Kisfiúk – Vendéghétfő
Nagy hibája szerintem a társadalomnak, hogy a mai fiúk, férfiak többsége sosincs tekintély alatt. Erre egész jó volt annak idején a katonaság, persze a saját maga korlátain belül. Erre jó egy gyülekezet 2000 éve már. De ide nagyon sokan sose tartoznak. Ebből sok minden következik: például a fiatalok nem fogadják el a kritikát, ami róluk szól, így nincs is miből változni. Ez egyszerűen a büszkeségünk miatt is van.
Nagy baja a gyülekezeteknek, hogy a férfiak nincsenek a helyükön. Esetleg nincsenek is férfiak. A jellemző, általános arány a gyülekezetekben a 60-40% a nők javára (és ez már jónak számít manapság). Ez nem jó! Sok helyen a nők vezetik a gyülekezetet (akár a háttérből), mivel a férfiak képtelenek rá, impotensek szellemileg. Nem vállalnak felelősséget, elfutnak a kihívások elől. Én is ezt tettem sokáig.
Sok gyülekezet elnőiesedik. Ez alatt nem csak a létszámarányt értem, hanem a megjelenést, az énekeket, a programokat, szolgálati lehetőségeket…mindent. És ezért nem is érzik jól magukat a férfiak a gyülekezetben, még akár a keresztyének sem, nemhogy mondjuk egy vendég, nem hívő férfi.
Egy családban sokkal nagyobb szerepe van szellemileg egy férfinak, mint azt sokan képzelik, vagy hiszik. Statisztika* mutatja, hogy ha egy férfi gyülekezetbe jár, akkor a családja 93%-ban (!!!) követi őt, míg ha csak a nő jár gyülekezetbe, akkor ez 27%, ha a gyerek, akkor ez 17%. Nagyságrendbeli a különbség! A családban, akár nem hívő családban a gyerekek (főleg a fiúk) jellemzően a férfi „ideológiáját” fogadják el, és azt is követik. Ezért rossz szerintem a mai gyülekezetek jellemző megközelítése, hogy „először a gyerekeket és a nőket” célozzuk meg. Mint egy süllyedő hajónál. Csak ez itt nem a Titanic!
Ha megnézzük Jézust, ő hogyan „missziózott”, akkor látjuk, hogy elsődlegesen a férfiakkal foglalkozott! Tudta, ha a férfiakat meggyőzi, akkor ők majd meggyőzik a családjukat…stb. Az a megközelítés, hogy a gyereken keresztül „térítjük” meg a családot, nem a legjobb. Ez nem jelenti, hogy nincsenek eredmények, meg hogy nem működhet…de azért nézzük meg, hogy vajon milyen hatékonysága van, hosszútávon milyen eredményei vannak (hányan maradnak meg azokból, akik ilyen korban térnek meg egy gyülekezetben). A gyerekek „hittani képzését” elsősorban nem a gyülekezetnek kéne végeznie, hanem a családapának. Erre ma nagyon sokan képtelenek lennének (lehet én is), és miért? Mert például mi a csudának csináljak meg olyat, amit helyettem megcsinálnak. Így ráadásul nem derül fény arra sem, hogy egy férfi a családban mennyire nincs a „toppon” szellemileg.
Fel kell nőni!
Szükség van férfiakra a családjainkban, a gyülekezeteinkben, az országunkban… érett, nem csak évei számában és kinézetében felnőtt férfiakra.
* Bob Horner, Ron Ralston, David Sunde: Promise Keepers at work (Colorado Springs: Focus on the family, 1996) 111.oldal
Jóföldi Barna
Kicsit kisfiúsnak érzem ezt a cikket :-)
Elég macsós. Nekem ez nem tetszik, ha nem haragszotok. Éles ellentétben van a 10 dolog amiről az Egyház hazudik a nőknek c. könyv szerzőjének látásmódjával. Mivel üdvösségi kérdésről van szó nem válogathatunk, hogy először a férfiak, majd aztán a nők. Akinek Isten akar szólni, legyen az bárki, annak szóljunk, ezt nem nemi alapon kellene nézni.
Szerintem sem a cikk, sem Barna látásmódja (ismerem, ezért is írom) egyáltalán nem nőellenes! Sokkal inkább férfi-párti. Az, amiről a 10 hazugságos könyv szól, a férfiasságról szóló problémakör egyik része. Ez pedig egy teljesen másik.
Tény (!), hogy ha egy gyerek megtér, annak az esélye, hogy a családja is megtér, igen kicsi, 30% körüli, hogy egy nő hozza Krisztushoz a csaldját, az 50% körüli, viszont egy családfő megtérése 80-90%-ban a család megtéréséhez vezet.
És tény az is, hogy hiányoznak a férfiak a gyülekezetekből, ami nagy baj, és a kereszténység elnőiesedett (ami az előző nagy bajnak a következménye). Nem csak létszámában, hanem lelkületileg is. Viszont ez a problémakör nem arról szól, hogy előbb a férfiak térjenek meg, utána majd a nőknek is hirdetjük az evangéliumot, hanem arról, hogy a nők felé ez ma sokkal könnyebben megy, viszont itt az ideje, hogy végre elérjük a férfiakat is, mert óriási szükség van fiatal felnőtt és középkorú férfiakra, családfőkre, vezetőkre a gyülekezetekben és a missziómunkában.
Most készítjük elő az erről szóló legalapvetőbb mű magyar megjelentetését, ami – reményeink szerint – jó értelembe vett belső megújulást indíthat el gyülekezeteinkben.
Az mit jelent, hogy a kereszténység elnőiesedett? Mert én „nem tom aztat” mit jelent. De lehet, hogy csak én vagyok tájékozatlan…
A napokban láttam egy filmet, amiben az volt, hogy Indonéziában (ami köztudottan nem nő és gyerekközpontú hely) 8 év körüli gyerekek imacsoportokat vezetnek, telve Szent Szellemmel. A harmincezres gyülekezet nagy része huszonéves, és nem tűnt úgy, hogy foglalkoznának a nemek arányával, egyszerűen égnek az Úrért. Nekem úgy tűnik ez az egész problémakör unatkozó jóléti keresztények időtöltése. Nekem aztán mindegy, hogy hány nő, férfi, gyerek van egy gyülekezetben, ha Istent szeretik, és engedelmeskednek neki. Hol írja a Biblia, hogy az arányokat kellene vizsgálgatnunk? Mi az, hogy „nőies” szolgálat, vagy gyülekezet, a Krisztusban vagyunk, és ugyanazzal a Szellemmel lettünk megitatva? Vagy van női és férfi Szent Szellem? Nem értem.
Ez egy nagyon nagy témakör, nem lehet egy ilyen posztban ezt körbejárni. De azért szeretnék reagálni a posztokban megfogalmazott kételyekre, felvetésekre, véleményekre.
@sznattila:
Őszintén: én hit ügyileg eléggé kisfiúnak érzem sokszor magam, azért is mert sok-sok éve megtértem és bemerítkeztem már és ha ezt figyelembe veszem sokkal messzibb távlatokban kellene már hogy legyek…sajnos ilyen vagyok, de változok, változni akarok.
@folk zsuzsa:
Nem haragszok, ha nem tetszik. mindenkinek meg van a joga erre. Nem válogatásról van szó! Egyetértek azzal, amit Sanyi reagált a kommentedre. Csak annyit tennék hozzá, hogy a valós számok durvábbak, mint amit a Sanyi írt (Ha egy családban először az apa tér meg, akkor a család az esetek 93%-ban követi őt, míg ha az anya tér meg először, akkor ez 17% !,ha a gyerek tér meg először, akkor ez 3,5% !!!…-ezek tények, nem férfisovinizmus.)
Istent nem szabad alábecsülni sem az Ő kegyelmét!
Ezért gondolom, hogy igenis térhetnek meg gyerekek és nők által is a családok…de sajnos a statisztika és a számok azt mutatják amit. Van ennél hatékonyabb mód is, ahogy Jézus tette (kihangsúlyoznám, hogy ő sem CSAK a férfiakkal foglalkozott, de jellemzően velük).
Hol írja a Biblia, hogy ne vizsgáljuk az arányokat? :) Na de komolyra fordítva a szót…persze, hogy nem az arányok számítanak, viszont ezek a számok sok hibára rámutathatnak a gyülekezetekben.
Persze, hogy nincs férfi és női Szent Szellem. De nő és férfi az van! És azt nem merném mondani, hogy mindegyiket ugyan úgy kell megközelíteni, megszólítani. A számok magukért beszélnek.
A többire is szívesen reagálnék, meg írnék még, de már így is sokat írtam, bocsánat!
Én teljes mértékben egyetértek a cikkel! Sajnos valóban reális probléma… Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a gyermek-, fiatal-, szenvedélybeteg- , stb. missziók mellett a gyülekezeteknek, felekezeteknek szervezett úton is legyen FÉRFIMISSZIÓJA! Mert sajnos még eddig ilyenről nem hallottam :-( De imádkozzunk, és persze ne üljünk ölbe tett kezekkel…
A kérdésem még mindig ugyanaz: „Az mit jelent, hogy a kereszténység elnőiesedett? Mert én “nem tom aztat” mit jelent. De lehet, hogy csak én vagyok tájékozatlan…”
Attila, nemsokára írok róla egy posztot. Aztán azután nemsokára megjelenik egy egész könyv is róla :-)
Nekem tetszett a post! Igaz,fájdalmas a tartalma/üzenete… egy olyan társadalomban,és korszakban,ahol a férfiak nincsenek a helyükön,nincs szinte tekintély,nem törvényszerű,hogy a gyülekezetekben is ez így legyen -szemben sok gyakorlattal. Amikor nők kerülnek egy gyülekezet élére,akkor _sz.v.sz_ a férfiak (magamat is beleértve!) hátráltak meg.
Kedves Zsotza, neharagudja, ha kicsit vitatkozom azzal az állításoddal, hogy a férfiak nincsenek a helyükön a magyar társadalomban. Mit is jelent ez?
A tények azt mutatják, hogy még mindig nagyobb a fizetése egy férfinak ugyanabban a munkakörben, mint nőnek. Rengeteg izléstelen vicc, közhely kering a nőkről, amely értelmi képességeiket kérdőjelezi meg, ez a közbeszédben erőteljesen megjelenik. A fiatalok között (tizenévesek) is elterjedt nézet, hogy a lányok csak „arra” jók, egyébként csönd legyen. Élenjáróak vagyunk a családon belüli bántalmazásban, aminek a legnagyobb százaléka nők és gyerekeik felé irányul. A fogamzásgátlás egyedül a nő dolga, ha terhes ő megy abortuszra, manapság már nem divat feleségül venni a nőket. Az emberkereskedők (férfiak) ma is a nőket adják el árucikként, és általában a reklámok is erre az árucikk jellegre építenek. És még sorolhatnám.
Az Egyháznak nem kellene beállni ebbe a sorba, nemi alapon diszkriminálva a tehetséges, tanult, ajándékokkal megáldott nőket, és félni attól, hogy így a férfiak háttérbe szorulnak. Egy intelligens, támogató, imádkozó feleség támasza a férje szolgálatának, bátorítja őt, miközben a saját részéről sem monde le, és nem ül a sarokban frusztráltan. Mindezt Isten dicsőségére!
szerintem amiről te beszélsz az a feminizmus, hogy a férfinek nagyobb a fizetése…stb. Ez egy teljesen más témakör, mint amit én írtam. Én nem erről beszéltem! Én a szellemi „jó helyen állásról” beszéltem. A másik téma is probléma, de nem köthető össze teljesen a kettő, véleményem szerint.
Az, hogy a férfiak tutyik, és nem tudnak kapcsolatot teremteni, hogy nem kérik meg a nők kezét, hanem már szinte fordítva van…ez is oda vezethető vissza, hogy a férfiak nincsenek a helyükön szellemileg. A férfiak a felelősek azért (elsősorban – nők meg hagyják ezt szerintem), ha a nőnek kell abortuszra mennie (amúgy minden házasságon kívüli sex Isten szerint bűn), hogy a nőket (is és gyerekeket) eladják árucikknek…stb.
Ezek azért vannak, mert a férfiak, apák nincsenek a helyükön sem a társadalomban, sem a családokban.
Én nem félek attól, hogy a férfiak szellemileg háttérbe szorulnak, hiszen már ott vannak…sajnos!!! Ezt mutatják a tények.
Az utolsó (kettő) mondatoddal teljesen egyetértek! :)
Ne értsd félre nem ellened vagyok, vagy beszélek, hanem egy inkább melletted, hiszen mivel a szellemi síkon nincs rendben valami, azért van, hogy a fizikai síkon sincs valami rendben, de a megoldást nem a fizikai síkon kell keresni, véleményem szerint.
Belegondolva ebbe a dologba, egyetértek a felvetéssel. A gyülekezetek nőiesek! Azt hiszem elég nagy biztonsággal kijelenthető, hogy ha egy hitetlen hölgyet hív el valaki gyülekezetbe, az nagyobb eséllyel fogja magát jól érezni, mintha egy hitetlen férfit hívnának el. Például:
– Nagyon sok ének van, érzelmes énekek. Ezzel a legtöbb férfi nem tud mit kezdeni, alkohol nélkül nem is szoktak énekelni, és akkor se ilyesmit.
– Sokszor vannak versek is – ez megint nagyon nőies.
– Sokféle módon kerülnek elő az érzelmek, az empátia, az emberi kapcsolatok. Ezek minden nőt nagyon érdekelnek, a férfiakat annyira azért nem.
– Úgy általában az egész légkör biztonságot, kiszámíthatóságot, megszokást áraszt, ahol elég ülni is, nem feltétlenül kell aktívan bármit is csinálni. Ez a biztonságra vágyó hölgyeknek bejön, a férfiak viszont ennél jobban keresik a kihívásokat, a változatosságot, a humort, azt, ha érzik, hogy történik valami izgalmas és ha szükség van rájuk.
Persze ezek mind általánosságok, és van rengeteget ember, akikre ennyire nem igazak ezek fekete-fehéren. Viszont ha a hitetlen barátaimra gondolok, akkor azért átlagosan igaz ez rájuk. A legtöbb nő úgy ül a templomban, hogy azt mondja, hogy „Ez milyen kedves alkalom”, vagy legalább empatikusan figyel, míg a férfiak többsége legszívesebben bekiabálna, hogy „Unalmas!”, vagy hogy „És azt mikor mondhatom el, hogy én miért gondolom másként?”, esetleg csak legszívesebben bealudna.
Volt már amúgy erről itt szó, a miért utálnak gyülibe járni a férfiak könyv kapcsán:
https://www.apcsel29.hu/2010/01/a-ferfiak-agyahoz-szolo-tanitas/
Itt a könyv, jók a customer review-k:
http://www.amazon.com/Why-Men-Hate-Going-Church/dp/0785260382
Ezt a könyvet fogjuk megjelentetni magyarul :-)
Szeretném megkérdezni, hogy mi a véleményetek Joyce Meyer-ről, vagy Christine Caine-ről, akik vezetők az Egyházban (igaz angolul beszélnek), tanításaikat milliók hallgatják, emellett férjezett asszonyok, több gyerekkel?
Én úgy látom, hogy a magyar eklézsiában max. akkor hallgatnak meg egy nőt, ha nem magyar, magyar nőknek pedig a konyhában a helye. Ez nem tér el az általános társadalmi nézetektől, de vajon Isten akarata-e?
Ezt úgy mondom, hogy magam is öt gyerek anyukája vagyok, és szoktam főzni, mielőtt valaki feminizmussal vádolna.
Alapvetően egyetértek azzal, hogy a mai magyar társadalomban nincsenek helyükön a férfiak (magamról is beszélek). És azzal is egyetértek, hogy itt nem a nemek közötti különbségtételről van szó (mert Krisztusban nincs nő vagy férfi, illetve férfi nincs nő nélkül, és nő sincs férfi nélkül Krisztusban).
De erre nem az a megoldás a nők részéről, hogy ha a férfiak nem teszik, amit kellene, akkor ők átveszik a férfiak szerepét, és ők kezdik el meghatározni a dolgokat akár a gyülekezetben, akár a családban, mert ez csak további torzulásokhoz vezet. Hanem inkább abban kellene segíteni a férfiakat, hogy tényleg Isten kedvére való, egészséges férfiakká váljanak: imával, és szelíd támogatással, mint egy segítőtárs.
Egy ige jutott eszembe Pál Timóteusnak írt 1. leveléből 2:11-14. Ez Isten igéje. Szerintem, ha mindenki megtalálja az Istentől neki rendelt helyét, akkor nem is problémázunk azon, hogy kinek mi is lenne a szerepe, mert mindenki tudja, mit kell tennie. (Akkor majd nem oktatja senki a testvérét, hogy ismerd meg az Urat, mert valamennyien ismerni fognak engem.)
Akinek nem inge, persze ne vegye magára.
Azzal a véleménnyel viszont nem értek egyet, hogy a sok éneklés vagy ún. „érzelmes” énekek miatt nőies lenne egy gyülekezet. Én személy szerint -, de gondolom, nem csak én – kifejezetten szeretem a lassabb, imádó jellegű dalokat, mert ezeken keresztül sokkal mélyebb és intenzívebb módon tudunk bemenni Isten dicsőségébe, ami hódolatot és imádatot vált ki, és átváltozunk az ő dicsőségére színről színre.
Továbbá egy férfinak is szüksége van biztonságra, elfogadásra (gyülekezet). A probléma másban keresendő, de ebbe most nem megyek bele, mert ez már egy másik téma, amiről külön tanulmányt lehetne írni.
Még egy gondolat jutott eszembe a férfi vs. nő kapcsán a feljebb említett igén kívül. Kivételek mindig vannak, és lesznek. Olyan Istentől különleges ajándékot kapott nők, mint pl. Eszter, vagy az a nő, aki a hadseregparancsnokkal kiegyezett, hogy kiadják, akit kérnek, és így nem gyilkolták le az egész várost. Vagy például Abigél, Nábál felesége, aki szintén megmentette a családját bölcsességével a mészárlástól. Ha valaki ajándékot kapott Istentől, akár nő, akár férfi, akkor azt saját magával szemben nem szabad kétségbe vonni, hanem élni vele, mert meg van írva, hogy ezek haszonra adattak.
pár gondolat:
– te is (akár én) gondolom gyülekezeti, keresztény háttérben nőttél fel, mert azoknak egyáltalán nem furcsa az „érzelmes” ének, az egymás kezét megfogás…stb. de egy nem hívő férfinak egy „csöpögős, nyálas…”. az felhúzza a szemöldökét és kimegy…
– egy férfinak általában véve nem biztonságra van szüksége, hanem kihívásra, ahol el tud érni valamit, amiért megbecsülik például
– ezek a nők, akiket felsoroltál azért voltak ott, mert a férfiak nem voltak képesek betölteni azt a feladatot, ami rájuk volt bízva, akár Abigélnél Nábál, akár Debóra prófétanőnél Bárák…stb.
de pont ezek a helyzetek bizonyítják azt is, hogy Isten ugyanúgy tud használni nőket is, mint férfiakat, főleg ha azok képtelenek elvégezni a feladatukat.
Én nem gondolom, hogy mindent a férfiaknak kellene tenni, illetve hogy az említett esetekben is férfinak kellett volna azokat megtenni. Ez már egy kicsit túlzás szerintem.
A kihívás, megbecsülés igényével teljesen egyetértek.
De úgy gondolom, hogy sok férfival pontosan az a gond, hogy nem tud mit kezdeni bizonyos dolgokkal, mert a társadalmi elvárás, nevelés, szocializáció hamis képet mutattak. Hogy nem tudja az érzelmeit kimutatni, nem tudja kifejezni, ha valakit szeret, vagy fontos neki, megdicsérni másokat, elismerni, kifejezni Isten imádatát, MERT cikinek tartja. Az gondolja, ez nem férfias (most nem a csöpögős, mézes-mázos, taszító viselkedésre gondolok, hanem egészséges megnyilvánulásokra, amik a köztudatba valamiért nincsenek beépülve, nem elfogadottak.) Én pedig azt gondolom, hogy nem attól lesz valaki FÉRFI, ha ezeket nem teszi (hogy félreértés ne essék, megjegyzem, hogy én is utálom a megjátszott, nyálas, cukormázas dolgokat), hanem attól, ha mer kisgyerek lenni a szó jó értelmében, ahogy Jézus is mondta. Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, semmiképpen nem mentek be Isten királyságába!
Büszkeség. Ehhez bizony meg kell alázkodni. És azt mondani, hogy nem érdekel, mit gondolnak az emberek, mert ami a szívemen van, azt megteszem és nem szégyellem. Felvállalom.
Azt is tapasztaltam, hogy magukat erősnek, magabiztosnak mutató férfiak belül sokszor a leggyengébbek. Kívülről minden oké, de a dolgok mélyén ott lapul sok frusztráció, kisebbrendűségi érzés és még sorolhatnám. Én inkább leszek alázatos és őszinte…
És nem érdekel, ha ezért valaki gyengének gondol. Mert tudom, hogy ki vagyok.
Bocs, hogy húzom a gyufát, de miről beszéltek, de most komolyan, mi a mákról beszéltek?
Férfiak szellemileg nincsenek a helyükön? – Mi a mákot jelent ez?
Férfiak tutyik? A férfiak tutyik??? Egyrészt ez a lánykéréses házasságos dolog ma már a társadalomban nem az, mint 50 évvel ezelőtt. „Mariege is obsolete.” és megértem miért mondják. Az a gond, hogy 20 és 50 évvel ezelőtti perspektívából nézzük a 21. század hajnalát és nem jövünk rá, hogy a hiba a mi készülékeinkben van.
Ha most advocatus diaboli -t játszanánk, nem tudna senki meggyőzni arról, hogy a házasság és a család érdemes vállalkozás. Vagyis, hogy érdemes lenne vállalni.
Másrészt a keresztény srácok nem tutyik, hanem egyszerűen ha házasságban gondolkodnak, akkor igényesek (hoppácska). Felmérik a terepet és rájönnek: Kati kihúzva, Zsuzsi kihúzva, Rita kihúzva, Salomé kihúzva, minden csaj kihúzva… és alapos indokokkal. Akkor miről beszélgetünk?
És mi az, hogy ha a férfi tutyi-mutyi, akkor nem az a megoldás, hogy a nő vegye át azokat a szerepeket a családban, amelyeket a férfi nem vesz fel?
Az a baj a sok szellemi elmélettel, hogy elmélet és ezeket az elméleteket az élet általában keresztbevágja. Mert ha a nő nem veszi fel a szerepet, melyet a férfi kellene vigyen, de nem viszi, akkor a család szétesik, a gyülekezet szétesik, a közösség szétesik – tessék nekem elhinni, hogy tudom, hogy miről beszélek.
És amúgyis a nők általában okosabbak mint a férfiak (hoppácska). Ezt meg a férfiak nehezen tudják elfogadni.
Egyébként örülök ennek a posztnak, mert párbeszédre indít.
Elmondom énnekem mi a bajom a gyülis alkalmakkal:
1. HOSSZÚÚÚÚÚÚÚÚÚ, 2-3 ÓRA. Gyerünk már, vasárnap van.
2. A PRÉDIKÁCIÓÓÓÓ HOSSSZÚÚÚÚÚÚÚ. Min. 50 perc. 50 percen keresztül hallgatni valamit, amit el lehet mondani 10 perc alatt? Gyerünk máááááár… Mire a végére ér, már nem emlékszem az elejére és nem vagyok diszlexiás.
3. Aki beszél összekeveri a szezont a fazonnal. Hagyjuk a tudományosságot, hagyjuk a tudományoskodást a tudósokra. Beszéljünk az életről.
4. Most akkor miről beszél? Miről beszél? Miről beszééél? Mit akar mondani? Mit akar? Nem vágom.
5. Mi ez a cukormázas, giccses, ömlengéses imádkozósdi már megint?
6. Mi ez a kritikán aluli dalszöveg és zenei világ MÁR MEGINT? Egy ik-es igét bár ragoznának egyszer a büdös életben jól abban az énekben és a személyre mondanák már egyszer azt, hogy aki és nem ami. Nem beszélve a poétikáról. Hééé, nem Károli korában vagyunk. Van már modern líra!
7. Már megint adakozni kell… KELL… mert ha nem, akkor nincs áldás. Hagyjuk már ezt a dumát.
8. KORÁN KELL KELNI, HOGY GYÜLIBE MENJEK.
Most hirtelen ezek jutottak eszembe. Persze, hogy nem érzem mindig így, de néha igen.
Kedves sznattila!
A házasságos dolog egy kicsit más téma, bár kétség kívül kapcsolódik ide is.
Lehet, hogy te nem tartozol a „tutyi” férfiak közé, de nézz körül egy kicsit alaposabban, és akkor megérted, miről beszélünk. De még mindig úgy gondolom, hogy nem megoldás, ha nők veszik át a férfiak szerepét. Abban igazat adok, hogy ha a férfiak nem teszik, a nőknek kell, különben széthullik az egész. De hosszútávon nem megoldás, nem maradhat így, egyszerűen mert nem egészséges. Most vagy meg akarunk gyógyulni mint Krisztus teste, vagy nem?! És ebbe igen erőteljesen beletartozik a férfiak szerepe. Akinek nem inge…
Gyülekezeti kritikát oldalakat tudnék írni. Nem tudom, melyik gyülekezetbe jársz, de el tudom képzelni, hogy nem alaptalan a 8 pontod, amit felsoroltál. Ezt pontonként ki lehetne bontani, részletezni, elemezni, de erre itt nincs mód.
Egy dolog biztos: a vezetőkön rengeteg műlik. Sőt, szinte ott áll meg vagy bukik minden. (Lásd Dávidot, rossz példát meg asszem, nem kell hoznom.) Ez talán fájdalmas igazság azoknak, akik vezetők, de ez így van. Ismerjük be végre, hogy az eddigi gyülekezetesdi csődöt mondott, nem működik, csak éppenhogy stagnál! Vissza kell térni Isten beszédéhez: megtenni, ami ott van, és kiszórni, ami nincs ott. Ilyen egyszerű. Nem kell túlbonyolítani! Ja, hogy félünk felborítani a tradíciót, szokásokat, „jól bevált” módszereket?! Akkor nem is lesz változás! Most az a kép jutott eszembe, mikor Jézus kiűzte a templomból a pénzváltókat, kereskedőket (lásd adakozás), felborította az asztalaikat. Vajon ha személyesen eljönne Jézus egy-egy gyülekezetbe, mit tenne? Asszem, lenne borogatás mindkét értelemben. :)
Van egy emberi része is a szent összegyülekezésnek. Hogy emberileg legyünk igényesek arra, amit teszünk, ahogy tesszük. Amit éneklünk és ahogyan; prédikáció, nyelvtan stb. Hogy az ember a legjobbat hozza. Mert Isten előtt az a kedves áldozat. Ami szíved szerint tökéletes, azt tedd meg, mert abban gyönyörködik Isten!
A pontosítás kedvéért: Nem egyetlen gyülekezetről van szó a 8 pontban, hanem évek és gyülekezetek benyomásairól :-)
Azt gondolom, hogy az énekes és prédikációs részhez nem hoznám ide, hogy Istennek legyen kedves és legjobb, mert Isten sokkal nagyvonalúbb, mint ahogy azt mi el tudnánk képzelni. A dolog nagyon egyszerű: Az ember legyen igényes önmagával szemben és abban, amit csinál. Ha valaki rigmusokat farag, dalszöveget ír, vagy prédikál, tanuljon helyesen beszélni, tanuljon poétikát, szintaxist és olvasson szépirodalmat (hoppácska) mert az nemhiába szépirodalom.
Hogy Jézus mit tenne? Valljuk be: igazából halvány fogalmunk sincs. Van egy kép Jézusról a fejünkben és az alapján elgondoljuk, hogy mit tenne, de ő mindíg meglepetést okozott (és nem azért okozott meglepetést, mert meglepődést akart kelteni, nem hatásvadászat miatt). Lehet, hogy nem tenne az égvilágon semmit. Izraelben sem csinált rendet. Szerintem beülne a sorok közé. Szolgálna. Segítene ahol tud. Válaszolna, ha kérdezik. Bár az is lehet, hogy borogatna… Ki tudja?
WWJD? Ez az egész inkább arról szól., hogy mit tenne az a Jézus, akit én elképzeltem a fejemben :-)
(Egyre inkább offtopic vagyok, de sebaj.) Ne csinálj magadnak faragott képet? Hogy is van ez a 21. században?
Továbbra is azt mondom, 21. században vagyunk és sokminden másképp van, perspektívát kellene váltani. Nem kell eldobni a régi perspektívát, de el kell tudni engedni.
a 8 pontoddal altalaban véve egyetertek!
Néhány dologban nem értettél meg pontosan, illetve másképp gondolkodunk, de nem baj.
Az utolsó bekezdésedet nem értem, hogy mire írtad.
Hogy mit tenne Jézus? Ezt csakis a Bibliából tudhatjuk, vagy inkább sejthetjük. A lényeg, hogy ne adjunk neki okot az asztalborogatásra. Mert amíg okot adunk rá, addig jogosan félhetünk ennek a lehetőségétől. Nem feltétlenül kell ezt most fizikailag elképzelni, hogy odajön, és kettétöri a pulpitust. Nem csak ez az oldala van ennek…
http://gyulekezetvezetes.blog.hu/2011/02/02/az_apak_fontossaga
egy jo cikk a temaban, erdemes elolvasni.
Bocs, hogy megint hozzászólok, már biztos unjátok (akkor szóljatok). Ha Debóra vagy Abigél példájánál maradva, egy nő csak akkor rúg labdába, ha a férfiak csődöt mondanak, akkor ez egy nő számára elég rossz perspektíva. Ha a logikát végigkövetjük abszurd következtetésre juthatunk: ahhoz, hogy betölthesse egy nő az elhívását, küldetését szellemileg impotens férfiakra van szükség, különben örökre periférián marad. Ez biztos nem így van. A női szolgálat nem Isten B terve, arra nézve, ha a férfiak már kihaltak. A nőket ugyanúgy anyjuk méhétől fogva elhívta az Úr, ugyanúgy megkaphatják a Szent Szellem akarata szerint az ajándékokat, ugyanúgy talentumokkal vannak megáldva. Nem akkor rögtönöz Isten egy gyülekezetben, ha az összes férfi elégtelennek bizonyul. Persze, hogy vannak különbségek a személyiségben, fizikai felépítésben, funkciókban, de az elhívásban nincs. Amúgy érdekes a „nőies” gyülekezet kritikája, ezeket vajon nem férfiak vezetik? Hol dönti el egy nő, hogy milyen legyen a dicsőítés (ezt a legtöbb helyen a pásztor mondja meg), legyen-e vers (a legtöbb verset a világirodalomban férfiak írták), vagy mennyi ideig tartson a prédikáció? Szerintetek a nők szeretnek unatkozni? Dehogy.
Egyetértek. Kicsit feljebb reagáltam erre az elgondolásra.
Én nem gondolom, hogy ez ennyire bonyolult vagy szélsőséges kérdés lenne. Nem a két nem harcáról vagy elsőbbségéről van szó, hanem arról, hogy van egy „helye”, szerepe, küldetése a férfiaknak, és egy a nőknek. És a kettő között azért némi különbség biztosan van, elvégre a Biblia nem uniszex mintát hirdet, Istennek gondolom volt némi koncepciója a férfiassággal és a nőiességgel kapcsolatban. A probléma pedig az, hogy a férfiak helyéről hiányoznak a férfiak! Az ő helyük vagy üres, vagy a férfiak helyén nem férfias férfiak vannak. De ez férfi-ügy, szerintem teljesen felesleges belekeverni a nők helyét, szerepét, küldetését ebbe a témába. Az csak következmény, hogy a nők – néha elhagyva a saját helyüket – oda is átmennek, átvesznek szerepeket, feladatokat. Persze arról lehet sokáig vitázni, hogy mi is tartozik pontosan ezekbe a szerepekbe, küldetésekbe, de ez már tényleg egy másik téma lenne. A felvetés csak rá akar világítani arra, hogy az egyházban a férfiak helye túl sokszor üres vagy a tartalma hiányos, esetleg eltorzult. És ezen mindenképpen változtatni kell. De nem arról van szó, hogy az egyik foglalja el a másikét, vagy az egyik fontosabb, nagyobb, ilyenebb-olyanabb, mint a másik.
Nagyon sokat fog segíteni a David Murrow könyv, óriási hiányt fog pótolni. Addig pedig mozgásban tartjuk a témát itt a blogon!
egyetértek Sanyival :)
Bocsánat, ha most nem leszek túl „lelki”. Szerintem sem arról szól ez most, hogy kinek hol a helye vagy mi a szerepe. Egyszerűen arról, hogy hiányoznak fizikailag a férfiak a gyülekezetekből, mert nem érzik jól magukat. Legalább is nagyon rossz a férfi-nő arány. Csak a számokat tekintve, nézzünk körül bárhol, házicsoport, ifjúság, istentisztelet…
Csak egy apró bizonyíték és következménye a dolognak: Attila írta fent, hogy a fiúk válogatósak: ez a lány kizárva, az kizárva…- meg is értem, nem mindegy hogy kit választ! Nos, a lányokkal meg mi van? Nekem állandóan arról panaszkodnak, hogy alig van fiú, van ahol tényleg egyáltalán nincs is a korosztályból, akkor most mi lesz velük? Százszor jobban stresszelnek ezen, mint ezt be mernék vallani, és mint nem hívő társaik (mert ugye nekik több lehetőségük van a keresgélésre)! Vagy ha van is mondjuk egy fiú a gyüliben, az is válogat, vagy ugye már elkelt az összes akik szóba jöhetnének… És akkor a lány vagy elmegy a gyülekezetből „világi” férjet keres és még meg is bélyegezzük szegényt, vagy egyedül marad, ami miatt szintén „nem elég hívő”, esetleg keres tovább más gyülekezetekben, vagy mivel nincs miből válogatni, hozzámegy a „nem volt jobb – mert nem volt más” férfihoz – aki hozzáteszem nem biztos hogy rossz ember, csak nem illik hozzá (aztán vagy szenved, vagy elválnak).
Szóval csak annyit, hogy mindenkinek jobb, ha több fiú van és ők is jól érzik magukat, mert akkor talán a lányaink is a gyülekezetben maradnak majd (és persze a fiúk is)! Na ezt jól megmondtam, de remélem érthető az összefüggés! Amúgy is mindenkit el kell érni, csak éppen a fiúkra nincs stratégia! (Női szolgálatok vannak: baba-mama klub, kézműves dolgok, női imaóra, női torna… fiúknak mi van, ami igazán férfias?)
(Egyébként teljesen megértem Zsuzsa álláspontját is a női szerepekről, és jó is lenne erről többet beszélgetni a másik könyv kapcsán. Én is készülök cikket írni a témában.)
Ugyanakkor látom ezt az elnőiesedett gyülekezet dolgot is. Mivel lány vagyok, hozzám passzolt az egész (na jó, van ami már nekem is túl lányos volt)! De mivel nem hívő háttérből jöttem, látom, hogy a fiúknak ez egyáltalán nem jönne be (a nagy részének legalábbis)!
Erről van egy vicc: a férfiak a gyülekezetben olyanok, mint a parkolóhelyek. A jók foglaltak, a szabadok pedig fogyatékosak. :-)
Ez nem a nőkről van?
Egyébként rossz vicc! :/
Sajnos ez nagyon igaz, Boresit és az is, amit Eszti írt női szemszögből. Saját bőrömön tapasztalom, hogy nincs értelmes, egyedülálló férfi, aki keresztény körben szóba jöhetne (nem szándékom itt senki férfi olvasót megbántani). Mindig is értelmes férfira vágytam, de ha összekötöm az életem egy olyan férfival, aki elzárkózik a közösségtől, tuti, hogy jópáran rámvetik a követ…
Ezt az egészet nem nagyon értem!
Pedig 33 éve vagyok lelkipásztorné…
Régen ez nem volt kérdés. Csak egy : hogyan élek Krisztushoz méltóan, és hogyan missziózunk a világban.
Most pedig látok férfiakat a gyülekezetben. Persze nőket is :-)
És szerintem nem baj, ha van NŐ a gyülekezetben.
Na igen, nálunk direkt megszámoltam, mert már annyira érdekelt a dolog, fele-fele az arány. Sok házaspár, és az egyedülállók között is ez az eloszlás. Pedig én vagyok a pásztor felesége, ezekkel a fenti nézetekkel:)
Mondjuk az lehet a kulcs, hogy nincs virágdekoráció :)))
Viszont a nevünk abszolút nőies (a másik remek cikk okfejtése szerint) Szeretet-Közösség (reklám!!!) :D . Valahol azt olvastam, hogy Isten a Szeretet. Hogy lehet ez feminin nem fér a fejembe? És Jézus meg János apostol is örökké a szeretetről beszélt, semmi technológia és versenyszellem, meg bizonyítás. Azt inkább hagyták a Szent Szellemre :)
Na jó, mára befejeztem.
Kedves Ági!
Ki mondott olyat, hogy baj, ha nő van a gyülekezetben????
Félreérthetted szerintem amit itt írnak többen is.
Lehet, hogy ez új felvetés, nyilván 30 éve ez nem volt probléma, akkor volt más…de a társadalmunk erre megy, változunk mi is, hisz ebben a társadalomban élünk, változnak gyülekezeteink, mert ebben a társadalomban élnek..lehet, hogy erre lehet azt is mondani, hogy ez a „nyugati keresztyénség” problémája, de sajnos ebben élünk egy ilyen nyugati jellegű kultúrában, legalábbis erre tart a magyar társadalom…
véleményem szerint.
Kedves Barna és többiek!
Lehet, hogy félreértettem a gondolataitokat:-)
Akkor elnézést kérek!
Nem véletlen ez a mondás :
A szavak arra valók, hogy elrejtsék gondolatainkat.” (Stendhal)
:-)
Lehet, hogy egészen más a társadalom, mint régen. Én nem így élem meg. Mi a régi rendszerben voltunk keresztyének, amikor nemcsak a nőknek volt nehéz, de a férfiaknak és a gyermekeknek is. Talán ezért nem volt lényeges az számunkra, ki a férfi, ki a nő, hanem együtt „harcoltunk” az URért! S ennek tétje volt. Ami családunkban nagy.
Viszont a keresztyénség lényegének nem szabad másnak lennie, mint régen volt. És az nem 30 évvel ezelőttihez, hanem a kezdetekhez kell visszamenni mindig. Nem a külső dolgokhoz, hanem a LÉNYEGHEZ, az EVANGÉLIUMHOZ!
Sajnálom, ha egy gyülekezetben „gond” van a férfiakkal. A férjemmel együtt gondolkodva, szerintünk az alapokkal van gond.
1. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.”
2. „… változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
3. „… okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.”
Ha ez így működik, akkor nincs gond.
Lehet, hogy az alapoknál van gond a mai gyülekezetekben?
Vagy inkább csak egyes gyülekezeteknél?!
Hiszen sok gyülekezet élő és növekedik!
Mindenképpen jó, hogy elmondod a véleményed, köszönöm!
Én úgy gondolom most sem könnyű a nőknek, a férfiaknak és a gyerekeknek sem…maximum máshogy nehéz, nem lehet a kettőt egymás mellé tenni, ilyen szempontból. Nem akarok belemenni generációs vitába, nincs értelme…hogy kinek a nehezebb.
Most is együtt kell(ene) „harcolni” az Úrért.
A keresztyénség, vagy inkább úgy mondanám, hogy Jézus nem változik soha, de a világ az igenis változik, a kultúrák változnak, az emberek szocializációja változik, minden más változik!
Egyetértek abban, hogy a lényeghez kell visszamenni! Én miben mondtam mást?
A 3 pont, amit írtál az szerinted működik? Mert szerintem nem, nagyon sok helyen nem (tisztelet a kivételnek – de nem ezek vannak sajnos többségben!).
Ezzel a 3 ponttal teljesen egyetértek. Az ige működik. Ha nem működne, akkor mi sem születtünk volna újjá.
Az 1. pontban szereplő ige elmondja, mit tett/tesz Isten, a 2. és 3. pontban már nekünk is van tennivalónk: szívünk gondolkodásának megváltoztatása, és testünk odaszánása. Ennyi a feladatunk. Ha tesszük, működik. Ilyen egyszerű. Szerintem néha abba a hibába esünk (ezt magamon is tapasztaltam), hogy Isten egyszerű igéi helyett tudományos/filozófiai diagnózisokra tudományos, azaz a világ szerinti okoskodó, de igazi megoldást nem hozó válaszokat keresünk. A válasz Isten igéjében van. Azt is mondja, hogy ne menj túl azon, amit Isten mond, nehogy megcáfoljon, és szégyenben maradjál.
Én inkább úgy fejezném ki, hogy az „ige működne”, ha az emberek hagynák…Isten adott nekünk szabad akaratot és ezzel nagyon sokszor nemet mondunk az Ő igéjére, mi férfiak is. Ezt mutatják a számok.
Egyetértek, ha tesszük: működik, de ha nem tesszük, akkor annak is van következménye (…lásd a számok ;).
sztem a poszt nem szól másról csak erről:
http://www.mindennapi.hu/cikk/egyhaz/kinos-a-ferfiaknak-templomba-jarni-/2011-02-26/1730
szerintem a cikk nem szól másról, csak erről a posztról :)
/csak viccnek szántam…/
Az összes szöveget nem olvastam el,de szeretném elmondani,hogy jó lenne a mi drága Jézusunkat egyértelmüen szemlélni:férfiakkal inkább volt körülvüve,mert amikor a hegyi beszédet mondta pl.a férfiak voltak 8 ezeren,a nők és gyerekeken kivül.Ha ez akkor is ilyen világvégi forditottságban lett volna simán összszedi a l2 leghitelesebb asszonyt.Mi azonban kötjük az ebet a karóhoz azzal,hogy Jézus igy meg ugy,amikor se nemünknek,se nemzetünknek nem vagyunk annyira fontosak,mint egy Fradimeccs.Amikor egy egyházban az ahiteles tag,aki tmplomba jár és urvcsorával is él rendszeresen,akkor ne tessék már azt mondani,hogy a fradidrukker mégiscsak más,még pápának is jobb..
He? Mi az, hogy világvégi fordítottság? Milyen irányból nézve? Ki állított oda, hogy abból az irányból nézd?
Az, hogy férfiakkal inkább volt körülvéve? – Inkább? mint kikkel? Még szép, hogy férfiakkal, az asszonyt akkoriba nem nagyon vették számba tetszik tudni? Ez amolyan kulturális dolog. Tetszik tudni… közel kelet és sémita kultúra, közel keleti sémiták nemi kultúrája khm még ma is izé khm… ugy-e nem kell részletezni?
Amúgy tök jó lenne, ha végre megtanulnánk szétválasztani a kulturális – korbeli jellegzetességeket, az egyetemes érvényű értékektől és mindent a maga helyén kezelni.
ritka okos,főleg ritka.A K.O.-d bejött,mintaz influenza,ellened nincs se ész,se teológia,gyanitom,hogy Boresit alteregója vagy,vagy amugy általánosan nem teccceleggek,amikor kammasz-szimpatikus-szemtelen mindentudásegyetemetleköröző lehettem volna,sajnos nem volt a könyvtár annyira vonzó,mint ez a gép,s az általa tálcán kinált lexikális tudás kellemetlenkedő szeretetlensége.Na ne már te légy már az öregapám,aki megtanit tiszteletre az anyám,nővérem,társam,három lányom s az összes kolléganőm iránt.Ha ilyen versenyló szerű erővel loholsz a csakazértistevagy atutitudó pálmáért,sorolj fel gép nélkül általad ismert és meghallgatott nőigehírdetőt Közelkeleteurópában:négyet.Ha valahol e válasz nélkül látlak,megbotránkozom a szemem ellen is akár.Nincs annál rosszabb érzés,mint amikor megbántasz,s mégis ki fogod dumálni az én pardonomat.Azért azt talán mégis bevárom,hogy megtérits,mert mi lehet ennyi vitakészségnek nagyobb vágya ennél?!