Hab a tortillán – 3. rész

A Seth Godin sorozat harmadik „eresztése” – még egy lesz belőle:

8. Végtelen számú kommunikációs csatorna

A TREND: A média világában már most teljes a káosz – és ez nem hogy csökkenni, sokkal inkább nőni fog! Ahogy az internet bekebelezi a televíziózást, rádiózást, nyomtatott médiát, úgy fog nőni a sokkal kisebb befektetéssel és sokkal nagyobb hatékonysággal működtetett információ-dömping. Gyakorlatilag mindenki média-szolgáltatóvá válhat.

A TANULSÁG: A gyülekezetek még mindig jórészt csak a szószékről kommunikálnak. Alig vannak jelen az interneten, kicsi az aktivitásuk, az is általában egyoldalú és egyirányú. A végtelen kommunikációs lehetőségből alig használnak ki valamit. Épp ezért az üzenetük elvész a hatalmas információs zajban. Pedig a lehetőségünk meglenne!

9. Közvetlen kommunikáció az eladó és a vevő között

A TREND: Az Ebay, a Vatera megadja a lehetőséget, hogy a fogyasztók egymással közvetlenül kereskedhessenek. Kihagyják a kereskedőket. Sőt, már nem is csak vásárlói csoportokba tömörülnek az emberek, hanem ezek a csoportok egyre inkább érvényesítik az érdekeiket a gyártókkal és szolgáltatókkal szemben is.

A TANULSÁG: Az evangélizáció is a személyes, közvetlen kapcsolatokon keresztül terjed a leghatékonyabban, a leghitelesebben, a leggyorsabban. És még mindig ez a legkisebb szelet az egyházi „misszió-kínálatban”. A gyülekezetek és a szolgálók még mindig inkább szolgáltatnak, mintsem az idejük 90%-át abba fektetnék, hogy MINDEN gyülekezeti tagot felkészítsenek a személyes evangélizációra. Pedig ez lenne a biblikus feladatuk is (lásd Efézus 4:11-től!)

10. Hiányból bőség – bőségből hiány

A TREND: ezen a téren óriási a változás!

Miből volt hiány egy-két évtizede?

– megabájtokból
– kézi munkaerőből
– gyorsaságból
– személyre szabott szolgáltatásokból
– reklámidőből
– polchelyből az áruházakban
– más emberekről szóló információkból
– lokalitásból

Ezeknek az ára volt nagyon magas, ezeket kellett megfizetni!

Miből volt bőségesen – legalábbis sokkal bőségesebben, mint manapság?

– szabadidőből
– figyelemből
– környezeti erőforrásokból
– bizalomból
– munkaerőből
– minőségi és tartalmas kapcsolatokból

Ugye nem kell magyarázni, mennyire felcserélődött ez a két halmaz!

A TANULSÁG: A második listából óriási a hiány manapság. Mi pedig pont ezekre „utazunk”. Elkérjük az emberek nagyon drága szabadidejét vasárnap délelőttönként. De mit adunk nekik?! Az valóban értékes annyira, hogy az időnket „ránk” áldozzák érte?! Mert a semmitmondó rutin-istentiszteletek már nem biztos, hogy elegendőek lesznek! A „testvéri” kapcsolataink mennyit jelentenek nekünk? A „testvérem” az „elvtársam” – vagy a legközelebbi barátom, akiben bízok, akit tisztelek és szeretek, aki előtt nyitott könyv az életem, aki előtt nyitott az ajtóm, bármikor is jöjjön. Mert ilyen lenne egy valóban értékes közösség!

Érdemes lenne ezt is végre komolyan és őszintén átgondolni!

A növekedés két nagyon egyszerű útja

Az előző cikkemben a növekedés akadályairól volt szó. Most a megoldásról. Két nagyon-nagyon egyszerű módját hadd mutassam be, hogyan segíthetjük a gyülekezetünkbe járó keresztények lelki növekedését.

1. Mutassuk meg, hova juthatnak el!

Nem lehet kényszeríteni vagy erőltetni senkit a növekedésre. Hiába kínálunk tíz alkalmas hitmélyítő sorozatokat vagy öt lépéses növekedési módszertant – aki nem akar növekedni, azokon egyik sem fog segíteni.

Mit tegyünk akkor?

Mutassuk be, hova juthatnak el, ha „felnőnek”. Mutassunk be nekik olyan keresztényeket, akiknek az élete tele van valóságos bizonyságtételekkel, akiken átragyog a békesség, az öröm és a derű, (nem a mániás vigyorgás!). Akiknek meglepő és irigyelhető az életbölcsessége – függetlenül a diplomáik számától. Akik szeretik az életük minden percét, nem rohannak, nem panaszkodnak, nem taposnak át másokon – és mégis, valahogy boldogulnak. Elégedetten és igényesen élik az életüket, nyitottak a világra és az emberekre, és hálásan megbecsülnek minden napot. Akik nem fanatikusak, nem bigottak, nem mániásak, akikkel lehet az élet mindenféle dolgairól értelmesen és építően beszélgetni – de akik az élet mindenféle dolgaiban és dolgaihoz teljesen természetesen tudják hozzákapcsolni a hitüket és a bizonyságtételüket. Akik tudják, miért hisznek, és akik elkötelezetten hisznek. Akik motiválják, bátorítják, feljebb emelik és gazdagítják a körülöttük lévőket – legyen szó a családtagjaikról, a munkatársaikról vagy a gyülekezetük többi tagjáról.

Azt hiszem, mindenki ismeri azt az érzést, amikor a szó legnemesebb értelmében „megirigyeljük” azt, hogy a másik kivé lett és hogyan éli az életét. AZ ilyen emberek lehetnek számunkra az igazi példaképek.

Szóval az első lépés, hogy mutassunk ilyen embereket a frissen megtérőknek. Akiket Jézus Krisztus formált ilyenekké.

2. Csak tárjuk szélesre az ajtót!

Vagyis adjunk a kezük ügyébe minden lehetőséget és eszközt, hogy ők is ilyenekké válhassanak. Ha látják, hova „nőhetnek fel”, egyikőjüket sem kell a szószékről megmoralizálni, hogy járjon végre bibliaórára! :-)

Mit jelent ez?

Célszerű, tiszta, működő struktúrákat. Vagyis ha valakinek tanácsadásra lenne szüksége – akkor legyen tanácsadó, akihez azonnal eljut az infó, és máris a rendelkezésre áll. Ha valaki tanulni akar, akkor legyen egy gyülekezeti bibliaiskola, ahová beülhet. Ha valaki nem akar tanulni, hanem inkább szeretne egy személyes lelkigondozót – akkor tudjon akár válogatni is a felkészült, ugrásra készen álló lelkigondozók közül. Aki szolgálni szeretne, annak teremtsük meg azt a keretet,a mit be tud tölteni azzal, amit Isten benne és nála helyezett el.

Meggyőződése, hogy az igazi vezetők legfontosabb feladata nem az, hogy megmondják, kinek mit kell csinálnia – hanem hogy biztosítsanak minden forrást, keretet, lehetőséget, hogy mindenki tehesse azt, amire Isten elhívta. És ha valaki a jó úton fut, egészen biztosan szívesen is fut a célja felé.

A gyülekezet hanyatlásának okai

Perry Noble blogján olvastam egy cikket ezzel kapcsolatban, és tovább gondoltam a véleményét. Íme az enyém – mik a gyülekezet hanyatlásának fő okai:

1. LUSTASÁG

A legtöbb hívő ember és gyülekezet azért nem növekszik, mert nem tudja, nem érti, néha már nem is érdekli, mit akar tőle az Úr. Pedig Jézus Krisztus nagyon világosan elmondja, hogy van egy küldetésünk, ami életbevágóan fontos, mert ha nem tesszük, akkor emberek el fognak kárhozni körülöttünk – és miattunk. És ha nem tesszük, nem csak másokkal szúrunk ki, de mi magunk sem élünk át semmi „mennyeit”, a hitünk lesilányodik az üres vallásos frázisok és szertartások szintjére.

Miért nem töltjük be a küldetésünket?

1.) Mert nem fogjuk fel, mennyire fontos ez Istennek – és hogy mennyire számít a körülöttünk élő embereknek!

2.) Mert nem tudjuk, hogyan is csináljuk. Nem érezzük sem elég felkészültnek, sem elég motiváltnak magunkat erre a küldetésre.

3.) Mert egészen egyszerűen nincs kedvünk hozzá. Gyakorlatilag minden más fontosabb és sürgősebb számunkra ennél.

Isten megígérte nekünk, hogy velünk lesz, támogat, természetfeletti módon részese lesz az életünknek – de csak akkor, ha lépést tartunk vele!

2. AZ EMBEREKTŐL VALÓ FÉLELEM

Isten arra hívott el bennünket, hogy éljünk bátor és bizonyságtevő, missziós szempontból is tevékeny és termékeny keresztény (krisztusi) életet. Arra hívott, hogy álljunk ki az igazság mellett, hogy mutassuk be és hirdessük az evangéliumot. Ezt nevezhetnénk RADIKÁLIS KERESZTÉNYSÉGNEK. És ez más, mint az emberek jó véleményét és tetszését kereső komfortizmus, amire nagyon hajlamosak vagyunk a 21. század szupertoleranciát hirdető pluralista világában. És persze nem arról van szó, hogy egy radikális kereszténnyel Jézuson kívül semmiről nem lehet beszélni – „csupán” arról, hogy teljesen egyértelmű és nyilvánvaló, hogy kik vagyunk és mit képviselünk, és ez nem függ attól, hogy épp hol vagyunk, ki lát bennünket vagy mit csinálunk.

3. BÜSZKESÉG ÉS LELKI GŐG

„Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” Példabeszédek 16,18

A lelki gőg az, amikor nem ismerjük be, ha tévedtünk vagy hibáztunk. Ha nem bocsátunk meg azoknak, akik tévedtek vagy hibáztak. Ha a kegyelmet csak hirdetjük – de nem adjuk, és különösen nem a saját elbukott testvéreinknek! Ha a látszat megőrzése fontosabb, mint az igazság és a valóság felvállalása. Ha mindig nekünk van igazunk, mert nekünk „ezt meg azt mondta Isten”. És ha a be nem teljesült „kijelentéseinkről” soha nem adunk számot, mert mindig „Isten gondolta meg magát – persze a ti érdeketekben”. Lelki gőg, amikor lenézzük a nem hívő embert, mert az nem hívő, és amikor lenézzük a másik hívőt, mert nem annyira hívő, mint mi. Amikor lenézzük a másik felekezetét, a másik kegyességét – mert az nem egyezik a miénkkel.

4. A FÓKUSZ ELVESZTÉSE

Az újszövetség fókusza az emberek megmentésére irányul. Ahogy Spurgeon mondta: „Ha az egyház hirdeti az evangéliumot, és emberek térnek meg, akkor a gyülekezet Isten munkatársa az emberek üdvözítésében. Ha azonban az egyház bármi mást csinál, de ezt nem, ha mindenféle szolgálat működik, csak épp megtérések nincsenek, akkor a gyülekezet a Sátán munkatársa az emberek kárhozatban hagyásában.”

A fókusz elvesztése azt jelenti, hogy a gyülekezetnek, a vezetőknek, a hívőknek fontosabb a liturgiájuk és a tradícióik őrizgetése, az épületeik építése, a teológiai tantételeik heves megvédése vagy a nem hívők és a bűnösök ítélgetése, mint az, hogy az embereket tettekben is szolgálják, hogy közösséget vállaljanak velük és nagy szeretettel hirdessék Jézus Krisztus evangéliumát.

5. HOZZÁ NEM ÉRTÉS

Ez a személyes „vesszőparipám”. A gyülekezet hanyatlásában igenis van szerepe a jószándékú és kegyes dilettantizmusnak, amely Isten mögé bújik, amikor a saját felkészültségéről és hozzáértéséről kell számot adnia. Isten áldásaira várunk – de ami rajtunk múlik, azt nem akarjuk megtenni. Istenre várni minden bizonnyal egyszerűbb és kevesebb erőfeszítésbe kerül, mint tanulni, képezni magunkat, könyveket olvasni, új utakat és lehetőségeket megismerni és kipróbálni, változni és változtatni!

6. A SZENVEDÉLY ELVESZTÉSE

Nagyon kevés olyan keresztényt ismerek, akit lázba hoz a misszió! Aki csillogó szemekkel mesél arról, hogy már megint mit talált ki, amivel szolgálni fogja Istent és az embereket. A legtöbb hívő ember számára a „misszió” már csak egy kiüresedett teológiai fogalom, amely tartalmáról néha még vitatkozni is lehet, de igazából nem mozdít ki a komfortzónánkból.

Támogatásgyűjtés gyülekezeteknek

Gyülekezeti reformáció Gordon Ramsay módra – 3.változat

Három tanulmány érkezett a Gordon Ramsay-féle gyülekezetrefomáló felhívásunkra. Mindhármat közzétesszük a napokban. Köszönjük a szerzőknek – postázzuk nekik az ajándék DVD-t!

Csődközeli gyülekezetek megmentése á la Gordon Ramsay

Szerző: Sonkoly Tamás

Soha nem szeretnék olyan rákot enni, ami nem friss. Minden tiszteletem Gordon Ramsay-é, aki a műsorban csak azért is megkóstolta ezt is, és sok más borzalmat is, csak hogy szembesíthesse a Peter’s étterem dolgozóit a szomorú valósággal, hogy mennyire bajban vannak.

Valószínűleg kevés olyan gyülekezet van, amelyik elismerné, hogy bajba került. Az étteremmel ellentétben, amely rá van kényszerülve, hogy számolja a sikerességének mércéjét, a pénzt, a legtöbb gyülekezet nem próbálja a sikerességét mérni: nem nézik a látogatottsági számokat, az elvi és a valós tagság különbségét, vagy a hívők lelki érettségét. Ezért aztán nem lehet egyetlen gyülekezetet sem megreformálni, igazán Isten szolgálatába állítani anélkül, hogy radikálisan rá ne ébrednének az igazságra. Egy ilyen szembesítésnek több módját is el tudom képzelni: például a bibliatudós gyülekezeteket lehet szembesíteni az Igével, a hívők és az egyház valódi szerepével; míg az ember-központúbb gyülekezeteket felrázhatja néhány külsős látogató őszinte beszámolója, akik elmondják, hogy mi tetszett nekik, és mi nem. Sok étterem használ „titkos vendég” módszert, hogy a nála étkezők szemszögéből szerezzen új látásmódot a vendéglője működéséről; ezt gyülekezetek is megtehetnék.

Gordon, miután szembesítette az éttermet a problémákkal, igyekezett a legalapvetőbb, de aránylag könnyen kijavítható gondokat megoldani: Átnézte a hűtőt, kidobatta a rengeteg rothadó élelmiszert, kitakaríttatott mindent, és még azt is megtehette, hogy egyetlen éjszaka alatt felújította a lerobbant állapotú konyhát.

A bajban lévő gyülekezetekben is van sok olyan probléma, amik aránylag gyorsan orvosolhatóak. Ide tartoznak olyan egyszerű dolgok, mint például a látogató-központúság. Ne véletlenszerűen álljon fel vagy üljön le mindenki a vendég körül, hajtsák le a fejüket, vagy adjanak a kezébe egy pénzzel teli tálat, hanem az ilyen liturgikus dolgokra valaki érthetően egy-egy mondattal hívja fel előre a figyelmet. Az sem hátrány, ha például ki van írva, hogy merre vannak az illemhelyek, nem pedig arra alapoz a gyülekezet, hogy „Úgyis mindenki tudja, hogy az alagsorban a második ajtó az, amin még mindig nincs kicserélve a régi Imaterem felirat.”

Az egyik legradikálisabb dolog, amit könnyen és alapvetően megváltoztathat egy gyülekezet, az a prédikáció stílusa. Ehhez nem kell megnyerni a gyülekezet tagjainak egyöntetű, megszavazott támogatását, nem kell hozzá pénz, idő vagy önkéntesek. Elég, ha a pásztor, aki prédikálni szokott, meglátja, ha javítania kell ezen. A legtöbb gyülekezetben – szerintem főleg a bajban lévőkben – olyanok a prédikációk, mint egy érthetetlen, kegyeskedő, teológiai oktatás vagy elméleti eszmefuttatás. Ezzel szemben Jézus mindig érdekesen, élvezetesen beszélt, szerették hallgatni a legkülönfélébb emberek. Illetve ha a Biblia könyveit, akár Pál legendásan teológiával teli leveleit nézzük át, akkor is jól látható, hogy milyen nagy hangsúly van a gyakorlati alkalmazáson, a hétköznapi megvalósításon is. Bármelyik prédikátor megteheti, hogy olyan lelki táplálékot főz vasárnap délelőtti vendégeinek, ami friss, élvezetesen fűszerezett és valóban táplálja a hallgatókat, betölti a szükségleteiket.

Nagyon tetszett, ahogy Gordon elkötelezettségre szólította fel az étterem személyzetét a filmben: „Az étterem új fejezetet nyit. Egyetlen dologra van szükség: elkötelezettségre.” Az ő szájából ezek nem csak üres szavak voltak, hanem a tettei annyira hitelessé tették őt, hogy valódi súlya volt a mondanivalójának, hatással voltak a jelenlévőkre. Érdekes volt látni, hogy sok ott dolgozó mennyire elnyomva érezte magát addig, még ha jó szakácsok, felszolgálók is voltak: viszont ez a megújulás őket is megerősítette, visszaadta a munkakedvüket.

A legtöbb gyülekezet nem kér különösebb odaszánást a tagjaitól, aminek az eredménye a sok langyos keresztény, akik akkor járnak el az alkalmakra, akkor szolgálnak és akkor adakoznak, ha kedvük van hozzá. Elkötelezettséget kérni kétélű fegyver: Óriási odaszánást és lojalitást is szülhet, de természetesen okozhat ellentéteket, ellenállást is. Szerencsére nem kell ezen dilemmáznunk, hogy akkor ez vajon jó módszer-e, hiszen ha megnézzük Jézus szolgálatát, ő egyértelműen odaszánásra-hívás párti volt. Természetesen voltak olyanok, akik még csak ismerkedtek az evangéliummal, és Jézus már csak annak örült, ha eljöttek meghallgatni őt. Viszont a tanítványaitól már konkrétan kérte, hogy kövessék őt, még ha nincs is mindig hová lehajtania a fejét, illetve még akár olyan radikális dolgokat is mondott, hogy vegyék fel az igáját, vagy feszítsék magukat keresztre.

Egy hiteles vezető minden gyülekezetben ki tudja használni az elkötelezettségre hívás eszközét, és ezáltal új erőt tud önteni a megfáradt hívőkbe, lelkesíti őket, célt ad nekik. A filmben nagyon jó volt, ahogy Gordon Ramsay újra-pozicionálta az éttermet, mint családi olasz éttermet, családok számára.  Megtartotta az erősségeiket (családi háttér, olasz specialitások), de változásokat is hozott (extravagáns fogások helyett családias menüsor), hogy a környék éttermeihez képest különlegesek legyenek. Ha egy vezető nem ijesztően radikális változásokat akar minden héten megvalósítani, hanem a gyülekezet meglévő erősségeire építve akar valóban hasznos és hozzájuk passzoló újdonságokat bevezetni, az számíthat a hívők elkötelezettségére.

Gordon-nak a legnehezebb dolga Peter-rel, a társtulajdonos-menedzserrel volt, aki rosszul gazdálkodott az étterem javaival, mindenkivel összeveszett, kihasználta a helyzetét és úgy általában meglehetősen önző volt.

Azokban a gyülekezetekben, ahol nem a Szentlélek légköre uralkodik, előbb-utóbb hasonló jellemek alakulnak ki. Az ilyen hozzáálláson nem könnyű változtatni, sok időt és energiát igényel. Jó volt, ahogy a filmben Gordon szinte pásztorolta Peter-t: Amikor kellett, szembesítette a bűneivel, de ugyanakkor le is higgasztotta, beszélgetett vele, bátorította. Nem küldte el, hanem meglátta benne a legjobbat, hogy ő alkalmas lesz szuper menedzserré válni. És ez az elfogadás, ez a hiteles szeretet akkora hatással volt erre a nagyon nehéz természetű emberre, hogy valóban megváltozott, tényleg jó vezetővé érett.

A bajban lévő gyülekezetekben a problémák gyökerét általában a nehéz emberek jelentik: akik nem akarnak semmilyen változást, akik nem a Bibliára és a Lélekre, hanem inkább a hagyományokra vagy a saját érdekeikre hallgatnak a gyülekezet dolgaival kapcsolatban. Sok pásztor szeretne változtatni, kihozni a nyáját a csőd-közeli helyzetből, de az ilyen „fekete bárányok” miatt nem tudja, nem meri.

Az ilyen helyzetekre természetesen nincs ideális recept. Nagyon sok ima, nagyon sok szeretet kell a nehéz emberekhez, ezek sokkal többet érnek el, mint bármilyen nyílt szembeszállás és konfliktus kirobbantása. Adott esetben természetesen szembesíteni kell őket egy-egy dologgal, de a velük való foglalkozás 90%-a szeretet kell, hogy legyen.

Jó hír viszont, hogy ha egy ilyen nehéz ember megváltozik, akkor befolyásolni fogja a gyülekezetet a jóra is: Ahogy esetleg sokakat addig a pásztor és a megújulás ellen hangolt; ugyanúgy idővel ő fog tudni rávenni másokat a Lélek munkájának elfogadására, segítésére. Olyanok ezek az emberek, mint a húsleves: Lassú tűzön, hosszú ideig kell főzni őket, de aztán legendás étellé, illetve nagyon sok más étel alaplevévé fognak válni.

Tehát a recept:

1. Szembesítés.

2. Könnyű fejlesztések gyors meglépése.

3. A hívők elkötelezése egy hiteles látás által.

4. A nehéz emberek Krisztushoz szeretése.

 

Ezek alapján olyan lesz a gyülekezet, mint egy jól működő étterem: Sokan térnek be, olyat kapnak, ami tényleg jó nekik, máskor is visszajönnek , és még az ott dolgozók is élvezik, hogy részesei lehetnek ennek a munkának.

Gyülekezeti reformáció Gordon Ramsay módra – 2.változat

Három tanulmány érkezett a Gordon Ramsay-féle gyülekezetrefomáló felhívásunkra. Mindhármat közzétesszük a napokban. Köszönjük a szerzőknek – postázzuk nekik az ajándék DVD-t!

A válságkezelés Ramsey-féle modellje Baján

Szerző: Baráti Róbert

Az általam leírt gondolatok, és lépések igaz történetet takarnak. Három évvel ezelőtt kis híján széthullott a gyülekezetünk. Nem volt könnyű út, de most már azt gondolom a felépülés, növekedés útján járunk. Amikor megnéztem a videót, minden helyzetre be tudtam helyettesíteni azt, amin mi átmentünk.

I. Hogyan jutottunk idáig?

Történetünk hasonló ahhoz az étteremhez, amely egy valamikor jobb napokat látott kis vendéglő volt. Gyülekezetünk egy teljesen új plántálás volt, felekezeti háttér nélkül, a rendszerváltás éveiben tapasztalható ébredési hullám gyümölcse. Isten munkája, melyet azonban az ember tönkre tud tenni…

Szebb napokat, dicső múltat tudva magunk mögött, a problémák hozzávetőleg nyolc-tíz évvel ezelőtt kezdődtek. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a sajnálatos helyzet sorozatos szakadásokat idéz majd elő.

Az okot nagyon egyszerűen nem tudom leírni, de ezek a motívumok nagy súllyal voltak jelen: Alkalmatlan, vagy alkalmatlanná vált emberek vezetnek, illetve alkalmas emberek rossz döntéseket hoznak, vagy nem hoznak meg jó döntéseket.

Igaz a mondás: fejétől bűzlik a hal, de a farkától kezdik pucolni. Legyen ez az első tanulság: Ameddig a vezető a helyén van, a nehézségek átvészelhetők, amint itt hiba csúszik, összeomolhat az egész.

Az érdekesség még annyi, hogy az alkalmatlanságon nem a vezetői ajándék hiányát értem, azt úgy gondolom, hogy megvolt mindegyik vezetőben. Visszatekintve azt mondom, hogy sokkal inkább jellembeli hiányosságok : alázat, kitartás, készség a szenvedésre, tanulni akarás, csapatszellem hiánya.

Az étterem tulajdonosról sem lehet azt mondani, hogy nem karizmatikus, vezető személyiség, de jellembeli problémái alkalmatlanná tették az étterem vezetésére.

II. Hogyan tovább?

1. lépés: Mi Isten akarata?

Azt gondolom, hogy nem minden tönkrement vendéglőt lehet, és kell újraindítani. A Peter’s-nek szerencséje volt. Ugyanígy nem minden tönkrement gyülekezetet kell, és lehet újraindítani. Ez az első tisztázandó kérdés: Akarja-e Isten hogy építsük fel újra? Mert ha nem, akkor hiába fáradnak az építők…

Miután Isten meggyőzött, hogy van mennyei akarat a folytatásra, még egy fontos dolog hátra volt:

Kell egy vezető

Ezt azért nem írom külön lépésként, mert Isten akaratát embereken keresztül viszi véghez. Éppen ezért kell, hogy legyen olyan ember, vagy még jobb, ha több ember aki hordozza ennek a felelősségét. Mint az étteremnél: ha nincs Gordon, akkor nincs vezetés, nincs tovább.

Fontos: a vezető csak akkor vezető, ha a többiek követik. Elengedhetetlen hogy a vezetettek részéről legyen elfogadás, támogatás, felismerés. Tehát: Isten elhív, az emberek pedig támogatnak. A filmben látható, hogy Gordont az első perctől kezdve elfogadják, és követik utasításait. Tekintélye nem az egóból fakad, hanem a szakmai háttere abszolút meggyőző.

Egy gyülekezetben is hozzáértő, rátermett vezetőre van szükség, akinek van „szakmai tekintélye”. Ami nem az elméleti tudás, hanem szívállapot kérdése inkább. Jó vezető nélkül a gyülekezet sem lesz képes felállni, és újrakezdeni.

2. lépés: Helyzetfelmérés

Gordon ugyanezt tette. Mi erre a jól ismert SWOT- analízist alkalmaztunk, melyet kiosztottunk, mindenki leírhatta a véleményét, elképzeléseit. Nagyon hasznos volt, beszélgettünk is róla. Időközben a megmaradt vezetőséggel is átrágtuk. Ahogy a filmben volt: szembesülnünk kellett, hogy a mi gyerekünk sem a legszebb…

3. lépés: Látás, mely lassú lépéseket kívánt.

Mivel sok közösség van a városban, ezért fel kell tenni a kérdést: „Uram, mutasd meg mi a célod a gyülekezettel, mert csak azért, hogy kirakhassunk egy táblát, nem sok értelme van külön  létezni, Mi a dolgunk?”

Egyszerűen mondva: el kellett venni egy látást, meg kellett fogalmazni egy jövőképet, amiért dolgozni szeretnénk. Amelyet a közösség tagjai felé is kommunikálni kellett. Itt fontos megjegyezni, hogy az első félév gyakorlatilag egy stabilizálódás volt, a válság után. Semmi egyebet nem kellett tenni, mint tartani az alkalmakat, rendszeresen, és érezhetően megnyugodtak az emberek.

4. lépés: Munkamegosztás

Az étteremben káosz volt, nem voltak a hatáskörök letisztázva. Egyesek megszakadtak, a főnök meg henyélt.

A szolgálatokat igyekszünk minél jobban szétosztani. Két haszna van: felszabadul energiám, másrészt mások is alkalmat kapnak a szolgálatra. Növekszik a fontosságtudatuk, fejlődnek ajándékaik, képességeik. Valamint nem mellékesen ez a bibliai (egyetemes papság elve)

5. lépés: Innováció

A lepusztult konyhában nem lehet jól főzni. Így a keresztény közösségben sem lehet régi módszerekbe kapaszkodni, mert az idő elmegy mellettünk. Nagyon fontosnak tartom a kreativitás felszítását, a gondolkodás megújítását. Minden vezetőnek kötelezővé tenném Frederik Haren: Gondolat.ébresztő című könyvének a használatát!

Ez a folyamat most is zajlik, folyamatos műhelymunka folyik, egyenlőre talán szerény eredménnyel. Használható dolgokat igyekszünk beépíteni. Meg merem kockáztatni, ha ez kihal, az kódolja az újabb krízist.

6. lépés: Kimondani a rosszat is

Ez elengedhetetlen. A problémákat nem szabad a szőnyeg alá söpörni. S ez kétirányú kell, hogy legyen. Szükséges hogy a vezető is inthető maradjon, és tudjon bocsánatot kérni! Ha ez nem megy, akkor úgy jár mint Peter. Mindenkinek baja volt vele, végül mégis Gordon osztotta ki. Igyekszünk gyakorolni az egyenes beszédet minden helyzetben, nagy szeretettel, és tapintattal.

7. lépés A múlt árnyékai

Fel kell készülni, hogy a múlt árnyékai vissza-visszaköszönnek. Néha sokkal később robbannak dolgok, mikor már mindenki azt hitte hogy túl vagyunk rajta. Lásd: Az étterem újranyitása utáni elbeszélgetést a személyzettel, mivel a tulajdonos még mindig a régi reflexek szerint „dolgozott”.

Erre felkészülni nem lehet, de ha találkozunk vele, lehet kezelni, nem dől össze a világ.

8. lépés Hátrányból előny – Kis családias gyülekezetek

Kis gyülekezetek gyakran frusztráltak amiatt, hogy kicsik. Pedig az étterem példáját látva, ők is ebből kovácsoltak maguknak előnyt: családias ízek.

Ugyanez az út áll a kicsik előtt: minőségi kapcsolatok lehetősége, minőségi személyesség.

A mai világban bizony ez is vonzó lehet az embereknek.

III. Mi lesz ezután?

Továbbgondolva a videót, valószínűleg boldogan élnek, míg meg nem halnak, és nagyon sokat keresnek az újra beindult étterem tulajdonosai.

Közösségünk is reménnyel néz a jövőbe. Építkezünk, tervezünk, s néha rosszul döntünk, de a lényeg: HALADUNK. Az hogy él a gyülekezet az Úr dicsősége. A munkában a vezetői csapat mellett (mert nem magányos harcos vagyok J ), minden egyes tag odaszánása és munkája is keményen benne van. És hiszem, hogy a jövőben is benne lesz.

Vannak céljaink, tudjuk az azokhoz vezető utat, időről időre mérjük, hogy hol tartunk, ha kell kisebb kiigazításokat teszünk, de ami talán a legfontosabb: Isten végtelen szeretetének haszonélvezői vagyunk!

Gyülekezeti reformáció Gordon Ramsay módra – 1.változat

Három “pályázat” érkezett a Gordon Ramsay-féle gyülekezetrefomáló felhívásunkra. Mindhármat közzétesszük a napokban. Köszönjük a szerzőknek – postázzuk nekik az ajándék DVD-t!

Gyülekezeti reformáció Gordon Ramsay módra – 1.változat

Szerző: Szabó-Nagy Attila

Bevezetés

Elég nehéz munka gyülekezetfejlesztési módszertanulmányt írni egy 40 perces étteremfejlesztői összefoglalóból. Gordon módszertani lépéseit lecsupaszítani, majd mindezt egy gyülekezeti működéssel összehasonlítani kissé talán meredek. Lássuk mi sül ki belőle :-)

A környezet:

Hol fekszik a gyülekezeti épület?
Vannak-e más gyülekezetek a közelben? – Mi a közelben lévő gyülekezetek jellegzetessége?

Találkozás:

A gyülekezet tagjai, illetve bennfentesei, megbízottjai, képviselői mennyire figyelnek oda az idegenekre? Egy gyülekezet kultúrája a tagok kultúrájából összegződik. Ha a tagok késnek, akkor a gyülekezet kultúrája a késés, de ez másra is ugyanúgy vonatkozik, – Amit a világban elvárnak egymástól az emberek, vagy értékelnek egymásban az emberek, az ugyanúgy fontos a gyülekezetben is és ne feledjük, a vezetők is tagok, ők is formálják a gyülekezeti kultúrát.

A menü:

Azt gondolná az ember, hogy a gyülekezetben a menü az Istentiszteleti alkalmak, konferenciák és ehhez hasonlók, én azt mondanám, hogy ezek az előételek, vagy csak az egyik fogás a menüben. Az igazi menü a tagok viselkedése, beszéde, hozzáállása azokhoz, akik bele szeretnének kóstolni az Isten Királyságába és a kereszténységbe.

A személyzet:

Maga a gyülekezet. Nincs kivétel. Nem kivétel a pásztor, nem kivétel a titkár, nem kivétel a kántor, vagy a dicsvez, nem kivétel az sem, aki negyedórás késéssel esik be az ajtón. – nem feltétlenül baj a késés, vannak nagyon nehezen megoldható késleltető dolgok –

Fontos a szerepek és hatáskörök tisztázása. De úgy gondolom ez, valahol egy kicsit önkéntes szinten kellene működjön, hogy a személyzet tudja milyen feladatok vannak és ezek megvalósítását konkrét emberek vállalják fel. Sokkal jobb az, ha valaki önként vállal fel valamit, mint az, ha valakire „rásóznak” valamit, még akkor is, ha az illetőnek van arra affinitása.

Vannak feladatok, melyeket hamar bevállalnak és népszerűek, vannak feladatok, amelyek kevésbé „ízlenek”, de egy jó személyzetben az emberek bevállalják a kevésbé „ízletes” dolgokat is.

A konyha:

Ahol a menü készül – ld fenntebb: menü -. Ha a menüvel gond van, akkor az a konyhából bűzlik, ha konyhával gond van, akkor a menüvel is gond van. De nagyon fontos, hogy nem mindenki szereti az olasz éttermet, van aki a magyar konyhára bukik, van aki a francia salátát kedveli. Nem szabad összetéveszteni a rossz menüt az ízléseltéréssel.

A kassza:

Ebben az esetben nem a fiszkális és monetáris forgalmat dokumnetáló részleget jelenti. Úgy gondolom, hogy a kassza a nyitott alkalmakat látogatók száma, Minél többen járnak és minél tovább maradnak, annál jobb a menü.

Gyülekezeti csőd

A kérdés igazából, hogy mikor csőd egy gyülekezet?

Nem járnak az emberek? Nincs miből fedezni a költésgeket? Emberek járnak de nem történik semmi?- Évek óta ugyanazok és nincs növekedés, változás? A gyülekezet a szakadás szélén áll? Annyira kevesen járnak, hogy lehet, hogy érdemes lenne őket másik gyülekezetbe küldeni és nem erőltetni ezt a gyülekezetet?

Váltsuk apró pénzre azt ami a videón szerepel:

A tulajdonos családi gondokkal küszködik és idegroncs. A tulajdonos bátyját nem izgatja az étterem, a megjelenés fontos neki, elkényeztetett óriásbébi, holdkóros, zsarnok – mondják róla a többiek. A séf kikészült, a konyha lepusztult, szemétdomb, egyetlen sütő működik, a személyzet a tűréshatáron van.

A tulajdonos ebben az esetben nem az Úr, bár Ő a gyülekezet igazi tulajdonosa. A tulajdonos ebben az esetben azt a személyt jelenti, akire a nyáj lett bízva, vagyis a pásztort, pásztorokat. A pásztor idegroncs és a pásztorsegédet a külsőségek érdeklik és az, hogy, hogy érzi magát – a bárányok húsán hízik.

A séf, a konyhafőnök, aki az ételt összeállítja, a menüért felelős. Azt mondhatnánk, hogy ez is a pásztori szolgálat, csak a tanítói, gondoskodói oldala a dolgoknak. A konyha szerintem a „vezetői” alkalmakat jelenti, ahol a menüt, a gyülekezeti alkalmakat és a gyülekezet mindennapi dolgait beszélik meg és tervezik. Egyetlen sütő működik, vagyis nincs infrastrukturális kapacitás ellátni az alkalmakat a megfelelő menüvel, megfelelő időben, mert a lóvé elfolyik. A személyzet a tűréshatáron: Még adnak egy-két esélyt a dolognak, de nem bíztató… Szakadás, vagy emigrácó várható.

A gondok forrása egyértelműen a nyáj húsán hízó segédpásztor, aki nem rossz szándékú, csak érzéketlen, felelőtlen, mintha más világban élne – ezzel kell szembesülnie.

„A konyha az étterem szive.” – A gyülekezet szive szerintem a „vezetők” és a többiek közötti kapcsolat, hogy honnan veszem? Az „ember szive” az embernek az a része, ahol a test, szellem és lélek impulzusai találkoznak, ahonnan kiindul az élet és ahol a döntések születnek. A döntések egy gyülezetben nem a vezetői megbeszélésen fogannak meg és születnek igazán, hanem a találkozásokon, alkalmakon, ahol a gyülekezet különböző rétegei találkoznak.

Amikor a gyülekezeti adományok máshova mennek, mint ahova szükség, csődhöz vezethet a dolog. Az infrastruktúra fenntartását fedezni kell, a gyülekezeti adományok és hozzájárulások ezt a célt is szolgálják. A szolgálati „rotáció” sok gyülekezetnél egy jól bevált vezető-nevelési módszer. Beazonosítni a szolgálati területeket és jelentősen felelős pozícióba állítani egy vezető jelöltet, majd ha helytállt, hibázott, kudarcokat és sikereket is átélt, egy másik szolgálati területbe helyezni, míg végig nem megy az egészen.

A konyha újjáépítése amely újra motiválni kezdte a személyzetet és felvillonyzta, nem gondolom, hogy egy gyülekezet életére áttéve valami radikális változást kell jelentsen, konyha addig is volt, csak az eszközök nem működtek, így lecserélték a nem működő eszközöket újakra és működőekre, amelyek ugyanazokat a funkciókat látták el, amelyeket a régi eszközök régen elláttak.

Ha a konyha a gyülekezet szive és a gyülekezet szive a kapcsolatokat jelenti, akkor lehet, hogy csak oda kellene figyelni az emberekre és a kapcsolatokra. Megnézni, hogy a gyülekezet régen ezt milyen eszközökkel csinálta és felújítani azokat, majd újakat is bevezetni.

A menü megújítása és visszatérés a családi menühöz, házias ételekhez –  Ha a menü az alkalmak és a mindennapi keresztény élet és ezt meg kell újítani, lehet, hogy a nagyon egyszerű és az emberek szivéhez és mindennapi életéhez közel álló dolgokkal kell kezdeni.

A recept

Talán a legnehezebb dolog valamiféle általános érvényű receptet leírni, mely bárhol, bármikor adaptálható és alkalmazható, egyszerű, de hatásos.

A legfontosabb talán, hogy a vezetői „elit” és a gyülekezet többi tagja között lévő távolságot kell csökkenteni. Ezt azzal lehet, hogy a vezetők megosztják a gyülekezettel azt, amit ők nehéznek és problémának látnak, megosztják a látást, a terveket, elképzeléseket és nem azt csinálják, hogy időről időre kész tények elé állítják a gyülekezetet, ők meg állnak mint borjú az új kapuba és nem tudjáj mit kezdjenek azzal az izével a tányéron, csak piszkálják, mint a kisgyerek a spenótot, hogy vajon mozog-e.

Szintén fontos a vezetők érzékenyítése a tagok felé. Nem egészséges, ha a vezetők azok, akik tudják a frankót és ők majd megmondják és megcsinálják és mindenki más pedig fogja vissza magát, mindenki más messze nem tud annyi mindent és messze nem tapasztaalt annyi mindent. Hogyan lehet a vezetőket érzékenyíteni? – Egyrészt a szolgálati rotációval, másrészt leht, hogy néha nem árt, ha egy egy vezető hosszabb időre beül a tagok közé és nem vezetni akar, hanem egyszerű mezei tagként ízlelgeti a menüt. A különböző vezetői tréningek és találkozók gyakran felfuvalkodáshoz vezetnek mint hatékonyabb gyülekezetvezetéshez, ezt talán úgy lehet elkerülni, hogy az ilyen tréningre mindig visznek magukkal egy-két, néhány egyszerű gyülekezeti tagot is, akik aztán közben megnyílnak és talán meg merik mondani az őszintét.

Valljuk be, a keresztények nagyon nem tudnak és nagyon nem mernek őszinték lenni, nem mernek kimondani dolgokat, nem mernek megfogalmazni dolgokat, nem mernek GONDOLNI sem dolgokra. Ha mégis, akkor meg nem tudják hogyan kezelni. sem azok, akik kimondják, sem azok, akiknek mondják. A gyülekezetben a vezetők és egymás felé való őszinteség gyakorlata siralmas állapotokban van. Ez egy másik fontos terület. Nem biztos, hogy Gordon példája a működő ebben az esetben, de néha lehet, hogy keményen szemébe kell vágni az embereknek a frankót.

Foglaljuk össze:

1.) A vezetők merjenek beszélni a gondokról és a terveikről a gyülekezetnek, merjék a gyülekezet tagjait bevonni megbeszélésekbe, vezetői alkalmakba.

2.) Érzékenyítés – hasonlóan, ahogy Gordon odatette Petert és az apját a konyhába, hogy a saját bőrükön érezzék, milyen a konyhában dolgozni – ugyanígy meg kell találni a vezetők érzékenyítésének módját.

3.) Az őszinteség kultúráját bevezetni, gyakorlatba ültetni, kidolgozni a megfelelő csatornákat és fórumokat az őszinte visszacsatolásokhoz a gyülekezet részéről a vezetők felé és ezeket megfelelően kezelni, gyakorlatias megoldásokkal előállni.

4.) Mindez valahogy szeretetben, szeretettel, hiszen emberek vagyunk, senki sem tökéletes, sem a tag, sem a vezető, de ez egy olyan helyzet, ahol a vezető előbbre kell helyezze a gyülekezetet és a gyülekezet tagjait, mint önmagát.

Minden csődből való kihúzás persze problémafeltárással indul és ennek is meg kell találni a módját, módszerét, csatornáit és fórumát, kellő körültekintéssel, mert néha a problémák mögött meghúzódnak más problémák és ezeket a rétegeket is ajánlott feltárni, majd végiggondolni a lehetőségeket.

Amennyiben nem a csődből kell kihúzni egy gyülekezetet, hanem valamiféle változást kell előkészíteni, a recept hasonló, mindenképpen célirányosan kell végiggondolni a fenti pontokat és célirányosan megtervezni a módszertanát majd végigcsinálni, persze a megfelelő rugalmassággal.

A gyülekezetépítés nyolc területe

[box type=”warning”]

LETÖLTHETŐ FORMÁTUMOK: PREZENTÁCIÓ + 15 ÓRÁNYI MP3 HANGANYAG + KIÉRTÉKELŐ KÉRDÉSSOR

A KÉPZÉSI ANYAGAINK LETÖLTÉSÉHEZ KATTINTS IDE!

[/box]

[quote]

Egyszerűen szenzációs! Hihetetlen mennyiségű, azonnal megvalósítható gyakorlatias anyag. Különösen azt tetszett, hogy áttekintést add egy gyülekezet növekedési területeiről és a változáshoz szükség lépések bemutatásán is végig vezet.Köszönöm az emberi részt, amit ti adtatok hozzá.
Gyarmati Attila, katolikus gyülekezetplántáló, Baja

[/quote]

A tréning részletes bemutatása

A tréning végigvezet a gyülekezetépítés mint szervezetfejlesztés, és a változás-menedzsment legfontosabb területein. Igyekeztünk mindent biblikusan és kifejezetten gyakorlat-orientáltan feldolgozni, hogy a gyülekezet vezetői ne csak elméleti ismereteket nyerjenek a tréningen, hanem azonnal hozzá is láthassanak a szükséges változások tervezéséhez és elindításához. Hisszük, hogy hiánypótló, gondolatébresztő és praktikus, jól használható segédanyagot sikerült összeállítanunk, amely mind a történelmi egyházak, mind a közelmúltban alakult gyülekezetek és missziós kezdeményezések életében megerősödést, felfrissülést, és valóságos változásokat, növekedést, eredményeket hozhat.

A részletes tematika:

I. Gyülekezetépítés és szervezetfejlesztés

01. Az egészséges és az egészségtelen növekedés a gyülekezetben

02. A gyülekezet működésének nyolc alapvető területe

03. A gyülekezeti élet minőségjelzői

04-11. A NYOLC TERÜLET RÉSZLETES ÁTTEKINTÉSE

Minden működési területnél egyenként végignézzük:

– a legfontosabb bibliai alapelveket

– a hatékonyság feltételeit

– az állapotfelmérő kérdéseket

– és javaslatokat adunk az első lépésekhez és gyakorlati tennivalókhoz

12. A szervezeti struktúra elemei – a gyülekezeti életre vetítve

II. Változás-menedzsment

13. A jelenlegi helyzetünk és lehetőségeink meghatározása

14. A kihívásokra adható válaszaink

15. A változások lehetséges fajtái és a hatékony változás iránya

16. Az elkötelezettség felvállalása

17. A minimum- és maximumfaktorok

18-19. Célok kitűzése és stratégia-alkotás – avagy mi is a gyülekezet küldetése?

20. Az akadályok azonosítása

21. Az erősségeink kiaknázása

22. A folyamatos újratervezés

Mit tartalmaz a tréninganyag?

  • A tréning teljes, 15 órányi hanganyagát a MP3 formátumban
  • A tréningen bemutatott prezentációkat
  • Egy 120 kérdéses gyülekezetértékelő kérdőívet

Gordon Ramsay, a gyülekezeti válságkezelés, és egy rövid pályamunka

Nagyon szeretek sütni-főzni, kiélni a kreativitásomat a konyhában. Ez egy kicsit kikapcsolódás is számomra a sok szellemi munka után. Óriási fűszergyűjteményem van, amit használunk is rendszeresen, nyertem már cukrászversenyt is, és az álmaim között szerepel az is, hogy éttermet nyissak, ahol én is beállhatok főzni, kiszolgálni vagy épp mosogatni. Ebből fakadóan Gordon Ramsay nagy kedvencem. Tetszik amit csinál, és ahogyan csinálja. Olvastam a könyveit, láttam majd mindegyik műsorát. Egy igazán karizmatikus egyéniség, a média-buborékkal együtt is, ami körüllengi. Remélem nemsokára megismerhetem személyesen is, mert alakulóban van egy közös projektünk.

Szóval, van egy műsora, amelyben lepukkant éttermeket tesz helyre – A konyhai rémálmok. (Kitchen Nightmares – a magyar címe A konyha ördöge lett). Kemény. Nem udvariaskodik – ugyanakkor valóságos segítséget nyújt a szakadék szélén álló éttermeknek. A recept viszonylag egyszerű: adott egy csőd szélén álló vállalkozás, frusztrált személyzettel, kilátástalan tulajdonosokkal, elégedetlen vendégekkel, üres étteremmel, pocsék ételekkel, motiválatlan séffel. Ramsay megérkezik, és legelőször megkóstolja a menüt, végignéz egy esti műszakot, elbeszélget a tulajdonosokkal, a személyzettel, a vendégekkel, aztán hozzálát a rendrakáshoz. A menetrend nagyjából mindig ugyanaz: szembesíti a vezetőket a cudar valósággal, aztán lomtalanításba kezd, kidobál minden vackot, ami távol tartja a vendégeket, felrázza a felelőtlen, hozzá nem értő tulajdonosokat, kivágja a semmirekellő alkalmazottakat, ugyanakkor az elkötelezett és tehetséges munkatársakat bátorítja, ha kell, gondoskodik a szakmai képzésükről és mentorlásukról is, kívül-belül átalakítja az éttermet, megváltoztatja a menüt, lecseréli a rossz ízű, fantáziátlan, vacak ételeket friss és egyszerű ételsorra, visszacsábítja a vendégeket, és közben nem csak káromkodik (ahogy ez elhíresült vele kapcsolatban), hanem valóságosan segít, áldozatokat hoz, együttérez, bátorít, irányít. Nem csak osztja az észt, hanem együtt dolgozik mások sikeréért, pénzt áldoz a bajban lévő éttermekre, tanít, és ha kell, beáll főzni vagy felszolgálni.

Oké, ez eddig az éttermekről szól. De már régóta gondolkodom azon, hogy vannak gyülekezetek, ahol ugyanezt kellene csinálni. És hogy egyáltalán legyen bármilyen eredménye, lehet, hogy ugyanilyen vehemenciával, hangsúllyal, ha másból nem értenek a gyülekezet vezetői és tagjai. Szembesíteni a benne élőket és szolgálókat a valósággal, a csődközeli helyzettel, a változás elkerülhetetlenségével – és a változásban rejlő lehetőségekkel. Mert nem csak egy étterem mehet csődbe, hanem egy gyülekezet is. De nem csak egy éttermet lehet újjávarázsolni, hanem egy gyülekezetet is. Arról nem beszélve, hogy a tét a mi esetünkben nem egy futó gasztronómiai élmény – hanem az emberek, a szeretteink, a környezetünkben élők üdvössége!

Megtaláltam az egyik műsorát a Youtube-on, szinkronosan. Akit valóban érdekel a változásmenedzsment és a válságkezelés, még ha populáris formában is, de láthat itt egy példát rá. Úgy 40 percet kell rászánni. És miközben belecsöppenünk a vendéglátás talán nem mindenki által ismert bugyraiba, érdemes párhuzamot vonni az étterem és a gyülekezet között. Ez a videó a promója a műsornak – remélem mindenki túl tud látni a műsor hangvételén. A reformáció általában amúgy sem valami finomkodó ájtatosság – amikor Jézus rendet rakott a templomban, nem hiszem, hogy nyájasan és alázatosan odaállt a kufárok elé zavarában a kezét tördelve, hogy “izé, testvérem, ne haragudj, hogy megzavarlak, de kérlek szépen az Úr nevében, ha neked is megfelelő, a portékáddal légy szíves menj arrébb egy kicsit, mert lehet, hogy Isten nem örül annak, hogy itt árulod a portékáidat, öööö, bocs, hogy szóltam… de azért az Úr szeret, és imádkozok érted…”

A film első részének linkje

A második rész linkje

A harmadik rész linkje

És végül a befejezés linkje

Mi az aktualitása ennek az egésznek?!

A jövőhéten megtartunk és rögzítünk egy szervezetfejlesztési tréninget, ami a gyülekezetek változásmenedzseléséről, építéséről, megreformálásáról szól. Nagyon jó anyagot sikerült összeállítani, amit azután elérhetővé is teszünk. Addig is, amíg nem lesz egy ilyen gyülekezeti Gordon Ramsay szolgálatunk, hogy a gyülekezeti rémálmokat orvosoljuk, ezt a tréninganyagot fel tudjuk kínálni azoknak, akik szeretnének fejlődni, változni, akik úgy érzik, csődközeli állapotban vannak, és iránymutatást keresnek a gyülekezeti élet, a  missziómunka megreformálásában. Nem mindenkinek lesz szüksége erre, mert vannak jól működő gyülekezetek – hála az Úrnak és a benne élő-szolgáló elkötelezett, felelős, lelkes keresztényeknek. De van, ahol nem mennek jól a dolgok. Tudom, hogy vannak olyan vezetők, gyülekezetek is, akiknek bár szükségük lenne a sürgős és radikális változásokra, sosem fogják ezt beismerni. Vannak, akik nem akarnak változni és változtatni, és vannak, akik megtennék ugyan, álmodoznak róla, de csak ha fájdalommentesen túl lehetne lenni rajta, ha nem kellene érte áldozatokat hozni, harcolni, összetörni majd megújulva talpra küzdeni magunkat. Mindenesetre ha valakinek segítséget jelenthet a tréninganyagunk, akkor azok a jövőhét végétől megrendelhetik. De erről a hétvégén írok még részleteket.

Addig is egy felhívás illetve házi feladat,

hátha valakit érdekel ez a téma annyira, hogy dolgozzon vele egy kicsit.

Írjatok a fenti videó (a Peter’s étterem talpraállításáról szóló teljes anyag) alapján egy 2-3 oldalas “receptet” arra, hogyan lehetne egy csődközeli gyülekezeteket rendbe tenni.

Minden tanulság jó, amit át tudunk ültetni gyülekezeti kontextusba.

Egyrészt így tanulhatunk egymástól – ha lesz, aki küld nekünk “pályamunkát”, közzé tesszük itt az APCSEL29 oldalán.

Másrészt, hogy tétje is legyen a dolognak, felajánlom az új Gyülekezeti szervezetfejlesztés és változásmenedzsment tréning DVD-nket a legjobb öt pályamunka beküldőjének, akik komolyan veszik a feladatot, és olyan anyagot állítanak össze, amelyből mások is tanulhatnak. Az egyetlen szempont, hogy a kiindulási pont legyen a fenti negyven perces videó. Minden ötlet, javaslat, stratégiai terv jó – csak legyen konkrét, gyakorlatias, amivel tudunk is mit kezdeni.

A pályamunkákat az apcsel29@gmail.com emailcímre várjuk, lehetőleg word-ben.

A határidő (a vírustámadás miatti kiesésre való tekintettel meghosszabbítva) május 30.