Hoppá! Huhh! Ahaaaa! Váóóóó! YESSS!

Eugene Lowry klasszikus könyvében, a The Homiletical Plot-ban azt fejti ki, hogy a narratív prédikáció olyan, mint egy pörgős film öt egymásra épülő jelenete. Az üzenetet ez a jelenetsor fogja kibontani és kommunikálni. A modellje nagyon egyszerű és tanulságos, öt egyszerű indulatszóval összefoglalható:

1. Hoppá…!

AZ EGYENSÚLY FELBORÍTÁSA

A hallgatót ki kell mozdítani a nyugalmi állapotából. Szinte le kell lökni a székéről, amin ül. Ez a problémafelvetés, a provokatív kérdezés, a konfliktus felbukkanásának kezdőlökése, amely beszippantja őt a kommunikációs folyamatba. A hallgató szembesül valamivel, amire nem számított.

2. Huhh…!

A DIAGNÓZIS FELÁLLÍTÁSA

A konfliktust, a problémát analizálni kell, és fel kell állítani a helyes diagnózist. A jó (narratív) prédikáció a hallgatót bevonja a diagnosztizálásba. Miközben az igehirdető beszél, a hallgató gondolkodik, és jó esetben előbbre jár, mint a prédikátor. Megpróbál hamarabb rájönni arra, mi is a voltaképpeni probléma. Ez a „versengés” a gondolatok szintjén nem tudatos, hanem önkéntelen. Legalábbis az igazán jó igehirdetések közben lázasan pörögnek a gondolataink, és egyszercsak eljön az a bizonyos „aha”!

3. Ahaaa…!

A MEGOLDÁSRA VALÓ RÁTALÁLÁS

Amikor leesik a tantusz, az mindig nagyon felszabadító pillanat. Egyfajta mini katarzis, szellemi elégtétel, a megvilágosodás pillanata. Összeraktuk a mozaikokat, és végre ráleltünk a megoldásra.

4. Váóóóó…!

A MEGOLDÁSBAN VALÓ GYÖNYÖRKÖDÉS

Csak úgy isszuk be a megoldás pozitív következményeit. Gyönyörködünk benne, eltelünk vele, megelégedünk. Tele van a szívünk örömmel, hogy valami értékesre találtunk. És ahogy egyre jobban megértjük, átlátjuk a lehetséges jó következményeket, a csodálatunk és örömünk egyre növekszik.

5. YESSS…!

EZ AZ ELKÖTELEZŐDÉS PILLANATA

A megoldás motivál, inspirál, és megszületik bennem az érzés, az elhatározás: IGEN, EZT AKAROM! Ebben a pillanatban éri el a célját a kommunikáció – enélkül az egész csak szórakoztatás.

Oké, tudom, ez hihetetlenül leegyszerűsített modell, talán a legtöbbünknek nagy újdonságereje sincsen. Ezek a sóhajok, felszisszenések valahogy mégis hiányoznak olyan sok vasárnapi istentiszteletről.

Vagy nem?!

3 válaszok
  1. Kerekes Ernő
    Kerekes Ernő says:

    Tetszik ez a frappáns összefoglalás, egyetértek azzal, hogy ha egy prédikáció nem ragadja meg a hallgatót, akkor kár volt elmondani. Klasszikus példa: “Milyen volt a prédikáció? Jó. És miről szólt? Arra már nem emlékszem.” Nos, ez a prédikáció ROSSZ volt.

    Az egyetlen óvatosságra intő rész a “hoppá”, azaz a “hanyattlökés”. Értem, hogy ez miért kell, és egyet is értek vele, de nagyon nem mindegy az eszköz, mert ROSSZ ESZKÖZT NEM SZENTESÍT A CÉL. Főleg (de nem csak) amerikai igehirdetők fejlestették profi szintre a “hanyattlökést” (ott ez általában a PR kultúra része), de vannak esetek, amikor durván, agresszíven, megalázó, megszégyenítő módon zajlik, illetve valamely igei igazság megengedhetetlen kisarkításán alapul. Innentől a “hanyattlökés” egy manipulatív folyamat áldozatává teszi a hallgatót, és nem a Szentlélek áramába kapcsolja be, vagy maximum a kettő valamely zűrös egyvelege jön létre.

    Válasz
    • boresit
      boresit says:

      Ebben abszolút igazad van Ernő! Nyilván ha rosszul alkalmaznak valamit, akkor az eredménye sem lesz jó. A lényeg itt a problémafelvetés, olyan módon, hogy az személyes érintettséget is hozzon létre. De természetesen nem pszichológiai manipuláció, az nem méltó az igehirdetéshez!

      Válasz
  2. andriska
    andriska says:

    esketési prédikáció közben éreztem,hogy se a vőlegény,se a násznép nem figyel.Még a szertartásos kérdezések előtt voltunk jóval,de megkérdeztem a kedves fiut:halálosan szereted?Ó,igen.A kiskutyádról is lemodanál érte?Á,ez a téma nem kerül elé.De a templomban ez a téma a téma.Mert azért jöttünk ide,hogy megtudjuk:Isten mennyire szeret?Bár még soha nem mondta Ő,hogy halálosan imád titeket,mégis Jézusáról mondott le érettetek…..Egy idegen faluban temetési beszéddel terheltek meg,meg egy kétoldalas névsorral-bucsuztatóval.Szinte csalános lettem,aztán a temetési beszéd közepén olvastam fel a névsort azzala kéréssel,hogy addig ne gyujtsanak reá,amig az üzenet elsősorban nekik szól.Azóta,ha az előző eset nem is a legjobb Hoppá,minden temetést a személyes megszólitással kezdem.Nem nagy gyakorlatom van,semmi rutint nem ad hála az Adónak az egy eset nagy néha.

    Válasz

Szóljon hozzá Ön is!

Véleménye vagy kérdése van? Beszélgetne velünk?
Írjon bátran, és válaszolunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.