003. A helyes hozzáállás

Mától kezdve néhány napig a hozzáállásunkról lesz szó.

Hadd kezdjem egy idézettel:

„A győztesek előnye nem a velük született különleges képességekben, az intelligenciájukban vagy a tehetségükben rejlik. A győztesek igazi előnyét mindig a hozzáállásuk adja, és nem az adottságaik.” (Henry Ford)

Mi is a hozzáállásunk?

Ezt elég nehéz megfogalmazni. Olyan minta, amely a gondolkodásmódunkat, a múlt tapasztalatait, az előítéleteinket, az érzelmi reakcióinkat és a döntéseink kezdő irányát foglalja magában, s egyben határozza meg.

Oké, ezzel nem jutottunk túl közelebb a megoldáshoz, hiszen ez egy elég száraz definíció.

Az embernek ahhoz, hogy teljesíteni tudjon, motivációra van szüksége. Az átlagember ezt a motivációt magán kívülről várja, a körülményektől vagy másoktól. Az érett ember motivációi belülről fakadnak. A hozzáállásom a saját választásom arra nézve, hogyan fogok reagálni a körülményeimre, a feladataimra és a kapcsolataimra. És ez sokszor a gondolkodási mintáinknak, a múltbeli tapasztalatainknak, a vérmérsékletünknek az eszenciája (itt vesszük hasznát a definíciónknak), tehát a jellemünk és az életünk fejlődésének pillanatnyi belső energiája.

Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor kétféle hozzáállás létezik: a negatív és a pozitív. Az, amelyik meghátrálással, lemondással, meneküléssel, behódolással reagál az őt érő eseményekre, és az, amelyik mindent lehetőségként és kihívásként fog fel, amely egy újabb lépcsőfok lesz majd élete felfelé vezető útján.

Thomas Edison, aki a villanykörtét (és még azon kívül pontosan 1092 találmányát) feltalálta, több mint tízezer kísérletet hajtott végre, mire eljutott a működő megoldáshoz. A számtalan kudarcba fulladt próbálkozását nem tragédiaként élte meg, hanem úgy, mint amivel ismét közelebb került a megoldáshoz, hiszen egy újabb nem működőt kizárhatott a lehetőségek közül. Egy alkalommal ezt mondta: „Az élet vesztesei azok, akik nem ismerték fel, milyen közel jártak már a sikerhez, amikor feladták.” Ez hozzáállásbeli kérdés. „Ha mindent megtennénk – folytatta – amire valójában képesek vagyunk, a szó szoros értelmében ámulatba ejtenénk saját magunkat!”

A hozzáállás voltaképpen a kitűzött célunkba, a sikerünkbe, és egyben az önmagunkba vetett hitünk. Hogy képesek vagyunk rá, és hogy megéri az áldozatot, a munkát! Ez az, ami erőt, energiát, kreativitást, kitartást, optimizmust szabadít fel bennünk, vagy a hiánya éppen ezeket vonja el tőlünk.

Még egy idézet, Victor Frankl pszichológustól:

„Legvégső szabadságjogunk az, hogy bármilyen körülmények közé is kerüljünk, a hozzáállásunkat mindig van lehetőségünk megválasztani!”

A hozzáállásunk az egyetlen, amit voltaképpen uralhatunk! Ezt még sokszor fogom ismételgetni az év során: a mi királyságunk, ahol valóban és kizárólagosan uralkodhatunk, mindössze 15 cm – a két fülünk közötti tér! A gondolataink, a hozzáállásunk, ez a 15 cm a királyságunk! Nem véletlen, hogy az egyetlen dolog, ami az örökkévalóságra változást gyakorolhat, ennek a 15 cm-es királyságnak a felajánlása Istennek – ugyanis pontosan ezt hívja a Biblia „megtérésnek”! Szinte semmi máson nincs abszolút uralmunk, vagyis nincs meg a LEHETŐSÉGE annak, hogy uralkodhassunk, mint a gondolkozásunk és a hozzáállásunk, és végső soron a hitünk Istenről, önmagunkról és a világról.

És ha már idáig jutottunk, vegyük elő egy pillanatra a Bibliánkat is – és lapozzunk a Lukács 6:45-höz, ahol ezt találjuk:

A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

Íme, a bizonyíték: a szív a Bibliában nem az érzelmek központja, ez csupán valamiféle romantikus nyugati tévhit. A keleti ember számár a szív a döntések, a gondolkodási minták, a motivációk és a hozzáállás központja! Az egyetlen dolog, ami felett uralmunk van! A megtérés pontosan a szívünk megváltozTATását jelenti: a döntéseink, gondolkodásmódunk és motivációink hozzárendelését Isten döntéseihez, gondolataihoz és motivációihoz. És ez mindig rajtunk múlik, ez a mi felelősségünk! A szavaink, a tetteink és az eredményeink már csupán mindezek következményei és gyümölcsei.