020. Éretlenség
Éretlenség, gyerekesség… mi jut róla eszünkbe?
Egy hétköznapi jelenet: anyuka a kisfiával beugrik az áruházba, hogy kenyeret és tejet vegyen otthonra. És a kissrác minden polcnál, ahol csokit vagy játékot lát, elkezd hisztizni, hogy ez kell neki, ez is, ez is… és hiába tett az anyuka a kosárba már három tábla csokit, az még mindig nem elég.
Mit jelent az éretlenség?
Mondok egy definíciót – bizonyára több is van, de én ezt választottam:
olyan gondolkodásmód, amely nincs összhangban a valósággal és az igazsággal, mert abból csak a neki tetsző és neki megfelelő szeletet látja illetve akarja látni.
Ráadásul mindezt önkényesen, akaratosan és dacosan teszi.
Kérlek olvasd el újra a meghatározást, lassan és átgondolva a jelentését!
Ez a gondolkodásmód az, ami olyan sokszor megrabol bennünket, ami eltakarja a valóságot, az igazságot és az azokból fakadó éltető megoldásokat!
Ráadásul, aki éretlenül viselkedik, az mindig letolja magáról a felelősséget. Megsértődik és hisztizik, mert senki és semmi más nem érdekli, csak a célja, amit meg akar szerezni, vagy amit el akar érni. És alapvetően nem is azzal van a baj, hogy vannak céljai, vagy hogy azok a céljai, amikért ennyire küzd. Sokkal inkább az, hogy nem helyesen teszi.
Nézzük újra a bevezető példát, a kisgyerekkel – kicsit elméleti síkon.
A gyermekem az örökösöm, a szemem fénye, akinek jót akarok és akiért mindent odaadnék, akiért mindent megtennék. Mindenem az övé, és amit teszek, azt érte teszem. Csakhogy ezt egy RENDEN BELÜL teszem! Mindennek rendelt helye, ideje és értelme van. Nem az a probléma, hogy nincs 100 Ft-om egy újabb csokit megvenni, hanem az, hogy a gyerekem ész nélkül pakolná a kosárba a tizediket is, és én pontosan tudom, hogy az sem lenne elég, mert nem azért teszi, mert tudja mit csinál, hanem mert éretlen. Felrúgná a rendet, amelyben mindenem az övé, csak hogy minden kívánsága és akarata azonnal teljesüljön. Akkor is, ha értelmetlen, ha nincs ott és akkor helye és ideje, ha a pénz kenyérre kell, akkor is, ha az nem annyira finom, mint a csoki – de egy gyereket ez nem izgat. Éretlen, még gyerek, aki felrúgná a rendet, csak hogy elérje a célját.
Nos, ez az éretlenség „működési modellje”. És ezt felnőttként is sokszor éppen így csináljuk újra és újra, csak ekkor már nem egy csoki a tét. Megpróbáljuk azt a rendet, amelyben az életünk becsületesen elérheti a valós és szükséges céljait kizökkenteni a pillanatnyi vágyaink és szeszélyeink szerint. Megpróbálunk munka és teljesítmény nélkül előbbre jutni, felelősség nélkül hatalmat gyakorolni, kötelesség nélkül jogokat birtokolni, vagyis a dolgok természetes rendjét önkényesen felrúgni. Ez pedig nem szokott működni. Mint ahogy a gyerek sem kap meg minden csokit, csak kellemetlen helyzetet teremt a nyilvános hisztizésével a szülő számára a boltban.
Milyen az érett gondolkodás? Amelyik összhangban áll a valóság és az igazság által felállított renddel. És lehet, hogy ugyanazokért a célokért küzd, de azt helyesen teszi, és éppen ezért eléri a célját.
MIT MOND A BIBLIA – MOST KOMMENTÁR NÉLKÜL:
1Korintus 14,20
Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek.
Galata 4:1-2
Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig.
Efézus 4:11-15
És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.
Zsidó 5:12-14
Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.
Holnap folytatjuk ezt a témát!
