133 NAPOS LELKI DIÉTA

Mit jelent az „érettség”?

Ha a legegyszerűbb képénél maradunk, és elképzelünk egy érett és egy éretlen gyümölcsöt egymás mellett, akkor a legkézenfekvőbb válasz az, hogy az érett ALKALMAS a fogyasztásra. Vagyis megfelelő arra a célra, ami miatt leszakítottuk a fáról, hogy tudniillik megegyük. És mert érett, amikor beleharapunk, nem fog összerándulni az arcunk a kellemetlen élménytől, nem fogjuk kiköpni, mert ízetlen, savanyú, ehetetlen – hanem örömöt okoz, és oltja az éhségünket.

Az érettséget sokszor túl megfoghatatlan fogalomként kezeljük, mintha nem lehetne definiálni, mintha az is ugyanolyan szubjektív valóság lenne, mint manapság minden. „Mindenki érett a maga módján”, és nincs jogunk objektíven ítélkezni. Pedig a piacon mindannyian ítélünk, amikor válogatunk az érett és az éretlen gyümölcsök között, mert tudjuk, ha nem jót választunk, az nem fog örömöt okozni sem nekünk, sem a családunknak.

Az érettség tehát MÉRHETŐ fogalom. A mértéke pedig az, hogy betölti a rendeltetését, a célját.

Egy hat éves gyerek elég érett ahhoz, hogy késsel-villával egyen az asztalnál – de nem elég érett ahhoz, hogy fogalmazást írjon egy megadott témáról. És az élet minden területén így működik ez. És így az érettségünk már egy ellenőrző értékké válik az életünkben, amihez viszonyíthatunk valamit: a FEJLŐDÉSÜNK mértékét!

Az érettség az ÉRÉS következménye. És míg az érettség állapot, amelybe eljutottunk, az érés maga az az aktív folyamat, amelyet befolyásolnak külső, tőlünk független tényezők, és ezzel együtt természetesen a mi saját hozzáállásunk és aktív részvételünk is.

Foglaljuk össze, mi is az érettség: objektív ALKALMASSÁG valamire, amely egy tanulási, fejlődési folyamat végeredményeként beállt állapot az életünk bizonyos területén.

Azonban egy fontos dolgot tudni kell ezzel kapcsolatban: attól, hogy valaki „megérett”, még nem vált tökéletessé!

A Bibliában azokon a helyeken, ahol az emberi „tökéletességről” olvasunk, voltaképpen érettségről van szó – az eredeti görög szó ugyanis ezt jelenti!

„Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti Mennyei Atyátok tökéletes!” – vagyis legyetek érettek, MERT a ti mennyei Atyátok tökéletes, és biztosítja a növekedést az életetekben! Ezt jelenti ez az igevers! Isten mindent biztosít ahhoz, hogy mi növekedhessünk, „érhessünk”, míg alkalmassá nem válunk arra, ami a teremtésünk és megváltásunk célja: hogy Isten képviselőivé, „képeivé” és munkatársaivá váljunk a teremtett világban.

Az egyik kedvenc igeszakaszom a Bibliából Pál apostol vallomása a Filippi 3-12-15-ből:

„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk…”

Szerintem ezt az igeszakaszt nagyon kevesen értik és érzik át valójában, mert amit itt Pál mond, az hihetetlen nagy érettségről tesz tanúbizonyságot – mert természetesen ez a szó áll a „tökéletesség” helyett az eredetiben. Nagyon jól ismerjük ezt a mondatot, idézni is szoktuk sokszor: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé… De nagyon ritkán gondolunk bele, hogy mit jelentenek ezek a szavak Pál szájából! Mi van „mögötte”? Nem csak az életéből kidobott x évtized, amit rosszul élt le – hanem emberek arca, akiket megölt! Nők és gyerekek sikoltozása, akiknek közvetlenül ő okozta a halálát, amikor még üldözte a keresztényeket. Mérhetetlen szenvedés, amit ő okozott másoknak! Ezt csak az érti meg, akinek már nyomta a lelkét olyan kár, amit másnak okozott, és az ő hibája miatt más szenvedett. A bűnök súlya, a bűntudat, az emlékek, hiszen Pál is ember volt, és a megtérése után is ember maradt. És nem hiszem, hogy ne kínozta volna mindez őt még a megtérése után is. De – és itt jön az érettség – nem adta át magát a bűntudatnak, az emlékezésnek, mert elfogadta valóságként, hogy Jézus Krisztus megbocsátott neki, és új életet kapott. És tudott arra koncentrálni, ami a küldetése! Ezért volt ALKALMAS eszköz Isten kezében az egyház „megszervezésében”. Pál nem volt tökéletes – de érett volt!

Mi tehát az érettség? Amikor képesek vagyunk azt tenni, ami a dolgunk és ami a felelősségünk! Az élet minden területén „érünk”: a házasságban, a szakmánkban, a kereszténységünkben, a gyülekezeti szolgálatunkban. Nem az a baj, ha valaki még nem érett meg – csak érjen! Az igazi baj az, amikor már régen leállt a növekedési folyamat, és valahol megrekedt az életünk – még a cél előtt. Ez tesz bennünket alkalmatlanná – éretlenné.