006. Élj a mának!

Ez a híres-hírhedt „carpe diem” életelve, amit a humanizmus tűzött a zászlajára, és a hedonizmus, az élvezetek habzsolásának egyik jelmondataként vonult be a köztudatba.

Azonban ezt az életlevet lehet egy teljesen más szemszögből is látni, ami korántsem a felelőtlenség és az élvhajhászás szemszöge, hanem nagyon is felelős, sőt, biblikus életelv.

Jézus mondta a Hegyi beszédben (Máté 6:34):

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.

Jézus „egynapos” kereszténységben gondolkodott. Egynapos életben. Legalábbis egyszerre csak egynaposban! Mi túl „nagyképűek” vagyunk, túl sokszor akarunk olyan dolgokat tenni, amit aztán nem tudunk megtartani. Ideálokat tűzünk ki és hirdetünk, amelyek megvalósíthatatlanok. És amelyeket senki nem is vár tőlünk – még Isten sem!

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne legyenek terveink a jövőre nézve, vagy hogy ne gondolkodjunk folyamatokban! De azt jelenti, hogy minden hosszú távú tervünket naponként építsük fel! Sokan azért buknak bele az álmaikba, vállalkozásaikba, kapcsolataikba, mert a lépcső legaljáról egyből tíz fokot akarnak ugrani. Ez pedig nem megy. Néha lehet kettesével venni a lépcsőfokokat, de abba is kimerül az ember egy idő után. Élj a mának – ez azt jelenti, hogy tervezz, gondolj a jövőre, légy felelős az életed, a munkád és a sorsod iránt – de ne csak álmodozz, hanem rendeld alá a mindennapjaidat is ezeknek a céloknak! Cselekedj következetesen napról napra úgy, hogy előre juss!

Próbáljuk meg magunkévá tenni a CARPE DIEM pozitív értelmezését! Ebben lehet segítség Dale Carnegie útmutatása, amelyet érdemes átgondolnunk, mert egy élhető, megvalósítható, és sikerre vezető útmutatást kaphatunk belőle a mindennapjainkhoz. Persze kicsit átírtam, alkalmaztam a saját „keresztényi” gondolkodásunkhoz. Érdemes kinyomtatni, és kiragasztani valami jól látható helyre, az íróasztalunk fölé vagy a hűtőszekrény ajtajára, és minden napot ezzel az elhatározással elkezdeni:

1. Ma boldog leszek – ezzel az elhatározással kezdem a napomat! Erre akarok fókuszálni, és nem a negatív gondolatokra, a félelmekre, az aggodalmaskodásra. A pozitív érzéseket, válaszokat, lehetőségeket fogom megragadni, Isten dicsőségére, és embertársaim illetve a magam örömére!

2. Ma megpróbálok alkalmazkodni azokhoz a helyzethez, amelyekkel találkozni fogok, és nem fogok görcsösen a vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy fogadok mindent, a családomtól, a barátaimtól, a munkatársaimtól, Istentől, ahogy jön, megkeresem bennük azt, amit érdemes megragadni belőlük, és én fogok alkalmazkodni és én fogok kezdeményezni, nem várok tétlenül!

3. Ma törődni fogok a testemmel, az egészségemmel is. Megdolgoztatom, vigyázok rá, helyesen táplálom, nem élek vele vissza vele és nem hanyagolom el, mert a testem is Isten ajándéka, és a Szentlélek temploma. Felelős vagyok érte, és jól akarok élni ezzel a felelősségemmel is!

4.Ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván. Olvasok Bibliát is, hogy Isten szólhasson hozzám.

5. Ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon: (1.) Jót teszek valakivel és titokban tartom. (2.) Megcsinálok valamit, amihez nincs igazán kedvem. (3.) Elgondolkodok egy hibámon vagy rossz szokásomon, és megtervezem, hogyan fogok „megjavulni” belőle.

6. Ma kedves leszek az emberekkel. Halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, és senkit sem bírálgatok. Nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani, a magam képére formálni, inkább én fogok mások szolgálatára állni.

7. Ma megpróbálok a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani – de amit ma kell megoldanom, azért mindent megteszek! Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.

8. Ma programot készítek magamnak. Leírom, mit akarok csinálni, lehetőleg minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de legalább tudni fogom, mi maradt el a terveim közül. Ez mára megszabadít legalább nyűgtől: a lustaságtól, a kapkodástól és a bizonytalanságtól.

9. Ma szakítok magamnak legalább egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.

10. Ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek másokat, és hogy elhiggyem, hogy akiket szeretek, azok viszontszeretnek engem.