Képes beszéd

Nagyon szeretem a jó illusztrációkat. Amikor előadásokra, tréningekre készülök, rengeteg időt töltök a neten, megfelelő képeket keresgélve. Van olyan képzési anyagom, amely prezentációjába több mint 140 órányi munkát fektettem – csak a prezentáció elkészítésébe, és akkor még nem is beszéltünk magának az előadásnak a megírásáról! A megfelelő illusztrációk összekeresése, magyarosítása, a PowerPoint vagy Prezi felépítése terén maximalista vagyok, mert tudom, milyen sokat számít a jó prezentáció.

Hatalmas gyűjteményem van ilyen „okos” képekből – ebben a posztban közreadok néhányat,  esetleg egy-egy gondolatot is mellékelve hozzájuk. Remélem hasznos lesz inspirációként, példaként, módszerként is. Lehet használni prédikációkban, tanításokban, ifiken, vagy akár csak egy blogon, ha továbbgondoljátok vagy befejezitek ezeket a rendhagyó képaláírásokat…

Mi a gyülekezet… Milyen Isten…. Mit jelent a predestináció?

Sokszor tapasztaltam, amikor egy gyülekezet tagjait külön-külön kérdezgettem bizonyos dolgokról, hogy ahányan válaszoltak, annyiféle választ adtak. Vajon miért van az, hogy bár ugyanazt a Bibliát olvassuk, ugyanarról az igeversről is akár homlokegyenest ellenkező következtetést tudunk levonni? S főleg, kinek van ilyenkor igaza? Legyen szó eleve elrendelésről, karizmatikus témákról, Isten akaratáról.

Van egy régi anekdota a vakokról, akik sosem láttak még elefántot. Mindegyik megragadja valamelyik „részét”, és meg van győződve arról, hogy ő már pontosan tudja, milyen állat az elefánt. Mi a tanulsága? Valami olyasmi, hogy csak rész szerint van bennünk az ismeret, éppen ezért sokkal nagyobb alázatra lenne szükségünk akkor, amikor a magunk vélt igazságait oly hatalmas vehemenciával tudjuk másokra erőltetni…

Már rég tanítóknak kellene lennetek…

Sokszor elmondom, ha szóba kerül: nem értek egyet azzal, hogy az egyház tele van nem hívő emberekkel. Inkább az lehet az oka az egyház letagadhatatlan szerepvesztésének a világunkban s életünkben, hogy az egyház tele van kiskorú hívőkkel. Akik sosem nőttek elég nagyra ahhoz, hogy…

Hogy működik a gyülekezet?

Melyik hogy… bár ezek világi modellek, nem nehéz párhuzamokat találni, ha keresünk…

Keresztény másság…

Mi keresztényes sokféleképpen el tudjuk mondani, körül tudjuk írni, meg tudjuk határozni, miben is vagyunk mások, mint a „világ”. Sokszor mégsem tűnik fel senkinek ez a nagy „másságunk”. Mert ha konkrétumokat kellene sorolni: miben más az életünk, mint a nem hívő szomszédainké?

Álljon itt egy idézet képaláírásként Donald Hay keresztény közgazdásztól:

Azt hiszem, az egyházi hibák közül az egyik legnagyobb ma az, hogy a keresztyén fogyasztói magatartás látszólag oly kevésbé különbözik a körülöttünk lévő hitetlenekétől. Semmi sem jelzi jobban anyagias szemléletű szomszédainknak, hogy milyen keveset jelent számukra a hitünk, mint az, hogy mennyire nincs különbség épp azon a területen, amelyre anyagias szemléletű társadalmunk odaszentelte magát – az anyagi javak gyűjtése terén.

Minek látod magad?

Persze tudom, ez sokféleképpen elsülhet… mindenesetre tény, hogy a mai emberek egy jelentős részének önértékelési problémái vannak. Sokan kevesebbnek látják magukat, mint amik valójában, mások pedig kissé talán fölé lőnek…

Mindenesetre reménykeltő, hogy legalább Isten valami ilyesmit lát, amikor ránk néz. Olyan jó lenne ezt eltanulni tőle, és így tekinteni egymásra is…

S végül, divat-e vallás?

Persze a kérdés félrevezető. A vallások mindig divatba hozható dolgok voltak – a krisztuskövetés azonban más. Az sosem lesz divat, mert…