Bűnbánat-piac

Sokféle bűnbánat van – de nem mindegyiknek van értelme vagy hatása. Íme néhány – átgondolásra és őszinte mérlegelésre, vagy haladóknak akár prédikációs vázlatként is.

1. VALLÁSOS BŰNBÁNAT

A vallásos ember nagy hangsúlyt fektet a bűnre – főképpen a másokéra! Elítéli, megítéli, elhatárolódik – a hite és a vallása nevében mindig erélyesen lép fel. Csak sajnos általában a másik ember bűne van a szeme előtt, nem a sajátja. Amit másokban kárhoztat, azt a saját szívében, vagy a saját otthonában megtűri. Amit másokon keményen bevasal, abban megalkuvó, ha saját magáról van szó. Ugyanazt a bűnt ha más követi el, megveti – de ha ő maga, akkor csak hallgat.

Milyen a vallásos bűnbánat? Általánosságokban beszél és célozgat, másokra. Bánja a bűnt, mint definíciót, és vagy főnévi igenevekben, vagy többes szám első személyben fogalmaz – de nem mondja ki: ez az én hibám volt, én vétkeztem!

A vallásos bűnbánat igazi hibája, hogy hiányzik belőle a valódi „bánat” – a saját magunk őszinte elsiratása, és az Isten kegyelmére való őszinte, valóságos rászorultság átélése. Inkább csak egy frázis, mintsem döbbent csönd a magunk elégtelensége fölött.

2. MANIPULATÍV BŰNBÁNAT

Isten kegyelme ingyenes – de az áldásai feltételhez vannak kötve. Az áldás feltétele az engedelmesség. Az engedetlenség bűn. Vagyis ahhoz, hogy áldottak lehessünk, „tisztának” kell lennünk. És mivel ez nemigen megy, jön a bűnbánat. Hogy mikor válik ez manipulációvá? Akkor, amikor a bűnbánat CÉLJÁVÁ az áldás megnyerése válik! Amikor azért vallunk bűnt, mert „kell” valami Istentől! Nem maga Isten, nem a vele való közösség – hanem tőle kell valami. Az áldás, a boldogság, a boldogulás. Ez kényes dolog, mert ez kívülről – szerintem – nem ítélhető meg. Aki a bűnbánattal akarja megszerezni Isten áldásait, két személyt egészen biztosan becsap: az Örökkévalót, aki a szívek vizsgálója, és természetesen saját magát!

3. ELMÉLETI BŰNBÁNAT

Kicsit hasonlít a vallásos bűnbánathoz – mégsem ugyanaz. Ez legalább őszinte és jóindulatból fakad. Az elméleti bűnbánó nyíltan kimondja: én vétkeztem – csak valahogy súlytalan marad az egész. Igazából talán maga sem tarja bűnnek, súlyosnak legalábbis egészen biztosan nem azt, amit épp megvall. De vallja, mert így illik. A szó elszáll – de a bűn megmarad, mert a bűnt vallották ugyan, de szívből mégsem bánták. Komolytalan. Súlytalan. És épp emiatt általában elmarad a felszabadulás átélése is. Mert a bocsánat is súlytalan marad. Ez a „jutalom”: elméleti szabadulás.

4. HITVALLÓ BŰNBÁNAT

Talán minden nap, de legalábbis minden héten elimádkozzuk: „bocsásd meg bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” Vagy valljuk az apostoli hitvallással: „hiszem… a bűnök bocsánatát”. Az igazság azonban az, hogy a hitvalló bűnbánat önmagában még nem bűnbánat! Ahogyan az úrvacsoravételkor közösen megvallott bűnbánat sem helyettesíti a valódi, Isten előtti megalázkodást és megtisztulást. Ezek önmagukban csak bűnbánatról szóló szavak. Az elismétlésük még nem teszi valóságossá őket – sem a következményeiket!

5. FELELŐSSÉGTELENÍTŐ BŰNBÁNAT

Ádám nagyon bánta a bűnét: „az asszony a hibás, akit (te) adtál mellém!” Épp csak nincs leírva az, hogy voltaképpen ez a te hibád, Isten!

Szóval ilyen a felelősségtelenítő bűnbánat. Bűn-bűn, oké, sajnálom, bocsánat – de voltaképpen nem én vagyok érte a hibás. Én „csak” elkövettem. De… – és ilyenkor mindig van egy „de”. Ugyan megbánom a bűnt, de belül úgy gondolom, úgy érzem, néha talán ki is mondom: valaki más helyett, valaki más hibájából, bűnéből jutottam ide! A felelős nem én vagyok. Csak elviszem a balhét, jó keresztényhez méltóan.

Ezzel a bűnbánattal is az a baj, hogy hiányzik belőle az őszinteség. Másképpen, mint a többiből – de akkor is.

6. VESZTESÉGMINIMALIZÁLÓ BŰNBÁNAT

Ez az előző variációja. Az ilyen bűnbánat kulcsszava a „csak”. Nem öltem, csak veszekedtem! Nem loptam, csak kölcsönvettem. stb. stb. Bűn, de azért annyira nem gáz! Vannak nálam bűnösebbek, elvégre nem vagyok boszniai tömegmészáros!

Hogy Jézus azt mondta, hogy amit a szívedben megteszel, az pontosan olyan mintha valóban meg is tetted volna… valószínűleg csak irodalmi forma, mondjuk költői túlzás a hegyi beszédben!

7. ELŐZÉKENY BŰNBÁNAT

Ez a vallásos bűnbánat egyik variációja, de a legelsővel ellentétben ez inkább jóindulatból fakad. Tulajdonképpen itt a hiba a bűnbánatban való túlbuzgóságból ered: olyan dolgokat is bánunk, amiket el sem követtünk. Ez amolyan egyetemes, előzékenyen kiterjesztett önkéntes bűnösség. Van egy sajátos kifejezésmódja, amely valahogy így hangzik: „Uram, ha pletykálkodtam volna, bocsáss meg…” Amit nem követtünk el, azt ne valljuk meg! Még udvariasságból sem – ahhoz a bűnösség túl súlyos teher! Inkább nevezzük néven azt, amit kell, és szabaduljunk a valóságos terhektől.

Oké, talán ennyi elég is lesz. Nem okoskodni akartam, hanem segíteni. Talán lesznek olyanok, akiknek hasznosak ezek az eligazító gondolatok. Folytatom is egy következő cikkben a másik oldallal, azzal, hogy milyen is a valódi bűnbánat.

És még valami: ezt a cikket nagy alázattal, és szomorúan sok és mély tapasztalattal írtam, mert volt már mit bánnom röpke 35 életévem alatt! Néha nekem sem sikerült becsületesen – de sokszor igen. Az előbbi nem hozott szabadulást, az utóbbi viszont mindig talpra segített, bármilyen mélységben is voltam. Nagyon-nagyon kegyelmes Istenünk van! Ez a lényeg!