Ahhoz, hogy az egyházon kívül élő embereket elérhessük az evangéliummal, mindenekelőtt értenünk kell azt a világot és kultúrát, amely meghatározza az életüket - voltaképpen mindannyiunk életét, hiszen bennünket sem vett ki Krisztus a saját környezetünkből, "csak" átformált minket abban. Ez egyfajta kulturális érzékenységet jelent, amihez néhány gondolatot hadd osszak meg segítségül... Légy jelen! Légy kezdeményező! Légy egy kicsit teológus! Légy érthető! És szeress! Ezek a cikkem alcímei.

Rendezgetem a jegyzeteimet, és a kezembe akadt egy lista, amelyet folyamatosan bővítgetek már évek óta, olyan magvas gondolatokkal és bölcsességekkel, amelyekkel a neten, könyvekben vagy beszélgetésekben találkozok. Most kiválogattam belőlük egy százas csokrot. Talán lesz köztük olyan, amin keresztül Isten megszólíthat vagy inspirálhat...

Nagyon szeretem a jó illusztrációkat. Amikor előadásokra, tréningekre készülök, rengeteg időt töltök a neten, megfelelő képeket keresgélve. Van olyan képzési anyagom, amely prezentációjába több mint 140 órányi munkát fektettem – csak a prezentáció elkészítésébe, és akkor még nem is beszéltünk magának az előadásnak a megírásáról! A megfelelő illusztrációk összekeresése, magyarosítása, a PowerPoint vagy Prezi felépítése terén maximalista vagyok, mert tudom, milyen sokat számít a jó prezentáció.

Hatalmas gyűjteményem van ilyen “okos” képekből – ebben a posztban közreadok néhányat,  esetleg egy-egy gondolatot is mellékelve hozzájuk. Remélem hasznos lesz inspirációként, példaként, módszerként is. Lehet használni prédikációkban, tanításokban, ifiken, vagy akár csak egy blogon, ha továbbgondoljátok vagy befejezitek ezeket a rendhagyó képaláírásokat…

Rengeteg tanulságos és tartalmas igehirdetés hangzik el a templomokban és imaházakban, amelyek információkat adnak át - de nagyon kevés olyan, amelyek konkrét célokat határoznak meg, és valóságos tettekre motiválnak e célok elérése érdekében. Ebben segítheti a felkészülésünket a Parancsnoki Szándék.

Protestánsként, főképp talán neoprotestánsként nem szoktunk imádságokat olvasni - ez amolyan katolikus, kicsit talán evangélikus "szokás". Pedig érdemes lenne. Ez egy egészen másfajta csendesség, elmélkedés és istentisztelet, mint amit a manapság divatos keretekben megszoktunk. Meggyőződésem, hogy a protestantizmus sokat veszített, amikor a misztériumot száműzte a teológiájából és kegyességéből, ennek "pótlására" nem véletlenül született meg a karizmatikus mozgalom, egyfajta természetes válaszként a hiányra. Ez egy olyan szelete a keresztény életnek, amire nagy szükségünk van. Számomra meghatározók volt, hogy a megtérésem után szerzetesek szemlélődő imádságait és elmélkedéseit is olvastam, talán ezért tekintek kicsit elfogultan erre a "műfajra".

Ez a magabiztosság és bátorság nagyon  hiányzik a mai kereszténységből. Hiszen mi is értékesítők vagyunk: minden vasárnapi istentiszteleten, minden bizonyságtétellel, minden hitvallással értékesíteni próbáljuk az evangéliumot, Jézus Krisztus személyét, az Istennel való közösséget. Reklámozzuk a keresztény élet "hasznát", a természetfeletti világ valóságosságát, a gyülekezeti közösség teljesen másmilyen voltát. De vajon hozzá merjük-e mondani, amit ez a hamburgeres reklám: hogy tessék kipróbálni, ellenőrizni, megmérni, letesztelni?!

Akik ismernek, tudják, hogy néhány éve a társasjátékozás az életem központi részévé vált. Rengeteget játszunk, és naponta éljük át, milyen hatalmas közösségépítő ereje van a közös játéknak, akár családon belül, a házastársak vagy a szülő-gyermek kapcsolatban, akár a baráti-ismerősi kapcsolatokban. Végre ez egy igazán tartalmas "hobbi", amely kikapcsol a mindennapok rohanásából, amely feltölt, tanít és fejleszt, ami örömöt ad, s amely által rengeteg új barátot találtam, és egy olyan nagyszerű "szubkultúrát", amelyben az önzetlenség, az elfogadás, a bizalom, a segítőkészség már a keresztény-gyülekezeti-testvéri közösségekben tapasztaltakhoz hasonló. (...) Hadd mutassak be egy nagyon népszerű, egyszerűen megtanulható, kifejezetten közösségépítő és ráadásul könnyen beszerezhető játékot, amelyet akár "keresztényre tematizálva" is játszhatunk. Ez pedig a Dixit. (...) A kártyák annyira sokszínűek és okosak (ezt nem tudom másképp fogalmazni), hogy mindegyikbe rengeteg dolgot lehet belelátni, s akár így megtematizálhatjuk is az egész játékot (mi szoktunk ilyet csinálni). Ilyenkor a játék elején kikötjük, hogy a mesélőnek - a mi esetünkben például - mindig valamilyen kereszténységgel, Bibliával, Istennel kapcsolatos dolgot kell mondania. És talán megdöbbentő, de így is nagyon jól működik a játék.

Az egyházi változásokról szóló sorozatot lezáró cikk két témát vesz nagyító alá: egyrészt a nem főállású lelkészek arányának növekedését, illetve ennek megváltozott okát, másrészt pedig a gyülekezetben lévő nyugdíjasok szolgálati lehetőségeinek, illetve a nyugdíjasok felé való misszió irányainak változásait.

Revitalizáció - vagyis a 20. században leült, elsősorban történelmi- és népegyházi közösségek és gyülekezetek újjáéledése. Vezetői coaching. A gyülekezeti szegregáció oldódása. Biztonsági szolgálatok az egyházban. Ezekről szól a cikksorozat második része.

(...) Az ezredforduló azonban trendfordulóvá is vált, amely 2016-ban kikerülhetetlenül zakatol tovább egy szükségszerűen megváltozott gyülekezeti szemléletmód és átstruktúrálódás irányába. Ennek a trendfordulónak a küszöbe valahol 2005 környékén, az internet robbanása és a facebook megszületése környékén lehetett, és az azóta eltelt egy évtizedben a tégla nagyságú őskori mobiltelefonoktól szinte pillanatok alatt jutottunk el a digitális személyiségig, a dolgok internetéig és a Big Datáig, s ezek nem csak a technológiai eszközeinket formálták át, hanem a személyes kommunikációnkat és a társadalmi-közösségi szokásainkat is. Az egyház változása tehát elkerülhetetlen - mert az egyházat alkotó, és az egyház küldetésének célját jelentő emberek élete változott meg alapvetően.

A változás másik nagy indikátora, hogy a gyülekezetekben a lelkész- és vezetőgeneráció egyre inkább már az X és Y generáció tagjaiból kerül ki, ami azt jelenti, hogy a presbiterség már nem feltétlenül valamiféle keresztény életműdíj, hanem valós tenni akarást, felelősséget és kompetenciákat is jelentő és hordozó szolgálattá válik. A mai negyvenes korosztály pedig nem csak érti, hogy miben más a 21. század, mint a 20., hanem proaktívan éli is azt. (...)