011. Elkötelezettség
„Összejönni – ez a kezdet. Együtt maradni – ez már haladás. Együtt eljutni a célig –ez a siker.”
Henry Ford
„Nem akkor nyered el jutalmad, ha belekezdesz valamibe, hanem egyedül és csakis akkor, ha ki is tartasz mellette..”
Sienai Szent Katalin
„Ha csak azt tesszük, ami nem esik nehezünkre, soha nem leszünk sikeresek. Abból tudhatjuk, hogy jó úton vagyunk a sikeres élet felé, ha az út, amelyen járunk meredeken felfelé halad.”
Gary Chapman
Az elkötelezettség nagyon beszédes kifejezés a magyar nyelvben: benne van a kötél szó, amely odakötöz ahhoz, ami felé meghoztam az elkötelezettségemet. És ha hozzákötöztem magam valamihez, akkor ahhoz hozzáragadok, tehát ragaszkodok is.
Az elkötelezettséget sokszor érzelmi döntésnek hisszük – pedig ez nem egészen igaz. Az igazi elkötelezettség ugyanis nem egy érzés, hanem egy jellemvonás, amely lehetővé teszi, hogy beteljesítsük azt, aminek elköteleztük magunkat. Az érzelmeink hullámzanak – az elkötelezettségünknek azonban sziklaszilárdnak kell lennie! Csak akkor lehetsz győztes, ha az érzéseidtől, érdekeidtől és körülményeidtől függetlenül a már meghozott döntéseidnek megfelelő módon fogsz cselekedni, amikor tettekre van szükség!
Sokszor a nehézségek és próbák mutatják meg elkötelezettségünk valódiságát. A küzdelmekben az ember eltökéltsége izmosodik, hiszen terhelés alatt van. Ugyanúgy működik ez, mint az izomfejlesztés: súlyokat kell emelgetni ahhoz, hogy erősödjünk. A kihívások és a küzdelmek táplálják az elkötelezettséget, az elkötelezettség pedig táplálja a nagy eredményeket hozó kemény munkát. Minél többet dolgozol valamin, annál kisebb az esélye, hogy feladd, hiszen minden nappal egyre nagyobb befektetésről mondanál le. Ez nagyon lényeges alapelv: várd el az elkötelezettséget az elején, és ha kitartó vagy, a végére ez belső igénnyé és szenvedéllyé változik.
Amikor igazán sikeres és tehetséges embereket látunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy annak, aki tehetséges, sokkal könnyebben megy az elköteleződés. Lehetséges, hogy egyeseknél ez igaz, de semmiképpen nem általános alapelv. Az elkötelezettség és a tehetség csak akkor adódik össze, ha tudatosan össze is kapcsolod őket! Ha nem így lenne, akkor nem veszne kárba megannyi tehetség. Korántsem biztos, hogy több erőre vagy pénzre, nagyobb tehetségre vagy jobb lehetőségekre van szükségünk a sikerességünkhöz, mint amennyivel rendelkezünk, hanem csak jóval nagyobb elkötelezettségre! Ha igazán elszánjuk magunkat arra, hogy a lehető legtöbbet ki akarjuk hozni mindabból, amink van, rá fogunk csodálkozni, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mintsem álmodtuk volna!
És meg egy fontos dolgot tudni kell az elkötelezettség működéséről. Nagy dolog meghozni egy elkötelezett döntést, de még nagyobb dolog kitartani mellette. Hogy mennyire tudunk hűségesek maradni a meghozott elkötelezettségeinkhez, az értéküktől függ. Amikor egy elkötelezettséged az életed szilárd értékein alapul, sokkal kisebb ellenállással kell megküzdened ahhoz, hogy hűséges maradhass hozzá, mivel nem kell annak fontosságát időről időre mindig újraértékelned. Egyszerűbben fogalmazva: ha szilárdan hiszel abban, ami felé elkötelezed magad, menni fog a dolog. Ha nem hiszel benne, vagy kétségeid vannak, az elkötelezettséged mindig ostrom alatt fog állni.
Két fontos tanácsom van még ezzel kapcsolatban:
Kösd össze az értékeidet és az elkötelezettségeidet!
Készíts listát a személyes és szakmai elkötelezettségeidről.
Valamivel később, például másnap próbáld megfogalmazni egy másik listában az életed legalapvetőbb értékeit anélkül, hogy az előző listát elővennéd. Koncentrálj azokra az egyetemes értékekre, amelyeket igaznak tekintesz az életedben (például ilyen értékek lehet az, hogy a családod elsőbbséget élvez a munkádnál, hogy nem mész bele illegális dolgokba, hogy minden körülmények között igazat mondasz, stb. stb.)
Miután ezzel is megvagy (ez nem lesz rövid idő!), vedd elő az elkötelezettségeid listáját, és vesd össze, mennyiben felelnek meg a vállalásaid a vallott értékeidnek. Sokszor ilyenkor derül ki, hogy bizony nem az értékeid szerint élsz. Hát köteleződj el mellettük!
Mivel az életed értékei az igazán fontosak, értékeld újra az elkötelezettségeidet, és ami nem felel meg az életelveidnek, abból szállj ki, ahogy tudsz, mert hosszútávon konfliktust fog okozni benned a szembenállásuk, és így is-úgyis vereségre vagy ítélve azokon a területeken.
Érdemes minden újabb elkötelezettség felvállalása előtt átgondolni, mennyire felel meg mindaz az életed alapértékeinek, és csak olyat vállalj, amely összhangban van azokkal!
Vállalj kockázatot – vagyis fizesd meg az elkötelezettséged árát!
Ha elkötelezettséget vállalsz, akkor ezzel kockázatot is vállalsz. Hiszen eldöntöd, hogy nem szállsz ki akkor sem, ha előre nem látott dolgok, nehézségek, károk vagy problémák jönnek szembe veled. És pontosan ez adja az elkötelezettség értékét: hogy benne van a felelősségvállalás is. És még valami. A sportvilágban van egy mondás: „Még soha senki nem bánta meg, hogy a legjobb formáját hozta!” – Az elkötelezettség azt jelenti, hogy a legjobb formádat hozod. Hogy vállalod az árát is annak, hogy a csapathoz tartozz – legyen szó házasságról, munkáról vagy gyülekezetről.
Érdemes készíteni egy listát arról is, hogy milyen területeken kell kockázatot vállalnod az elkötelezettségeidért. Érdemes ezekre a területekre jobban odafigyelned, mert ezek az elkötelezettségeid lesznek a legsérülékenyebbek.
Mit látunk a Bibliában?
Mózes hihetetlenül elkötelezett volt a CÉLJA felé, amikor Izráel népét kivezette Egyiptomból. Rengeteg akadályon, belső viszályon, hitbeli megpróbáltatáson kellett keresztülmenniük, mire elérték Kánaán földjét – de végül elérték! Mózes elkötelezettsége az értékrendjéből, az Istennek való engedelmességéből fakadt.
Dávid körül volt egy hűséges, mindvégig lojális és kitartó kis csapat, akik követték őt a bujdosásba is, a harcokba is, és akik vele voltak az uralkodása alatt is.
Jézus tanítványai – János kivételével, a legendák szerint – egytől-egyig mártírhalált haltak a hitükért. A történelem igazolja, hogy keresztények ezrei és tízezrei vállalták ugyanezt – mert elkötelezték magukat Istennek. Az elkötelezettségüket a belső meggyőződésük táplálta, amely azután meghatározta a gondolkodásukat, a beszédüket és a tetteiket. (Sokszor éppen ez mutatja, hogy a mai keresztényekből ez a valóságos és felelős elkötelezettség hiányzik, elsősorban a misszió iránt.)
„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács 9:62
