018. Hogyan mondjunk nemet?
„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.”
Prédikátor könyve, 3:1-8
A legtöbb ember nem tud nemet mondani, s ezért túlterheli magát, felvállal egy sor olyan dolgot, amelyet nem képes vagy igazából nem is akar megoldani, csak nem volt ereje nemet mondani. És mivel nem szívből, nem elkötelezettségből teszi, sokszor egyáltalán nem is teszi meg, vagy nem úgy, mint ahogyan lehetett volna, illett volna, szerette volna vagy elvárták volna, és emiatt kudarcokat él át, és esetleg csalódást, vagy akár valóságosan kárt is okoz másoknak is.
Pedig sok esetben a baj nem az emberrel volt, a hozzáértésével – hanem a sor elején egy elvétett döntés, egy rossz motiváció állt. A kényszer – akár a másik meggyőző ereje, akár csak a sodrás, aminek nem volt ereje ellenállni.
Hogyan mondjunk tehát nemet?
Ahhoz, hogy ez sikerüljön, prioritásokat, fontossági sorrendet kellene felállítanunk az életünkben és a mindennapjainkban. Ez az első kiindulási pont.
A második pedig, hogy ezt a prioritást komolyan is kellene vennünk! Mert ha ezt megtesszük, azonnal látni fogjuk, mennyi mindenre vagyunk kénytelenek igent mondani, amelyeket kötelességünk megtenni. Ezek HELYETT másokra nem mondhatunk igent – vagyis azokra, melyek az igazán fontos dolgokat veszélyeztetnék, automatikusan nemet kellene mondanunk. Ha marad ezeken kívül erőnk, időnk, kedvünk, akkor jöhetnek az opcionálisan bevállalható dolgok az életünkben.
A dolog azonban nem ennyire egyszerű. És szeretnék egy nagyon egyszerű, sokak által bizonyára ismert alapelvet megosztani – aminek az ereje valószínűleg nem az újdonságértékében lesz, hanem abban, ha végre ezt a közhelyszerű gondolatot komolyan vesszük és elkezdjük gyakorolni.
Az életünk dolgai a prioritások szempontjából négy részre oszthatók – ez a fontos-sürgős négyszög:
– vannak fontos és sürgős
– fontos, de nem sürgős
– nem fontos, de sürgős
– nem is fontos és nem is sürgős feladataink.
A prioritásbeli problémáink általában abból fakadnak, hogy legtöbbször a sürgős dolgok megelőzik az igazán fontos dolgokat. Nem mindig vagyunk annyira észnél, hogy ellenálljunk a sürgősség nyomásának, és túl könnyen hozzászokunk a teljesítmény-hajszához, ami miatt az igazán értékes és fontos dolgok általában háttérbe kerülnek.
Ha túl sok az életünkben a valóban fontos és valóban sürgős feladat, akkor állandó stresszben élünk, óriási nyomás alatt, amit hosszú távon nem lehet bírni. Ez nem egészséges és nem is élhető életmód, és nem is lehet normálisnak elfogadni. Egy-egy rövid időszakra lehet jellemző, de annak általában oka is van, sokszor épp az, hogy a korábbi fontos dolgainkat elhanyagoltuk, felhalmozódtak, és egyszerre sürgőssé és kényszerítővé vált a megoldásuk, miközben ott vannak a frissen érkezett fontos és sürgős dolgaink. A produktív, hosszú távon is eredményes életmód az, amikor a fontos dolgokat tesszük, de akkor, amikor még nem sürgősek, és amikor még nem hajszolnak bennünket. Ehhez kell az, hogy előre tervezzünk, hogy a prioritásainkat komolyan véve azok alapján alakítsuk ki a mindennapjainkat, és nagyon-nagyon szükséges ahhoz, hogy a nem fontos dolgokra könnyedén és örömmel megtanuljunk nemet mondani. Miért? Nem lustaságból, közömbösségből vagy nemtörődömségből, hanem felelősségből! Mert az igazán fontos és értékes dolgokkal kell törődnünk – amik ha valóban fontosak és értékesek, akkor egyben igazolják is a döntésünket, és nem kell rosszul éreznünk magunkat azért, mert valamire nemet mondtunk.
Természetesen lesznek fontos és sürgős feladatok, amelyeket el kell végeznünk, mert a körülmények, az élet így hozta – de ez nem probléma. Életstílusként, szokásként azonban az a hosszútávon is élhető, eredményes és méltóságteljes élet, ha a fontos, értékes, de nem sürgős dolgokkal foglalkozhatunk. Amikor stressz nélkül alkothatunk és a hajszoltság érzése nélkül dolgozhatunk.
És még egy gondolat ezzel kapcsolatban: az életünk általában pont azért stresszes, mert tele van sürgős, de nem fontos dolgokkal! És most nem arról van szó, hogy be kell fizetni a számlákat, boltba kell menni – ezek szükséges velejárói az életnek. Sokkal inkább egyáltalán nem fontos gondolati szokásokról van szó – mint például el kell mosogatni. Persze, hogy időnként el kell, de ha a mosogatás fontosabb annál, hogy a gyerekemmel minőségi időt töltsek, az nagy baj! És ha a lakásom tisztasága fontosabb a barátaimnál, akik esetleg összekoszolnák, ezért nincsenek barátaim, az óriási veszteség.
Tehát az igazság az – ha mernénk őszinték lenni magunkhoz – hogy az életünk tele van sürgős vagy nem sürgős, de egyáltalán nem fontos dolgokkal! Tudod mit kéne ezekkel tenned? Ki kéne végezned őket! És hidd el, egyáltalán nem lesz nagy veszteség, ha a nem fontos dolgokat kitörölnéd az életedből, mert akkor maradna időd és energiád az igazán értékes és fontos dolgokra! Akkor végre felszabadulnál arra, hogy egyáltalán gondolkozz az életed magasabb rendű értelmén, és találj magadnak olyan célokat, olyan küldetést, olyan értékeket, amelyek megérik a beléjük fektetett időt és áldozatot!
Nagyon egyszerűen hadd összegezzem: nincs végtelen kapacitásod! És ahhoz, hogy valamire igent tudj mondani, valami másra nemet kell mondanod! És a fontos dolgokra mondanék igent, és a nem fontosakra mondanék nemet – függetlenül attól, hogy sürgősek vagy nem. Mert a sürgősséget megoldanám a helyes prioritásokkal és a fegyelmezett, felelős hozzáállással, amellyel időben elvégezhetek majdnem mindent.
Tudom, hogy ez merész gondolat, de érdemes mérlegelés tárgyává tenni!
Mert mindennek rendelt ideje van!
