Szülőakadémia: Alfakrízis

A mai gyerekek 7-11 százaléka már a legelső születésnapja előtt (!) technológiahasználóvá válik, de 3 éves korukra valamilyen mértékben szinte mindannyian képernyőhasználóvá válnak. A technológia természetesen nem rossz dolog, nem démonizáljuk, sőt, alapvetően optimistán, de felelősen állunk a technológiához, tudva, hogy az okostelefon, az internet, az applikációk és a mindent behálózó mesterséges intelligencia immár szervesen hozzátartozik a 21. századi életünkhöz. Azonban rengeteg kutatás, adat és megfigyelés támasztja alá, hogy különösen a gyermekek első hat évében (de természetesen később is) a korlátlan és felelőtlen technológia-kitettség többet árt, mint használ, és akár jelentős, és az egész életünkre kiható életminőségromlást is okozhat. Ez olyan korjelenség, amelynek önként szolgáltatjuk ki magunkat és gyermekeinket, mert a fogyasztói kultúra erre kondicionál, és mert nem vagyunk elég tudatosak és fegyelmezettek mi magunk sem ezen a téren.

A képernyőn a világ sokkal gyorsabban pörög, rövidebbek a vágások, dinamikusabb a dramaturgia, izgalmasabbnak tűnnek a képek, mint a való életben – ráadásul az alig pár éves gyerekek olyan vizuális hatásokkal találkoznak, amelyeket ennyi idősen nem tudnak értelmezni, a csöpp agyuk nem képes feldolgozni, sőt, ezek az impulzusok elterelik azt az időt és energiát a fejlődő szervezettől, amit éppen a fejlődésére kellene fordítania. Mindez pedig komoly, hosszútávú, az életminőséget is befolyásoló hatásokkal járhat – csak néhányat hadd soroljunk, nem ijesztegetésként, hanem tudatosításképp:

• A csecsemőkori képernyőfüggőség csökkenti a kötődés kialakulását az édesanya felé, amiből később szociális funkciózavarok keletkezhetnek
• A vizuális ingerek dominanciája akadályozza az agy képalkotó képességének “begyakorlását”, ami a fantázia beszűküléséhez vezethet, aminek pedig később a kreativitás kialakulatlanságát eredményezheti
• A szülőkkel közös analóg- és kognitív tevékenységek magányos, digitális és virtuális leváltása ma már kutatásokkal igazolt módon megnöveli az olyan részfunkciózavarok kialakulását, mint a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, a figyelemzavarok különböző fajtái (példáéul az ADHD), a szociális-, beilleszkedési- és tanulási zavarok megjelenését már az iskolába lépés előtt
• A hagyományos (offline) játékok kiszorulnak a mai kisgyermekek szocializációjából, videójátékok mennyisége viszont jelentősen deformálja a logikai és érzelmi intelligenciát, a szociális készségeket, sőt, a testi fejlődést is

Az előadás rengeteg Alfa generációval kapcsolatos kutatást és adatot mutat be, de nem száraz és elméleti tudományként, hanem a leghétköznapibb példákkal és mindannyiunk által ismert életjelenséggel illusztrálva. Nagyon komoly témát szeretnénk felvetni, és nagyon tudatosan szeretnénk kimozdítani a szülőket a digitális kultúra komfortzónájából. Megpróbáljuk megválaszolni az olyan gyakran feltett, nagyon gyakorlati kérdéseket is, mint hogy mennyit és hogyan gépezzen a gyerek, mikor legyen telefonja, mit csináljunk, ha játékfüggővé válik, milyen tevékenységekkel lehet (és kell is) kiváltani az online és digitális világot az életükben…

Szemléletet akarunk formálni, jó döntéseket inspirálni, felelősséget és tudatosságot átadni, konkrét eszközöket és módszereket mutatni, amelyek segíthetnek egészségesebb lelkű, személyiségű, testű gyermekeket nevelni, és egy nálunk előbbre jutó, nagyobbat alkotó generációt formálni – hisz minden szülőnek ez a vágya, ha a gyermekére tekint. Mindezt keresztény szempontból dolgozzuk fel, és kitérünk olyan kérdésekre is, hogy a helyi gyülekezet, a gyermekmissziós szolgálatok hogyan tudnak segítséget és támogatást nyújtani a szülőknek és a gyermekeknek ezen a téren.