Mi az igazi bátorság? Vagy másképpen: ki az igazán bátor ember?

Lehet, hogy azt válaszolnád, hogy az igazán bátor ember az, aki nem fél semmitől.

Csakhogy ilyen ember nincs! Legfeljebb a mesebeli hősök, vagy a mozifilmek szupermenjei azok, akik nem félnek semmitől – de talán még nekik is vannak félelmeik, csak épp nem derülnek ki a történetből. Mindenesetre a félelem nélküli állapot egy nagyon hamis illúzió!

Oké, de mi keresztények vagyunk, és a Bibliában Isten rengetegszer mondja az övéinek: ne félj!

Azonban ha becsületesen elkezdünk Bibliát tanulmányozni, azt fogjuk látni, hogy igen, Isten mindig „lebeszél” bennünket a helyes cselekvést meggátoló negatív félelemről, de igenis beszél arról, hogy a félelem valóságos, sőt, néha szükséges kategóriája az életünknek, amire olykor kifejezetten szükségünk is van. Tehát van helyes és pozitív irányú félelem. Jézus egy helyen ezt mondja (Máté 10:28):

„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.”

De mielőtt ezt jobban megvizsgálnánk, kanyarodjunk vissza az eredeti kérdésünkhöz: ha a bátorság nem a félelem nélküli állapot, akkor mi?

Feldmár András úgy fogalmazta meg: amikor nem félünk félni!

Mit jelent ez?

Azt, hogy akkor is helyesen cselekszünk, amikor félünk. Úgy értem, nem a félelem határozza meg a tetteinket, hanem egyszerűen cselekszünk, függetlenül attól, hogy félünk-e vagy sem, vagy hogy mit érzünk. Ez az egész olyan, mint az időjárás: el kell mennem dolgozni vagy vizsgázni – teljesen mindegy, hogy épp esik-e az eső vagy sem. Nem maradhatok és nem is maradok otthon csak azért, mert esik vagy fúj a szél, hanem viszek esernyőt, vagy felveszek egy melegebb kabátot. Ennyi!

A bátor ember az, aki nem engedi meg a félelmének, hogy az határozza meg a tetteit, hanem teszi, amit akar és amit tennie kell vagy tennie helyes! Ez az igazi bátorság! És az nem baj, ha közben továbbra is ott a félelem, azzal, hogy nem a félelem diktál az életünkben, elveszíti az erejét, és csak egy „mellékes körülménnyé” válik, amit kezeltünk, még ha megszüntetni nem is tudtuk.

A legtöbb ember kikerüli azokat az eseményeket és embereket, amelyektől fél, és ezzel nagyon sokszor lerázza magáról a felelősséget is – ahelyett, hogy szembenézne a valósággal, és annak megfelelően cselekedne. De ezzel nem tesz mást, mint gyáván megfutamodik a probléma megoldása, és a helyes és felelős tettek elől! Mi a legnagyobb probléma ezzel?! Az, hogy ettől nem múlik el a félelem, csak egy ideig békén hagy. És legfeljebb időt nyerünk – békességet és megoldást nem!

Az igazi bátorság, amikor a valóságban élünk, és nem menekülünk belőle, illetve a valóságnak megfelelően cselekszünk, ahelyett, hogy a félelem ránk erőltetne valamiféle látszat-megoldást.

Rendben, mit tegyünk?

Az első, hogy nem kell tagadni a félelmet! Ha van, akkor van – a valóság letagadása mindig stresszel bennünket, feszültté tesz, belső lelki konfliktust okoz bennünk – tehát ne tagadjuk! A félelmet beismerni soha nem a gyengeség jele, hanem az őszinteségé! És ez az első, amit meg kell tennünk. És különösen fontos ez a keresztények számára, ugyanis sokszor szeretnénk úgy eladni a keresztény életformát, a Krisztusban kapott megváltás örömhírét, hogy aki azt elfogadja, az többé soha nem fog félni semmitől. Csakhogy ez nem igaz, és ha mi ezt hirdetjük, akkor becsapjuk a hallgatóinkat! Nem igaz, hogy egy keresztény ember soha nem fog félni többé – hanem az az igaz, hogy Krisztusban van egy megoldási lehetőségünk a félelemre, és nem kell az uralma, a negatív és romboló hatása alatt élnünk! Ez becsületes, igaz, sőt, motiváló válasz!

A második lépés, hogy ne féljünk félni – mert az mindig beszűkíti az életünket! Tanuljuk meg azt, hogy a tetteinket ne az érzéseinkhez – a félelmünkhöz – igazítsuk, hanem mindig a céljainkhoz, értékeinkhez, kötelességeinkhez, felelősségünkhöz – egyszerűen ahhoz, amit tenni akarunk és amit tennünk kell!

Tanuljuk meg tehát a BÁTORSÁG DEFINÍCIÓJÁT: az ember azt teszi, amit akar, és amit tennie kell, attól függetlenül, hogy fél-e vagy sem! A bátorság a félelem figyelmen kívül hagyása akkor, amikor cselekednünk kell – mert abban a pillanatban, amikor a félelemnek megengedjük, hogy beleszóljon abba, hogy mit, mikor és hogyan teszünk, amikor a félelem fogja irányítani és meghatározni a tetteinket, az életünk beszűkül!

A harmadik dolog pedig az a bibliai alapelv, amit az elején megemlítettem a Máté evangéliumából: ha félsz attól, amitől kell, nem kell félned attól, amitől nem kell! A helyes félelem a TISZTELET. A negatív irányú félelmektől megvédő korlátok és elvek tisztelete. Egyetlen gondolatban összegezve a Biblia tanítását: ha „féled” Istent – azaz tiszteled – akkor nem kell félned mástól, mert Isten olyan kereteket ad az életednek, amelyben a pillanatnyi érzéseidtől függetlenül biztonságban leszel és fejlődhetsz.