133 NAPOS LELKI DIÉTA
Az életünknek két nagy kategóriája van, amiből ki fogunk indulni. Ezek hétköznapi kategóriák, amelyekben nagyon egyszerű dolgok is vannak – de a végén meglátjuk, meg fogunk érkezni a legnagyobb, legfontosabb és legégetőbb kérdésekhez, amelyek már szükségszerűen filozófiai és vallási kérdések lesznek.
Tehát az életünk két fontos kategóriája a SZÜKSÉGEINK ÉS A VÁGYAINK.
Definiáljuk ezeket a kategóriákat:
1. SZÜKSÉGEK: az ember létezéséhez és emberségéhez ELENGEDHETETLENÜL SZÜKSÉGES és NÉLKÜLÖZHETETLEN fizikai és lelki tényezők, amelyek nem képezhetik választás alapját.
Lélegzés – Vajon mondhatjuk, hogy ma nincsen kedvem lélegezni…?
Mennyi ideig bírjuk?
– levegő nélkül: 4-6 perc
– víz nélkül: 3-4 nap
– étel nélkül: 30-50 nap
Egyre kevésbé életképes a szervezetünk, és előbb-utóbb 100%-osan meghal!
Ugyanígy vagyunk a lelki kategóriákkal is! Lehet, hogy tovább tart, míg megöl a hiányuk, de akkor is megöl! Depresszió, stressz, öngyilkosság, pszichoszomatikus betegségek (az összes 70%-a!), önkárosító szenvedélyek, amikbe belemenekülünk miattuk…
– szeretet
– boldogság
EZEK NÉLKÜL SEM LEHET ÉLNI!
A lelkünknek is vannak olyan szükségei, amelyek hiánya károsítja és megöli az életünket, a személyiségünket, a kapcsolatainkat! A nagy baj, hogy sokszor nem is tudunk ezeknek a hiányáról, csak a hatásait érezzük: a kedvetlenséget, a kiégést, a fásultságot, ingerültséget, depressziót, stresszt…
2. VÁGYAK: az ember emberségéből, személyiségéből és fizikai-lelki felépítéséből fakadó szubjektív és esetleges kívánságok, álmok és vágyak, amelyeknek megléte nem nélkülözhetetlen a létünk és az emberségünk kiteljesedéséhez! Meglétük választható, nem kötelező, ha nem teljesülnek, akkor is lehet értelmes, boldog és teljes az életünk!
Egy új autó, a nagyobb ház, gazdagabb asztal, 20 kg-mal soványabb feleség – ezek vágyak. Ha nincsenek meg, attól még élhetünk, sőt, még boldogok is lehetünk!
A NAGY PROBLÉMÁNK, hogy ezt a két kategóriát végzetesen összekeverjük!
A vágyainkból szükségeket csináltunk, és azt hisszük, hogy azok nélkül nem is lehetünk már boldogok – míg a valós szükségeinket úgy kezeljük, mintha nélkülözhető dolgok lennének.
De ha egy nem kötelező, nem nélkülözhetetlen dolgot a szükségek kategóriájába teszel, akkor valaminek a be nem teljesülése légszomjat okoz, boldogtalanná tesz, elveszi a kedvet, az erőt, a figyelmet a VALÓS SZÜKSÉGEK betöltésétől! Pedig nem halnánk bele, ha egy-egy vágyunkat a szükségeink mögé tennénk!
Persze a világ folyamatosan hajszol, hogy még több vágyunk legyen, és hogy a vágyaink betöltésével foglalkozzunk, mert így nem marad kapacitásunk a szükségeink betöltésére, s azok nélkül gyengék, manipulálhatók maradunk, akikkel azt lehet csinálni, amit akarnak. Ezért lesz nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a valódi szükségeinkkel, és azok be is legyenek töltve! Ha lemondunk a szükségeink betöltéséről, abba belehalunk, testileg is, lelkileg is!
KÖZBEVETÉS: azt akarod mondani, hogy törődjek az élet értelmének nagy kérdéseivel, amikor a villanyszámlámat se tudom befizetni?!
– Felszínesen válaszolva: nem, hiszen hogy legyen hol aludnod, legyen áramod és ételed, ezek fizikai szükségek.
– Azonban ha mélyebben kérded, akkor IGEN! Lehet, hogy épp azért vagy mindig szegény és vesztes, mert sosem találtál választ az emberségedre, az életed értelmére!
De erre még később visszatérünk.
ROSSZ MEGOLDÁSOK a valós szükségeink „megetetésére”:
1. LETAGADOM ŐKET
Nekem nem kell levegő! – oké, ezt nehéz letagadni!
Nekem nem kell valódi elkötelezettség egy kapcsolatban… – tényleg nem kell?!?!?!?!?! Hazudsz magadnak! Vagy csak fogalmad sincs, mi is a valódi szeretet-kapcsolat, mert még sosem éltél át olyat, ugyanis ahhoz pont az elkötelezettség vállalása az egyik kulcs.
2. BETAKAROM ŐKET
A valódi szükségek nem választhatók, vagyis bizonyos értelemben abszolútoknak kell lenniük.
A másik rossz megoldás, hogy betakarom őket valami RELATÍVVAL, utánzattal, pótlékkal.
Szeretetre vágyom, ha nem kapom meg, akkor több csokit eszek, az talán segít.
Megbecsülésre és tekintélyre vágyom, nagyobb kocsit veszek és keményebb csávóként fogok viselkedni. Felveszek egy szerepet.
Keresek valami valódi örömöt az életben – hát szexelek vagy drogozok.
EZEK A PÓTCSELEKVÉSEK!
Mi az igazság? Hogy miközben a valódi szükségeket ezekkel a pótlékokkal takargatom és próbálom megetetni, valójában légszomjban élek, mert üres maradok.
ÖSSZEGZÉS
Csináljunk az eddigiekből három kategóriát, mert valahol mindegyik belefér a szükségek kategóriájába:
A felszín az esetleges szükségeink, azaz a VÁGYAINK. Ezek hiánya fog bennünket a legkevésbé kritikusan érinteni – csak épp felszínesen ezek foglalkoztatnak a mindennapokban. Nagyon kell vigyázni, mert a vágyaink a felszínen az érzelmeinket „birizgálják” leginkább, de nekünk nem az érzelmeinkre kell hallgatnunk!
A következő réteg a KRITIKUS SZÜKSÉGEK. Ezek elsősorban az interperszonális kapcsolatainkat jelentik. A barátok, a társ, az elismertség, a jó közösség, a család, a szerelem mind nagyon fontosak ahhoz, hogy igazán embernek érezzük magunkat. DE ezek még mindig nélkülözhetők! Hiszen ha kirúgnak a cégtől vagy elhagy a szerelmünk, még nem válhat értelmetlenné az életünk!!! Fontosak, többek a felszínes vágyainknál – de még mindig nem az emberségünkből fakadó igazi, mély és nélkülözhetetlen szükségek. Ezek vannak a mélyben!
Akinek EZEK be vannak töltve, az minden körülménytől, hatástól és embertől függetlenül képes ember maradni, képes újat kezdeni, felállni, célokat kitűzni, boldog lenni! Az ilyen az igazi acélember!
VIGYÁZAT: ha kívülről nézed, a külső rétegek mindig eltakarják az alattuk lévőket! Ebben az értelemben a jó lehet a legjobb legnagyobb ellensége vagy illúziója – de te ne érd be a külső rétegekkel!!!
RÁADÁSUL csak belülről kifelé fognak helyesen és élhető módon fakadni egymásból! Vagyis akkor lesznek tartalmas kapcsolataink, ha a valós szükségeink meg vannak válaszolva, és ugyanebből kiindulva lesznek csak helyes vágyaink is! Vagyis nem fogunk sem értelmetlen, sem felesleges, sem önző vágyakkal élni – ha a mélyben rendben van minden!
És még egy nagyon fontos törvény:
a nélkülözhetetlen szükségek betöltése nem lehet CÉLJA az életünk boldogságának, hanem mindig a FELTÉTELE ÉS ESZKÖZE!
Vagyis nem azért élünk, hogy lélegezzünk vagy együnk! Hanem azért lélegzünk és eszünk, hogy képesek legyünk létezésünk célját és a boldogságunkat betölteni! S ez a lelki szükségeinkkel is ugyanígy van! Nem az a cél, hogy képes legyek szeretni valakit – vagyis ez nem cél! – hanem hogy akit szeretek, azzal boldogok legyünk együtt!
