Isten árnyéka
Képzelj el egy világhírű rocksztárt – legyen mondjuk Bono.
Milyen az ő igazi rajongója?
Megveszi az összes U2 CD-t, kiteszi a falára a posztereket, ott van minden elérhető koncerten, elolvas minden cikket róla, ismeri az egész U2-sztorit, otthon van a bulvárban is, van autogramja, stb. stb. Így van? Egy valamirevaló rajongótól ezek a dolgok elvárhatók. (Ja, hogy manapság már rajongani is elfelejtünk… az más tészta.)
Szóval vannak Bonónak ilyen rajongói? Minden bizonnyal! Ők azok, akik igazán sokat tudnak Bonóról, akik igazi Bonó-szakértők.
És van a családja.
Na az egészen más!
A NAGY KÉRDÉS: Vajon melyik áll közelebb Bonóhoz: a rajongója vagy a családtagja, a felesége, a gyermeke? Ki tud többet róla? És melyik kategóriába szeretnél lenni, ha igazán szereted Bonót?
Na valahogy ugyanígy vagyunk Jézussal is!
Mi a vallás célja?
Hogy válaszokat adjon az élet, és benne a mi személyes életünk nagy kérdéseire, amelyekre egy ponton túl már csak a spiritualitásban találhatunk kielégítő válaszokat. (Honnan van az élet, az ember, mi az életünk értelme és célja, stb. stb.)
Ebben az értelemben a kereszténység is vallás. Vannak benne válaszok ezekre a kérdésekre. De nem csak válaszok vannak benne – hanem benne van valami sokkal több is: EGY KAPCSOLAT az élő Istennel! Tehát van benne VALAKI!
A kereszténység „rétegei”
Shrek kománk szavaival élve a kereszténység is olyan, mint a hagyma – amikor ránézel, csak a legkülső réteget látod. Aztán elkezdheted lefejteni a többit. Rétegről rétegre. – Na jó, talán mégsem jó példa, egy csonthéjas gyümölcs jobb lett volna. Héja, húsa, és ha lefejted az összes réteget, ott lesz legbelül a magja is.
Na akkor nézzük:
Melyikben található meg Isten? Úgy értem, személyesen, ő maga! Nem a róla szóló hírek, élmények, trófeák, kegytárgyak, leírások, autogrammok, MP3-ak vagy videók…
A művészetekben nem, az intézményben sem, az életmódunkban vagy a tanításainkban sem – csak a KAPCSOLATBAN! A kapcsolat a MAG, amiben az élet, az örökítő-anyag benne van! A kapcsolat ÁTÉLÉS, valóságos és személyes élmény, ami nem tanulható, nem másolható, nem konzerválható! A kapcsolatban rajtam kívül benne van valaki más is: egy valóságos, élő személy.
A vallás csak árnyék!
Isten lenyomatot hagy a világban – ez a vallás. Az ostoba ember (bocsánat) elkezdi a lenyomatot imádni és/vagy másolni! Jézus jár valahol, ott maradnak a lábnyomai, és mi megpróbálunk belelépni – de attól nem leszünk kapcsolatban vele!
Isten árnyéka a vallás:
“Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” Kolossé 2:16-17
Mindig könnyebb körülrajzolni és konzerválni az árnyékokat, mint életben tartani a kapcsolatot!
A felelősségünk – és a lehetőségünk – a kapcsolat átélése és életben fenntartása! Ez éltet, és ez teszi értelmessé és ez igazolja a létjogosultságát az összes többi „rétegnek” is. A valóságos kapcsolat nélkül ugyanis az összes többi üres, tartalmatlan, sőt hazug, nagyon-nagyon megterhelő, boldogtalan, és sokszor egyenesen romboló!
Dobjuk ki a vallást? Azokat a bizonyos külsőbb rétegeket?! Dehogy – nem kell végletekbe esni, nem rosszak azok. Csak töltsük meg tartalommal! Csak legyen magjai is annak a hagymának! :-)
“az intézményben sem” – állítod, mármint hogy az Egyházban nincs ott az Isten. Talán a többiről is lehetne némiképp vitázni, de most csak ezt emelem ki.
Szerintem ez tévedés. Az Egyházban (nem a Krisztus nélküli egyletekben), a valóságos Egyházban mindenképp ott van Krisztus személyesen, hiszen az az Ő Teste. Az Egyházban nem rajongók vannak, hanem családtagok. Ismerek ilyen “intézményt”, ahol ez valósággal így is van. Krisztus ott van közöttük. Persze, a személyes kapcsolatok révén válik a közösség élő szervezetté, de mégsem mondható, hogy CSAK az egyéni kapcsolatokban van jelen a Krisztus. Ő ott van az övé között, a Gyülekezetben is. A Gyülekezet pedig egy intézmény.
Kedves István! Abszolút egyetértek :-) De amiképpen a példázatoknak is van egy metszéspontja, az én írásomnak is van – és ebben az esetben nem ez volt, amit kiemeltél, mert természetesen jelen van Isten a művészetben, a kultúrában, a gyülekezetben, hívő életünk megélésében és a tanításban is. Komolyan így gondolom, hiszen enélkül nem lenne értelme a missziónak sem. A metszéspont ebben az esetben a személyes kapcsolaton volt, ami nélkül azonban egyikben sincsen jelen. Isten embereken keresztül van jelen bárhol – a cikkem “csak” ezt akarta kiemelni. Ha a magot kivesszük, tartalmatlanná és értelmetlenné válik a többi is.
Köszönöm, hogy kiegészítettél, így már biztosan nem érti senki félre. És őszintén megtisztelő, hogy figyelemmel kíséred a blogomat, a munkámat. Köszönöm! Isten áldjon meg minden munkádban és életedben!
nekem ez tul elvont: hogy jelen van-e Isten az intezmenyben? a szavakat kulon-kulon erteni velem de sokszor nem ertem hogyan kapcsolodnak egymashoz. mi koze Krisztusnak az intezmenyhez? az rendben van hogy az imadsag haza az o atyjanak haza… volt. meg, hogy ahol 2-3an az o neveben vannak egyutt o ott jelen van. meg, hogy a Lelek temploma, krisztus teste, stb. de miert van az, hogy minel nagyobb egy kozosseg, minel jobban meg van szervezve, mninel regebben mukodik, vagy minel tobb kissebb kozossegbol all, annal kevesbbe es/vagy nehezebben tudom felfedezni benne a krisztus vonasait? lehet, hogy velem van a baj, de mikor egy (oreg v fiatal) hivo testverrel imadkozok tobbnyire kozelebb erzem a Krisztust mint mikor valami nagyszabasu istentisztelet jellegu felhajtas zajlik. mi is a tanitvany dolga? konzervalni, vedni, ovni az intezmenyt, mivel abban is van valami jo (talan minden felekezetben ill. gyulekezetben lehet talalkozni Vele, meg a pusztai uton is) vagy kovetkezetesen kepviselni Krisztus Urunkat mindenhol (intezmenyben es azon kivul is)? a csaladot is intezmenynek nevezik de soha nem jutna eszembe igy gondolni ra. nincs alapitookmanya, mukodesi szabalyzata, valaszott vezetosege,stb., es megis nagyon jol mukodik. termeszetesen. valoszinuleg eleg gyerekes a megkozelitesem de en (meg) itt tartok.
jarjatok bekevel!
Kedves Zoltán!
Szerintem a te álláspontoddal nincs semmi gond, egyedül egy kérdést kellene világossá tenni: mi az egyház? Mit nevezünk annak?
Ha az igei Egyházat érted alatta, amely Krisztus tanítványainak összességét jelenti, különféle kapcsolatokkal összekötöződve, akkor minden bizonnyal jelen van benne Krisztus. Ha egyénenként ég bennünk egy kis tűz, összegyűlve az már nagy láng lesz!
A közösségi alkalom éppen ezért erőteljesebb (ne felejtsük, van olyan ígérete Krisztusnak, ami kizárólag közösségben érvényes, egyénekre nem vonatkozik!!!). Tehát, ha sok égő gyertyát összeraksz, a fényük összeadódik. De ha azok a gyertyák egyébként sem világítanak, akkor mindegy, h egy, vagy sok van belőlük, nem? Ezért van az, hogy egy-egy “gyülekezeti” alkalom inkább hullaházra hasonlít. Ha egyénenként is hiányzik az élet a hívekből, a közösség azt nem tudja pótolni. Ha egyénenként nem táplálkoznak, nem élnek hitelesen, nem imádkoznak, a közösségi együttlét semmit sem ér.
Krisztus sohasem hozott létre szervezetet, sem alapokmányokat, sem intézményeket, csak gyülekezetet, mint KÖZÖSSÉGET önmagával és egymással.
A szerzővel egyetértve csak egy reflexió:könnyebb prédikálni,mint imádkozni,könnyebb beszélni Róla,mint beszélgetni Vele,ami nélkül nincs semmi hitele semminek.27 éve,s 27 évvel ezelőtt biztam abban,hogy megérem az űj reormációt,rimánkodom Előtte a hitelesség valóságáért,de sokszor kigyalogolt a hátam mögül minden utólagos magyarázat nélkül. Hát nem semmi a mi Urunk megfogalmazhatatlansága,s még egyik kedvenc beceneve a”rejtőzködő”,plusszba.Áldjon meg titeket az örökTamások Istene,aki épp nekik is,csak a testvérek között jelenik meg.