utcákon, tereken, istentiszteleten, nyári táborok alkalmával az adott településen beszélgetésbe elegyedtünk emberekkel missziós céllal. Sokan csatlakoztak hozzánk immár nemcsak konfirmáltak, hanem elsősorban barátok, osztálytársak. Pár évig 50-70 között mozgott a létszám. Közben fiú-kör is alakult, imaközösségeket tartottunk spontán patak parton, meg ahol páran összefutottunk. Hiszem őszinte megtérések, bizonyságtételek voltak. Nem volt passzív a hitéletünk, nemcsak az ifi vezetőnk ösztökélt, hanem a Lélek tüze hajtott, az első szeretet tűzével. Református körökben ilyen nagy létszámú ifi elég ritka.
Majd eljött az egyik év, és hirtelen összeomlott a közösség. Maradtunk húszan, majd mára, akik a gyülekezet közösségében, s a Krisztussal való élő kapcsolatban megmaradtunk talán, ha öten.
Sokat beszélgettünk, hogy mi lehet az ok: pl.: sokan munkába álltak, házasságot kötöttek, vagy tovább tanultak, és úgymond a megélhetés gondjai és az élet kérkedései megfojtották a magot?
Önmagában a növekedés elég volt, hogy kifejezze a lelki egészséget, tisztaságot, s egyáltalán Krisztus állhatatos, életre-halálra „való” szeretetét? Vagy nem voltak igazak a bizonyságtételek, azok szájából, akik elmaradtak? Gyenge volt a közösség? Nem voltak felkészülve a tagok a hit szép és nemes harcára? Érzelmi keresztyének voltunk, és nem lelkileg is érettek?
Egyébként a következőleg megalakult ifi sorsa is hasonló volt, csak kisebb létszámmal és hosszabb ideig maradt fenn, és többen maradtak meg a szolgáló, testvéri közösségben.
De mondhatnám a nagymamakorúak-körét, akik 6-8 fővel indultak, elérték a 40-45 fős létszámot, majd a kezdeti gyors növekedés leállt és 20 év után a létszám stabilizálódott, oly formán, hogy mindig vannak újak, de már inkább a betegség, halál miatt kiesetteket pótolják. Mégis azt mondom, hogy a gyülekezet egyik legaktívabb csoportja (na, jó másként mint a fiatalok, de akkor, de lelki odaszánást illetően mindenképpen).
Egyet kell értenem azzal, hogy gyülekezeteink belterjessé válnak egy idő után és a kezdeti lelkesedés, missziós tűz alábbszáll!! De nem azért, mert pl.: elérünk esetleg egy bizonyos létszámot, ami ellen úgy védekezünk, hogy csoportokra osztjuk a gyülekezetet, akik önálló életet, missziós programot valósítanak meg, s majd ők is belterjessé válnak?
Nem mondok ellene a felvetésnek, hogy összefüggés van a lelki egészség és a létszámbeli gyarapodás között, de az tény, hogy amit Sándor testvérem felvetettél az igaz, hogy nem annyira a biblikus hozzáállásból indultam ki, hanem a tapasztalatból!
Ez ellen persze fel kell vennünk a harcot, mert úgy érzem sokszor szélmalom harcot kell vívnunk a gyülekezetek kialakult hagyományaival, szokásaival!
Egy Igével zárom: „Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom, hogy nincs meg már benned az első szeretet.” (Jel.23-4)
Kedves Károly,
Nagyon köszönöm az időd e hosszú hozzászóláshoz!
Természetesen a létszámbeli növekedés nem jelenti automatikusan azt, hogy egy gyülekezet egészséges. Ezt ki is felejtettem a postból.
Valószínűleg sok egészségtelen gyülekezeti létszámnövekedést is láthattunk már.
De ha egészséges egy gyülekezet, akkor annak jelentkeznie kell abban is, hogy vannak megtérők a gyülekezetben.
A hirtelen növekedést és az utána jövő nagy zuhanást mi is átéltük. És utólag (sokszor) átgondolva a dolgot, sok dologban hibáztunk, illetve voltak bizonyos hiányosságaink, ami miatt megzuhant a gyülekezetünk. Ez pedig azt jelenti, hogy mégsem voltunk egészségesek…
De az élet megy tovább, fel kell állni, újra el kell indulni. Isten megbocsát, felsegít, „leporol minket”, újratölti a kiürült fizikai-lelki-szellemi-anyagi-emberi-megmindenféle tankjainkat, mert a küldetésünk nem változott, az emberek még mindig Istent keresik, tehát mi nem hallgathatunk, nem kesereghetünk, nem temetkezhetünk a múltba – hanem úgy ahogy vagyunk, Istenünk rendelkezésére kell állnunk. És Ő majd dönt afelől,. mihez kezd az odaszánásunkkal.
És ez így van jól! :-)
Sok áldást kívánok Károly!
Én is elmondom, miért arra szavaztam, hogy nem egyértelmű. Azért, mert ugyebár sok rossz tapasztalat van a minőség romlására történő növekedésről. Ez a kisebb ok, én nem emiatt szavaztam így, hanem azért, mert a gyülekezetnek ugyanúgy vannak életciklusai, mint az említett igékben a magnak, a fának, vagy máshol azt mondja, a kovásznak, amit a liszthez kevernek.
Azaz: egy ideig növekszik, majd megáll a növekedés, és aztán újra növekedésnek indul. Olyan ez, mint amikor a magot elveted. Az fává nő, sok gyümölcsöt terem. Egy idő után azonban ez a fa eléri termőképessége határait.
Bob Vajko tanítását érdemes meghallgatni a növekedés korlátairól és limitálódásáról, a bácsi iszonyat jókat mond.
Globális tekintetben viszont a Gyülekezet mindig nő. Egy almafa igazi gyümölcse egy másik almafa. Az az almafa csak úgy tud növekedni tovább, ha másik almafa nő ki a lehullott almájából, azaz lokálisan nem, de globálisan növekszik. Amíg kikel a mag, és termőre nem fordul, addig ez a kis fa nem terem gyümölcsöt. Egy új plántálás is csak akkor növekszik, ha összerázódott, átment a kohón, és megért a növekedésre. Benne van a potenciál a növekedésre. Pillanatnyi állapotát nézve nem növekszik, de hosszú távon törvényszerű a növekedés. (Akár azt is nyomhattam volna, hogy IGEN :D, csak értelmezés kérdése).
Jézus erről beszél, amikor a Királyságot a kovászhoz hasonlítja, amit a régi tésztából kivesznek, ami már nem képes tovább nőni, és a liszthez adnak: ebből beindul a növekedés, CIKLIKUSAN: amint ez is eléri a limitet, újabb ciklusra kerül sor. Figyelemre méltó, ahogy azt mondja: a régi tésztából ki kell venni előbb egy keveset… De ez egy másik téma :)
Egyetertek Konoval.
Teljesen normalis az, hogy a mag szetszorodik, aztan ujra novekedik a gyulekezet…(Pal idejeben is igy volt, ahhoz hogy igazan nagy novekedes indulhatott el, az kellett hogy az ulduzes miatt jol elmentek a gyulekezetbol az emberek…hogy fajhatott a fejuk, hogy vajon miert nem egeszseges a gyulekezetunk :))))
Csak meg annyi, hogy szerintem ugy is meg lehetne fogalmazni, hogy:
Minden egeszseges gyulekezet novekedik, de nem minden novekvo gyulekezet egeszseges.
(mint a rovar-bogar esete)