Blogolni akarsz?! Akarj blogolni!!!

Már volt arról szó, hogy a mai, korszerű gyülekezeti honlapokat dinamikus tartalom jellemzi, folyamatos frissülés, és mindez személyes hangnemben, a saját egyéniségünket is beleadva, hogy legyen karaktere, stílusa, egyedisége a lapunknak. Ennek az egyik legfontosabb és egyben legpraktikusabb eszköze, ha a gyülekezeti honlapunkat összekötjük egy bloggal.

Most szeretnék néhány tanácsot adni a blogolással kapcsolatosan: alapelveket, amelyek nélkül könnyen kifulladhat a blogunk, s vele együtt mind az olvasóink, mind mi magunk is. Persze messze nem teljes a lista, inkább csak amolyan „beugró”:

blogger

1. EREDETISÉG

Amit írsz, az nagyrészt legyen a sajátod! Mondjuk legyen 70/30%-os arány, amelyben a 70 az önálló, saját gondolatod, véleményed, írásod, és a maradékban idézhetsz, vehetsz át másoktól tartalmat.

Lefordítva ezt a gyülekezeti blogok működtetésére: rengeteg nagyszerű prédikáció, cikk, vers van, amit megoszthatunk másokkal – de legfeljebb ebben a 25-30%-nyi arányban. Mert az olvasók, szörfölők ezeket, vagy legalábbis ezekhez hasonlókat másutt is találhatnak. A blog tartalmának nagy része szóljon rólad, rólatok, az életetekről, a gondolataitokról, az istenélményeitekről, a bizonyságtételeitekről! Mert a gyülekezet a benne élő emberek életének összessége és közössége – és erre vagyunk a legkíváncsibbak. A látogató voltaképpen nem honlapokat, internetes oldalakat, webes megoldásokat, elektronikus könyv- és idézettárakat keres, amikor egy gyülekezeti honlapot tallóz – hanem voltaképpen hús-vér embereket szeretne megismerni.
A blog tehát szóljon rólatok – a blogon keresztül szólaljatok meg ti magatok!

2. CÉLTUDATOSSÁG

Legyen koncepciód a bloggal! Tudd, hogy kiket szeretnél megszólítani – mert a blog nem a wikipédia, ahol mindenféle szócikkről találsz információt! – Persze ehhez magának a gyülekezetnek kellene rendelkeznie egy körülhatárolható identitással, céllal, jövőképpel, látással, hogy kiket szeretne elérni, megszólítani (legalábbis fő csapásirányként).

Oké, mit jelent ez nekünk (maradjunk ennél a feldolgozási módszernél):
Egy gyülekezeti blog célja a Jézus Krisztussal közösségében élhető élet, amit elsősorban a saját gyülekezetünkön, a saját „szemüvegünkön” keresztül kell bemutatnunk. A helyi gyülekezet Krisztus Teste, Krisztus jelenléte és „leképezése” – csak ezen keresztül, vagyis a saját életünkön, gondolatainkon, közösségünkön keresztül tudjuk bemutatni Krisztust. És ha Jézushoz hívogatunk, az egyben azt is jelenti, hogy magunkhoz, a gyülekezetünkbe is hívogatunk. A blog ennek a küldetésnek az egyik kommunikációs csatornája. Egyszerre kell beszélnünk Jézusról és magunkról, mint Jézus követőiről, társairól és megjelenítőiről. Ne felejtsük el: a gyülekezeti blogolás nem valamiféle megszentelt exchibionizmus, magamutogatás, hanem a nagy misszióparancs betöltésének egyik eszköze!

3. SZERETET

Ez természetesen nem nyálas, csöpögős, giccses grafikákat és írásokat jelent a honlapon, hanem azt a hozzáállást, amivel otthon a monitor elé ülünk. Vagyis hogy adni akarunk – és a blog nem háborús övezet, ahol meg kell semmisítenünk mindenkit, aki még nem keresztény. Nem az a célja a blognak, hogy egy ítélkező, gőgös, kárhoztató ellenkultúraként fenyegető vagy moralizáló stílusban megpróbálja manipulálni az olvasókat. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai emberek (legalábbis akiket egy blogon keresztül meg tudunk ragadni) széles látókörűek, rengeteg információval rendelkeznek, igényesek, gondolkodnak, és kritikusak. Szívesen vitatkoznak – de érzékenyek a demagóg, agymosó, kritikát nem tűrő, és lelki-szellemi fölényből rájuk lenéző vitapartnerekre. Az ilyeneket messzire elkerülik.

Fordítsuk le, mit jelent ez nekünk: a szeretetünket abban tudjuk kimutatni a blogon, hogy nagylelkűek, befogadók, nyitottak vagyunk az olvasóink iránt. Figyelmesek vagyunk a véleményükre – vagyis elolvassuk a kommenteket is, és ha olyasmit írnak, amivel mi nem értünk egyet, nem kezdjük el bedarálni a hozzászólót, hanem intelligens módon, a tiszteletünket kifejezve vitázunk és érvelünk.
Nagyra értékelünk minden egyes látogatót – hiszen ők adtak nekünk egy lehetőséget, hogy szóljunk hozzájuk! Amit mondunk, annak tehát érdekesnek, vonzónak, meggyőzőnek és szeretetteljesnek kell lennie. Ezt újra meg kell tanulnunk – vagyis hogy a „világ” és a „világi ember” nem az ellenségünk, hanem a legjobb barátunk, a legnagyobb lehetőségünk, aki felé szolgálhatunk.

Legyél becsületes a blogon.
Ha tévedtél, és egy hozzászóló kiigazít, akkor ismerd el és köszönd meg.
Ha kiegészítenek, hozzátesznek valamit ahhoz, amit mondtál – legyél érte nagyon hálás!
Ha kérdeznek, mindenképpen válaszolj! Senkit ne hagyj válasz nélkül!

4. PÁR TECHNIKAI TANÁCS

1.) Ne legyél hosszú! A blog sajátos műfaj – nem lehet oldalakat írogatni, mert akkor nem fogják elolvasni. (Már ez a cikk is hosszú kicsit :–))

2.) Legyél hálózatban! Vagyis kösd össze a blogodat a közösségi portálokkal, a facebookkal, iwiw-vel, twitterrel! teremtsd meg a lehetőségét annak, hogy ha valakinek tetszik a postod, egyetlen gombnyomással megoszthassa az ismerőseivel a „híredet”. A saját tapasztalatom, hogy 5 perccel azután, hogy publikáltam a blogomon ezt a cikket, amit most épp olvasol, kb. 50 ember már olvassa/olvasta. És az első napon 2-300 olvasóhoz jutok el – csak azzal, hogy egy gombnyomással kiküldöm az ismertebb közösségi oldalakon található ismerőseimnek a postom linkjét!

3.) Használj jó illusztrációkat, képeket a cikkeidhez! Egy cikkhez bőven elég egy kép! A neten kereshetsz ilyeneket – arra illik figyelni, hogy részletes keresési panelt használj a képkeresőben, és jelöld be, hogy a szabad felhasználású, creative common licenszű képeket részesítsd előnyben, mert ez az, ami teljesen legális. (A legós kép is ilyen a cikk elején!) Ja és még valami: használj angol keresőszavakat, minél több szinonímával, összehasonlíthatatlanul több és jobb találatokat kapsz a keresőkben. (Ha nem megy az angol, ajánlom a SZTAKI szótárt itt: http://szotar.sztaki.hu/english-hungarian

4.) Használj videókat a blogon! A legjobb a saját videó lenne, különböző alkalmakról. De fel lehet venni egy egyszerű kézikamerával bizonyságtételeket is – az ilyenre szívesen kattintanak rá a látogatók. De belinkelhetsz youtube-os vagy videás klippeket is, például magyar feliratos keresztény kisvideókat találsz ezen a két linken – összesen vagy ötvenet. Használd őket, írj melléjük pár sort, és feldobod vele a blogodat! Íme a két link:
http://www.youtube.com/user/HunWorship
http://videa.hu/tagok/1179130

5.) Ajánlj további cikkeket a cikkeid után – hogy tovább maradjanak az oldaladon az olvasóid. Vannak olyan alkalmazások, amelyek témák, címkék szerint releváns cikkeket ajánlanak a korábbi postjaid közül – ahogy itt nálam is láthatod.

ÉS VÉGEZETÜL:

Miután közzétettél valami értékeset, a gondolataidat, az élményeidet, ne feledkezz meg az eredeti célodról se! A mi célunk itt az APCSEL29-nél egy szemlélet- és eszközrendszer népszerűsítése és terjesztése. Ha tehát szeretnél ilyen blogot, és még nincsen, elkészítjük! Azt gondolom, reális és vonzó ajánlatot tudunk tenni arra, hogy egy jól használható kommunikációs eszközt adjunk a gyülekezeted kezébe, egy olyan blogot, amely megfelelő kerete lehet mindannak, amit mondani, mutatni akarsz önmagadról, a közösségedről és Urunkról, Jézus Krisztusról. Részletekért kattints a honlapkészítés bannerjére oldalt vagy egyszerűen ide, erre a mondatra.

De ezzel is csak illusztrálni akartam, hogy a jó gyülekezeti blog célja, hogy a virtuális látogatókból valóságos látogatókat konvertáljon. Lehet, hogy nem a saját gyülekezetünkbe, mert földrajzilag nem mi vagyunk a legközelebb – de valamelyik gyülekezetbe, Krisztus Testébe és közösségébe! Ne feledkezzünk meg erről: azért blogolunk, mert hatással akarunk lenni az emberekre, az olvasóinkra, várunk tőlük valamiféle választ, reakciót, itt a neten is, és a valós életben is.

Olvass tovább

A tegnapi 11 pont helyett 11 pillanatkép

Oké, akkor folytassuk ezt a sorozatot: MILYEN HONLAPRA VAN SZÜKSÉGE A GYÜLEKEZETNEK? Ez még mindig csak egyfajta bevezető… Jómagam 80-100 gyülekezet munkáját kísérem figyelemmel immár kb. 3 éve. Van egy listám azokról, akik engem érdekelnek, akiknek a munkájából, stílusásából, hozzáállásából, missziós eredményeiből már eddig is sokat tanultam. Felcsaptam a listám, és elkezdtem megint kattintgatni: íme csak úgy véletlenszerűen 11 gyülekezeti honlap – ami JÓ! Nem feltétlenül azért, nekem tetszenek, hanem mert felhasználó- és látogatóbarát módon vannak megalkotva, logikus a felépítésük, esztétikusak, trendik, van koncepciójuk, és természetesen tartalmaznak minden web2-es, interaktív, multimédiás lehetőséget, amit ma már a 12 éves kisfiam is elvár egy honlaptól – hisz ő is már csak ilyeneket keres és „méltat figyelemre” a neten. Érdemes belekattintgatni, a képek „mögött” ott vannak a honlapok, és megnézni a nyitólapon túli tartalmakat is. Én azt gondolom, itt kezdődnek a jó gyülekezeti honlapok. És sajnos ilyenek nemigen vannak a világháló magyar fertályán… (Majd csinálunk :-) Mert amikor honlapkészítésről beszélünk, mi ilyesmiben gondolkodunk…

Ja, és még valami – ami túlmutat ezen a témán: érdemes belenézni, mit is csinálnak ezek a gyülekezetek, milyen programjaik vannak, hogyan kommunikálnak… lehet ötleteket meríteni, tanulni tőlük! Mert egy igazán jó gyülekezeti honlaphoz jó gyülekezet is kell, különben az egész nem több egy hamisan csillogó reklámnál…

01

 

02

 

03

 

04

 

05

 

06

 

07

 

08

 

09

 

10

 

11

Nos, így is lehet gyülekezeti honlapot csinálni. Jó nézgelődést :-)
A sorozat pedig majd folytatódik, hogy mit és miért is kellene…

Szívesen veszem a véleményed!

Olvass tovább

11 nagyszerű ok arra, hogy még véletlenül se menjek el a gyülekezetedbe, miután megnéztem a honlapodat…

Naszóval, akkor írjunk egy anti-postot: milyen honlap kell, ha távol akarjuk tartani az „idegeneket” a gyülekezetünktől? (Nem akartam túl hosszú listát, ezek csak amolyan kedvcsinálók…)

1. Nehogy elmondd, mi fog történni a gyülekezetben vasárnap!!! Hogy miről fog szólni az igehirdetés, lesz-e valami különleges, valami egyszeri esemény, valami, ami megragadja a figyelmem, amiért érdemes lesz elmenni… Bőven elég valamiféle általános programajánló, hogy istentisztelet vasárnap 10-től – de semmi konkrét, semmi érdekes, motiváló, inspiráló…

2. Mutass egy képet az épületedről. Elvégre az a legfontosabb, az épület – hisz AZ az egyház!!! Ha van olyan kép, ami belülről is ábrázolja a templomépületet vagy imaházat, akkor mindenképpen üres legyen a terem, úgy jobban látszanak a berendezési tárgyak, nem zavarja a képet a sok ember…

3. Legyen rengeteg virág, galamb, tűz, kereszt – és természetesen minél több szín a honlapon! Minél több keresztény szimbólum, annál jobb!!! Lehetőleg animált gif-ek (izgő-mozgó kis grafikák), az a legtutibb!

4. Egy szuper intro a honlap előtt…!!! Lehetőleg minél kisebb betűkkel kiírva, hogy „Intro átugrása” vagy ilyesmi… Minél tovább tartson azt az információt megszereznem, amire valójában kíváncsi vagyok – persze így több időt töltök a honlapodon! Ez is valami… És hogy a keresők nem látnak szinte semmit az intró miatt a nyitólapból (mert azt értelmezik annak) – sebaj, úgyse az a fontos, hogy a keresők ránk találjanak!

5. Rengeteg fénykép! Az mindig jó! Nem baj, ha amatőr képek, ha totál rosszak a beállítások, nincs kompozíció, kicsi a felbontás, sőt, még az is elmegy, ha el van méretezve a kép, és az arányok sem stimmelnek…! Ezek nem lényegesek, elvégre nem ezek a fontosak, hanem a lelki dolgok!!! És így legalább mindenki szolgálhat, ha mással nem is, legalább pár fényképpel…

6. Sorolj fel minden egyes szolgálatot, ami csak a gyülekezetedben valaha is elindult. Lehetőleg a vezetők nevével, fényképével, hosszú és részletes, és természetesen gazdagon illusztrált leírásokkal, hogy biztosan a gép előtt tölthessem a következő fél napot! Mert úgyis mindent átolvasok.

7. Bosszantó részletek… hogyan majd találok oda kocsival vagy tömegközlekedéssel (nagy vagyok, majd megnézem a guglimapson), parkolás (vasárnap úgyse kell fizetni), mi lesz a gyerekeimmel (legfeljebb végigülik mellettem a kétórás istentiszteletet), meddig fog tartani (viszek hidegélelmet a biztonság kedvéért) stb. stb.

8. Feltétlenül legyen egy kép a nyitólapon a pásztorról és a feleségéről! (Öltöny, nyakkendő!!) Elvégre miattuk megyek oda! És természetesen szeretném azt is tudni, hol és mikor diplomázott, hány éve lelkészkedik és az is döntő szempont, hogy hívják a gyerekeiket. Ezen múlik, hogy elmegyek-e a gyülekezetbe vasárnap, vagy sem…

9. Rengeteg link! Az fontos. Ebből is látszik, mennyire kompatibilisek vagyunk, mekkora kapcsolatrendszerünk van, mennyire benne élünk az online világban! Minél több a link, annál jobb a honlap! Vagy nem?!

10. Igevers. Természetesen a János 3,16. Ez elmaradhatatlan alapeleme minden valamirevaló gyülekezeti honlapnak!!

11. Legyen a honlapon egy rakás irreleváns, oda nem illő információ! Például naptár, tele névnapokkal. Google hirdetések, az se baj, ha esetleg cipőáruház hirdet, vagy bármi más… Esetleg az ingyen honlapszolgáltatónk reklámsávja… Ebből is látszik, mennyire sokszínűek vagyunk!

xfej

Huhh, na jó, elég ebből!!!

Az a szörnyű az egészben, hogy rákattintottam az x felekezet.lap.hu oldalra, és elkezdtem egymás után megnézni a gyülekezetek honlapjait. És mindegyik gyülekezet után írtam egy pontot ebbe a listába…

Nem, ez a post nem arról szól, hogy gagyizzuk le a gyülekezetek honlapjait! Senki ne értse félre!! Hanem arról, hogy van egy kommunikációs csatornánk, amit arra kellene használnunk, hogy a Krisztust nem ismerő, gyülekezetbe nem járó embereket valahogy rávegyük arra, hogy adjanak nekünk egy esélyt bebizonyítani, hogy 21. századi, valóságos, igényes, hozzáértő, érdekes, motiváló, dinamikus hívő emberek vagyunk, az istentiszteleteink, a gyülekezeti életünk is inspiráló, sokszínű, aktuális, hiteles, felpezsdítő, és ha valaki eljön hozzánk, akkor nem kell attól félnie, hogy valami elavult, életidegen, korszerűtlen, unalmas kereszténység vár rá.

Megmondom, mi a legnagyobb baj ezekkel a gyülekezeti honlapokkal. Az, hogy nem hozzák el a szörfölőket a gyülekezetbe! Hogy még ha meg is nézi valaki az ilyen honlapokat, nem villanyozódik fel, nem borzong bele a kíváncsiságba, hogy te jó ég, én mindenképpen ott akarok lenni a következő hétvégén, el akarok menni, meg akarom ismerni őket, ezt meg akarom nézni magamnak – mert ez nagyon király!!!

Ez az az érzés, ami ma megmozgatja az embereket. Ha már honlapot csinálunk, ha már felvállaljuk, hogy mutatunk egy képet magunkról – akkor ne legyünk dilettánsak! Hozzuk ki ebből a lehetőségből a lehető legtöbbet! Ha már szolgálunk – hiszen egy gyülekezeti honlap is szolgálat, és egyre fontosabb szolgálati és missziós terület!!! – akkor csináljuk rendesen! Legyünk hozzáértők, tanuljunk, fejlődjünk, képezzük magunkat, dolgozzunk meg érte, legyünk profik!!! A Sátán iszonyú jól promótálja magát! Isten népe pedig… hát inkább ezt hagyjuk!

Vajon amikor Jézus azt mondta, hogy „legyetek okosak, mint a galambok, ravaszak, mint a rókák”, vagy amikor a hamis mammonnal is lehet barátokat szerezni, és ez dícséretes a szemében – akkor nem gondolhatott akár ilyesmire is (kétezer év távlatában persze)?!

Lesz ennek folytatása. Nem véletlenül, persze. Nagyon komoly szemléletváltásra van szükség ahhoz a magyar kereszténységben ahhoz, hogy legyen értelme nekünk az interneten egyáltalán jelen lennünk. Mert amíg ezt csak ilyen színvonalon tudjuk tenni, „ekkora” hatékonysággal – addig elhibázunk és kihasználatlanul egy nagyszerű lehetőséget, és ezt is átengedjük a gonoszság ezernyi megnyilvánulásának. Ez pedig – úgy érzem – több mint hiba – ez talán már bűn!

Egyetértesz? Tiltakozol? Szólj hozzá – megtisztelsz a véleményeddel!

Holnap újra vesszük ezt a 11 pontot – némileg más hangnemben.

Olvass tovább

Online forradalom zajlik

Azt mondják a hozzáértők, hogy a társadalmunkban online forradalom zajlik. Én azt hiszem, ennek több „hulláma” is van.

Az első az offline emberekből online embereket formál. Vagyis az internetet korábban csak valamiféle luxuscikként vagy alternatívaként értelmező embereket bekapcsolja az online véráramba. És az első hullámban rájövünk arra, hogy mekkora lehetőség, potenciál van az internetben. Információt gyűjthetünk – ma már ez az elsődleges tudásbázisa a társadalmunknak. Kapcsolatokat építhetünk és ápolhatunk – erre bizonyíték a rengeteg közösségi szájt. A magyar 18-30 évesek 70%-a használja az IWIW-et. Nem pótolja a valódi barátságokat, az élő beszélgetéseket, de segít abban, hogy legyen kivel beszélhetnünk. A közösségi oldalak, a keresők újraértelmezik a világhoz való hozzáállásunkat. Ezt nem tagadni kell, hanem kihasználni – nekünk, keresztényeknek is!

A második hullám a szörfölőkből olvasókat formál. Ez már egyfajta tudatosságot jelent. Az internet szórakoztatásból kinőve munkaeszközünkké lesz. Méghozzá hihetetlenül hatékony munkaeszközzé!
Csak két fontos szempont:
– ezek a megoldások ingyenesek, nem kell szoftvereket vásárolni vagy illegálisan használni
– a helyi programoktól eltérően ezeket bárhonnan használhatjuk, mert a neten vannak, és nem az otthoni gépünkön. Minden, mindenhol, mindig kéznél van!
És mire jó az internet, ha tudatosan használjuk?
Kiválthatjuk vele az office-t, prezentálhatunk, publikálhatunk számtalan formában és helyen, kapcsolatot tarthatunk, telefonálhatunk, van online határidőnapló, amely ha kell, sms értesítést küld, üzleti oldalak, tartalomszolgáltatások… fel se tudnám sorolni.

A harmadik hullám – és ez már fontos a mi számunkra is – az olvasókból írókat formál.
Vagyis a közönség közösséggé válik. Régen (ez a hagyományos web, a web1) néhányan készítettek tartalmat sokaknak. Ma (a web2-ben) mindenki tartalomgyártó lehet. Blogolhatunk, írhatunk lexikont (wikipédia), formálhatjuk a közgondolkodást, szavazhatunk, kampányolhatunk, elégedetlenkedhetünk, csinálhatunk magunknak vagy bárki másnak médiát – egyszóval már nem csak a felhasználói, hanem a formálói is lehetünk az internetnek. És tudnod kell, hogy ezzel együtt a közgondolkodásnak, a társadalomnak is.

És készülőben a negyedik hullám is (web3), és még ki tudja, hány jön ezután!

És itt jön az, ami miatt belekezdtem ebbe a postba.

Mi keresztények egyszer már nagyon elszúrtuk a pozíciónkat, az eszköztárunkat, amellyel szolgálhattunk volna embertársaink felé. Amikor a televíziózást feltalálták, a keresztények rögtön valami sátáni dolgot láttak benne, és elhatárolódtak tőle. És mi lett az eredmény? A média ma önti ránk a szennyet. És jó, ha hetente 1-2 órás műsoridőnk lehet egy-egy közszolgálati tévében. Mire észbe kaptunk, nem maradt helyünk.

Ma az interneten van ugyanez. Sok keresztény ellenséget lát az internetben, vagy teljesen hidegen hagyja, mert az „világi dolog”. De hadd mondjam el, hogy az internet csak egy eszköz, egy kommunikációs csatorna – és ha nem töltjük meg tartalommal, megtölti majd más!

Mondok egy nagyon egyszerű példát.

Nézd meg a VIDEÁN a „Bebizonyítom” című videót. Talán 2 perc az egész, csináltunk hozzá magyar feliratot is. Feltöltöttük, és alig egy hónappal később a legnagyobb magyar videómegosztó portálon ehhez a videóhoz szóltak hozzá a legtöbben. Most is megy a vita arról, van-e Isten, vagy nincs. Az „ateista” oldalon nagyszerű és alapos érveléseket lehet olvasni, de alig-alig van rá válasz keresztény részről. Pedig azt gondolom, a 2500 látogató nagyobbik része mégis inkább keresztény volt, akik megnézték a videót (mert aktívan reklámoztuk). Ki fogja megválaszolni az ott feltett kérdéseket? Mert ez a vita most több tíz-, talán százezer ember színe előtt zajlik, akik a videát használják! Ez is misszió!

És csak egy másik példa – egy személyes dolog. Évekkel ezelőtt cseten megismerkedtem valakivel. Azzal kezdődött, hogy mutogattuk egymásnak a verseinket. Aztán elütötte egy autó a kislányát a felesége gondatlanságából (meg is halt), ő majdnem agyonverte a feleségét (majdnem az asszony is meghalt), és azután öngyilkos akart lenni. Utoljára felhívott, hogy cseteljünk. Három napig szinte nonstop beszéltünk, ott aludtam a gép előtt néhányszor pár órát. Ő is, a billentyűzete és a pisztolya mellett (mert biztonsági őrként dolgozott). A vége az lett, hogy 300 km távolságból feljött Budapestre egy hétköznapi bibliaórára, hogy személyesen is megismerkedjünk, mert „megmentettem” az életét azzal, hogy beszélgettem vele, ismeretlenül, egy számítógép monitorja mögül.

Szóval a kérésem, felhívásom:

Legyél aktív az interneten! Szólj hozzá mindenhez! Mondd el a véleményed, kommentálj mindent, ezt a blogbejegyzést is, a videókat, válaszolj a kérdésekre, a kihívásokra!

Ma mindenki begubózik, egyre inkább individualistává válik a világ, legalább mi, keresztnyek ne legyünk ilyenek. Az internet olyan közeg, ahol feloldódhatnak a felekezeti különbségek, ahol nem probléma a fizikai távolság, ahol rengeteg az ember, aki felé szolgálhatunk, ahol ezerféle módon tanulhatunk,akkor, amikor épp van időnk és kedvünk. Ez csak tudatosság, elhatározás és fontossági sorrend, értékrend kérdése!

Legyél otthon az interneten! Amiatt a lehetőség miatt, amit ez jelenthet ez a számodra! Jézus Krisztus ránk bízta ezt a világot – de nem kullognunk kellene utána mindig, hanem az első sorból utat mutatni! Akkor is, ha közben elbukunk, ha elfáradunk vagy elmegy a kedvünk az egésztől, de fel kell állnunk, és folytatnunk kell az utunkat, be kell töltenünk a küldetésünket. És erre az online tér egy mindenki számára rendelkezésre álló lehetőség. Itt már nem lehetnek kifogások, hogy nincs időm, nem tudom, hol szolgáljak, nincs emberem, nincs kinek elmondani az evangéliumot, én ilyen-olyan vagyok…

Egy általam becsült fiatal online marketinges szakember kiadott egy ebookot, aminek a címe: webfoglalás. Mint a honfoglalás. De hogy miből lesz több a neten, a szemétből vagy az értékből, az Istent gyalázó vagy az Istent dicsőítő hozzászólásokból, a közönyből vagy az aktivitásból, az elszigetelt keresztény szörfösökből, vagy az erős közösségeket építő missziós csoportokból és hálózatokból, rajtunk is múlik. Hogy mennyi helyet foglalunk Jézus Krisztus számára, hogy mennyi helyet foglal majd az online világból Isten országa – rajtunk múlik!

Rajtad is múlik!

13 hozzászólás a régi Tonhal blogon – ha érdekel, kattints ide!

A jövő/jelen(?) kiber-gyülekezetei

Dolgozok egy tréning-anyagon az internet és a misszió kapcsolatáról, amelynek egyik forrástanulmányát a napokban publikáltuk magyarul a TONHALON, a Pásztorbot Magazinban. Egy gondolat – a cikk alapján – a jövővel, vagy talán a jelennel (?) kapcsolatban:

„Sokan fognak vallási információkat keresni az interneten, meghozni a döntésüket Krisztus mellett online, és online utógondozásban részesülni. Lesznek, akik maguk merítkeznek be (ahogy muszlim háttérhívőkkel is megtörtént), mások kiber-gyülekezetekhez csatlakoznak, mások online és offline Bibliakörökhöz csatlakoznak, vagy kis csoportban fognak dicsőíteni a családjukkal. Emberek milliárdjai számára lesz a mobiltelefon és a PDA a fő eszköz arra, hogy többet tudjanak meg Istenről.”

El tudom képzelni, hogyan reagálnának erre a hagyományos egyház vezetői és tagjai – hiába, ők már nem ehhez a generációhoz tartoznak. De vajon képesek lesznek-e támogatni egy olyan egyházi/gyülekezeti modellt, amely már nem az övék?! A „régi” nélkül ugyanis kötve hiszem, hogy az újnak lesz történelmi, erkölcsi és szervezeti tartóereje.

Én mindenesetre már ebben a generációban élek, még ha kicsit idősen is – hiába vagyok 34 éves, ez már sok ennek az új kornak. De elköteleztem magam az új, online, poszt-posztmodern vagy már ki tudja, milyen generáció szolgálatára. És ez a blog is valami ilyesmit hivatott szolgálni. Remélem lesz, akit érdekel, és aki nem a kritikát, hanem a kapcsolódási pontokat, az előrejutási lehetőségeket és az építő gondolatokat keresi és osztja meg itt.

18 hozzászólás a régi Tonhal Blogon – kattints ide!