Egy gondolatnyi társadalomfilozófia
A társadalomfilozófusok kétféle liberalizmusról beszélnek – már ami a nyugati társadalmakat érinti.
Az első, klasszikus liberalizmus olyan dolgokat hozott, mint a nők vagy afro-amerikaiak szavazathoz való joga, a szabadságjogok elismerése, a szabad vallásgyakorlat, a más politikai vagy vallási nézetek tolerálása, a kereskedelem liberalizációja.
Aztán a Második Világháború után elkezdődött egy folyamat, amit többen a „Második liberalizmusnak” neveznek. Ez ha jogilag nem is egységesen, de társadalmilag legalizálta az istenkáromláshoz való jogot, mint a valláskritika szélsőséges megnyilvánulását, a drogfogyasztást, a pornográfiát, a prostitúciót, mint „foglalkozást”, a tinédzserek jogát a fogamzásgátlókhoz, az abortuszhoz vagy eutanáziához való jogot, a homoszexualitás egyenjogúságát.
Sokan megfogalmazták Samuel Huntington óta, legutóbb Dinesh D’Souza A Christianity Today-ban megjelent cikkében, hogy tulajdonképpen ez a második liberalizmus az, ami annyira hergeli például az iszlám fanatikusokat. A nyugatellenességük valójában az erre való vallásos reakciójuk.
Egyszóval vannak, akiket mindez felhergel.
Akik felháborodnak, kiakadnak, belázadnak, akik akár háborút is indítanak ez ellen.
Persze a keresztényeket ez hidegen hagyja.
Ők nem lázadnak, nem akadnak ki, nem indítanak háborút…
…hiszen az öngyilkosság lenne.
Ugyanis a második liberalizáció is a „keresztény nyugat” „terméke”. Vagy „gyermeke”. Vagy az identitása. Vagy a lelki-szellemi hőmérője.
Hm kicsit késve szólok hozzá a cikkhez :D De akkora kérdőjelet hagyott bennem hogy muszáj feltennem :D
Igazándiból a keresztények már régóta harcolnak ezekkel a dolgokkal, csak sajnos az újfajta liberalizmus a régifajta mérföldköveire épít és ha ellenkezni mernek vele, akkor előássa azokat a mérföldköveket és már rögtön Martin Luther King Jr. bácsi beszédében nem csak a fekete/fehér kisgyerekek hanem a melegek is kézenfogva járkálnak…
Persze a keresztények sincsenek a toppon mint ellenállás – bár náluk inkább az a baj hogy sokan csőlátásban gondolkodnak (ez egy külsős megítélése, javítsatok ki ha nem így van)- de hát ez szerény kis országunkban sincs másképp :D
Viszont máig elég komoly harc folyik a gondolatodban említett jogok megszerzéséért/eltörléséért Amerikában…és kábé évente történnek olyan dolgok amik a mérleget valamilyen irányba döntik. Sajnos mostanában csak egy irányba dőlnek a mérlegek.
De amúgy megköszönném ha kifejtenéd valahogy a gondolatod végét. ^.^
Itt úgy látom nem szokás válaszolni felvetett kérdésekre, ha már ennyi idő eltelt és válasz nem született. Pedig a honlapon mindig feltűnik, ha valaki hozzászól a cikkhez. Miután a teljes archívum aktív, így kellene valaki aki aktívan átnézi a hozzászólásokat is. Ha nincs élő párbeszéd, akkor minek is vagyunk? De a cikkhez viszont annyit szeretnék mondani, hogy ennél jóval többet illene mondani a liberalizmusról, és élesen elválasztani az erkölcsi liberalizmust a politikai liberalizmustól, amelynek fő hozadéka éppen a vallási és a csak részben engedményezett lelkiismereti szabadság. A kettő összemosása nagyon veszélyes, mert a politikai liberalizmus az feltétlen jó, és ha megszűnik, akkor a kereszténység is értelmét veszíti, a nagykereszténység is, meg az evangéliumi is.