Bibliai írástudatlanság
Ez Thom bevezetőjének utolsó fejezete – a haldokló gyülekezetek hetedik nagy problémája. A bibliai analfabétizmus.
De mit is jelent ez?
Azt, hogy a keresztények – bár olvashatják akár tíz különböző fordításban a Bibliát – mégsem ismerik. Vagyis csak nagyon felszínesen. A legtöbb keresztény valószínűleg nem tudná elmondani saját egyháza/gyülekezete hitvallását, nem ismeri az apostoli hitvallást, és azért sem mer hitvitába kezdeni ismerőseivel, mert nem tudná korrekt és elfogadható módon megvédeni a hitét a mai pluralista, posztmodern világban. Ennek sok oka van szerintem – talán a legfontosabb, hogy a gyülekezetekben még mindig nem a „szentek felkészítése” folyik (ahogy azt az efézus 4-ben Pál megfogalmazza), hanem a szentek kiszolgálása valamiféle lelki mcdonaldsként, ahol a cél a gyorsan fogyasztható, nem túl bonyolult, és max. 30 perces szellemi hamburgerek felszolgálása. Vagy másképpen megfogalmazva a gyülekezetekben a lelkészek és tanítók etetik az embereket, ahelyett, hogy megtanítanák őket főzni, és felelőssé tennék őket abban, hogy egy idő után lássák el magukat, sőt, kezdjenek főzni a családjuknak, ismerőseiknek is…
És csak még egy gondolat ezzel kapcsolatban. Félek, hogy sokkal több bibliáról szóló könyvet, úgynevezett keresztény irodalmat olvasunk, mint Bibliát. Bár ez is ugyanazt a problémát veti fel: előre megrágott üzeneteket fogyasztunk, amit népszerű szerzők rágnak meg számunkra. Persze nem vagyok ezek ellen, sőt! Ameddig legalábbis nem szorítják ki az életünkből, és a drága időnkből magát a Bibliát.
Ezt nem ragozom tovább, kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy vajon mennyire vagyunk otthon a Bibliában? És mit kéne másképp csinálni?
Egy vicc jut eszembe erről:
Egyik teológiai tanár félre hívja a másikat a folyosón.
– Te! Van egy ige, amit nem értek…
– Csak ez a baj? Melyik az? Rögtön elmagyarázom.
– Kösz, de inkább hagyjuk. Elmagyarázni én is tudom…
Aztán meg itt van ez az aranyos történet, talán Spurgeon tesótól:
Egy munkásember megtért, s a kollégái elkezdték cikizni.
– Te Jani! Tudod egyáltalán, hogy honnan származik az a Jézus?
– Nem tudom.
– Azt sem tudod, hogy ki volt az apja!
– Nem…
– Még azt sem tudod pontosan, hogy hol született! Akkor mit tudsz egyáltalán róla?
– Tudom, hogy megváltott engem- hangzott a robusztus férfi kissé darabos válasza.
A felmérések azt mutatják, hogy a magyarok rengeteg passzív tudást halmoznak fel az iskolákban, de kevés részét képesek alkalmazni a gyakorlatban is. Amerikában ez fordítva van: kevés tudás, sok gyakorlati alkalmazás. Az igében is hasonlóak lehetünk, mi magyarok?
Sajnos,megváltoztak a társadalmi szokások….nem feltétlen jó irányba. A hit,és a vallás tabutéma lett. („Jólnevelt ember szigorúan magánügynek tekinti!”),míg a szexualitás pedig már-már a közügyek szintjére „emelkedett”:-((
Nem restellem,hogy számomra néhai Visky Ferenc lp.volt a leg.A fiaival nosztalgiáztuk emlékeinket.Méz a sziklából cimü mindennapi magyarázatok a magyar szerzők közt nekem ujra csak a leg.Péter fia aztán kfakadt.Nacsak ne mind kapkodjuk elé a feribácsikonzeveket,amikor Isten személyes titkolózásán keresztül vergődve kaphatod meg az aznapi élő Igét.Bár minden igehirdető jutna el a felasatának meg felelni képtelen kinjáig-csődjéig,hogy bevállalhassa a Hozzá Nem Szólót.Aki Ilyenkor Beszél.Ne uszd meg szárazon,hogy nem a kommentárok.se a konzervek nem törölhetik le könnyeidet….Nosza vegyem és olvassam.
Ha jól érzékelem, ez egy gyülekezeti szolgákat felkészítő, lelkesítő oldal, tehát magunk között vagyunk, /noha természetesen más is fogja látni az itt leírtakat/. Ez egy roppant nagy téma, ha nem is látszik. (Csak ebből a pár sorból, ill. a fentiekből.) Abból a tényből, hogy a korábbbi felmérés szerint hogy 1,9 % olvas Bibliát a mai Magyarországon nem is jöhet ki más. De anélkül, hogy belemennék a részletekbe két kérdést reszkírozok meg, Nem elszomorító ez az eredménytelenség az (főként az evangéliuminak nevezett) egyházaknak, a hivatalos nagyegyházaknak, amelyeket most már nem üldözik, hanem támogatják? A másik, meg hogy amit a kiragadott szakasz is mutat,(„a gyülekezetekben még mindig nem a „szentek felkészítése” folyik (ahogy azt az efézus 4-ben Pál megfogalmazza), hanem a szentek kiszolgálása valamiféle lelki mcdonaldsként, ahol a cél a gyorsan fogyasztható, nem túl bonyolult, és max. 30 perces szellemi hamburgerek felszolgálása.”) a gyülekezetek szolgái magukat mutogatják, azzal, hogy kiszolgálják a gyülekezetet, ahelyett, hogy bevonnák őket a munkába, de akkor esetleg kiderülhetne, akár az is, hogy valamit jobban csinálnának, mint maguk a szolgák?