133 NAPOS LELKI DIÉTA

Leegyszerűsíthetjük a választ egyetlen szóösszetételre: a bűnös emberi természetünk.

A lustaság és a felelőtlenség, ami a szorgalom hiányának két legjellemzőbb megnyilvánulása ott lapul mindannyiunk jellemében. Olyan, mint egy rák-sejt: egyáltalán nem biztos, hogy tumor lesz belőle, de lehet! Az emberi szervezet telis-tele van olyan sejtekkel, amik magukban hordozzák a rákos megbetegedések lehetőségeit, de elsősorban az immunrendszerünknek köszönhetően ezek a sejtek „kordában vannak tartva”.

Hasonlóképpen működik ez a lelki életben is. A lustaság bele van kódolva a jellemünkbe, az elbukott emberi természetbe, de a lelki immunrendszerünk, ha egészséges és erős, akkor hatástalanítani tudja ezeket a lelki betegséget, romlást, beszűkülést okozó jellembeli tumorokat. Az erős immunrendszerhez olyan dolgokra van szükség, mint hit, elkötelezettség, és természetesen szorgalom!

Nézzük, melyek azok a lelki rák-fajták, amik a szorgalom kioltásához vezetnek, és a csőd előidézését okozzák:

1. ÖNZÉS

„Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit.”
Példabeszédek 20:4

Miért nem szánt ősszel a rest? – Ki tudja. De mindegy is, mi az indok – a valódi válasz az önzés. Nem végzi el a feladatát, a kötelességét, nem vállalja a felelősségét – mert… és teljesen mindegy mi az, amit itt most felsorolnánk. Ha a kifogása megelőzi a kötelességet és a felelősséget, akkor az önzés. És ennek a végeredménye mindig a szegénység, a beszűkülés. Egyszerűen életszerűtlen, ha befektetés nélkül akarunk gazdagodni, ha vetés nélkül akarunk aratni. Sőt, nem csak életszerűtlen, önző, hanem egyben önhittség és ostobaság is.

És pontosan ez a két másik leggyakoribb akadály a szorgalom előtt.

2. LELKI GŐG, ÖNHITTSÉG, BEKÉPZELTSÉG

„Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel.”
Példabeszédek 26:16

Amikor a lustaság lelki gőggel párosul, az szinte biztos recept a bukáshoz! A lelki gőg az, amikor már úgy érezzük, és rosszabb esetben ki is mondjuk, hogy nekünk már nincs szükségünk senki másra, nem kell más tanácsa, segítsége, mert mi magunk „elegendőek” vagyunk a sikerhez. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy kicsit istennek hisszük magunkat.

A bölcs és szorgalmas emberek mindig szorgalmasan gyarapítják a bölcsességüket – mert tudják, hogy ez is egy folyamat, ugyanannak a folyamatnak a része, ami a szorgalmat is élteti. És egyben – ezt meg is lehet figyelni – a szorgalmas emberek sokkal inkább alázatosak, mint azok, akiket a szerencséjük, a körülményeik, a kapcsolataik vagy a trükkjeik tettek sikeressé.

3. OSTOBASÁG, TUDATLANSÁG, HOZZÁNEMÉRTÉS

„Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt. Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem: Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.”
Példabeszédek 24:30-34

A lustaság mindig a fejben kezdődik, mert a lusta először mindig tanulni, fejlődni lusta! És ne feledjük: a lustaság nem valamiféle kóros naplopást jelent, hanem a szorgalom, a céltudatos, kitartó, elkötelezett és okos munka hiányát!

A tanulásra is igaz a könnyebb út hajszolása, gondoljunk csak arra, hányszor választottuk talán mi magunk is a szorgalmas és rendszeres tanulás helyett az utolsó hetekben-napokban történő magolást, esetleg a puskázást a vizsgáinkon. Természetesen az, ha valaki eminens, még nem minden – de ha a motivációja helyes, ha egyszerűen szorgalomról van szó, akkor ez olyan érték, ami az iskolapadon túl is sokat fog jelenteni!

A lusta ember azonban tanulni is lusta – és ezért marad tudatlan. És azt az embert nevezzük ostobának, akit mindez nem zavar, aki azt gondolja, hogy ennek ellenére is sikerülni fog neki az, amibe belekezd.