133 NAPOS LELKI DIÉTA

Két dolog van, amely minden ember számára azonos tapasztalatot jelent.

Az egyik, hogy meg fogunk halni. És most egy kicsit tegyük félre azt a gondolatot, hogy mi keresztények vagyunk, és várjuk az elragadtatást illetve a feltámadást – és tekintsünk úgy a halálra, mint a földi pályafutásunk befejezésére. Mindegy, mi lesz azután, egyrészt még nem voltunk ott, tehát a legjobb esetben is csak „hallomásaink” lehetnek róla, másrészt mindentől függetlenül és így vagy úgy, de ránk is vár ez a tapasztalat.

Tehát az egyik állítás, hogy meg fogunk halni. A halál BIZONYOS.

A másik állítás pedig úgy szól, hogy ennek az időpontját nem ismerjük. (Sem Jézus visszajöveteléét!)

Tehát az időpontja BIZONYTALAN.

Tehát mindannyiunkra 100%-os bizonyossággal vár valami, ami véget vet annak, amit most, az általunk ismert körülmények, célok, kapcsolatok és törvények között megélhetünk – de hogy mikor ér véget, azt soha nem fogjuk 100%-os bizonyossággal tudni.

Ha ezt a két állítást egyszer komolyan és őszintén végig merjük gondolni, és nem úgy nagy általánosságban, egyfajta filozófiai fogalomként látjuk, hanem nagyon valóságosan a SAJÁT tapasztalatunkként illetve valóságunkként, akkor rá kell jönnünk valami hihetetlenül fontos dologra. Mégpedig arra, hogy nagyon nem mindegy, mi van e két állítás között!

Vagyis ha felfogjuk, hogy bármelyik pillanatban véget érhet számunkra az élet, legalábbis ami a jelenlegi valóságunkat illeti, ha bármelyik pillanatban nem szerethetjük többé azokat, akiket szeretünk, ha bármelyik pillanatban értelmét veszítheti számunkra mindaz, amiért élünk, akkor nagyon nem mindegy, hogy akár csak egyetlen egy másodpercet is ezután hogyan töltünk el!

Érzed a súlyát ennek a gondolatnak?

Nem akarok bántó lenni, de aki nem érzi a súlyát, aki nem döbben most meg, aki eddig ezzel a gondolattal még nem szembesítette saját magát – akkor az az ember még nagyon-nagyon éretlen és felelőtlen lény.

És most jön a mai üzenetem lényege: ez a gondolat, hogy végre megértjük, teljes valóságában felfogjuk és magunkra vesszük ennek a kijelentésnek a súlyát, vagyis hogy egészen bizonyos, hogy meg fogunk halni, de halvány lila gőzünk sincs arról, hogy mikor – az egyszerűen felpezsdít! Te jó ég – akkor nem vacakolhatok többé vacak dolgokkal! Nem haragudhatok arra, akit szeretek, mert lehet hogy holnap meghalok. Vagy ő hal meg. Úgy kell élnem, mintha minden napon az életem múlhat!

Annyira egyszerű ezt illusztrálni. Mit tennél, ha ma közölnék veled, hogy egy hónap múlva meg fogsz halni, mert gyógyíthatatlan beteg vagy, és visszafordíthatatlanok a halálos folyamatok. Sok film dolgozta fel ezt a témát.

Minden érző és ép eszű ember kihozná a lehető legtöbbet ebből az egy hónapból! Megtenne a lehető legtöbbet abból, amire vágyott életében, és lehetősége van rá. Kibékülne mindenkivel, akire eddig haragudott. A legtöbb időt a szeretteivel töltené el, és egyáltalán, a legtöbb energiáját, idejét arra használná, hogy szeressen. Gondoskodna arról, hogy ha ő már nem lesz, az övéi biztonságban legyenek. Élvezné az életét – úgy értem, valódi örömöket habzsolna ebben az egy hónapban, amik nem bódulatot adnak, nem felejteni segítenek, mert erre nincs idő – hanem igazi boldogságot nyújthatnak. Szeretne valami nemeset és jót tenni, ami emlékezetessé teszi őt, ha nem is a történelem számára, legalább az ismerősei között.

Nincs igazam?

Ha igen, akkor már csak két kérdésem van:

 1. Miért kell az emberek 99%-ának mindehhez egy halálos betegség fenyegetése?

2. Honnan tudod, hogy van még egy hónapod egyáltalán?! És ha holnap elüt egy autó?!

Oké, nem rossz érzéseket szeretnék kelteni, hanem éppen ellenkezőleg! Fel akarlak rázni! Ember, ne aludd át az életed! Ne élj rosszul, boldogtalanul, helytelenül, károsan magadra és másokra nézve!!!

„Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik!”

Zsidókhoz írt levél 9,27