Az életünk túl értékes ahhoz, hogy tékozoljuk!

Öt fontos dolog ahhoz, hogy az életünk minél tartalmasabb lehessen – érdemes átgondolni:

AZ ÖTÖDIK LEGFONTOSABB DOLOG:

Töltsd meg a másodperceket a legértékesebb tartalommal!

Egyszer élünk, és ezt az életet előrefelé éljük, megismételhetetlen, pótolhatatlan másodpercekkel, órákkal, napokkal, évekkel! Amit elveszítünk ezekből, soha-soha többé nem kapjuk vissza, és nem tudjuk pótolni sem! Ráadásul még azt se tudjuk, mennyi van hátra belőlük!

Mindannyiunknak rengeteg lehetőségünk van arra, hogy tanuljunk, fejlődjünk, előre lépjünk, jót cselekedjünk, építsünk, gazdagodjunk és gazdagítsunk másokat is, mindenféle területen! Mégis a legtöbb lehetőség kicsúszik a kezünk közül – egyszerűen azért, mert nincs rá időnk! Legalábbis ez az egyik leggyakoribb kifogás. Az igazság viszont az, hogy ha összeadnánk az üres, a haszontalan, a tétlen, az ellustult, feleslegesen átaludt, tartalmatlanul és felszínesen átszórakozott perceket és órákat, talán ÉVEKET IS NYERHETNÉNK az életünkben! És erre sajnos mindig, MINDIG utólag jövünk rá – amikor már elveszítettük az iskolás éveket, a fiatalságunkat, amikor véget ér a nyár, megszűnik egy olyan lehetőség, ami mellett közömbösen éltünk eddig, arra gondolva, hogy ráérünk még…

MIT TIEHETSZ EZÉRT?

Tanuld meg menedzselni az idődet! Készíts időbeosztást, napirendet, és tűzz ki határidőket! Vagy nagyon tudatosan bánsz az időddel – vagy tudatlanul tékozlod el!

A NEGYEDIK LEGFONTOSABB DOLOG:

Fókuszálj az elhívásodra!

A mai ember milliónyi apró célocska között vergődik. Kevés embernek van életcélja, küldetése, amire az egész életét felteszi. A legtöbb ember a napi szükségeinek kielégítése és a pillanatnyi célocskáinak levadászása között ingázik, egyre kimerültebben.

Minden embernek lehetne elhívása, küldetése – valami olyan dolog, amiért érdemes leélni ezt az életet, amiben kifejezhetjük és megvalósíthatjuk önmagunkat, illetve azt, ami végett Isten megteremtett és életet ajándékozott nekünk.

Nem ok nélkül vagyunk a földön! Ez nagy közhely – mégis, a legtöbb ember olyan autóhoz hasonlít, amely egyre üresedő tankkal falja a kilométereket – csak épp nem tudja, hova is tart. Nincs úticél – és emiatt valahogy egyre kevésbé élvezetes már az utazás is.

MIT TEHETSZ EZÉRT?

Próbáld megtalálni az utadat! Keresd meg az életed célját, a küldetésedet, ami szenvedéllyel tölt el, amiért érdemes élni, dolgozni, szolgálni! Tudom, hogy ez nem könnyű – de lesz aki segíteni fog! Számíthatsz Istenre is, és kérdezd a hozzád legközelebb állókat: szerintük mi az, amiben a legtöbbet tudsz adni az embereknek, a világnak, Istennek?

A HARMADIK LEGFONTOSABB DOLOG:

Tedd meg, amit meg kell tenned!

Teljesítsd a vállalásaid és kötelezettségeid! Végezd el a feladatod! Tedd a dolgodat!

Ez az egyik fele a dolognak. A felelősség-része.

A másik mindennek a módja: tedd a dolgodat hálásan és örömmel! Fogd fel, hogy mindez szolgálat, ajándék, amivel megajándékozhatod a másik embert. Ez is a bizonyságtétel egy fajtája. Pál ír olyasmit a rabszolgáknak, hogy úgy engedelmeskedjenek a sokszor zsarnokoskodó, elnyomó uraiknak, mintha Krisztust szolgálnák. Miért? Mert ha a feladatot el kell végezni, akkor el kell végezni. Ha ezen nem is tudunk változtatni, azon igen, hogy közben hogy érezzük magunkat, és milyen nyomot, érzéseket hagyunk magunk mögött másokban!

A legnagyobb harcunk ezen a téren a lustaság és a kapkodás. Az utóbbi általában az előbbi miatt van.

MIT TEHETSZ EZÉRT?

Készíts részletes, napi feladatlistát! Tervezd meg a nap elején, mit kell tenned, állítsd őket fontossági rendbe, adj hozzá időkeretet, és azután ragaszkodj hozzá!

A MÁSODIK LEGFONTOSABB DOLOG:

Soha ne add fel! Érj célba!

A legtöbben sokkal-sokkal több dolgot kezdünk el, mint amennyit befejezünk. Tele van az életünk befejezetlen dolgokkal, amikbe energiát fektettünk, amikért dolgoztunk, fizettünk, áldoztunk – és mégsem lett belőlük semmi. Mert jött valamiféle akadály, mert elfogyott a lendület, mert elment a kedvünk, ellaposodott a lelkesedésünk és a kitartásunk, vagy csak találtunk újabb és újabb célokat, amik miatt a korábbiak hirtelen már nem számítottak.

Sajnos a korunk generációinak egyre gyengébb a kitartása és hűsége célok, értékek és kapcsolatok mellett. Egyre könnyebben adjuk fel, egyre kisebb akadály elegendő már ahhoz, hogy eltérítsen a célunktól. Hiányzik az állóképességünk, minden szempontból.

MIT TEHETSZ EZÉRT?

Két dolgot tanácsolnék.

Az egyik, hogy a nagy célokat mindig bontsd le lépésekre, készíts stratégiát a megvalósításukra – mert sok dolgot azért nem fejezünk be, mert csak egy irányt ismerünk, az oda elvezető utat viszont nem! Nem is készültünk fel, hiányoznak a szükséges erőforrások, készségek, ismeretek, társak. Egyszerűen túl nagy fába vágjuk a fejszénket – vagy csak egy husánggal csapdossuk a rönköt, mert voltaképpen fejszénk sincs hozzá!

A másik tanácsom: légy elszámoltatható! legyen valaki, egy mentor, egy coach, egy lelki vezető, egy tekintély, akinek hetente, havonta beszámolsz a céljaidról és a megvalósításukról is!

A LEGFONTOSABB DOLOG:

Változz! Most! Mindig! Folyamatosan!

Nem is tudom, hogy lehetne ezt jól megfogalmazni…

Én azt hiszem, az ember igenis képes változtatni a hangulatán, az érzésein, a gondolkodásmódján! Voltaképpen egyetlen, nem túl nagy kiterjedésű hely van a világon, ami felett valóban uralkodhatunk, ami tényleg a mi „kezünkben” van: a homlokunk mögötti alig 2000 köbcenti.

Pál azt mondja: „változzatok meg a gondolkodásotok megújítása által…” – ez a változás nem valami passzív történés velünk, hanem a mi dolgunk! Nekünk kell megújítanunk a gondolkodásunkat, ha változásokat akarunk az életünkben. És itt alapvetően nem az érzéseinkről van szó, nem is a „nagy eszünkről”, hanem elsősorban a döntéseinkről!  Az attitüdökről, a mozgatórugóinkról, a gondolkodásmódunkról. Mi döntünk arról, hogy megsértődünk-e vagy sem, hogy haragszunk-e vagy megbocsátunk, hogy legyőzzük-e a lustaságunkat vagy engedünk neki, hogy uralkodunk magunkon, az érzéseinken, a beszédünkön, a türelmünkön, vagy sem. Az időjárást vagy a tőzsde mozgását nem tudjuk befolyásolni. De a saját gondolkodásmódunkat igen! Tulajdonképpen pont ez a megtérés lényege is! Aztán Isten hozzáteszi a maga természetfeletti kiegészítését a mi döntésünkhöz.

MIT TEHETSZ EZÉRT?

Ápold a „belső életedet”! Olvass Bibliát, légy kapcsolatban Istennel, tanulj és fejleszd magad, csöndesedj el naponta akár többször is, törődj a céljaiddal, az értékrendeddel, a lelkeddel! Nem akarom ezt túlragozni, szerintem értjük… J Egyszerűen töltsd tele az életed értékekkel, és érezd jól magad a saját bőrödben!

Harcosok klubja: Tyler Durden szabályai (18+)

Az én korosztályomnak volt pár kultuszfilmje. A harcosok klubja az egyik ilyen. Elgondolkodtató film a gondolkodó embereknek – a nyers brutalitásán túl hihetetlenül sok bölcsességgel. Íme néhány okosság a filmből – továbbgondolásra. És már előre bocs, ha néhol erős lesz a fogalmazás, illetve egy helyen elég vulgáris lesz az idézet is – de hát néha az élet is ilyen. És most a harcosok klubjáról van szó – ami már önmagában sem lágy és kellemes téma.

Szóval Tyler Durden néhány megszívlelendő szabálya a nagybetűs életre – és a tanulságok, a gondolataim ezekkel kapcsolatosan.

Ja, és még valami: aki nem látta volna a filmet (csak ezért ne rohanjon el megvenni DVD-n), azok számára csak annyit, hogy a vastaggal kiemelt mondatok idézetek a filmből. A többi az, amit én gondolok róluk.

 

„Nincs félelem. Nincsenek kitérők, vargabetűk. A (legfontosabb) képesség: mellőzni mindazt, ami nem fontos!”

AZ ELSŐ SZABÁLY: NINCS FÉLELEM!

A félelem megdermeszt, elbizonytalanít, eltakarja a célt és a lehetőségeket előlünk, mindig negatív irányba befolyásol. A Biblia azt tanítja: az aggodalmaskodás és a félelem mindig a bizalom hiányának a következménye. Nem sorolom az igeverseket.

MÁSODIK SZABÁLY: NINCSENEK KITÉRŐK!

Akinek lézer pontosságú fókusza van, tudja, hova akar eljutni, mit akar elérni, mi az, ami rá bízatott, ami a küldetése, az nem tesz kitérőket és vargabetűket. Lehet, hogy elbukik, de ha a helyes úton bukik, akkor feláll újra, és megy tovább. Az ilyen emberek követhetők. Az ilyen emberek fognak célba érni. Mert van céljuk! És ez nagy dolog manapság!

HARMADIK SZABÁLY: MELLŐZD MINDAZT, AMI NEM FONTOS!

Miért? Mert nincs korlátlan időnk, erőnk, lehetőségünk! És mert van, ami fontos! És az igazán fontos dolgok, célok, felelősségek érdekében meg kell tanulnunk nemet mondani mindarra, ami nem fontos!

„Bizony mondom, elég már a tökéletességből. Azt mondom, fejlődjünk! Hulljon a férgese!”

NEGYEDIK SZABÁLY: NE AKARJ TÖKÉLETES LENNI – INKÁBB FEJLŐDJ!

A tökéletesség egy elérhetetlen ideál – aki célként kitűzi maga elé, biztosan csalódni fog. Sajnos a keresztények alapvetően bajban vannak ezzel a fogalommal, mert a Bibliában azt olvassák: „Legyetek tökéletesek, amint a Ti mennyei atyátok tökéletes!” – És félreértik az egészet, és emiatt meghasonlás lesz a fejükben is, a szívükben is. Mert mi soha nem leszünk ugyanabban az értelemben tökéletesek, mint Isten. Ez logikus, ezzel azonnal istenné válnánk mi is.) A tökéletesség görög szava emberi alannyal mindig mást jelent, mint ha az alany Isten! Számunkra a tökéletesség „érettséget” jelent, hogy felkészültünk, készen állunk arra, amire rendeltettünk – mert a mi tökéletes Atyánk felkészített minket.

A kulcs a fejlődés. Az érettség. A gyermekkorból az érett felnőttkorba való átkerülés, a tejnek italáról a kemény eledelre való átszokás.

És a fejlődés mindig áldozattal fog járni: amit kinőttünk, azt le kell vetnünk. El kell vetnünk. Hulljon a férgese – mindannak, ami belőlünk tökéletlen, bűnös, hiábavaló, hasztalan…

„Csak azután tehetsz meg bármit is, miután mindent elveszítettél!”

ÖTÖDIK SZABÁLY: SZABADULJ MEG MAGADTÓL!

Ne félj attól, hogy hibázol! Hogy akár óriásit hibázol! Ne félj attól, hogy valami miatt elveszítheted a jövőd, az egzisztenciád, az üdvösséged vagy akár az életed! Ne a félelem irányítsa az életedet, mert ez mindig a magad féltése! És ez voltaképpen önzés. Inkább mondj le magadról! Szabadulj meg attól a kényszertől, hogy mindig mindent önmagadból kiindulva, és önmagadat középpontba állítva értékelj vagy tegyél! Ha az életed koordinátarendszerének origójába valaki mást teszel, óriási súly kerül le a válladról – amivel egyébként sem tudnál megbirkózni. Sőt, ha megtalálod az egyetlen helyes origót, akihez érdemes viszonyítani, minden sokkal könnyebb lesz! Ehhez azonban ki kell lépned onnan, fel kell adnod önmagad istenségét! El kell veszítened a „mindent” – hogy felszabadulhass!

„Te nem a munkád vagy! Nem a bankszámlád vagy! Nem a kocsid vagy! Nem a pénztárcád vagy! Nem a francos egyenruhád vagy!”

HATODIK SZABÁLY: NE AZONOSÍTSD MAGAD A DOLGAIDDAL! ÉRTÉKES VAGY! CSAK ÚGY!

A legtöbb ember a saját értékességét a tulajdonaiban, a sikereiben, a hasznosságában méri. És ha ezek nincsenek, akkor jönnek a komplexusok. És előbb-utóbb mindenki kimerül, lemerül, veszít. És a saját szemében értéktelenedik.

EZ HAZUGSÁG! Ne legyél ilyen! Ne hidd el azt a hazugságot, hogy az vagy, amit birtokolsz, amit tudsz, amennyi diplomád van, amennyi pénzed van…! ÉRTÉKES VAGY! Mindenféle magyarázat és bizonyíték nélkül! Mindenféle különösebb megokolás nélkül! Úgy, ahogy vagy! Isten számára mindennél többet érsz! És ha ezt egyszer megérted, hirtelen megváltozik a világ, és sem önmagadra, sem másokra nem ezzel a teljesítmény-szemüveggel fogsz nézni – és innentől kezdve felszabadul a lelked, és felszabadulnak a kapcsolataid is!

„Az emberek állandóan csak beszélnek magukban. Olyannak látják magukat, amilyenek lenni szeretnének. De nincs elég bátorságuk hozzá, hogy mint te, belevágjanak.”

HETEDIK SZABÁLY: ELÉG A SZÖVEGELÉSBŐL! TEDD MEG!

Egyszer egy barátom azt mondta: kétféle ember van. Az egyik akar, a másik akar akarni. Az egyik csak álmodozik, terveket sző, mindig újabbakat, a másik pedig cselekszik, lépésről lépésre tör a célja felé. Mert van bátorsága arra, hogy elinduljon, akár a járatlan úton is. A legtöbbeknek nincs. Ezért toporognak egy helyben, kritizálják azokat, akik bukdácsolnak, de a szívük mélyén irigylik, hogy ők legalább haladnak előre, még ha el is esnek közben.

Ezzel kapcsolatos a következő szabály is:

„Emberek, a hatékonyság a legfontosabb! Mert a pocsékolás lopás!”

 

NYOLCADIK SZABÁLY: AZ ELMARADT HASZON VESZTESÉG! NE LOPJ!

A tálentumok példázatában a harmadik szolga, amelyik elásta az egy tálentumot, effektíven nem tett rosszat. Nem tékozolta el, nem lopta el, csak elásta. Csak a haszon veszett el. De a gazda szemében ez gonoszság és bűn volt: „Haszontalan és gonosz szolga, menj a külső sötétségre (vagyis menj a pokolba, csak ez így túl nyersen hangozna!)

Szóval az eltékozolt lehetőség voltaképpen lopás. A pocsékolás lopás. A hatástalanság lopás. A nyereség, a siker, a győzelem elmaradása lopás.

Kemény dolog – de ez van. Ha nem csinálom a dolgom jól, akkor valaki valamit mindig veszít. Márpedig ezt a minimálisra kellene redukálnunk. Vagyis tegyük meg azt, ami a tőlünk tehető legtöbb és legjobb. Mert ennyivel tartozunk – magunknak, Istennek, a másik, a többi embernek is!

„Ha tollas a s**ged, attól még nem vagy csirke!”

KILENCEDIK SZABÁLY: ELÉG A KÉPMUTATÁSBÓL! LÉGY AZ, AKINEK MUTATOD MAGAD!

Nagy kísértésünk, hogy eladjuk magunkat olyannak, amilyenek nem vagyunk. Amilyenek szeretnénk lenni, vagy amilyennek elvárnak bennünket mások. Ez mind csapda – mert előbb-utóbb mindig kiderül a hazugság, a tartalmatlanság, a csalás. Legyél őszinte, és add azt, aki vagy. Hosszútávon mindig ez a nyerő stratégia. Egy alapvetően jóakaratú, jószívű, bukdácsoló de bűnbánó, folyamatosan változó és egyre javuló, a hibáiból tanuló, a tévedéseit beismerő, a tökéletlen de hasznos ember még mindig vonzóbb, mint a saját magával való elégedettségben fürdőző álszent! Az átlagos, tökéletlen emberek jobban vonzódnak a hozzájuk hasonló átlagos és tökéletlen emberekhez, míg a képmutatók az álszentek társaságában érzik jól magukat. Mindenkit a maga fajtája vonz. Ez van.

„Az életed legnagyobb pillanata, te meg kóvályogsz!”

TIZEDIK SZABÁLY: FIGYELJ! ÁLLJ KÉSZEN!

Sokan átalusszák a lehetőségeiket, elszalasztják a megfelelő pillanatokat – egyszerűen mert nem voltak készen! Mert nem voltak éberek, mint az őrök, akiknek az élete múlik azon, hogy elalszanak-e vagy sem. Ébredj fel, aki alszol! Az élet elrohan mellettünk, és nem fog arra várni, hogy méltóztass megmozdulni végre. Légy készen! Légy ébren! Ragadd meg a lehetőségeket és cselekedj!

„Fájdalom és áldozat nélkül semmik vagyunk.”

TIZENEGYEDIK SZABÁLY: NE AKARD MEGSPÓROLNI AZ ÁLDOZATOT!

Úgysem fog sikerülni! Az az igazság, hogy áldozatvállalás nélkül semmi nem működik. Mi nagyon szeretnénk tanulás nélkül nyelveket beszélni, becsületes munka nélkül meggazdagodni, befektetés nélkül eredményeket elérni. Nagyon szeretnénk, ha minden ingyen lenne, amire nekünk van szükségünk – viszont mindenki fizetne azért és méltányolná azt, amit mi teszünk. Csakhogy ez így nem működik – mert igazságtalan és becstelen. Semmi nincsen ingyen – még a megváltás sem. Csak épp nem mi fizettünk érte. Mert valaki mindig fizet. És általában az lesz naggyá, halhatatlanná, emlékezetessé, irigyeltté, aki fizet, aki vállalja az áldozatot, akár mások helyett is – nem az, aki élvezi az eredményét ingyen!

Szóval élj becsületesen! Hozd meg azt az áldozatot, azt a befektetést, invesztíciót, amivel te tartozol másoknak. És ne akarj a mások számlájára spórolni – mert akkor úgyis te leszel a legnagyobb vesztes!

ÉS VÉGSZÓ GYANÁNT…

 

„A legerősebb és legbölcsebb férfiakat látom magam körül a Klubban. A sok lehetőséget… És látom, ahogy kárba vész. Egy egész generáció benzint pumpál. Kiszolgál, vagy irodai rabszolgának áll. Reklámok parancsára egész életünkben kocsira és ruhára gyűjtünk, gürcölünk egész álló nap, hogy megvegyük mindazt, amire nincs szükségünk. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs célunk, nincs helyünk. Nem volt világháborúnk, sem gazdasági világválságunk. A mi nagy háborúnk szellemi háború. A mi nagy válságunk az életünk. A televízió azt hazudta, hogy egy nap milliomosok, filmcsillagok, vagy rocksztárok leszünk. De nem leszünk. Lassan ez kezd derengeni. És most iszonyúan berágtunk!”

 

Szóval ha nincs célod, ha nincs helyed, ha eleged van a hazugságokból és a beteljesületlen álmokból, és már nő benned a harag, a feszültség, a nyomás – akkor itt az idő megfogadni Tyler szabályait! Lépj be a harcosok klubjába! HARCOLJ egy értelmes és hasznos életért, aminek értékes minden pillanata, harcolj a családodért, a szerelmedért, a gyermekeidért, egy élhetőbb jövőért, ami a következő nemzedékeknek is otthona lehet még, a tisztább környezetért, egy igazságosabb társadalomért, a békésebb világért! Harcolj önmagad fejlődéséért, és harcolj embertársaid gazdagodásáért! És ha valóban krisztus követője vagy, harcolj Isten országának terjedéséért, a gyülekezeteink fejlődéséért, a körülöttünk élő emberek üdvösségéért!

Egy harcos élet hasznos élet! Életünket adni egy magasabbrendű célért, valami nagy dologért nemes és önzetlen tett. Így érdemes élni! Harcosként!

Féregtelenítés 10. Szembesítés

(Részlet a 365 napos Lelki diéta című tanulmánysorozatból, ami elérhető innen: www.apcsel29.hu/365nap)

A gondolkodásunkat rágó férgeket bemutató minisorozatunk a végéhez ért. Ma egy általános kérdéssorral szeretném lezárni az elmúlt bő egy hétben tanultakat, amelyek segítenek meglátni, hogy valóban „férgesek” vagyunk-e?

Nézzük tehát a hat kérdést:

Az a meggyőződés vagy gondolkodási minta, szokás, ami meghatározza az érzéseimet, a döntéseimet és a tetteimet, az …

1. …tényeken alapszik-e? Objektív realitás-e? Más is így látja, mint én?

2. …védi, táplálja, építi, erősíti-e a lelkemet és a személyiségemet? Fizikailag, érzelmileg, lelkileg? Vagy rombolja?

3. …segít-e a céljaim elérésében, az életem növekedésében és kiteljesedésében – vagy gátol?

4. …távol tart-e a konfliktusoktól, vagy belevisz azokba? Építi-e a kapcsolataimat, vagy rombolja?

5. …konfliktusban vagy békességben tart téged önmagaddal? Táplálja vagy rombolja a lelki békédet, az érzelmi kiegyensúlyozottságodat? Felzaklat vagy megnyugtat? A megoldás felé irányít, vagy blokkolja a megoldás-keresést? – Ha állandóan a bűntudatban vergődsz, és belső konfliktusban vagy miatta önmagaddal, akkor nagy a baj!

6. …távol tart vagy közel visz Istenhez? A gyülekezethez, a testvérekhez? A meggyőződésed összhangban van-e a Biblia lelkületével (NEM egy-egy kiragadott igeverssel!!!!!) és Jézus Krisztus jellemével, életútjával, üzenetével?

Ha a hatból több válasz is igaz rád, az azt jelenti, hogy NEM RACIONÁLISAK a gondolkodási mintáid! „Féregtelenítésre” van szükséged!

NAGYON FONTOS: NEM az érzelmekről van itt szó – ahogyan eddig sem az érzéseinkről beszélgettünk! Az életünket nem irányíthatják az érzelmeink!

Könnyebb ezt úgy megérteni, hogy az érzelmeket amolyan szeneskocsinak képzeljük el egy gőzmozdony után, de a vontató, a kormány, és az erő a mozdonyban van – az pedig a gondolkodásunk! Ha az érzelmek irányítanak, az nagy baj, éretlenségre, aztán egy ponton és életkoron túl már komoly lelki betegségre utaló tünet! Egyszerűen nem élhetjük aszerint az életünket, hogy bal lábbal keltünk-e fel, ittunk-e kávét, a gyerek hogy viselkedett reggel… Komolyan gondolhatja valaki, hogy ezekhez lehet igazítani az életünket?!?!?!?! Mégis sokan így hoznak döntéseket emberek sorsáról vagy pénzek millióiról, így élik az életüket, és nem értik, miért vannak romok mindenütt!

Az érzelmeknek KÖVETNIE kell a gondolkodási mintáinkat, nem meghatározniuk a döntéseinket!

Normális esetben az érzések táplálják a helyes döntéseket, belülről gerjesztik a motivációinkat, szenvedélyessé tesznek bennünket, amivel leküzdhetünk minden akadályt, ami a célunk előtt tornyosul – de az irányítás mindig az elméjé!

És itt szeretnék visszatérni a kezdőigéhez is: életváltozás csakis az ELMÉNK, a gondolkodásunk megújítása által történhet meg! A megtérés nem egy érzelmes élmény (vagyis nem csupán az, és nem feltétlenül az), hanem egy gondolkodásmód-változás. De nem is csupán egy racionális, sikerorientált agytorna! Attól, hogy józanul gondolkodunk, nem leszünk hívők – ehhez a Jézus Krisztusban felkínált isteni kegyelem elfogadása, és a megtérés-újonnan születés kell. De attól, hogy hívők vagyunk, még kell józanul, racionálisan, helyesen gondolkodnunk, mert a Szentléleknek nem az a dolga, hogy helyettünk döntsön azokban a helyzetekben,amelyekben a felelősséget nem tolhatjuk át Istenre, és nekünk kell döntenünk!

Remélem volt haszna ennek a pár napnak.

Én nagyon sokat tanultam, miközben Tapolyai doktornő előadását hallgattam, és szeretném, ha minél többen felfedeznék a keresztény pszichológia tanulságait, hiszen a lelkünk is hozzánk tartozik, és nem csak imádkozni, gondolkozni is meg kell tanulnunk helyesen, ha Isten dicsőségére, magunk és embertársaink örömére szeretnénk élni!

Olvass tovább

Féregtelenítés 9. A vádló féreg

Ez az utolsó olyan gondolat-féreg, amelyről ebben a sorozatban beszélünk.

A tipikus mondatai:

„te vagy a hibás! / ez vagy az a hibás!”

accuser

Ez az a féreg, amiről általában mindenkinek valaki más jut eszébe, hogy ez pont rá illik! :-)

Amikor valaki nem vállalja a felelősséget a döntéseiért, szavaiért vagy tetteiért, akkor mindig találnia kell valakit, akire átháríthatja azt. A felelősség áthárítása ma népbetegség illetve korjelenség! A politikusainktól kezdve a munkatársainkon keresztül a gyerekeinkig szinte mindenütt találkozhatunk ezzel.

Lehet, hogy másokkal szemben nem kell igazolnom magam, mert nem derül ki a felelősség fel nem vállalása, de önmagam felé mindig bizonyítanom kell a vélt igazamat, mert a bűntudatom úgysem hagy nyugodni a lelkem mélyén! És ez rengeteg energiát szív el tőlem, ami akár meg is betegíthet! Áltatom magam egy hazug illúzióval, mert nem vállalok felelősséget a valóságért!

Korábban már láttuk: a ki nem engesztelt bűntudat következménye mindig a harag, amely vagy mások felé nyilvánul meg VÁDLÁSBAN és a BOSSZÚBAN, vagy önemésztéssé válik önvádak formájában.

A vádlás – mint lelki folyamat – nagyon érdekes. Mert hogyan is működik?

Adott egy szituáció, amelyben a felelősség azt jelenti, hogy ítéletet hozok a SAJÁT szerepemmel, tetteimmel kapcsolatban. Maga a szituáció az, amely engem MEGMÉR. Ha ez egészségesen működik – ezt nevezzük felelősségnek – akkor nincs félnivalóm, mert a folyamat konstruktív, pozitív „hangvételű” és előre mutató, megoldásközpontú. Ha hibáztam is, hiányosságaim lennének is, ez a „megmérettetés” alapvetően arra szolgál, hogy korrigáljak, pótoljak, javítsak – hiszen felelős vagyok, és ezt önként elismerem és vállalom.

Azonban amikor a felelősséget nem vállalom fel, akkor voltaképpen kibújok a „szerepemből”, és hirtelen a szituáció, a MEGMÉRŐ, elszámoltató helyébe lépek. Én leszek az, aki valaki vagy valami mást akarok megmérni, elszámoltatni, felelőssé tenni. Ítélkezni akarok, de már nem SAJÁT MAGAM FELETT, hanem valaki más felett. És mivel a lelkem mélyén pontosan tudom, hogy ez egy erőltetett, sőt, igazságtalan ítélkezés, az elfojtott bűntudat haragot termel, és az egész folyamatot beárnyékolja. Az előjel máris negatívvá válik, és már nem a konstruktív megoldás a cél, hanem a BÜNTETÉS.

A vádló ember büntetni akar. Nem véletlen, hogy a régi bibliafordításokban a vádlás nem az „ítélkezés” szinonímája, ami előjel nélküli fogalom, hanem a „kárhoztatása”, amely abszolút negatív! A kárhoztatás tulajdonképpen a rossz végeredmény, az elmarasztalás, a büntetés és a megaláztatás kívánása és akarása a másik számára! Miért?! Mert akkor a másiknak nincs ereje, kedve, ideje, lehetősége, hogy az én felelősségemet vizsgálja. És az adott szituáció, a „közvélemény” vagy a közönség megkapta a felelőst, a bűnbakot, tehát én „megmenekültem”.

A vádlás tehát egyfajta önvédelmi folyamat, túlélési technika – csak az a baj, hogy illegális, sőt, romboló, gonosz dolog. Nem véletlenül tanítja a Biblia azt sem, hogy a vádlás mindig a Sátán eszköztárába tartozik! Vagyis a keresztények nem vádaskodnak, mert a bennük élő Szentlélek nem vádol, nem kárhoztat! Ha ítél is, azt pozitívan, mentő és segítő szándékkal, konstruktívan és becsületesen teszi.

A másik agy probléma a vádlással:

A felelősség fel nem vállalása mindig lezárja a fejlődés útját! Az ilyen ember egy helyben toporog, nem halad semerre, és lelkileg megreked. Aki nem ismeri be a hibáját, a bűnét, és nem tér meg belőle, nem javítja ki a helytelen dolgokat a személyiségében, tetteiben, az nem fog változni – a változás megállása pedig mindig egyfajta halált jelent. Gondoljunk bele, az élet is pontosan ilyen: ha megáll a növekedés, akár sejtszinten, akár kapcsolati szinten, az a halál beálltát jelenti. A fejlődés útja a felelősség felvállalása, és a konstruktív hozzáállás.

Mivel sokat emlegetem ezt a fogalmat, szeretném meg is magyarázni egy mondatban: a konstruktív hozzáálláson én azt értem, hogy felelősséget vállalok, és a szükséges megoldás megtalálásában és megvalósításában is önként, tevékenyen és elszámoltatható módon részt is vállalok. Vagyis RÉSZESE AKAROK LENNI A MEGOLDÁSNAK, a győzelemnek! Ez a vádlás ellenszere is!

Még egyszer hadd figyelmeztesselek: a vádlás a Sátán eszköze. Jogosan kizárólag Isten ítélkezhet és ítél is felettünk. Egyedül Ő látja át az összes részletet, körülményt, a szívünk mélyen elrejtett motivációit – egyszerűen nekünk nincs sem lehetőségünk, sem jogunk egymás felett ítélkezni! A Biblia meg is tiltja! A vádló féreg nagyon ártalmas: elhiteti velünk, hogy istenként viselkedhetünk, és ha engedünk neki, akkor mi magunk fogjuk lerombolni a kapcsolatainkat, és ahelyett, hogy fejlődnénk, csak visszafejlődünk minden téren.

És csak egy megjegyzés a végére a mai kereszténységgel kapcsolatosan: alapvetően vádlóként, kárhoztatóként, negatív retorikával állunk hozzá a világhoz és az embertársainkhoz. Észre kellene venni végre, hogy talán éppen emiatt üresednek ki a templomaink, és lesznek egyre ridegebbek a gyülekezeteink. Ha a világ nem csak hallaná, hanem érezné is, hogy szeretjük őket, ha meg tudnánk győzni őket erről, talán lenne esélyünk elérni őket az evangéliummal is. De addig…?

Olvass tovább

Féregtelenítés 8. A gondolatolvasó féreg

(Részlet a 365 napos Lelki diéta című tanulmánysorozatból, ami elérhető innen: www.apcsel29.hu/365nap)

„én tudom, mit gondolt… mit válaszolna… mit tenne…”

Talán hallottad már azt a nyuszikás viccet,amikor elromlik a fűnyírója (porszívója, mindegymije) és átmegy a medvéhez, hogy kölcsönkérje tőle az övét. Kilép az ajtaján, és elkezd morfondírozni: á, a medve úgyse adja oda… nem szokott az senkinek odaadni semmit… főleg nekem nem… a medve irigy kutya (medve)… nem törődik az senkivel a földön, csak magával… engem meg egyenesen utál… még a végén meg is ver… vagy végighúzza rajtam a fűnyírót… – és mire odaér a medve ajtajához, már annyira felhúzta magát, hogy csöngetés helyett csak belerúg egyet a medve ajtajába, és beordibál, hogy „nem is kell a fűnyíród, te irigy, gonosz medve…

Persze a vicc eredetiben kicsit durvább.

De a lényege ugyanaz, amit a gondolatolvasó féreg csinál velünk nap mint nap. Tönkreteszi a kapcsolatainkat, elrontja a kedvünket, dühít, hergel – csak mert a fülünkbe suttogja azt, amit a másik GONDOL.

Nem ismerős?

Amikor kitaláljuk a másik gondolatait:
– konfliktusokban: ÉN tudom, hogy te most mire gondolsz…
– ha munkahelyen sugdolóznak, akkor tuti rólunk van szó
– úgyis tudom, hogy kiakadna, letagadná, így vagy úgy válaszolna…
– minek mondjam neki, úgyis tudom, mit fog válaszolni…

Kitaláljuk a másik gondolatait.

gondolatolvaso1

Az egyik legdühítőbb és legigazságtalanabb magatartás annak a részéről, akit ez a féreg rág. Mert csak fordítsuk meg a szituációt: mit gondol magáról az, aki azt hiszi, hogy ismeri a gondolataimat?! Istennek képzeli magát?!

A gondolatolvasó féreg mindig a másik ellen hangol érzelmileg! Belevisz bennünket a negatív és ellenséges hangulatú képzelgések labirintusába, ahol minden rossz és romboló feltételezésnek utat engedünk, azokat elkezdjük továbbgondolni, ahelyett, hogy a racionális tényeket vennénk figyelembe! Arról a nagylelkűségről már nem is beszélve, hogy inkább a jót feltételezzük!

Amikor az ember azt képzeli – mert ez mindig önbecsapás, akkor is, ha tényleg „kitaláljuk” a másik gondolatait vagy reakcióit – szóval, amikor azt képzeli, hogy ő TUDJA – akkor valójában JOGOT FORMÁL arra, hogy a másik fejével gondolkozzon. És ez az, amire az embernek nincs joga! Mert ezzel átlépi a tisztelet határvonalát, és teljes mértékben értékteleníti és lenullázza a másikat.

Van valami, amiről a gondolatolvasó féreg nem hallott: és ez az ALÁZAT. Az alázatnak az a dimenziója, amely tiszteli és nagyra értékeli a másik embert, mint Isten egyedülálló teremtményét, akinek joga van gondolkodni, érezni, beszélni, úgy, ahogy azt ő, mint tőlünk különálló személy teheti. A gondolatolvasó féreg hihetetlenül gőgös és felsőbbrendű – de ha a gyökerét nézzük annak a pillanatnyi szóváltásnak, amiben ez a féreg megnyilvánul, akkor kiderül, hogy a mélyén a gonoszság van. Mert a gondolatolvasó féreg a másik helyett akar gondolkodni, dönteni, beszélni, és ezzel a másikat meg akarja semmisíteni – ha csak egy szóváltás erejéig is.

MIT LEHET TENNI?

Nagyon egyszerű, egymondatos választ fogok adni: hallgatni.

Vagyis meghallgatni a másikat, ahelyett, hogy helyette gondolkodnánk és beszélnénk. Ez a tisztelet első jele és megnyilvánulása a másik ember felé!

Olvass tovább

Féregtelenítés 7. A követelőző féreg

A követelőző féreg szavai a „kell” és a „kellene…”

Soha nem elég az, ami van.

Nem tudunk hálásak lenni azért, amink van, amit elértünk, hanem mindig más vagy több kellene. Követeli, hogy másképpen legyenek a dolgok, mint ahogy vannak.

Bizonyos szempontból hasonlít a tökéletesség férgére, de azzal szemben a követelőző féreg NEGATÍV! (A tökéletesség férge optimista!)

Ami van, az nem jó! Vagyis ami van, az negatív!

Ez átitatja a egész személyiségét az ilyen embernek, a hozzáállása ideges és követelőző lesz, mert mindig arra összpontosít, ami NINCS, és nem arra, ami van! Azt szinte észre sem veszi, de az biztos, hogy abszolút nem értékeli.

Bizonyos szempontból az összes vizsgált gondolat féreg hasonlít egymásra, ugyanis mindegyiknek a munkája az, hogy a gondolataink, érzéseink, kapcsolataink előjelét a pozitívból átfordítsa a negatívba. És a követelőző féreg az egyik legagresszívabb az összes közül.

A mozgatórugója az elégedetlenség – és jó tudni, hogy az elégedetlenség következménye mindig a HARAG! Amikor a harag mások ellen irányul, akkor „hetero-agresszióról” beszélünk, amely dühkitörésekben, másokon való bosszúállásban nyilvánul meg. Ha pedig befelé, önmagam ellen, (auto-agresszió): akkor önpusztítás lesz belőle.

A követelőző féreg tehát az elégedetlenségünkből táplálkozik, és az egyik leggyakoribb tünete, hogy az elménket, a szívünket ott rágja a mélyben ez a féreg, a HÁLÁTLANSÁG.

Vagyis nincs „köszönöm”, vagy ha van, csak az orrunk alatt elmormolt szavakban. Hiányzik a hála őszinte öröme, és ennek az örömnek a megosztása másokkal.

Sajnos a mai világ nagyon önző, követelőző, hálátlan világ. A fogyasztói kultúra átitatja a lelkünket, és ha nem tudunk szerezni, akkor összegyűlik a harag, az agresszió, amit a gyerekek és a fiatalok agresszív számítógépes játékokban, a tinik és a huszonévesek a drogokba, bulikba és a szabad szexbe, a középkorúak pedig alkoholba, munkamániába vagy teljes apátiába fojtanak bele. És a követelőző féreg jelenlétével együttjáró életérzés a keserűség és a boldogtalanság.

Nem hiába mondja a Biblia: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel…” (1Timóteus 6,6)

Nyereség, jutalom, örömforrás az olyan élet és természet, amely mentes mindezektől. Sajnos a kegyesség önmagában nem elegendő – mert nagyon sok az önző, irigy és elégedetlen hívő ember is. A kegyesség – vagyis az Istennel közös újonnan született élet, PLUSZ a megelégedés, mint a mi helyes és pozitív hozzáállásunk az élethez és embertársainkhoz, csak ez lehet az alapja a boldogságunknak.

MIT LEHET TENNI?

A gondolkodásunk megújításához tudatosság és gyakorlás kell. A keresztények napi csendessége a naponkénti hálaadásnak is a kerete lehet. Vagyis ha emészt ez a féreg, szoktasd rá magad, hogy minden nap végén írd össze (igen, írásban, legalábbis eleinte mindenképpen!) az ÖSSZES jó dolgot, ami aznap történt veled! Mindent, aminek egy kicsit is tudtál örülni, vagy aminek örülhettél volna, ha akkor észreveszed, és jelentőséget tulajdonítasz neki! Majd adj hálát érte Istennek, és ha valakinek elfelejtetted megköszönni, akkor írd fel egy lapra, hogy másnak ez legyen az első dolgod: egy SMS-ben, mailben, élő szóban, egy kedves ajándékkal – de fejezd ki a háládat a környezeted felé is! Meglátod, ez a kis gondolkodásbeli szokás megváltoztathatja az egész életedet!

Tehát az első lépés, hogy tanuljunk meg hálát adni! Tanuljuk meg értékelni mindazt, ami már megvan! A hálaadásról sok igevers szól, például a Kolossé 2,7:

„Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.”

A második lépés, hogy a „kellene” helyett kezdjük el azt használni, hogy „szeretném”, vagy „jó lenne!”. És ne követelőzzünk, hanem fogadjuk el azt, amit kapunk, amire jutunk, a lehetőségeket.

A harmadik, hogy készüljünk fel arra, hogy nem úgy lesz, ahogy követeljük.

Így vagy úgy kellene lennie! – És ha nem lesz? Összedől a világ?! Dehogy dől!

Sokszor megbénít ez a követelőző elvárás, és azt hisszük, hogy az életünk múlik azon, amit elvárunk másoktól, a sorstól, az élettől, esetleg Istentől. És ha nem kapjuk meg?!

GYAKORLAT: szembesíteni kell az ilyen elvárással élő embert azzal, hogy mondja meg, fogalmazza meg konkrétan, mi fog történni, ha a követelései nem teljesednek be. Általában az derül ki, hogy semmi. Az élet menni fog tovább, mert teljesen magától értetődően kezelni tudja majd az úgy kialakult helyzetet is.

A követelőző férget racionális gondolkodással, és megelégedéssel illetve a hálaadással lehet kiírtani!

Olvass tovább

Féregtelenítés 6. Az értéktelenítő féreg

AZ ÉRTÉKTELENÍTŐ FÉREG JELMONDATA:

„…nem is igaz!”

Az értéktelenítő gondolkodás a pozitív visszajelzéseket, eseményeket, reakciókat, a dícséreteket negatívvá „varázsolja”.

Példák:
– de jól nézel ki…! – ja, egy kiló sminkkel nem csoda
– jó munkát végeztél..! – ja, de biztos lehetett volna jobb is
– úgy szeretlek, te vagy a legjobb anyuka…” – na mondd, mit akarsz!

Vagy kifelé, vagy magamnak befelé, megmagyarázom, hogy csak azért kapom a dicséretet, azért bíztat a másik, azért értékel, mert AKAR VALAMIT ÉRTE! Mert valami hátsó szándéka van, valamit el akar érni, manipulálni akar. És a dicséret feletti öröm és hála helyett máris tele van a fejem és a szívem rosszindulattal, kétségekkel, bizalmatlansággal, egy csomó negatív gondolattal és érzéssel.

Az értéktelenítő féreg rendszerint két dolgot tesz egyszerre:

1. értéktelenné teszi a másik pozitív, értékelő üzenetét. Vagyis értéktelenítem saját magamat a magam és a mások szemében egyaránt.

2. Ezen felül pedig, mivel nyíltan, vagy csak magamban, de meggyanúsítom a másikat, aki megdicsért, hogy nem is mond igazat, hazudik, manipulálni akar, hátsó szándékai vannak – és ezzel értékteleníti a másik embert is a szememben!

Tehát mindkét oldalon értéktelen embereket termel.

Az értéktelenítő féreg minden lehetőséget kihasznál, hogy negatív árnyékot vessen a pozitív dolgokra az életben! Mi nem lehetünk értékesek! Selejtek vagyunk! – ezt harsogja, és szisztematikusan rombolja az önértékelésünket, és a kapcsolatainkat is.

Sajnos ennek a féregnek van egy „továbbfejlesztett”, keresztény változata:

A SZENT ÉRTÉKTELENÍTŐ FÉREG

Ami azt suttogja a fülünkbe, néha igeversekbe csomagolva, hogy…

– Nem az én érdemem, egyedül Istené!

– Én senki vagyok, Isten az egyetlen, aki számít!

– Nem vagyok méltó erre a szolgálatra…

– Nekem ne köszönj semmit, Istennek köszönd meg!

– Én ezt nem is érdemlem meg… (persze azért elfogadjuk)

– A tudásom/képességem Isten nélkül semmit nem ér (Istennel természetesen a helyére kerül, de nem igaz, hogy totál értéktelen! Pont ebből fakad a hívők szellemi gőgje a „világiakkal” szemben, akiket csak azért tekintünk teljesen értékteleneknek, mert nem hívők! Ez hihetetlenül nagyképű, arrogáns, agresszív és teljességgel igazságtalan hozzáállás!)

Ez a keresztények férge. Valamiféle ál-alázatoskodás!

Nem az a szerénység, hogy értéktelen nulla vagyok! Hanem hogy nem tulajdonítok olyat magamnak, ami nem vagyok, és nem élek vissza az értékeimmel!

Jézus tökéletesen tisztában volt az értékeivel – de nem hivalkodott és nem élet vissza velük!

Ebben az állapotban örök sötétségben él az ember! Nincs hála, emiatt nincs öröm, emiatt nincs fény az életünkben. Egy életen át gyászoljuk a saját értéktelenségünket, hogy senkik vagyunk.

MI A MEGOLDÁS?

Ugyanaz, mint az összes ilyen gondolat-féregnél: a józan, becsületes, reális, tényekre alapozó gondolkodás. Ez nem fog másképpen menni, egyszerűen úrrá kell lennünk az elménken! Ez a bibliai alapelv is!

„…hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre…”
2Korintus 10,4-5

És ne feledjük: az okos istentisztelet a gondolkodásunkban való megújulás következménye, amit a saját „testünkben”, vagyis életünkben kell bemutatnunk!

Olvass tovább

Féregtelenítés 5. A nagyító féreg

A NAGYÍTÓ FÉREG jelszavai:

„Mindig vagy soha, mindenki vagy senki, minden vagy semmi…”

Ugye ismerősek ezek a szavak… leggyakrabban veszekedések, viták során csúsznak ki a szánkon:

– te sosem hallgatsz rám…
– te mindig széthagyod a koszos cuccaid…
– rád soha nem lehet számítani…
– mindenki megmondta, hogy ilyen meg olyan vagy…
– nekem soha semmi nem sikerül…
– engem senki nem szeret…
– soha nem lesz igazi társam, mert minden fiú csak kihasznál…

Ezek a túlzásaink, amelyek eltorzítják a valóságot. hatalmasnak tűnő szavak, amelyek lehengerelnek, ledarálnak bennünket.

Miben áll az ereje?

Ha kielemezzük a működését, akkor azt látjuk, hogy ezek mögött a nagy szavak mögött egy óriásinak látszó negatív következmény áll, amely megrémít bennünket. Ha engem senki nem szeret, akkor mi vár rám?! A totális, teljes magány, egyetlen ember nélkül.

És a félelem hatalmasra nő, a frusztráció és a stressz megbénít, és előidézhet egy olyan káros viselkedésmintát, amely szélsőséges esetben akár önbeteljesítő jóslatként is működhet, és a végén én magam űzöm el a barátaimat a közelemből…

A nagyító féreg megint tipikusan hiány-féreg!

Egy hiányokra épülő, negatív előjelű gondolkodási mintát erősít meg bennünk.

Mit tesz ez a nagyító féreg?

Elveszi a reményt! A soha, semmi, sehol mellett nincs hely többé, nincsenek lehetőségek – ezek kizáró jellegű fogalmak. És az ilyen ember számára a remény súlytalanná, láthatatlanná válik.

A legfurcsább az egészben, hogy az emberek 99%-a (vagyis azok, akiket ez a féreg rág) a negatív dolgokat szokta felnagyítani. Magában is, és másokban is. Még véletlenül sem a jót, az értékeset, a pozitívat. Érthetetlen! Mint amikor azt mondjuk, hogy a félelem rossz dolog, és szeretjük a horrort, meg a thrillert…

Látni kell, hogy ennek a féregnek az „táptalaja” az érzelmeinkben van. Amikor eluralkodnak rajtunk a negatív érzések, a düh, a pánik, a rettegés, a harag, a bosszú – akkor elfelejtünk racionálisan gondolkodni, elfelejtjük a kivételeket, a rengeteg pozitív értéket, tulajdonságot és emléket, és marad a szélsőségesen rossz.

És ebben máris benne van a leggyakoribb orvosság: úrrá kell lennünk az érzelmeinken!

Legalábbis a szánkat ne nyissuk ki addig, amíg nem tudjuk, hogy mit fogunk mondani.

És legyünk tisztában azzal, hogy amíg az érzelmeink tengerén viharok dúlnak és villámok csattognak, addig nem tudunk reálisan értékelni – tehát ne akarjuk csinálni!

A nagyító féreg ellenszere a JÓZANSÁG! A gondolkodásbeli józanság.

Vedd ki a mondatodból a globális kifejezéseket (mindenki, senki, mindig, soha…) és maradj a realitás talaján! Mert ez mindig túlzás – ezt kell tudatosítanod! A helyzet sokkal jobb, mint ahogy a túlzó gondolataid súgják – tehát a visszakapcsolás mindig pozitív érzés lesz! Ezért is érdemes ezt begyakorolni. Mert jó érzés, hogy nem mindenki, hogy nem mindig… – hogy bele lehet kapaszkodni a kivételekbe, a pozitív példákba és emlékekbe!

A túlzás egy negatív irányú és előjelű fantázia! Ezt kell mindig szembesíteni a valósággal!

Az erről való leszokás természetesen folyamat, amit sok helyreigazító gyakorlással lehet csak elérni. Minden esetben tudatosítani kell, hogy a felnagyítás nem igaz!

Emlékeztek, mit tesz a nagyító féreg? Elveszi a reményt!

A megoldás mindig a remény visszaszerzése azáltal, hogy kivesszük a reménytelenségre utaló kizárólagos kifejezéseket. És pontosan itt a lényeg: azért nem lehet igaz ez a túlzó felnagyítás, azért nem lehet SOHA igaz az, hogy soha, mert amíg van Isten, addig van remény, és nincs lehetetlen!

Márk 10,27
„Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”

Egyetlen dolog van, amit érdemes felnagyítani: Isten lehetőségeit! És ez mindig reményt tud adni!

(Részlet a 365 napos Lelki diéta című tanulmánysorozatból, ami elérhető innen: www.apcsel29.hu/365nap)

Olvass tovább

Féregtelenítés 4. A tökéletesség férge

(Részlet a 365 napos Lelki diéta című tanulmánysorozatból, ami elérhető innen: www.apcsel29.hu/365nap)

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Róma 12:1-2

Ez a harmadik féreg, amely megrágja a gondolkodásunkat, és ezzel egy állandó frusztráció, keserűség, szégyenérzet generálója, amely beárnyékolja az erőfeszítéseinket és az áldozatainkat, csak azért mert az nem volt elég jó…. Mindjárt elmondom, hogy miért, de előtte nézzük meg, mi a tökéletesség férgének a hajtóeleme.

AZ ELÉGEDETLENSÉG

„nem vagyok elég (jó)…”

paper

A Lelki diétán már volt szó a tökéletesség eszményéről, érdemes visszanézni egy pillanatra rá, ha esetleg már feledésbe merültek volna a részletek (31-es lecke): a tökéletesség hiú ábrándja, hogy amíg nem vagyunk elég jók, maximálisan jók, addig nem is teszünk semmit, de mert sosem leszünk elég jók, végül sosem teszünk semmit – ami persze megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy nem vagyunk elég jók… És megtanultuk, hogy ezt a gondolkodást fel kell cserélnünk a „hasznosságra” – és így a mércénk már nem az lesz, hogy „tedd meg a maximumot”, hanem hogy „tedd meg, ami tőled telik!”

És láttuk már azt is, hogy a Bibliában a tökéletesség – ha emberről van szó – akkor nem a hibanélküliséget jelenti, hanem a felnőtt, felelős, érett személyiséget.

Innen folytassuk most!

Sajnos olyan világban élünk, amelynek a legfontosabb értékmérője a TELJESÍTMÉNY. A teljesítményünk határozza meg, kik vagyunk, hogy mennyi a fizetésünk, mekkora lesz a befolyásunk, vagy mennyit ér például a férfiasságunk. Ezt generálja a média, amely lassan de biztosan átalakítja a manipulálható emberek gondolkodását.

A teljesítmény hajszolását egyetlen módszerrel lehet biztosan és folyamatosan fenntartani: az állandó elégedetlenség érzésével. A „sosem elég” mentalitásával. És ez először csak a birtoklásra irányul, de aki ebben él, annak előbb-utóbb személyiségi jegyévé válik, és az önértékelésének meghatározója lesz az elégedetlenség, már nem csak a tulajdonaival kapcsolatban, hanem saját magával is.

Mit jelent ez a teljesítményhajsza? – megjegyzem, a keresztényekre plusz egy dimenzióban leselkedik ez a veszély, mert a legtöbb keresztény lelki-szellemi téren is ugyanebben az állandó elégedetlenségben és a tökéletesség (hiábavaló) hajszolásában él.

Adott egy elvárás, egy feladat, egy cél – amit nevezzünk egyszerűen 100%-nak.

Lehet ez bármi, egy sikeres hétvégi nyaralás, egy bizonyos nagyságú fizetés elérése két éven belül, egy ötös osztályzat a szigorlaton, egy olyan evangélizáció, ahol megtérnek legalább húszan… akármi.

Elkezdünk cselekedni, és mire a végére érünk, kiderül, hogy nem tudtuk elérni a 100%-ot, hanem csak 50-70-90%-ot tudtunk teljesíteni abból, amit szerettünk volna.

Nem volt jó a hétvége MINDEN PILLANATA, mert becsúszott egy kisebb veszekedés, nem sikerült az ötös, csak négyes lett, nem tértek meg húszan, de volt egy csomó érdeklődő… és az EGÉSZ NEM ÉRT SEMMIT!!!

Legalábbis ezt diktálja a fejünkben tanyázó tökéletlenség férge.

Hogyha nem éred el a 100%-ot, akkor az egész hiábavaló, értéktelen, haszontalan – és jön a sikertelenség érzése, ami mögött a mélyben, a lélekben a szégyen és a megalázottság bújik meg, legtöbbször észrevétlenül. És legközelebb már nem is lesz kedvünk hozzálátni egy újabb feladathoz, mert a tudatunk mélyén ott van az újbóli sikertelenség és szégyen előli ösztönös menekülés vágya.

50, 60, 80, 90% – ez SEMMI! Csak a 100% számít! – De az az igazság, hogy ezt sokszor nem tudom teljesíteni! Mert nem vagyok tökéletes! És a a hiányzó 10% totálisan lerombol, keserűvé tesz, szégyenbe hoz – pedig 90-et ELÉRTEM!!!

Ez a legrosszabb az egészben, hogy a tökéletlenség férge elcsavarja a fejünket, és a rossz irányba nézünk: és a hiányzó 10% miatti keserűségünk elveszi a megtett 90% sikere feletti örömünket. 10% hiány legyőzi a 90% eredményt! És ettől kiborulunk, idegeskedünk, stresszelünk, kesergünk…

Vagy ha a másik oldalon állunk, akik elvárták ezt másoktól, akkor vádolunk és kárhoztatunk! Hányszor fordul elő, hogy valaki megtett mindent, ami tőle tellett, és meg se köszönték neki, csak azért, mert hiányzott egy aprócska részlet, valami a tökéletességből. És jött a leszúrás, a veszekedés, ahelyett, hogy örültünk volna a megtett dolgoknak, és esetleg segítettünk volna a hiányzó rész pótlásában!

Hihetetlenül sok önértékelési és kapcsolati terhet rak ránk ez a féreg, különösen ha keresztények vagyunk!

És még valami: az én képességeim eddig tartottak, a 90%-ig. Természetesen ha valóban megtettem mindent, ami RAJTAM múlt. És mi van a maradék 10%-kal? Itt vannak a csodák helye, Isten helye!

Rengeteg keresztény ember kesereg, mert nem él át csodákat az életében. De hogy is élhetne, amikor nem ad Istennek helyet, mert mindig a 100%-ra törekszik, ezt várja el másoktól is, és a tökéletességgel ő maga szorítja ki Istent az életéből.

Nézzük tehát a képletet:

tökéletlenség = a sikertelenség = SZÉGYENérzés = megalázottság

Ezt teszi velünk a tökéletesség férge!

MI A MEGOLDÁS?

Emberileg a hasznosság – erről már volt szó a 31-es leckében.

De szeretnék mutatni egy mélyebb síkú megoldást is, amit az elménkben kell kiigazítanunk, és az istenképünkkel függ össze.

Kétféle istenképe lehet az embereknek:

1. ha tökéletes leszel, Isten szeretni fog. A tökéletesség = a te teljesítményed.

Erről szól az összes keleti vallás, és a rosszul értelmezett kereszténység is. Ha megtartom a törvényeket, egyházi szabályokat, ha teljesítek a gyülekezetben, akkor tökéletes leszek, és Isten is szeretni fog, illetve a „testvéreim” is elismernek.

Ha elbukok, ha bűnt követek el, isten is elvet, és a gyülekezet is kizár.

Ez pedig egy belső frusztrációt, egy állandó szorongást idéz elő, és ránevel a képmutatásra, és arra, hogy nem lehetek őszinte, nem adhatom önmagam, mert az úgysem elég jó ahhoz, hogy „Isten gyermeke” lehessek.

Sajnos a keresztények legnagyobb része így éli az életét.

És mivel ezt sugározzák, ezért nem is vonzó ez a kívülálló emberek számára sem.

2. A másik verzió: ha tökéletes leszel, Isten szeretni fog.

A tökéletesség =az Istennel való kapcsolatod!

Ez az újszövetségi minta. Nem attól vagyunk tökéletesek, hogy mindenben 100%-osan teljesítünk, hogy bűntelenek leszünk, és ezerszámra térítjük az embereket – hanem azért vagyunk Isten szemében tökéletesek, mert Jézus Krisztus meghalt értünk! ENNYI!!!!!! És ehhez semmi mást nem kell hozzátennünk! És amíg törekszünk arra, hogy megtegyük, ami rajtunk múlik, hogy helyesen éljünk, amennyire csak rajtunk múlik, addig ennek a célnak a 40-50, vagy akár csak 10%-os eredménye is elegendő istennek – ha Vele maradunk, ha Benne reménykedünk, és ha az Ő segítségével felállunk, és újrakezdjük, vagy folytatjuk az utunkat.

Ez az élhető, a működő tökéletesség útja – amely kiűzi a tökéletesség férgét a fejünkből és az életünkből, a kapcsolatainkból is!

Olvass tovább